BEDJAOUI BÍRÓ KÜLÖNVÉLEMÉNYE

1. Úgy vélem, hogy a Bíróság többsége két kérdést nem tisztázott eléggé, az egyik a vonatkozó jog, a másik pedig az 1977-es Szerződés természetének kérdése. Nem arról van szó, hogy nem értenék egyet a Bíróság többsége által nyújtott e két pontra vonatkozó elemzéssel, amelyek részemről csak árnyalatnyi pontosítást tesznek indokolttá, amelyeket később fogalmazok meg.

2. Két másik kérdés vonatkozásában azonban erős fenntartásaim vannak a többség által elfoglalt álláspontot illetően. Az első a C-variáns bírói minősítése, amelyet a többség csak annak befejező szakaszában, azaz a Duna elterelésekor tart jogtalannak, és amelyet én részemről olyan jogsértésnek tartok, amelynek jogtalansága a C-variáns építésével összefüggő összes lépést érinti, az elsőtől az utolsóig. Emellett a felek magatartásának általánosító elemzéséről is szólnék, amelyek meglátásom szerint egymást keresztező jogsértéseket alkotnak, egymást felváltva táplálva nehezen kibogozható ok-okozati viszonyok kuszaságában, és amelyek két mindkét fél által elismert tényt alkotnak.

Az a távolság, amelyet a Bíróság többségének álláspontjával szemben ezekkel a pontokkal kapcsolatban fenntartok, nem akadályozott meg abban, hogy az ítélet egésze mellett szavazzak, mivel általában véve a határozat általános irányvonalával egyetértek.

*

* *

3. Egyetértek a Bíróság többségével a vonatkozó jog kérdését illető általános megközelítésében. Ennek a kérdésnek csak egy vonatkozását idézem fel, amelyet alapvetőnek tartok, és amely az 1977-es Szerződés után a környezetvédelemmel és a nemzetközi vízfolyásokat érintő joggal kapcsolatos egyezmények és egyéb okmányok jelen esetre való alkalmazását érinti.

4. Magyarország arra kéri a Bíróságot, hogy az 1977-es Szerződést az új, a környezetvédelemre vonatkozóan fejlettebb és szigorúbb jog, valamint a nemzetközi vízfolyásokról szóló jog fényében értelmezze. Állítása alátámasztására elsősorban a Bíróság által 1971-ben, a Namíbia perben adott szakvéleményt idézi. Ebben a perben a Bíróság úgy nyilatkozott, hogy egy szerződést "az értelmezés időpontjában érvényes jogrend egészének keretében" kell értelmezni.

A. a "dinamikus értelmezés" csak a szerződések jogáról szóló Bécsi Egyezmény 31. cikkében található, az értelmezés általános szabályának tiszteleletben tartásával alkalmazható

a) A pacta sunt servanda elv tiszteletben tartása, kivéve a jus cogens-ből származó kötelező normával való összeférhetetlenség esetén

6. i)  Először is érdemes felidézni a bizonyosságot: pacta sunt servanda. Amennyiben az 1977-es Szerződést bírói értelmezés céljából hatályosnak tekintjük, úgy az szükségszerűen köti a feleket. A feleknek kötelességük jóhiszeműen végrehajtani (1969-es Bécsi Egyezmény 26. cikke).

ii)  Egyébként a felek elvileg csak akkor távolodhatnak el a Bécsi Egyezmény 31. cikkén alapuló klasszikus értelmezéstől, ha az általuk a múltban kötött szerződés a jus cogens egyik normájával összeegyeztethetetlenné vált volna. Márpedig mind Magyarország, mind Szlovákia egyetérteni látszanak abban, hogy ez az 1977-es Szerződésre nem áll.

b) A szerződés értelmezésének összhangban kell lenni a feleknek a szerződés megkötésekor kifejezett szándékával

7. i)  Vissza kell helyezni a kontextusba a Bíróság tételét, amelyet Magyarország a dinamikus értelmezés tételének bizonyítására kisajátított. Mielőtt eljutott volna ehhez a tételhez, a Bíróság ugyanebben az 1971-es szakvéleményében, ugyanezen az oldalon, valójában gondoskodott arról, hogy hangsúlyozza "annak alapvető szükségességét, hogy egy adott okmányt a feleknek az okmány megkötésekor fennálló szándékának megfelelően kell értelmezni" (Nemzetközi Bírósági jelentések 1971, 31.old.; kiemelés tőlem).

ii)  Márpedig a felek szándékát feltételezhetőleg befolyásolta a Szerződés megkötésekor hatályos jog, amely jogot feltehetően ismerték, nem pedig az ezt követően keletkező jog, amely akkoriban még ismeretlen volt. Mint azt a Magyarország által idézett Mustapha Kamil Yasseen nagykövet mondta, csak a szerződés megkötésekor létező nemzetközi jog "befolyásolhatta a szerződő államok szándékát ..., az akkor még nem létező jog logikusan nem befolyásolhatta ezt a szándékot".

iii)  Magyarország ezt az egyébként klasszikus lépést teszi, amikor azt állítja: "az 1977-es Szerződést elsősorban a szerint a nemzetközi jog szerint kell értelmezni, amely megkötésekor volt érvényes".

c) Az "állandó hivatkozás" elvének elsőbbsége a "dinamikus hivatkozás" elvéhez képest

8. Tehát egy szerződés értelmezésének lényegi alapja változatlanul a megkötésekor érvényes nemzetközi jogra történő "állandó hivatkozás". A "dinamikus hivatkozás" az utólag kialakult jogra csak kivételes esetekben ajánlható, amelyeket később tárgyalunk.

B. Egy fogalom "meghatározása" nem összetévesztendő az erre a fogalomra vonatkozó "joggal"

9. A Namíbia perben a Bíróságnak igen sajátos helyzetet kellett értelmeznie. A Dél-nyugat Afrikáról szóló C Végzést beiktató szerződés a megbízott hatalom kötelezettségei között felidézte a "civilizáció szent küldetését" is. Ezt a tételt kellett a Bíróságnak értelmeznie. Ezt pedig csak úgy tehette meg, ha megállapítja a valóságot, amely pedig azt mutatta, hogy a "civilizáció szent küldetésének" 1920-ban, a gyarmatosítás idején felállított fogalma összehasonlíthatatlan azzal a felfogással, amelyet fél évszázad múlva, a gyarmatok felszabadításának korában alkothattunk róla. Tehát a Bíróságnak az volt a véleménye, hogy az olyan értelmezésre váró kérdések, mint a "szent küldetésé" "nem statikusak, hanem meghatározásuknál fogva dinamikusak". Ilyen esetben a dinamikus hivatkozás módszere, azaz az aktuális, új jogra való hivatkozás, teljes mértékben meg lett határozva a gondos értelmezés érdekében, amely elkerüli az archaizmusokat, megfelel a jelenkornak és hasznos keresete szempontjából a szakvéleményt kérelmező számára, amely ez esetben a Biztonsági Tanács volt.

10. A Bíróság azonban nyilvánvalóan tisztában volt azzal, hogy azért jár el így, mert egyedi helyzetről van szó. Sehol nem tett arra utaló nyilatkozatot, hogy a dinamikus hivatkozás módszere attól kezdve kötelezővé válna vagy általánosítható lenne minden értelmezési kérdésre. A "civilizáció szent küldetésének" a definíciója dinamikus. Erre a fogalomra kell alkalmazni a jogot, amely megfelel abban a korban, amikor a fogalom értelmezésére sor kerül. Ezzel szemben a környezet környezet is marad. Víz, levegő, föld, növényzet, stb. A környezet alapvető definíciója nem dinamikus. Összetevői ugyanazok maradnak. Állapota változhat, romolhat vagy javulhat, ez azonban más kérdés, mint összetevőinek definíciója.

11. Hozzátenném, hogy ami a Végzés perében változott, az annak a szerződésnek a tárgya volt, amely beiktatta. Ez a tárgy a szent küldetés volt. Márpedig a Bős-Nagymaros perben a tárgy egyáltalán nem változott. Egy közös beruházás jóváhagyásáról és egy bizonyos számú műtárgy megépítéséről volt szó. Ez a tárgy, vagy célkitűzés, ugyanaz maradt, még ha megvalósításának módozatai alakulhatnak vagy tökéletesedhetnek is.

C. Egy szerződés "értelmezése" nem összetévesztendő ennek az "átdolgozásával"

12. Egy szerződés olyan értelmezése, amely egy egész más joggal helyettesítené azt a jogot, amely a szerződés megkötésekor érvényben volt a szerződés elferdített átdolgozását jelentené. Az "értelmezés" nem egy közösen megtárgyalt és elfogadott szöveg "helyettesítése" egy másik szöveg által, amelyről sem tárgyalás nem folyt, sem megállapodás nem született. Anélkül, hogy lemondanánk a "dinamikus értelmezésről", amely meghatározott esetekben hasznos és szükséges lehet, megállapíthatjuk, hogy automatikusan nem alkalmazható minden peres ügyre.

13. Általában véve emlékeztetni kell arra, hogy az értelmezés klasszikus szabályai nem követelik meg, hogy egy szerződést minden körülmények között az értelmezés pillanatában érvényes jogrend egészének keretén belül kell értelmezni, azaz a jelen esetet tekintve, hogy az 1977-es Szerződést az új, aktuális környezetvédelmi jog vagy a nemzetközi vízfolyásokról szóló jog "keretén belül" kellene értelmezni. Ennek pontosan az ellenkezőjét írják elő az értelmezési szabályok, amikor a feleknek a szerződés megkötésekor fennálló szándékainak megfelelő értelmezést ajánlják.

14. Általában egy állam pontos feladatokra vonatkozóan a jog azon állása szerint vállal szerződéses kötelezettségeket, ahogy az a szerződés megkötése pillanatában fennáll, nem pedig kialakuló és határozatlan feladatokra. Egy állam nem vállalhat ismeretlen feladatokra kötelezettséget, sem a jövő, sem pedig a jelen vonatkozásában.

15. A jelen esetben az új környezetvédelmi és nemzetközi vízfolyásokról szóló jogot a felek beleegyezésével és a szerződés által tervezett "eljárási mechanizmusok" útján bele lehetett volna foglalni az 1977-es Szerződésbe. Ekkor a szerződés "átdolgozásáról" lenne szó, az ez által elfogadott határokon belül. Ugyanígy az új jog is szerepet játszhatott volna a szerződés "új értelmezésének" keretén belül, azonban csak akkor, ha a másik fél jóváhagyásával történt volna.

D. A későbbi jognak mint értelmezési vagy módosítási elemnek óvatos figyelembevétele egyedi esetekben

16. Igaz, nem lehetnénk túlzottan szigorúak anélkül, hogy tagadnánk a mozgást az életben. Az új jog elvileg kétféleképpen is elfogadható lehetne: mint az 1977-es Szerződés tartalmának értelmezési eleme, valamint e tartalom módosításának az elemeként is.

17. Az első eset az értelmezésé az egyszerűbb. Általában véve helyénvaló az akarat autonómiájának védelme. Azonban ebben az esetben, az 1977-es Szerződés 15., 19. és 20. cikkeit szerencsére rendkívül homályosan fogalmazták meg (a víz, a természet és a halállomány védelméről van benne szó, másról nem). Egyéb kikötések nélkül az akarat autonómiájának tiszteletben tartása pontosan azt sugallja, hogy az ilyen jellegű rendelkezéseket dinamikusan kell értelmezni, azaz a mindenkori szokásjog hatáskörébe tartozó kritériumok figyelembevételével. Ha ez a helyzet, nem kellene elismerni azt, hogy ezek a kritériumok az elmúlt húsz év folyamán jelentős fejlődésen mentek keresztül? Az új jog, akár a környezetvédelmi, akár a nemzetközi vízfolyásokról szóló, talál alkalmas okot alkalmazására az 1977-es Szerződés 15, 19 és 20 cikkei alapján, a Szerződés "dinamikus értelmezése" érdekében.

18. Ez az első olyan nagyobb per a Bíróság előtt, amelynek az ökológiai háttere annyira érzékeny, hogy elárasztotta az előteret is úgy, hogy már-már elterelte a figyelmet a szerződések jogáról. A nemzetközi közvélemény nem értette volna meg, ha a Bíróság mellőzte volna az új jogot, amelynek Magyarország követelte az alkalmazását. Roppant szerencsés módon az 1977-es Szerződés 15, 19 és 20 cikkeinek köszönhetően a Bíróság tovább táplálhatta az új jog fáját. Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy Szlovákia nem ellenezte ennek a jognak a figyelembevételét. Azonban azáltal, hogy bevonta a perbe a szerződés ún. dinamikus értelmezésének elvét, a Bíróságnak többet kellett magyarázkodnia és emlékeztetnie arra, hogy egy szerződés értelmezésének általános szabálya változatlanul az 1969-es Bécsi Egyezmény 31. cikke.

19. A vonatkozó jog kérdése vizsgálatának végén emlékeztetnék arra, hogy jelentős fejlődést regisztráltak az elmúlt húsz-harminc év folyamán a környezetet érintő emberi ismeretek terén. Azonban az, ami fejlődött, ami egyedül fejlődhetett, az egyrészt az ökológiai pusztulás tudományos magyarázata, másrészt a pusztulást korlátozó vagy megszüntető technikai módszerek. Ami magának a pusztulásnak a jelenségét illeti, az azóta létezik, amióta az ember először szembeszállt a természettel. Azaz a pusztulás az 1977-es Szerződés előtt legalább annyira ismert fogalom volt, mint azt követően, és ez volt a felekhez intézett kérdésem lényege.

*

20. Az 1977-es Szerződés és csatolt okmányainak természete véleményem szerint több figyelmet érdemelt volna a Bíróság többségének részéről. Valójában ugyanis központi kérdésről van szó. A Szerződés természete nagymértékben függővé teszi Szlovákia jogutódlását ezen okmány vonatkozásában, amely a vonatkozó jog lényegét képezi, és amely a mindkét fél általi keresztező jogsértések ellenére változatlanul hatályos.

24. A felek közti 1993-as Különmegállapodás kidolgozása bizonyára nem volt egyszerű. Megfogalmazását látszólag az ellentmondásos elemek összehangolásának gondja sugallta. A felek egyike, Magyarország, elismeri, hogy az 1977-es Szerződés egészen felbontásáig, 1992. május 19-ig vonatkozik rá, a másik félre azonban nem. Ez utóbbi, Szlovákia, Magyarország szerint nem örökölte a hivatalos okmányt, hanem csak annak lényegi tartalmát, amelyet jogok és kötelességek alkotnak, amelyeket Szlovákia ebből a Magyarország szerint immár megszűnt szerződésből megtartana.

25. Ily módon a Bíróságnak ebben a bonyolult felállásban a két államot nem ugyanazon szerződés alapján kellene megítélnie, hanem

i)  Magyarországot, a jogvita egyik peres felét, és egy felbomlott államot, Csehszlovákiát, amely nem részese a jogvitának, ugyanazon szerződés alapján,

ii)  ugyanakkor két államot, Magyarországot és Szlovákiát más alapon, amely nem közvetlenül a Szerződés (?), amely utóbbiról nem elismert, hogy örökölte volna a peres Szerződést.

26. Valójában Szlovákia ténylegesen örökölte az 1977-es Szerződést, amely még mindig hatályban van a peres felek között, a mindkét fél részéről történt szerződésszegések ellenére. Csatlakozom a Bíróság többségének érveléséhez és következtetéseihez annak megítélésében, hogy egyrészt mind Magyarország, mind Szlovákia megszegte a Szerződést, másrészt, hogy a Szerződés változatlanul hatályos. Később a Bíróság többségének véleményén túl megyek a Szerződést ért károk kérdésével kapcsolatban, amelyet keresztező jogsértéseknek tartok, amelyek olyan hatásokat idéztek elő, amelyeket össze kell egyeztetni majd a Szerződés fennmaradásával.

*

27. A szóbanforgó Szerződést ért károkról lévén szó, teljes mértékben osztom a Bíróság többségének nézetét, amikor kimondja, hogy Magyarország nyilvánvalóan megsértette szerződéses kötelezettségeit, amikor felfüggesztette, majd abbahagyta munkálatait, végül bejelentette a Szerződés felbontását. A Magyarország által a munkálatok felfüggesztése, elhagyása, majd a Szerződés felbontása mellett felsorakoztatott érvek egyike sem képes megingatni meggyőződésemet. Nem tennék hozzá semmit a Bíróság többsége által a magyar szerződésszegésekről készített elemzéshez, hacsak nem azt, hogy a Szerződés "felbontásáról" lévén szó, a magyar intézkedés egy objektív határrendszert létrehozó szerződés ellen irányult, amely területet szabályozott; hogy egy folyó megosztott erőforrásaira vonatkozott, és hogy a kár, amelyet ezáltal okozott, annál is jelentősebb, hiszen olyan munkálatokat és műtárgyakat hagyott volna félbe, amelyek természetükből adódóan nehezen visszaállíthatók.

28. Ami a szóbanforgó Szerződést ért, (Cseh)Szlovákia által okozott károkat illeti, sajnálatos módon véleményem eltér a Bíróság többségének véleményétől. Mindannyian egyetértünk abban, hogy (Cseh)Szlovákia megszegte az 1977-es Szerződést, azonban az én nézetem eltér a (cseh)szlovák fél részéről történt szerződésszegés időtartamára és jelentőségére vonatkozóan. A legfontosabb kérdés azzal az ítélettel kapcsolatos, amelyet a ideiglenes megoldásról, más néven "C-variánsról" kell hozni, amely megoldást Csehszlovákia elfogadta és alkalmazta. A Bíróság többsége szerint "Csehszlovákiának 1991. novemberében joga volt a C-variánshoz folyamodni, amennyiben olyan munkálatok elindítására szorítkozik, amelyek nem prejudikálják a végső döntést, amelyet meg kellett hoznia. Ezzel szemben Csehszlovákiának nem volt joga ezt a variánst 1992. októberében üzembe helyezni" (88. bekezdés). A Bíróság ezen ajánlása képezte aztán az ítélet 1 C és 1 C rendeletének tárgyát.

Az én véleményem eltérő.

29. Szlovákia nem támaszt nehézséget azzal kapcsolatban, hogy elismerje, a C-variáns fizikai valójában eltér attól a megvalósítástól, amelyet az eredeti terv végrehajtásával lehetett volna elérni. Tény, hogy a C-variáns autonóm rendszert hozott létre, amely semmilyen formában nem függ Magyarországtól. A közös beruházás gondolata egyre távolodik a műtárgyak üzemmódjának jogkövetkezményeivel, amely műtárgyak most már csak Szlovákiától függnek. Szlovákia egyoldalú cselekedetével kisajátította a közös beruházást, valamint a Duna vizét - amely közös erőforrás volt - a folyam mintegy negyven kilométeres szakaszán. Feladták a nyereségkereső és azt megosztó üzemeltetést, amely mindkét felet érintette.

30. A hozzávetőleges vagy megközelítő alkalmazás elmélete, amelyre Szlovákia hivatkozott a C-variáns építésének és üzembe helyezésének igazolására nem igazán meggyőző. A nemzetközi jog nem ismer ilyen elméletet. A Szlovákia által felsorakoztatott precedens eseteknek nincs értéke. Valójában ez az elmélet már csak veszélyei miatt is szigorú megrovást érdemelt volna, amelyet hiába keresek az ítéletben.

31. Ha ezt az elméletet elfogadnánk, az államok közti jogbiztonságot, különösen pedig a szerződések biztonságát, valamint a szabályosan szerződött kötelezettségek egészét veszélyeztetné. Ennek az elméletnek a megerősítése gyakorlatilag a pacta sunt servanda sarkalatos elvének végét jelentené, attól fogva egy pontos kötelezettséget vállaló állam szabadon teljesíthetne egy másik kötelezettséget, amelyet ügyesen az elsőhöz nagyban hasonlónak tüntetne fel. Elegendő volna számára azt megállapítani, hogy az általa végrehajtott megközelítő alkalmazás megengedett miután a másik fél magatartása saját elmondása szerint lehetetlenné teszi számára kötelezettségeinek a szerződés feltételei szerinti teljesítését, és hogy nincs más lehetősége. Fennállna tehát annak veszélye, hogy az állam kötelezettségeinek minden megszegése átalakítható lenne megközelítő alkalmazássá.

Ennek azért is nagy a veszélye, mert az elmélet nem nyújt semmiféle megbízható kritériumot a megtűrt megközelítés vagy hozzávetőlegesség fokának mérésére. Az a távolság vagy eltérés, amelyet egy államnak megengedett lenne alkalmazni a szerződés céljához képest a kötelezettség teljesítése során veszedelmesen bizonytalan és az állam szubjektív megítélésére van bízva.

Azonban továbbmegyek:

32. Ami hiányzik a megközelítő alkalmazás tételéből ahhoz, hogy a Szerződés érvényes, új értelmezésének minősüljön, az nyilvánvalóan a másik állam jóváhagyásának alapvető feltétele. Szlovákiának bizonyára igaza van, amikor azt állítja, hogy egy szerződés alkalmazása során a szerződéses normától való eltérést tekinthetjük az adott szerződés új értelmezésének. Azonban a kötelezettségnek ez a fajta változtatása vagy újítása annak végrehajtása során egy alapvető feltétel meglétének van alárendelve, amely a jelen esetben egyáltalán nem teljesül. A megközelítő alkalmazást csak akkor érvényesíthetjük és csak akkor alkothat új értelmezést, ha a másik szerződő fél ehhez hozzájárult. Jól látható tehát a szlovák tétel hiányossága.

Magyarország álláspontja azért is igen sajátos, hiszen nemcsak, hogy beleegyezését nem adta a Szerződés új értelmezéséhez, hanem szerinte sem első, sem új értelmezés nem létezett, hiszen véleménye szerint a Szerződés még Szlovákia megszületése előtt megszűnt.

33. Most rátérnék a C-variánst illetően egy egészen más szempontra. Ez lehetővé teszi számomra, hogy előadásomat jogosan kiegészítsem egy árnyalattal. Senki előtt nem ismeretlen az, hogy amikor államok tárgyalásba bocsátkoznak, elővigyázatosságból és realizmusból gyakran egyéb megoldásokat is terveznek a tárgyalások kudarcára felkészülve. Egy előrelátó állam mindig úgy megy el egy tárgyalásra, hogy eredménytelenség esetére egy vagy több tartalék megoldást tartogat a tarsolyában. Ezért megerősíthető az, hogy egy egyoldalú ideiglenes megoldással való tervezés szükségszerűen a tárgyalások szokásos stratégiájának és taktikájának a része, néha már csak a tárgyalások folyamán a partnerre való nagyobb nyomásgyakorlás érdekében is. A ideiglenes megoldások tehát minden tárgyalás elővigyázatossági elemét alkotják.

34. Nem állíthatjuk az ellenkezőjét, csak ha az állam rosszhiszeműségéről tett tanúbizonyságot és tökéletes bizonyítást nyert az, hogy csak színlelte a tárgyalást, pedig valójában feltett szándéka a látszattárgyalások szabotálása és egy már elhatározott egyoldalú megoldás mindenáron való érvényesítése.

Felmerül tehát annak kérdése, hogy Csehszlovákia tiszteletben tartotta-e a jóhiszeműség elvét. Ennek a kérdésnek nem vállalkoznék a tárgyalására, hiszen számomra Csehszlovákia, csakúgy mint Magyarország kinyilvánította jóhiszeműségét azáltal, hogy saját aggályaikról számoltak be egymásnak. A felek jóhiszeműségét a nyugtalanság és a másik iránti gyanakvás fokozatosan őrölte fel.

35. A Bíróság többsége a ideiglenes megoldás konkrét megépítése, amelyet jogszerűnek vélt, és a folyam tulajdonképpeni elterelése, a variáns befejező szakasza, amelyet jogtalannak tartott, e kettő megkülönböztetésére alapozta a C-variáns jogi érvényének értékelését. A C-variánssal járó különböző műveleteket mint valamilyen jogi szalámiként szeletelte volna fel.

Ezt a megközelítést nem tudom osztani. A C-variáns megvalósítása véleményem szerint az olyan szerződésszegés kategóriájába tartozik, amelyet jellemzői szerint folytonosnak, összetettnek vagy komplexnek nevezünk, és amelynek minden szakasza és eleme jogtalan.

36. A Bíróság többségének megítélése szerint csak a folyam elterelése tekinthető (Cseh)Szlovákia szerződéses kötelezettségeinek megszegésének, valamint azon nemzetközi szokásjog megsértésének, amely megtiltja egy közös erőforrás egyoldalú kisajátítását. Az elterelést megelőző szakaszok mindegyikét jogszerűnek tartanák azzal az indoklással, hogy szuverén államnak joga van saját területén bármilyen építményt felállítani mindaddig, míg az egy másik állam jogait vagy érdekeit nem sérti.

37. Azonban pontosan ez utóbbi ponttal kapcsolatos érvelés tarthatatlan. Hiszen ahhoz, hogy kifogásolhatatlan legyen, bizonyítani kellene, hogy a C-variáns építésének a folyam elterelése kivételével egyik szakasza sem sértette Magyarország jogait és érdekeit. Ilyen bizonyítás nem történt, és úgy tűnik, hogy ezt a Bíróság magától értetődőnek tartja, mintha alaptételről lenne szó.

38. Egy állam természetesen saját területén szuverén, ahol kívánsága szerint bármilyen építményt emelhet. Azonban mihelyt az államot kötelezettség köti például egy folyammedence szabályozását illetően, már nem építhet tetszése szerint olyan építményt, amely ugyanezen folyammedencére vonatkozik, ehhez a medencéhez kapcsolódik vagy befolyással van rá. A szerződés beavatkozási körén belül ettől kezdve már csak ezen okmány alkalmazására van mód (eltekintve nyilván a terület közigazgatási működtetésétől). Más szóval az állam magatartását tekintve természetesen szuverén, azonban kötött meghatározott szerződéses kötelezettség által, így szükségszerűen olyan körültekintéssel és belátással kell eljárnia, hogy egy pillanatig sem kelljen attól tartania, hogy bármely művelete bármely pillanatban potenciálisan veszélyeztetheti szerződéses kötelezettségének megvalósítását. Szerződés által szabályozott területen a szerződő állam már nem végezhet bármilyen teljesítést. Ez csak akkor lehetne jogszerű, ha teljességgel semleges a szóbanforgó szerződés általános gazdálkodása szempontjából.

39. Itt emlékeztetnem kell arra, amit korábban az 1977-es Szerződés területi természetére vonatkozóan említettem, amely a szerződő államok felelősségére különböző kölcsönös kötelezettségeket állapít meg a két állam területe egy részének hasznosítására, vagy ezen használat korlátozására. A Szerződés területi függőséget hoz létre a két állam között. Hogyan lehet akkor fenntartani, hogy ilyen körülmények között az állam tetszése szerint cselekedhet?

40. Tisztában kell lenni azzal, mi is valójában a C-variáns. Az ítélet 66. bekezdése részletes leírással szolgál és a független szakértők munkacsoportja a következőképpen mutatja be:

A C-variáns ezen leírása jól szemlélteti, hogy a tervezett műtárgyak számosak, súlyosak, egyáltalán nem semlegesek, ezenkívül fedik vagyis pontosabban kiforgatják az eredeti tervet.

41. A "jogi szalámiszeletek" között, amelyeket a C-variáns alkotna, már az elsőt sem lehetne az 1977-es Szerződésre vonatkozóan semlegesnek tekinteni. (Cseh)Szlovákia első lépése, a dunacsúnyi gát megépítése, ugyan egy csehszlovák területen fekvő folyami medencében történt, azonban közvetlen hatása volt a két országhoz tartozó víz feletti rendelkezés módjára, hiszen ott a folyamot, a dunakiliti-i tározó mintegy kétharmadát képviselő nagy tározóvá duzzasztották. Ez az első művelet nem olyan semleges tett, amelyet egy olyan állam, amelyet egyébként a folyam bizonyos szabályozására vonatkozóan kötelezettség terhel, szabadon megtehetne. Ezzel szemben olyan helyzetet hoz létre, amelynek közvetlen és azonnali hatása van az 1977-es Szerződésben foglalt előirányzatokra, amelyeket jelentősen módosít. A szóbanforgó Szerződés valóban formálisan sehol nem tiltja meg Csehszlovákiának, hogy Dunacsúnynál, saját területén duzzasztógátat építsen. Azonban azáltal, hogy a Szerződés a duzzasztógátat Dunakilitinél tervezte, kétségtelenül előírta Csehszlovákia számára az attól való tartózkodás kötelezettségét, hogy ezt a duzzasztógátat Dunacsúnynál építse meg. Azaz, már a dunacsúnyi első műveletet sem lehetett Csehszlovákia kizárólagos és szuverén kezdeményezésére bízni. Nem Dunacsúnynál következett be tehát a Duna vizének első elterelése, amikor az ott felduzzasztott folyam, amely hatalmas tározóvá duzzadt, Magyarország kárára?

42. Egészen másképpen szólva, nem tudom elképzelni, hogy egy állam intézkedése, amely mintegy láncszemet alkot egy láncban, nem kap jogtalan színezetet, miután az utolsó láncszemet maga is jogtalanként ismeri el. Hiszen azt követően, hogy a Dunát elterelték, ennek a jogtalan tettnek visszamenőleg kémiai indikátorként kellett szolgálnia, jogtalanná színezve a C-variánssal kapcsolatos műveletek egészét. Márpedig a Bíróság többsége ragaszkodik ahhoz, hogy az építkezés végérvényesen jogszerűnek tekintett műveleteit szembeállítsa a folyam jogtalannak tekintett elterelésével, és egyáltalán nem ismeri el a C-variáns egészének jogtalanságát.

43. A Bíróság többsége számára ez az egyik módja a folytonos, összetett vagy komplex szerződésszegés fennállása tagadásának. Véleményem szerint az összes elvi és jogtudományi erőfeszítést, valamint a Nemzetközi Jogi Bizottság által végzett jogszabály-alkotási kísérletet veszélyezteti ez az álláspont. A folytonos szerződésszegés jogtalansága természetesen csak azután állapítható meg, hogy a darab utolsó jelenetét is eljátszották. Azonban az elvekben és a joggyakorlatban az utolsó láncszem jogtalanságának kinyilvánítása a szerződésszegés kategóriáinak nagy részében magával vonja az egész lánc jogtalanságát. Ezért számomra hiteltelennek tűnik a C-variáns megépítését, amelyet jogszerűnek ítélnénk meg, szembeállítani végleges üzembe helyezésével, amit pedig jogtalannak.

44. A Bíróság ítélete a Nemzetközi Jogi Bizottságnak az államok felelősségével kapcsolatos munkáira hivatkozik. Azonban a Bizottság azon magyarázatának egyik bekezdésében, amelyre a Bíróság utal, pontosan az olvasható, hogy "a belső jogban elkövetett jogtalan cselekedettől eltérően, egy állam nemzetközileg jogtalan cselekedete igen gyakran - sőt az esetek többségében - egyedi intézkedések vagy mulasztások sorozatának eredménye, amelyek bár a belső jogban jogilag különállók, a nemzetközi jog szempontjából valamiképpen elválaszthatatlan egészet alkotnak" (Nemzetközi Jogi Bizottság évkönyve, 1993, vol.II, 2. rész, 59. old., 14. bekezdés).

Ezenkívül és minden esetben a Nemzetközi Jogi Bizottság kijelentette, hogy minden ilyen helyzetben (folytonos, összetett vagy komplex cselekedet) "A jogsértés elkövetésének ideje az egész időszakra kiterjed". Másszóval, a fenti háromféle jogsértés bármelyikét is vonatkoztatjuk a C-variánsra, az utolsó szakasz, a folyam elterelésének jogtalansága kiterjed az azt megelőző műveletek egészére, még akkor is, ha nem azt feltételezzük, hogy folytonos jogsértésről van szó, amelynél a jogtalanság már annak megkezdése időpontjában létrejön.

46. Igazság szerint a C-variáns jogtalan jellege, építése kezdetétől a folyam eltereléséig, nem lehet oszthatatlan, ha tekintetbe vesszük ezen "ideiglenes megoldás" sajátos természetét. Mint azt a Bíróság ítélete igen helyesen megállapítja, "a vízlépcsőrendszer fő műtárgyait ... egységesen koordinált egységként irányítják majd" (144. bekezdés) vagy még inkább "üzemelő, egységes és oszthatatlan műtárgyak rendszereként" (77. bekezdés). Ugyanígy a helyébe lépő C-variáns is egy sor egymáshoz kapcsolódó műveletből áll. Ezek egymásnak alárendelve szolgálják a végső célt. A műveletek egységes jellege abból következik, hogy egyenként egyik sem elegendő, illetve egyenként egyiknek sincs értelme. Egyikük sem semleges, és mindegyiknek csak a végső célhoz viszonyítva van értelme. Mi mást szolgálhatna a Duna medrét lezáró gát építése, ha nem a folyó elterelését? Egy szuverén állam számára, amelynek joga van azt építeni a saját területén, amit akar, egy ilyen gát építésének, ha tényleg elszigetelt és önmagában levő volna, semmi értelme nem lenne, és az államnak sem fűződne hozzá semmi érdeke, így aztán meg sem építené. Ez az értelem és érdek csak akkor jelenik meg, ha ezt a műveletet a folyó végleges eltereléséhez kapcsoljuk. A C-variáns keretein belül megépített elvezető csatorna jellege egészen nyilvánvalóan azt szolgálta, hogy a főcsatorna vizét elvezesse a bősi erőmű irányába. Egy ilyen építkezés nem lehetett sem ártatlan, sem semleges, a C-variáns végleges jellege, ami nem más mint a folyó vizének elterelése, nyomta rá a bélyegét. Azaz egyrészről az építkezés, másrészről az elterelés egymástól nem elválasztható.

47. Pontos az a megállapítás, hogy minden nemzetközileg jogtalan cselekedet először "előkészületekkel" indul. Egyetértek a Bíróság többségével abban a tekintetben, hogy ezek az előkészületek szigorú értelemben nem jogtalanok. Még egy ideiglenes megoldás igen előrehaladott előkészítése abból a célból, hogy a tárgyalások során a partnerre nyomást lehessen gyakorolni, önmagában még ez sem jelent jogtalanságot. Azonban miután ki lett adva az építési parancs és az építkezés megindult, azaz 1991. novemberében, itt már elhagyjuk az előkészületek terét, és rátérünk az építkezésre. Márpedig 1991. novemberében Csehszlovákia tökéletesen tisztában volt azzal, hogy Magyarországnak nem állt szándékában végrehajtani az 1977-es Szerződést, és ekkor úgy döntött, hogy eltereli a folyó vizét. Azon műveletek láncolata, amelyek ezt a célt voltak hivatottak szolgálni, folyamatos volt, egyetlen láncszem sem esett ki az építkezés kezdetétől egészen a C-variánsnak a folyóeltereléssel végrehajtott üzembe helyezéséig, azaz 1992. októberéig. A Bíróság többsége ennek ellenére úgy vélte, hogy a szóbanforgó munkálatokat "[Csehszlovákia] abbahagyhatta volna, ha sikerült volna a feleknek egyetértésre jutni" (79. bekezdés). Nem hiszem, hogy minden kockázat nélkül ilyen találgatásokba bocsátkozhatnánk. Akkor, amikor 1991. novemberében az építkezés megkezdődött és a munkálatok teljes időszaka alatt, egyértelművé vált, nevezetesen a felek közti diplomáciai jegyzékváltásokon keresztül, hogy mindkét fél véglegesen lehorgonyzott a saját álláspontjánál. Ettől kezdve a munkálatok elhagyása, amelyre a Bíróság hivatkozott, irreális volt és csak a feltételezések szintjén létezhetett.

48. Az ítélet rendelkezésének 1. bekezdése tehát oly módon fogalmazódott, hogy a Bíróság egyrészről kijelenti, hogy Csehszlovákia jogszerűen cselekedett, amikor a C-variánshoz folyamodott 1991. novemberében (A. pont), másrészről viszont nem volt joga azt 1992. októberében üzembe helyezni (B. pont). Bevallom, némileg meglep ez a kettős állítás. A helyzet annak felel meg, mintha megvehetném a piacon a gyümölcsöt, de megenni már nem ehetem meg. Mintha a gazdasszony megfőzte volna az ebédet, de elfogyasztása meg lenne neki tiltva. Mintha egy állam szabadon vásárolhatna vagy gyártathatna fegyvereket, azonban ha megtámadják, nem használhatná őket. A rendelkezés 1. bekezdése egy zsákutcába torkolló elemzésnek meglepő rövid útját kínálja.

Végeredményben a Bíróság által a C-variánst illetően elfogadott döntés szerintem sem jogilag nem helytálló, sem gyakorlatilag nem jó, sem ténylegesen nem hasznos. Sem a jog, sem a tények, sem pedig az elkövetkező kétoldalú tárgyalások szempontját nem szolgálja.

49. A C-variáns megvalósításával egy két államhoz tartozó, határfolyam medrében folyó nemzetközi vízfolyás hirtelen 40 kilométer hosszúságban, Dunacsúnytól Szapig, tisztán nemzeti, azaz szlovák vízfolyássá változik. Egy kétoldalú, két állam területén közös befektetésből épülő beruházás, amely hirtelen egyoldalú és tisztán nemzeti beruházássá válik. Ki a hibás? Elsősorban bizonyára Magyarország. A probléma ezen aspektusa azonban pillanatnyilag nem érdekel. A figyelmet a jelentős anyagi valóság ragadja meg: eleddig megosztott vízfolyás 40 kilométer hosszúságban tisztán nemzetivé válik, és egy kétoldalú beruházás hirtelen alapvető változáson megy keresztül, amely tisztán nemzeti beruházássá torzítja.

50. Egyértelmű, hogy ezzel a cselekedetével (Cseh)Szlovákia az 1977-es Szerződéstől valami teljesen eltérőt alkalmazott. A C-variáns vagy a Szerződés alkalmazása vagy nem. Szerintem nem létezhet köztes megoldás. A jog szerint nincs helye a Szerződés megközelítő alkalmazásának. A nemzetközi jog csak két magatartási kategóriát ismer: a jogszerűt és a jogtalant. Köztes helyzetet nem ismer. Köztes helyzet létezhet, azonban csak egy cselekedetet jelenthet. A Szerződéssel kapcsolatban ez a cselekedet csak a Szerződés nem-alkalmazásának tekinthető, hiszen jellege jogtalan.

51. Elérkeztem tehát a következtetéshez, hogy a C-variáns egészében véve jogtalan. Tekinthető legalább ellenlépésnek? Nem hiszem, és ezzel kapcsolatban osztom a Bíróság többségének érvelését. Egy aprósággal azonban kiegészíteném. (Cseh)Szlovákia magatartása teljes bizonyossággal nem értékelhető egyszerű reakcióként Magyarország jogtalan lépéseire válaszul. Egy valamivel reálisabb elemzés a csehszlovák magatartásban egyszerre látna előre megfontoltságot és visszavágást, ami által bonyolultabb helyzet állhatna elő, mint az ellenlépésé. Először tehát az előre megfontoltság. Anélkül, hogy követni tudnám a magyar álláspontot, miszerint Csehszlovákia 1920 óta arról ábrándozott, hogy kizárólag szlovák területen megépíti a műtárgyak összességét, megállapíthatom, hogy Csehszlovákia ideiglenes megoldásként már elég korán, 1989-ben kidolgozott különböző változatokat, köztük a C-variánst. Aztán a visszavágás. Nem kétséges, hogy a kronológia Szlovákiát szolgálja. A munkálatok felfüggesztése Magyarország részéről 1989. május 13-án, majd végleges elhagyásuk, végezetül a Szerződés felmondásáról született döntés 1992. május 19-én logikusan úgy tüntetik fel a C-variáns 1992. október 23-i végső megvalósítását, mint a magyar magatartásra való ellenlépést.

52. Mindenesetre, és itt csatlakoznék a Bíróság többségéhez, a C-variáns nem egy olyan ellenlépés, amely jogtalanságát mentené. Valójában aránytalan, hiszen egy csapásra megfosztja Magyarországot a Duna vizétől, mint megosztott erőforrástól, valamint az 1977-es Szerződés által tervezett közös beruházásba való beleszólás jogától. Ezenfelül a C-variáns sem nem ideiglenes, sem nem eltérítő, mint annak egy ellenlépésnek lennie kellene. Az 1977-es Szerződés végleges és visszafordíthatatlan megszegését jelenti.

*

53. Mindkét fél, mind Magyarország, mind pedig Szlovákia megszegte tehát az 1977-es Szerződést. A felek által létrehozott helyzetet a keresztező jogsértések jellemzik, amelyek egymás reakcióiként jöttek létre. Nem könnyű azonban minden esetben bizonyossággal megállapítani az ok-okozati viszonyokat. A felek tettei és magatartása néha összegabalyodnak. Úgy tűnik, hogy az időrendiség nyújt választ arra a kérdésre, hogy a két fél közül melyik indította el az egymást keresztező jogsértések ciklusát. Természetesen számot kell vetni ezzel a kronológiával, és mindenesetre tisztában kell lenni azzal, hogy csak a jéghegy csúcsát jelenti, amelyben csak óvatosan szabad megbízni. Sajnálatos módon a felek közti viszonyt a kölcsönös gyanakvás jellemezte hosszú éveken keresztül.

Amennyiben a felek által elkövetett jogtalanságokat keresztező jogsértésnek tekintette volna, a Bíróság megragadhatta volna a lehetőséget, hogy leírja a látszólagosnál bonyolultabb valóságot, amelyben összekuszálódtak az ok-okozati viszonyok. Ha ezt megteszi, megalapozottan javasolhatta volna a feleknek szerződésük nulla megoldási alapon történő újratárgyalását, amely szerint mindkettő lemondhatott volna a másikkal szembeni kártérítési jogáról. Ily módon könnyebben újradefiniálhatták volna szerződéses kapcsolatukat egy megújult 1977-es Szerződés keretein belül.

*

* *

54. A keresztező jogsértések a terepen olyan valóságot hoztak létre, amelyet a Bíróság többsége nem tartott célszerűnek minősíteni. Nekem azonban szükségesnek és fontosnak tűnik hangsúlyozni, hogy ezek a keresztező jogsértések két tényleges eredményt alkottak, amelyek a tájba vésve maradnak a tárgyalt térségben.

55. A jogász nem szereti a tényleges eredményeket. Megerőszakolják a dolgok jogi rendezése iránti ízlését. Azonban tisztában van azzal, hogy az élet valósága összetett, és hogy ennek a valóságnak egy jelentős része elkerülhetetlenül kívül esik a jog birodalmán. Ezért néha előfordul, hogy eléggé realista legyen ahhoz, hogy méltányolja az ilyen helyzetek egy részét, amikor azok makacsul fennmaradnak, és hogy az ilyen eredményeket ténykérdésként kezelje azok jogcíme ellenére. Ezt a hozzáállást nemcsak a realitás diktálja, hanem motiválja az a törekvés is, hogy a tényleges eredmények bekerüljenek a jogi folyamatba.

56. (Cseh)Szlovákia megvalósította a C-variánst. A Szerződés által tervezett bősi rendszer megépítése során Dunakilitit Dunacsúnnyal helyettesítette, azok technikai és tényleges következményeivel együtt. A C-variáns jogtalan, de létezik. Szlovákia annál is inkább büszkélkedik tényleges eredményével, mert az a joghoz közel áll. Szlovákia ragaszkodott ugyan hozzá, hogy megerősítse, készen áll lebontani ezt a tényleges eredményt. Egyértelműnek tűnik azonban, hogy a C-variáns megkérdőjelezése, akár lebontás, akár bármely más módon, gazdaságtalan, a környezetre káros, és összességében véve abszurd és Szlovákia számára elfogadhatatlan lenne. Ez az a megkerülhetetlen realitás, amivel a bírónak szükségszerűen dolgozni kell, arra törekedve, hogy összeegyeztesse azzal a joggal, amelynek kimondása a feladata.

57. A szlovák tényleges eredmény kettős tulajdonsággal rendelkezik.

Először is egészen a közelmúltig Charles De Visscher megnevezése szerint "működő eredmény" volt, és csak abban az időszakban szilárdult meg, amikor a per sub judice volt. Bőst két szakaszban kellett volna megépíteni. Az első szakasznak 1992. október 23-án kellett volna elkészülnie; ezen a napon terelték el a folyót. A második szakasz mára csaknem elkészült, az alatt valósult meg, míg a Bíróság az ügyet tárgyalta. Ma már csaknem befejezett építészeti eredmény.

A szlovák tényleges eredmény másik sajátossága az, hogy ereje a tényből, de részben a jogból is származik. Ez a tényleges eredmény figyelemre méltó jellemzője, amely, mint minden más tényleges eredmény, a jog ellenére épült (ez esetben a szerződéses jog ellenére), amelyet alátámaszt azonban a Szerződés részleges alkalmazása, amely lehetővé tette Szlovákia számára azt az állítást, hogy a C-variáns csupán a Szerződés "megközelítő alkalmazása".

58. Magyarország ezzel szemben szinte minden helyszínen abbahagyta munkálatait, és visszalépett a nagymarosi vízlépcső megépítésétől. A magyar fél tényleges eredményei meglehetősen sajátságosak.

Először is, egy tényleges eredmény kifejezhet egy bizonyos, tény alkotta rendet. A magyar fél tényleges eredményei viszont ennek teljesen az ellenkezőjét fejezik ki, az építési területek elhagyása folytán egyfajta rendetlenséget. Ezek a tényleges eredmények nem működés közben vannak, hanem elhúzódó torz állapotban.

A nagymarosi helyszín egyfajta negatív tényleges eredmény képét nyújtja, ami a vízlépcső megépítésétől való elállás tényének következménye. Ez azt jelenti, hogy a nagymarosi negatív eredmény végleges helyzetet teremtett, mivel Magyarország szándéka rendíthetetlennek tűnik.

59. Akár a szlovák, akár a magyar tényleges eredményekről legyen szó, mindnek megvan az a sajátossága, hogy a felek részéről jelentős mértékű kölcsönös elismerésben részesülnek. A magyar álláspont árnyalatainak megértése által támasztott nehézségek ellenére, egyik irattól a következőig, egyik perbeszédtől a következőig, azt hiszem, Magyarország nem követeli a C-variáns felszámolását. Szlovákia pedig egyrészt úgy tűnik, hogy beletörődik a nagymarosi vízlépcső hiányába azzal, hogy módosít nevezetesen a bősi vízlépcső működési rendjén, másrészt nem követeli a dunakiliti-i nagy tározó befejezését, amely igen költséges és igen szennyező lenne, de különösen azzal, hogy Dunacsúnyt kettős funkcióra használja.

Ezek voltak tehát a Bíróság számára értékes figyelmeztetések, hasznos jelzések megfelelő megoldások keresésére, tekintettel a jogra és a tényekre.

*

* *

60. Melyik ez a jog? Melyek ezek a tények? Vegyük először a tényeket, amelyeket az imént elemzett terep tényleges eredményekből álló realitása alkot. Aztán a jog, amelyet az 1977-es Szerződés és annak csatolt okmányai alkotnak, amelyeket a felek keresztező jogsértései sem voltak képesek érvényteleníteni. Következésképpen semmi értelme eltitkolni a Bíróságnak szánt igen kényes küldetés jellegét ebben a perben, amelyben a tények frontálisan ütköznek a joggal, pedig mégis ez utóbbit illeti az utolsó szó. A helyzetet a következőképpen lehet elemezni: egyrészről az 1977-es Szerződést meglehetősen nagy mértékben megfosztották tárgyi tartalmától, azonban változatlanul vonatkozó okmány, tartály vagy tojáshéj, amely készen áll a felek új vállalásainak befogadására; másrészről és ezzel párhuzamosan létrejöttek tényleges eredmények, amelyeket a felek kölcsönösen elismernek. A Bíróság feladata lett kimondani, hogy a feleknek kötelessége jóhiszemű tárgyalásokat folytatni abból a célból, hogy szerződésüket új tartalommal töltsék fel, amelynek tekintetbe kell venni a szerződés maradványait, csakúgy, mint a terep tényleges eredményeit. Lényeges volt azonban különösen azt hangsúlyozni, hogy ezeknek a tényleges eredményeknek a figyelembevételével a Bíróságnak nyilvánvalóan nem áll szándékában semmilyen módon törvényesíteni a megállapított jogtalanságokat. Egyszerűen csak a jogi realitásra törekedve olyan okozatok tudomásulvételéről volt szó (bizonyos mértékig a felekkel együtt), amelyeket keresztező jogsértések teljesen egyedülálló sorozata idézett elő, amely jogsértések mindegyike továbbra is megrovást érdemel.

61. Ezért először az 1977-es Szerződés megőrzésének számításba vételét és ennek jelentőségét kell megvizsgálni, majd a tényleges eredmények figyelembevételét és ennek jelentőségét, mielőtt megkísérelnénk ennek a két elemnek az együttes fenntartását egy megújított szerződés keretein belül.

62. A Szerződés hatályban tartása nem jelenti azon kötelezettségek kényszerű végrehajtását, amelyeket a Szerződés Magyarországra kirótt és amelyeket Magyarország a mai napig nem teljesített. Nem szükséges és nem is indokolt levonni a Szerződés érvényben tartásából származó összes logikus következményt. Nincs szó arról, hogy kényszeríteni kellene Magyarországot a nagymarosi vízlépcső megvalósítására, a dunakiliti-i munkálatok befejezésére, az elvezető gát üzembe helyezésére, a dunacsúnyi létesítmények elárasztására és a munkálatok befejezésére Bős alatt, amelyeket a Szerződés feltételei értelmében teljesítenie kellett volna, már amennyire ezeket Szlovákia eddig nem fejezte be.

Ugyanakkor radikálisan el kell hárítani minden olyan gondolatot, amely törvényesítené Magyarország szerződéses kötelezettségeinek elhagyását. Attól, hogy a tényleges eredményeket megmásíthatatlan tényként fogadjuk el, nem kevésbé kell megállapítani nemzetközileg jogtalan jellegüket, amelyért Magyarországnak vállalnia kell a felelősséget. Ugyanez érvényes a szlovák fél tényleges eredményeinek figyelembevételére, amelyek szintén nem vetették le jogtalan jellegüket.

63. A Szerződés minden szerződésszegés ellenére való fennmaradása jól mutatja, hogy nem a pacta sunt servanda elv megsértésének legalizálásáról van szó. Ha bölcsen reális dolog a tényleges eredmények számbavétele és a megmásíthatatlan realitás lerohanásától való tartózkodás, még lényegesebbnek tűnik, különösen egy világszintű bírói szerv részére, a nemzetközi jog tiszteletben tartatása, és urbi et orbi megmutatni, hogy a szerződések nem papírfecnik és hogy megsértésük által nem szűnnek meg. Kölcsönös megállapodásokon kívül az államok nem képesek, és nem is szabad nekik, olyan könnyen megszabadulni szerződéses kötelezettségeiktől. Alapvetően szükséges megerősíteni a nemzetközi vállalások jogbiztonságát.

64. A Szerződés fennmaradása lehetővé teszi 15, 19 és 20 cikkeinek megmentését, amelyek a víz, a természet és a halállomány védelmét szolgálják. Ezek a cikkek igen általánosak és elégtelenek. Azonban alapvető kérdéseket érintenek, amelyek a két állam közötti jelenlegi jogvita alapját képezik. Az államok feladata lesz a környezet, a vízminőség és a halállomány fontos kérdéseit tárgyalás útján rendezni. Az újratárgyaláshoz pedig pontosan a 15, 19 és 20 cikkek nyújtanak kiindulópontot.

Ennyit tehát az 1977-es Szerződés fennmaradásáról és jelentőségéről. Most pedig térjünk rá a tényleges eredmények figyelembevételére és ennek jelentőségére.

66. Fontos jelezni a tényleges eredmények figyelembevételének jelentőségét. Ez egy módja azon feltételek hangsúlyozásának, amelyeket végső soron összhangba kell hozni a joggal. Klasszikus esetekben az állam egy jogcím ellenében, azaz a jog ellenében hivatkozik tényleges eredményre. Ebben a perben ezzel szemben a tényleges eredmények figyelembevétele nem egyenlő a jogcím tagadásával. A jogcím nem tűnik el, csak alkalmazkodik, sőt a tényleges eredmények szerzői felelősségének bevonása ellenében, akikre minden szükséges kártérítést kiró. A jog, amelyet a tényleges eredmények mellőznek, ily módon a felek által a létrehozott tényleges eredményekért fizetendő kártérítés formájában "bosszulja" meg magát. Ez az a feltétel, amelytől függ a "megfizetett" tényleges eredmények és a "megbosszult" jog között létrehozott együttélés.

67. Ebből a szempontból először azt állapítjuk meg, hogy a felek hogyan tudnák tárgyalásaik során rendezni ezeket a tényleges eredményeket, hogy azok beépíthetővé váljanak a megújult szerződésbe. A kiinduló pont az, hogy a tényleges eredményeket mindkét részről el kell ismerni.

Magyarország nem kéri a C-variáns felszámolását, amelyről tudja, hogy valószínűtlen, csak abban az esetben, ha az újonnan megkötendő megállapodás megakadályozza abban, hogy a variánsból előnye származzon.

Szlovákia nem kérte azt, hogy Magyarországot kényszerítsük a nagymarosi vízlépcső megépítésére, csak akkor, ha a feleknek nem sikerül egyezségre jutni a Szerződés módosításáról olyan megállapodás útján, amely figyelembe venné azt, hogy a vízlépcső nem valósul meg. Szlovákia iratai és perbeszédei tanúsága szerint szemlátomást kiegyezett a bősi vízerőmű önálló, azaz a nagymarosi vízlépcsőtől nem függő működésével. Ezenkívül a bősi csúcsüzemmód helyett, amely csak a nagymarosi vízlépcsővel lett volna lehetséges, Szlovákia beleegyezik abba, hogy Bőst átfolyó rendszerű üzemben működteti, és ily módon beletörődni látszik a helyzetbe, amely a szemmel látható realitásra épül.

Végezetül pedig Magyarország láthatóan kiegyezik a dunacsúnyi gáttal, Szlovákia pedig a dunakiliti-i munkálatok elhagyásával.

69. Rátérek tehát a felek közti újbóli jóhiszemű tárgyalás szükségességére. A tárgyalások újrafelvételét szigorú kötelezettségnek kell tekinteni, csakúgy, mint a jóhiszemű magatartást, amelyet magában foglal. A kötelezettség nemcsak magából a Szerződésből következik, hanem a nemzetközi folyók és a környezet területén kialakult általános nemzetközi jogból is.

71. A Szerződés új általános egyensúlyainak keresése közben, hacsak a felek másként nem állapodnak meg, a feleknek annak feltételeiről kell tárgyalásokat folytatni, amelyek Magyarországnak partneri minőségében visszaszolgáltatják a vízhasználat jogát, visszaállítják a csatorna és a folyam eredeti folyása közötti összefolyás vizére vonatkozó jogait Dunacsúny alatt egészen Szapig, egyenlő felelősséggel bevonják a C-variáns működtetésébe és irányításába, amely ezáltal a tényleges eredmény állapotából egy megújított szerződés keretében közösen megállapított nováció állapotába kerül, végül az "ideiglenes megoldás" (C-variáns) felhasználásából származó előnyöket egyenlően megosztják Magyarországgal, amely így a megújított szerződésben "végleges és visszafordíthatatlan" megoldássá válik.

Végül a feleknek, hacsak másként nem állapodnak meg, tárgyalást kell folytatniuk azokról a feltételekről, amelyek Magyarországnak visszaszolgáltatják társtulajdoni minőségét azoknak a műtárgyaknak a vonatkozásában, amelyeket együttesen kellett volna megépíteni, lévén, hogy a feleknek meg kell fontolniuk a társtulajdon kérdését, megfelelő tekintettel a felek által a közös beruházásra kifizetett összegekre, a kifizetett kártérítésekre és ezen elemek és egyéb vonatkozónak ítélt elemek kiegyensúlyozásával.

(aláírás) Mohammed BEDJAOUI