BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a növénytársulás, planktonrákok, halak, puhatestűek, makroszkópikus gerinctelenek élőlénycsoportok megfigyelése 2013. évben megtörtént.

A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2013. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), planktonrákok, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, és makroszkópikus gerinctelen élőlények csoportjaira vonatkozóan.

NÖVÉNYCÖNOLÓGIA

2013 júniusában szokatlanul magas volt a Duna vízállása, a medvei vízmércénél június 8-án 981 centimétert mértek. Ez az elöntött részeken tartós vízborítást eredményezett, ami a lágyszárú növényzet fejlődését késleltette. A csapadékos tavasz és az árvíz után viszont rendkívül aszályos időszak következett. A dunaszigeti mintaterületeken lágyszárú szint kisebb borítása illetve magassága részben ezzel a két tényezővel magyarázható. A dunaszigeti egykori réten egy ezektől független jelenség a zöld juharból álló fás állomány növekedése, mely a lágyszárúakkal borított terület nagyságát csökkenti. A gombócosi területen az erdőfelújítást követően megjelent bolygatást jelző fajok száma már csökken, de az állomány fajösszetétele még mindig nem tekinthető természetesnek. A Halászi melletti Derék-erdőben a cserjeszint növekedése okozott növényzeti változást. A Dunaremeténél levő transzektben 2013-ban nem történt felvételezés, azt azonban dokumentáltuk, hogy az övzátonyon a fás állományt letermelték.

PLANKTONRÁKOK-CRUSTACEA (CLADOCERA, OSTRACODA, COPEPODA)

A 2013. évi hidrobiológiai monitoring keretében egyetlen őszi mintavételi alkalommal (2013. október 8.), kilenc mintavételi helyről gyűjtött 9 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákban összesen 23 Crustacea taxon (10 Cladocera, 8 Copepoda, 5 Ostracoda) fordult elő. A Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 114 Crustacea faj (75 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki.

Eredmények

1991-2013. között a Schisler-holtágból 77 Crustacea faj (51 Cladocera, 19 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 8 (2011) és 29 (1991) között volt. Az 1991. óta tartó vizsgálati időszak során néhány régebben rendszeresen előforduló faj eltűnt a holtágból (pl. Alona guttata, Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus, Paracyclops fimbriatus), más fajok viszont megjelentek és elszaporodtak (pl. Ceriodaphnia quadrangula 2000-től, Daphnia cucullata 2000-től, Moina brachiata 1999-től). A fent említett változások jelentős része összefüggésbe hozható azzal, hogy a holtág 1998-ban a Csákányi-Dunán keresztül a vízpótlórendszerrel összeköttetésbe került. 2013-ban a Schisler-holtágból 12 taxon előfordulását mutattuk ki, a tavalyi évekhez hasonlóan, a holtágban egyébként rendszeresen előforduló, növényállományokhoz kötődő taxonok (Acroperus, Pleuroxus, Sida, Simocephalus, Macrocyclops, Megacyclops) idén is csak csekély egyedsűrűségben, vagy egyáltalán nem fordultak elő. Az egyetlen októberi mintában feltűnő, hogy a bentikus Canthocampthus staphylinus Copepoda faj a mintában viszonylag nagy számban (60 egyed) fordult elő, ami az élőhely nagyobb üledéktartalmára és kisebb vízmélységre utal.

A Zátonyi-Dunából idén csupán egy Ostracoda taxon juvenilis példányát mutattuk ki. A Zátonyi-Dunából 1993-2013. között 78 Crustacea (49 Cladocera, 22 Copepoda, 7 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A Zátonyi-Dunában 2004-ben megjelent a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj, továbbá 2005-ben a Moina brachiata, Tretocephala ambigua és Cyclocypris ovum. E viszonylag ritka fajokon kívül 1993. óta több, ritka előfordulású, csak innen kimutatható Crustacea faj jelenlétét is észleltük (Acroperus elongatus, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Cryptocyclops bicolor, Eucyclops macruroides), amely az élőhelyek sokféleségét, stabilitását és a mintavételi hely viszonylagos elzártságát jelzi. A leggyakrabban előforduló fajok a Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus mellett, növényállományokhoz kötődő, állóvizi élőhelyeket kedveli fajok voltak (Disparalona rostrata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus, Scapholeberis mucronata, Simocephalus vetulus, Eucyclops serrulatus, Macrocyclops albidus), amelyek jelenléte szintén a mintavételi hely stabil, makrovegetációval borított élőhelyeit jelzi. Hasonlóan az előző két évhez, idén a Zátonyi-Duna egyébként gyakori, fitofil fajai sem voltak jelen a mintákban.

Idén a Lipóti-morotvából 12 Crustacea (5 Cladocera, 4 Copepoda, 3 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk ki. Az idén megtalált Oxyurella tenuicaudis Cladocera fajt a morotvából, valamint a szigetközi mintavételi helyekről egyaránt ezt megelőzően 1999-ben mutattuk ki. 1993-2013. között a morotvából 98 (63 Cladocera, 23 Copepoda, 12 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A vizsgálati időszak tizenhárom évében a morotva leggyakrabban előforduló fajai az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus). A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelzi, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma, néhány év kivételével viszonylag stabil, 13 az együttesek összetételében azonban változások történtek (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése). A Daphnia fajok száma és egyedszáma a morotvában jelentősen csökkent és 1999. után már csak a Daphnia cucullata és a Daphnia longispina néhány egyedét találtuk csak meg. A Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és Eucyclops macrurus (2000.) a morotva újonnan megtelepedő fajai, ugyanakkor a Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Pleuroxus laevis és P. trigonellus, Simocephalus exspinosus és S. serrulatus, valamint a Thermocyclops spp. fajok jelenlétét már több éve nem észleltük a morotvában.

A Csákányi-Dunából vett mintában idén a Disparalona rostrata Cladocera és az Ectocyclops phaleratus Copepoda faj egy-egy példányát mutattuk ki. Mindkét faj bentikus életmódú. A Csákányi-Dunából 1991-2013. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 0 és 30 között ingadozott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak.

Összefoglalóan, az idei egy, őszi mintavételi alkalom mintáiban előforduló kisrák együttesek összetételéből, az egyes fajok egyedsűrűségéből természetesen nem alkothatunk teljes képet az egyes mintavételi helyekről, azonban a mintákban a csekély egyedsűrűség mellett a bentikus fajok megszokottnál nagyobb aránya az üledék nagyobb mennyiségére és a kisebb vízmélységre utal, ami a 2013-as igen kis mennyiségű csapadékmennyiségre miatt alakult ki.

HALAK-PISCES

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában (Öreg-Duna), hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

Kutatási módszerek

Felméréseink első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani.

Mintavételi helyek

Megjegyzés: - A monitorozás keretében a halbiológiai vizsgálatokra 2013. október 8. ill. 12-én került sor az Öreg-Dunán, valamint a Csákányi-Dunán. 2013. augusztus 07-én és 15-én a Csákányi-Dunán, a Schiesler-holtágon és a Zátonyi-Dunán más irányú kutatómunka keretében folyt felmérés, a monitorozásban is alkalmazott módszerrel.

Eredmények

Helyszín: (11), Duna 1839 fkm, Duna főág

2013-ban 9 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm., 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/1 felm., 2006-ban 3 faj/1 felm., 2007-ben 14 faj/1 felm., 2008-ban 9 faj/1 felm., 2010-ben 9 faj/1 felm., 2011-ben 7 faj/1 felm).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb faj 2013-ban. Az 1998-tól 2006-ig terjedő időszakban mérsékelten csökkenő trend jellemezte az évente kimutatott fajok számát. A mintavételi eljárás megbízhatóságára vonatkozó elemzések szerint a jelenleg alkalmazott mintavételi intenzitás alulreprezentálja a vizsgált helyszín halfaunájának összetételét, és ez az évenkénti felmérések számának növelését teszi indokolttá.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm, Duna főág

2013-ban 8 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm., 2005-ben 6 faj/1 felm., 2006-ban 6 faj/felm., 2007-ben 7 faj/felm, 2008-ban 7 faj/1 felm, 2009-ben 9 faj/1 felm., 2010-ben 9 faj/1 felm.).

Az előző évek megfigyeléseihez képest újabb halfaj nem került elő 2013-ban. Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának ingadozását részben a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk. Az 1994. és 2010. közötti időszakban ezen a mintavételi helyszínen került elő a legtöbb halfaj (30 faj), ami egyértelműen jelzi a vízterület fajgazdagságát. A mintavételi eljárás megbízhatóságára vonatkozó elemzéseink szerint ugyanakkor az egy-egy évben elvégzett felmérés alulreprezentálja a vizsgált helyszín halfaunájának összetételét, és ezért az évenkénti mintavételi intenzitás növelésére lenne szükség.

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl, hullámtér

2013-ban 17 halfaj előfordulását igazoltuk két felméréssel (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm., 2005-ben 13 faj/2 felm., 2006-ban 12 faj/2 felm. 2007-ben 17 faj/2 felm., 2008-ban 17 faj/2 felm., 2009-ben 15 faj/1 felm., 2010-ben 14 faj/1 felm., 2011-ben 9 faj/1 felm.).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest 2013-ban újabb fajnak tekinthető a Chondrostoma nasus. Figyelemre méltó adat továbbá a Vimba vimba. Mindkét reofil faj jelenlétét a mintavételi helyszín peremén, a viszonylag gyorsfolyású Doborgazi-átvágás közelében észleltük. Előfordulásukat nem tekinthetjük tipikusnak az állóvizű mintavételi helyszínen. A kimutatott limnofil fajok között ritkábban észlelhető a Tinca tinca.

Helyszín: (4), Schiesler-holtág, hullámtér

2013-ban 12 halfaj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm., 2006-ban 15 faj/2 felm., 2007-ben 10 faj/1 felm., 2008-ban 14 faj/2 felm., 2009-ben 12 faj/1 felm., 2010-ben 14 faj/1 felm., 2011-ben 9 faj/1 felm).

Az előző évek adataihoz képest 2013-ban nem került elő új halfaj. Említésre méltó, ritkább előfordulású limnofil fajok a Misgurnus fossilis, valamint a Tinca tinca. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében.

Helyszín: 12, Zátonyi-Duna 28.5 fkm, mentett oldal

2013-ban 11 halfaj jelenlétét igazoltuk 1 felméréssel (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/ felm., 2005-ben 16 faj/1 felm., 2006-ban 11 faj/2 felm., 2007-ben 11 faj/2 felm., 2008-ban 13 faj/2 felm., 2009-ben 10 faj/1 felm., 2010-ben 13 faj/1 felm., 2011-ben 8 faj/1 felm.).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb faj 2013-ban. Figyelemre méltó adat a Silurus glanis ismételt előfordulása. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján megfigyelhető a Carassius carassius és a Tinca tinca gyakoriságának csökkenése halállomány fajösszetételében.

Helyszín: 5, Lipóti-morotva, mentett oldal

2013-ban műszaki problémák miatt a felmérést nem sikerült elvégezni (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm., 2006-ban 13 faj/2 felm., 2007-ben 7 faj/1 felm., 2008-ban 11 faj/1 felm., 2009-ben 11 faj/1 felm., 2010-ben 12 faj/1 felm., 2011-ben 10 faj/1 felm.).

TERRISZTRIS FAUNA

PUHATESTŰEK (MOLLUSCA)

A 2013-ben végzett szigetközi malakológiai monitoring során 2 megfigyelési ponton (Pálfisziget; Rajka, Felső-erdő), standardizált eljárással végzett gyűjtéssel detektáltuk a puhatestűek jelenlétét. A Pálfi-szigeten gyűjtött nagy mennyiségű, friss csigahéj alapján arra lehet következtetni, hogy az ártér csigafaunájának tagjai nagyjából állandó arányban vannak jelen, még ha évenként ingadozik is a példányok mennyisége. Ez a puhatestűek nagy szaporodóképességének köszönhető, amelynek segítségével a populációk átvészelik a kedvezőtlen időszakokat. A rajkai Felső-erdő alapjában véve szegényes, de állandó összetételű és fajarányú faunája a védett oldali zavartalan élőhelyek stabil állapotát mutatja.

A 2013-ben végzett szigetközi malakológiai monitoring során 2 megfigyelési ponton (Pálfisziget; Rajka, Felső-erdő) a 2004 óta alkalmazott módon, standardizált eljárással végzett gyűjtéssel detektáltuk a puhatestűek jelenlétét. A gyűjtött anyagban meghatároztuk a csigák, illetve kagylók egyedszámát és fajait, majd azokból kiszámítottuk az adott élőhelyen előforduló malakofauna diverzitási értékszámát a Shannon-Wiener-féle formula szerint. Ezt a számítást a korábbi 5-6 év gyűjtéseinek eredményein szintén elvégeztük és összehasonlítottuk az egyes évek gyűjtéseire kapott diverzitási indexeket.

Eredmények

Ártéri erdő, Pálfi-sziget (Dunaremete); EOTR kód: 529850/284300, Szárazföldi csigák

Az erdő e korábbi években rendszeresen megfigyelt pontján a bejárás alkalmával a nagyobb testű szárazföldi csigák kis aktivitást mutattak. Az Arianta arbustorum, Cepaea hortensis és Fruticicola (=Bradybaena) fruticum csigák aktivitása most is megfigyelhető volt, de kifejlett példányok a megfigyelés idején már nem tartózkodtak a növényzeten. Az Arianta négyzetméterenként kb. tízes nagyságrendben volt található, a másik két faj példányai elvétve voltak megfigyelhetők. A Cepaea hortensis gyakorisága a korábbi évekhez képest ismét tovább csökkent. Ez a színes héjú, védett faj csak néhány fatörzsön volt található, a leggyakoribb két, - sárga és barnacsíkos - színváltozatának formájában. A kisebb testű csigák már a talajba húzódtak, ezért nem volt értelme egyelő gyűjtést végezni.

Az erdőt idén rövid ideig elöntötte a Duna, és a kiemelkedőbb helyeken nagy hordalékhalmokat hagyott maga után. Ezek nagy tömegben tartalmazták az elpusztult csigák héjait, és sok élő csigát is (1. kép). A gyűjtött fajok száma az itt valaha is megtalált fajok számát meghaladta, összesen 32 volt (1. táblázat). A számolhatatlanul sok példány jól tükrözte az erdőben élő fajok gyakoriságának arányát. Azok a csigák, amelyeknek csak egy-két példánya került elő a hordalékból, feltehetőleg nem azon a helyen éltek, hanem erratikus példányai akadtak csak fenn az úszó gallyakon. Így például a Pálfi-sziget tisztásain élő fajok (Chondrula tridens, Granaria frumentum, Truncatellina cylindrica) héjai kopott állapotban voltak csak jelen a hordalékban. A Succinella oblonga csigát először találtam ezen a helyen. Ez a faj a Duna-part homokos sávjainak nem túl gyakori csigája a Szigetközben. A gyakoribb fajok egymáshoz viszonyított aránya lényegesen nem változott a korábbi évhez képest.

Vízi csigák

Az erdő mocsarai őszre leapadtak vagy teljesen kiszáradtak. A Basommatophora tüdőscsigák sikeresen népesítették be a vizeket, de a hamarosan bekövetkező nyári szárazság miatt elszaporodni nem tudtak a rövid nedves periódus alatt. Ennek ellenére 3 kagyló és egy csigafaj kivételével - amelyek amúgyis ritka fajai az ártérnek - minden vízi faj megtalálható volt a hordalékban, ami a kis holtágakban vagy vak árkokban megélhet. A vízi csigák populációi kiegyenlítetlen egyedsűrűségben jelentek meg idén is, ami tükrözi e fajok erőteljes fluktuációját.

A Pálfi-sziget közepén lévő, őszre kiszikkadó, sekély, füzessel körülvett időszakos tó ebben az évben nem népesült be az árvíz ellenére sem. Az erdőt körülvevő, sekélyebb árkokból őszre elszivárgott a víz, ezért változatos, de kis egyedszámú volt a bennük található puhatestű fauna.

Felső-erdő, Rajka; EOTR kód: 512750/297800

A rajkai Felső-erdőben az idei gyűjtés alkalmával 14 csigafaj került elő (3. táblázat). A fajok aránya és a példányok mennyisége nem tér el lényegesen a korábbi évek hasonló viszonyaitól. Idén is a leggyakoribb volt a Szigetköz szubendemikus fajának tekinthető Aegopinella nitens. Az Aegopinellá-k kimagasló abundanciája az élőhelyre továbbra is jellemző. Az erdő állapota a fauna stabilitása alapján változatlannak mondható, noha a Cecilioides és a Helix nitrogéndús, antropogén hatásoknak kitett talajt jelez.

VÍZI MAKROSZKÓPIKUS GERINCTELENEK

A 2006. és a 2013. évek között, rendszeres makroszkópikus vízi gerinctelen mintavételek történtek, azonos mintavételi eljárással a Mosoni-Duna, Szilos (Dunaszeg) és a Gazfűi-Holt-Duna, Galambos (Dunasziget) mintavételi szelvényekben. A felmérési eredmények alapján megállapítható, hogy a Mosoni-Duna vizsgált szakaszán az ökológiai állapot a 7 éves megfigyelési időszak alatt nem változott. Ezzel ellentétben viszont a Gazfűi-Holt-Duna esetében látszólag jelentős ökológiai állapotromlást tapasztaltunk. Ez a jelentős minőségi osztály visszaesés nem feltétlenül jelenti a vízfolyás makroszkópikus vízi gerinctelen közösségének degradációját, lehet ez a 2013. évben a szokásostól eltérően későn, októberben végzett mintavételezés következménye is.

A vízi makroszkópikus gerinctelen közösség monitorozását 2013-ban csak két mintavételi szelvényben sikerült megvalósítani.

A makroszkópikus gerinctelenek (MZB) 2013. évi mintavételei pontjai:

  - Gazfűi-Holt-Duna, Galambos, Dunasziget, 2013-10-08, 523586/289662

  - Mosoni-Duna, Szilos, Dunaszeg, 2013-10-08, 537213/269595

A makroszkópikus gerinctelenek (MZB) mintavétele a volt KVVM Természetvédelmi Hivatala által jóváhagyott új NBmR makroszkópikus vízi gerinctelen protokoll szerint történt.

A vizsgálat a makroszkópikus vízi gerinctelen közösség fajszámának és a vizsgált taxonok denzitás-értékeinek becslésére, a vízi gerinctelen szervezetek előfordulási adatai alapján történő ökológia-állapot értékelésére és a több éves (2006. év tavasz és nyár; 2007. év nyár; 2008., 2009., 2010., 2011. év tavasz és 2013. év ősz) adatsorok összehasonlítására szorítkozott. A kvantitatív MZB adatsor lehetőséget ad arra, hogy elvégezzük a mintavételi helyek ökológiai állapotminősítését, melyet a magyarországi víztestekre kifejlesztett víztesttípus-specifikus, EQR alapú ökológiai állapotminősítési index, az un. QBAP segítségével végeztük (Szilágyi et al. (2006, 2008), Müller et al. (2009)).

Eredmények

Gazfűi-Holt-Duna, Galambos (Dunasziget); EOTR kód: 23586/289662

Bivalvia: (9) Anodonta cygnea, Dreissena bugensis, Dreissena polymorpha, Pisidium sp., Pisidium henslowanum, Sphaerium corneum, Sphaerium solidum, Unio pictorum, Unio tumidus

Coleoptera: (2) Laccophilus hyalinus, Platambus maculatus

Ephemeroptera: (1) Ephemera vulgata

Gastropoda: (3) Bithynia tentaculata, Physella acuta, Valvata piscinalis

Hirudinea: (1) Piscicola geometra

Malacostraca: (1) Corophium curvispinum

Odonata: (8) Aeshna grandis, Anax parthenope, Coenagrion puella/pulchellum, Erythromma viridulum, Ischnura elegans pontica, Orthetrum albistylum, Platycnemis pennipes, Somatochlora metallica

Mosoni-Duna, Szilos (Dunaszeg); EOTR kód: 537213/269595

Bivalvia: (3) Corbicula fluminea, Dreissena bugensis, Unio tumidus

Coleoptera: (3) Graptodytes pictus, Laccobius minutus, Laccophilus hyalinus

Gastropoda: (10) Bithynia tentaculata, Borysthenia naticina, Fagotia daudebartii acicularis, Fagotia esperi, Gyraulus albus, Lithoglyphus naticoides, Physella acuta, Potamopyrgus antipodarum, Theodoxus danubialis danubialis, Viviparus acerosus

Heteroptera: (3) Gerris argentatus, Gerris lacustris, Micronecta sp.

Hirudinea: (1) Piscicola geometra

Malacostraca: (8) Asellus aquaticus, Corophium curvispinum, Dikerogammarus sp., Dikerogammarus bispinosus, Dikerogammarus haemobaphes, Dikerogammarus villosus, Echinogammarus ischnus, Obesogammarus obesus

Odonata: (3) Calopteryx splendens, Ischnura elegans pontica, Platycnemis pennipes

Trichoptera: (5) Brachycentrus subnubilus, Hydropsyche sp., Hydropsyche bulgaromanorum, Hydropsyche modesta, Hydropsyche pellucidula

A 2013. évi őszi fenológiai fázisban végzett felmérés során, a két mintavételi szelvényben összesen 48 makroszkópikus vízi gerinctelen faj példányait gyűjtöttük. Ezek közül 9 a kagylók (Bivalvia), 11 a csigák (Gastropoda), 1 a piócák (Hirudinea), 7 a magasabb rendű rákok (Malacostraca), 8 a szitakötők (Odonata), 1 a kérészek (Ephemeroptera), 2 a poloskák (Heteroptera), 4 a tegzesek (Trichoptera) és 4 a bogarak (Coleoptera) közé sorolható.

A felmért mintavételi szelvények összehasonlítása a vízi makroszkópikus gerinctelen fajegyüttes mennyiségi viszonyai alapján (VKI)

A két mintavételi helyen összesen nyolc alkalommal felmért makroszkópikus vízi gerinctelen közösségeket összehasonlítottuk mennyiségi viszonyai alapján. Így az összehasonlításokat egyrészt az egyes mintavételek alkalmával kimutatott összes fajszám, illetve az összes talált egyedszám alapján végeztük, másrészt összehasonlítottuk az egyes mintavételek során talált víztesttípus specifikus karakterfajok számát és egyedsűrűségét (5. táblázat).

A vízi makroszkópikus gerinctelenek fajszámának- és denzitás- értékének, a típus-specifikus karakterfajok számának és egyedsűrűségének alakulása, a 2006-2013. évi alapján (taxonszám és ind./m²: átlag +/- S.E.):

A Mosoni-Dunán kijelölt mintavételi szelvény esetében nem tapasztaltunk szignifikáns eltéréseket az egyes mintavételek során kimutatott összes fajszám (ANOVA; df= 7, F= 1,887; p=0,139) és egyedsűrűség (Kruskal-Wallis-teszt; df=7; KW=8,653; p=0,279) esetében. Ezzel ellentétben a Gazfűi-Holt-Dunán végzett egyes felmérések gyűjtési eredményei már mind az összes fajszám (Kriukall-Wallis-teszt; df=7; KW=1807; p=0,012), mind pedig az egyedsűrűségek (Kriskall-Wallis-teszt; df=7; KW= 18,2; p=0,11) esetében szignifikánsan különböztek. Az egyes mintavételi alkalmak páronkénti összehasonlítása alapján megállapítható, hogy az első, 2006 áprilisában végzett felmérés során sikerült szignifikánsan több makroszkópikus vízi gerinctelen taxont kimutatni, mint 2009, 2010 áprilisában, illetve 2013 októberében. Az egyedsűrűségek páronkénti összehasonlítása során nem sikerült kimutatni olyan eltérést, amely egyértelműen felelőssé tehető a mintavételi alkalmak közötti szignifikáns különbségért. Mindkét vizsgált vízfolyás szakasz hidrológiai jellege alapján a "Dunával közvetlen kapcsolatban álló mellékágak" víztesttípusába tartozik. A makroszkópikus vízi gerinctelen-fauna, típus-specifikus karakterfajai mind a Mosoni-Dunán (ANOVA; df=7; F=4,492; p=0,006), mind pedig a Gazfűi-Holt-Dunán (ANOVA; df=7; F=5,950; p=0,002) kijelölt mintavételi szelvényből szignifikánsan eltérő számban kerültek elő az egyes mintavételi alkalmak során. A Mosoni-Duna esetében, a páronkénti összehasonlítás során több szignifikáns eltérést tapasztaltunk, amelyek alapján ugyan nem sikerült tendenciákra következtetni, megfigyelhető, hogy az évek során folyamatosan csökken a víztesttípus specifikus karakterfajok száma. A Gazfűi-Holt-Duna esetében a jellemző karakterfajok száma az összes taxonszám esetében kapott eredmény szerint alakult, vagyis a 2006 áprilisában végzett felmérés során sikerült szignifikánsan több makroszkópikus vízi gerinctelen taxont kimutatni, mint 2009, 2010, illetve 2013 során. Ez alapján arra következtethetünk, hogy vízfolyásban tapasztalt taxonszám esésért elsősorban a karakterfajok megfogyatkozása tehető felelőssé.

A víztesttípus specifikus karakterfajok denzitás-értékei a Mosoni-Duna esetében nem változtak szignifikánsan az egyes évek során (ANOVA; df=7; F=1,904; p=0,136). A Gazfűi-Holt-Dunán kijelölt mintavételi szelvényben ugyan szignifikánsan különböztek az egyes alkalmak során kimutatott karakterfaj egyedsűrűségek (ANOVA; df=7; F=10,556; p=0,000), viszont a páronkénti összehasonlítások során kapott számos eltérés alapján nem tudtunk határozott tendenciára következtetni.

Az eredmények értékelése során elvégeztük a 2 kijelölt mintavételi szelvény összehasonlítását a vízi makroszkópikus gerinctelen fajegyüttesre kidolgozott víztesttípus-specifikus ökológiai állapotminősítési index (6. táblázat) alapján. A 2013. évben végzett felmérés eredményei alapján megállapítható, hogy az egyes szelvények ökológiai állapota gyenge és jó. Jó állapotú volt a Mosoni-Duna szelvénye (ökológiai-állapot = jó, QBAP = 130]. Gyenge állapot jellemezte a Gazfűi-Holt-Duna szelvényt (QBAP = 61).

A vizsgált mintavételi szelvények QBAP indexe értéke és ökológiai-állapota a vízi makroszkópikus gerinctelen fajegyüttes mennyiségi viszonyai alapján (Dunai mellékági típus referencia-értéke: 270); a 2013. évi eredmények szürkével kiemelve

A vizsgált mintavételi szelvények QBAP indexe értéke és ökológiai-állapota a vízi makroszkópikus gerinctelen fajegyüttes mennyiségi viszonyai alapján (Dunai mellékági típus referencia-értéke: 270):

A 2006. és a 2013. évek között, rendszeres makroszkópikus vízi gerinctelen mintavételek történtek, azonos mintavételi eljárással a Mosoni-Duna, Szilos (Dunaszeg) és a Gazfűi-Holt-Duna, Galambos (Dunasziget) mintavételi szelvényekben. A felmérési eredmények alapján megállapítható, hogy a Mosoni-Duna vizsgált szakaszán az ökológiai állapot a 7 éves megfigyelési időszak alatt nem változott. Ezzel ellentétben viszont a Gazfűi-Holt-Duna esetében látszólag jelentős ökológiai állapotromlást tapasztaltunk. Ez a jelentős minőségi osztály visszaesés nem feltétlenül jelenti a vízfolyás makroszkópikus vízi gerinctelen közösségének degradációját, lehet ez a 2013. évben a szokásostól eltérően későn, októberben végzett mintavételezés következménye is. Mivel életmeneti sajátságaiknak megfelelően a makroszkópikus vízi gerinctelen fajok jelentős része nem fordul elő az egész év folyamán a vízfolyásban határozható állapotban. Így az egyes víztesttípusoknál az év folyamán jellegzetes, látszólagos ökológiai állapot ingadozása van. A Gazfűi-Holt-Duna esetében kimutatott különösen fajszegény, gyenge ökológiai állapotot tükröző makroszkópikus vízi gerinctelen közösség a nem megfelelő mintavételi időszak következménye is lehet.

A több éves monitorozás során a Mosoni-Duna vizsgált szakaszáról jelentős számban kerültek elő a magas karakter értékkel bíró, a víztesttípusra karakterisztikus faunaelemek.

A hét éves felmérés során összesen 22 ilyen faj jelenlétét sikerült igazolni, amelyek a következők voltak: Aeshna grandis (16), Anabolia furcata (16), Anodonta anatina (8), Calopteryx splendens (4), Corophium curvispinum (8), Dikerogammarus bispinosus (8), Dikerogammarus haemobaphes (8), Dikerogammarus villosus (8), Ephemera vulgata (16), Ferrissia clessiniana (16), Gomphus vulgatissimus (4), Gyraulus albus (16), Limnomysis benedeni (16), Lithoglyphus naticoides (8), Musculium lacustre (16), Piscicola haranti/pojmanskae (16), Pisidium henslowanum (16), Pisidium nitidum (16), Pisidium subtruncatum (16), Pisidium supinum (16), Sphaerium corneum (2), Sphaerium rivicola (8), Valvata piscinalis (16) . Közülük 7 faj került elő a 2013. évi mintavétel során.

A víztesttípus karakterfajai mellett előkerült több, elsősorban a Dunára karakterisztikus faunaelem is (pl.: Brachycentrus subnubilus, Corbicula fluminea, Echinogammarus ischnus, Fagotia daudebartii acicularis, Fagotia esperi, Obesogammarus obesus, Theodoxus danubialis danubialis), amelyek potenciális faunaelemei lehetnek a jó- és kiváló ökológiai állapotú mellékágaknak.

A Gazfűi-Holt-Duna vizsgált szakaszáról a hét éves vizsgálatsorozat alapján kifejezetten sok, összesen 27, a jó ökológiai állapotot jelző víztesttípus-specifikus fajt ismerünk [pl.: Aeshna grandis (16), Anabolia furcata (8), Anodonta anatina (8), Caenis luctuosa (16), Calopteryx splendens (4), Corophium curvispinum (8), Dikerogammarus bispinosus (8), Dikerogammarus haemobaphes (8), Dikerogammarus villosus (8), Ephemera glaucops (16), Ephemera vulgata (16), Ferrissia clessiniana (16), Gomphus vulgatissimus (4), Gyraulus albus (16), Limnomysis benedeni (16), Micronecta scholtzi (2), Musculium lacustre (16), Mystacides niger (16), Oecetis furva (16), Phryganea grandis (16), Pisidium henslowanum (16), Pisidium nitidum (16), Pisidium subtruncatum (16), Pisidium supinum (16), Sphaerium corneum (2), Sphaerium rivicola (8), Valvata piscinalis (16) ]. A felsorolt, többnyire kifejezetten magas karakterértékkel jellemezhető karakterfaj közül 6 a 2013. évi felmérés során is előkerült.