ERDÉSZETI MEGFIGYELÉSEK
Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének, kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint a fák egészségi állapotának a megfigyelésére.
A Megállapodásnak megfelelően a Jelentés tartalmazza a 2013. évben mért és megfigyelt adatokat kölcsönösen egyeztetett formátumban.
A Jelentés tartalmazza a megfigyelési helyek térképét a földrajzi koordinátáit és azonosító adatait.
A kísérleti területek listáját az 1. sz. melléklet tartalmazza.
A méréseket állandó kísérleti területeken (megfigyelő parcellákon) található sorszámozott fákon végeztük. 2013 tavaszán a parcellák száma 14 db volt, amelyeken meghatározott területen (0,1 - 0,16 hektár) történik a mérés, és az egyes számított értékeket egy hektárra vonatkoztatjuk. Egy helyen (Győrzámoly 6 A) a mérést nem parcellán, hanem csak sorszámozott fákon végezzük.
Mérési módszerek
A terepi faállomány-felvételeket a vegetációs időszak kezdete előtt, tél végén végezzük, amikor a lehullott lomb és az elfeküdt lágyszárú aljnövényzet a nyári méréseknél pontosabb méréseket tesznek lehetővé. Ebből következően a 2013. év végén végzett mérések a 2013. év tenyészidőszakában képződött értékeket mutatják.
A kísérleti parcellák határjeleinek és az egyes fák sorszámainak festését szükség szerint felújítjuk, hogy magát a területet, illetve az egyes fákat a további mérések során biztonsággal azonosíthassuk.
A fák mindegyikén átmérő- és magasságméréseket végzünk. Az erdészeti kutatásban elfogadott módszer szerint az átmérőket két, egymásra merőleges irányban, mellmagasságban, vagyis a fatörzs 1,3 m-es magasságában milliméteres pontossággal mérjük. A két irány átlaga adja az adott fa mellmagassági átmérőjét. Az átmérőt minden évben a törzs ugyanazon részén mérjük az átmérő növekedésének megállapítása céljából, ezért a mérés helyét a fákon festéssel meg is jelöljük. A szabályosan végrehajtott átmérőmérés az egyes fák esetében is csak csekély hibát hordoz magában, amely főként a kéreg egyenetlenségeiből, nedvesség hatására történő duzzadásából, illetve a kiszáradás miatti zsugorodásból származhat.
A famagasságot a hasonló háromszögek elvén működő, ultrahangos távmérővel és lézeres irányzóval felszerelt, svéd gyártmányú Vertex típusú magasságmérővel mérjük. A műszertől függetlenül minden famagasság-mérés alapkövetelménye, hogy mind a fa töve, mind pedig a csúcsa jól látható legyen; valamint a terep lejtéséből és a fatörzs esetleges dőléséből származó eltéréseket ki tudjuk küszöbölni. A fenti feltételeknek - az erdei körülményeket figyelembe véve - nem mindig könnyű megfelelni, ezért a magassági adatokat egyes faegyedeknél 0,5 - 1,0 méter hiba terhelheti. Ennek a hibának a növedék meghatározáskor nagyon nagy jelentősége van, mivel évenkénti mérés esetén még a gyorsan növő nyárak esetében is a mérési hiba a teljes növedékkel azonos nagyságrendű lehet. Ezért fontos a magasságmérés pontos és gondos elvégzése. A gondos mérések eredményeképpen parcella szinten, illetve erdőrészlet szinten a mérési hiba a statisztikai sokaságra vonatkozóan nagymértékben - az elfogadható szinten belülre - csökken.
A feldolgozás módszere
A mérési alapadatokat a terepi faállomány-felvételt követően számítógépen rögzítjük, és ezt követi a feldolgozás a Microsoft Excel táblázatkezelő program, valamint a STATISTICA 8 (StatSoft Inc., 2007) programon belül saját fejlesztésű algoritmussal, amelynek során az alapadatokból a faállományt jól jellemző mennyiségeket számítunk.
A teljes faállományt, az úgynevezett egészállományt a gyérítések miatt fa- és mellékállományra szükséges bontani. A faállomány az egyes erdőnevelési beavatkozások után visszamaradó fák összessége; a mellékállomány az egyes erdőnevelési beavatkozások során eltávolított fák összessége. A két faállomány felvételi időpont között kiszáradt fákat külön szerepeltetjük, ezek adatait az egészállomány-adatok nem tartalmazzák.
Első lépéséként kiszámítjuk minden fa átlagos mellmagassági átmérőjét, valamint megbecsüljük a magasságát és térfogatát. A magasság becslésére akkor van szükség, ha a mérések során az állomány szerkezete - pl. nagy darabszám, nagyon sűrű állomány - nem teszi lehetővé az összes fa magasságának mérését. Ekkor, az összes átmérő mérése mellett, az állomány átmérő eloszlásának megfelelően átmérő-csoportonként mérünk famagasságokat (mérések minimális száma: 20-30 db.) és az adatokból átmérő-magasság grafikont szerkesztünk, majd függvényt illesztünk a ponthalmazra. Azoknak a fáknak a magasságát, amelyeket nem mértünk meg a helyszínen, az átmérő ismeretében az átmérő-magasság függvénnyel becsüljük.
A fatérfogat becslését a Király-féle fatérfogat-függvénnyel végezzük:
Ezt követően kiszámítjuk az adott kísérleti parcella faállományának átlagos mellmagassági átmérőjét, átlagos magasságát, valamint a hektáronkénti törzsszámát, körlapösszegét és fatérfogatát, az erdőbecslés tanban standardnak számító módszerek szerint. Mivel egymást követően több év állomány jellemzi ismeretesek, módunkban áll az ezekben bekövetkezett változások mértékét is számítani. A vizsgált fafajokat és elnevezésük rövidítését a 2. sz. melléklet tartalmazza.
A vizsgált területeken - mint említettük - erdőgazdálkodás folyik, ezért időről-időre nevelővágást végeznek, részint a visszamaradó faállomány növekedésének javítása, részint pedig faanyag nyerése céljából. A fatérfogat-adatok közül ezért különös jelentősséggel bír az úgynevezett összfatermés (amely magába foglalja a nevelővágások során kikerülő fatérfogatot is), illetve ennek évenkénti növedéke (folyónövedéke). Az egyes méretek, a szakkifejezések és a számítások meghatározása "Az adatbázis szerkezete" részben található.
Fatermés megfigyelések
A faállomány-szerkezeti adatok szerint az elmúlt évek trendjeitől eltérő, új jelenség nem tapasztalható a faállományok növekedésében. Az adatokból (1. táblázat) látható, hogy a vizsgált területeken 2013-ban nem volt említésre méltó száradék képződés, és az állományok növekedése a várakozásoknak megfelelően alakult.
1. táblázat: A mérési helyek fatermési jellemzői (körlap-g; darabszám-N; térfogat-v)
| Parcella | Átlag h | Átlag d1,3 | N | g átlag | G | v átlag | V |
| Kisbodak 1A | 35,7 | 30,9 | 53 | 0,076 | 4,02 | 1,223 | 64,80 |
| Dunasziget 22A | 35,6 | 34,7 | 36 | 0,096 | 3,46 | 1,55 | 55,80 |
| Dunasziget 26C | 33,7 | 35,0 | 27 | 0,0,97 | 2,61 | 1,451 | 39,20 |
| Dunasziget 22C | 26,9 | 37,2 | 43 | 0,113 | 4,97 | 1,732 | 76,20 |
| Dunakiliti 15B | 26,7 | 24,0 | 52 | 0,046 | 2,37 | 0,571 | 29,70 |
| Dunakiliti 5F | 29,2 | 25,3 | 119 | 0,052 | 6,20 | 0,716 | 85,20 |
| Kisbodak 18M | 31,8 | 30,7 | 65 | 0,077 | 4,99 | 1,130 | 73,50 |
| Kisbodak 19E | 26,4 | 38,5 | 38 | 0,118 | 4,50 | 1,362 | 51,80 |
| Dunaszigat Z7A | 31,7 | 28,7 | 28 | 0,065 | 1,83 | 0,949 | 26,58 |
| Győrzámoly 6B2 | 33,0 | 34,0 | 38 | 0,091 | 3,46 | 1,363 | 52,16 |
| Győrzámoly Z6A | 38,2 | 50,8 | 21 | 0,208 | 4,37 | 3,730 | 74,60 |
| Lipót 4A4 | 39,8 | 51,2 | 19 | 0,210 | 3,99 | 4,340 | 78,10 |
| Lipót 11B | 34,9 | 40,4 | 34 | 0,130 | 4,42 | 2,062 | 70,10 |
| Dunasziget 6B | 27,8 | 24,7 | 57 | 0,048 | 2,76 | 0,625 | 35,60 |
Fák kerületnövekedése
Hetenkénti kerületnövekedést 3 erdőrészletben kialakított 3 fatermési parcellán, 3 fafajon, illetve fajtán mértünk. A mintatörzsek száma parcellánként 7-10 db; összesen 27 db sorszámozott fa állt megfigyelés alatt.
A törzsekre mellmagasságban módosított Hall-Liming-féle ún. dendrométerszalagot szereltünk, amelynek két végét acélrugó fogja össze. A szalag két állandósított pontja közti távolságot hetente mérjük tized milliméter pontossággal. A fatörzs vastagsági növekedése következtében a rugó tágul, s a növekedést a két állandósított mérési pont közötti távolság időszakonkénti (hetenkénti) mérésével határozzuk meg. A növekedés adott időszak alatti mértékére jellemző ún. növedékadat két egymást követő mérési adat különbsége.
Egy-egy fánál intenzív növekedés esetén előfordul, hogy a szalagon állandósított mérési pontot évente állítani kell, ami a mérés szempontjából nem jelent problémát. Az is megtörténhet azonban, hogy év közben kell újból, más beállítással a fára szerelni a szalagot, különben az intenzív növekedés miatt a szalag lepattan a fáról, vagy a rugó túlságosan megnyúlik. Ezekben az esetekben - amelyek a különösen gyorsan növő faegyedeknél fordulnak elő - teljes éves növekedési adatsorok csak megfelelő számításokkal nyerhetők, és az éves növedék sem képezhető egyszerűen a vegetációs időszak végi és eleji szalagleolvasások különbségéből. Amennyiben a szalagok intenzív növekedési szakaszban esnek le vagy tűnnek el, akkor semmiféle közelítő számítást nem alkalmazunk, hiszen a tévedésnek nagy a valószínűsége. Megjegyezzük azt is, hogy a kéreg időszakos összeszáradása következtében kismértékű negatív "növekedési" értékek is előfordulhatnak, ami természetes jelenség, különösen a vastag kérgű fafajoknál. A negatív érték több tényezőből tevődhet össze: a mérés technológiai pontatlansága, a hőtágulás figyelmen kívül hagyása, a kéreg vastagságának változása a különböző nedvességi állapotokban. A mérés első egy-két értékénél nem szoktuk ezeket a negatív értékeket figyelembe venni, mert nagy részük a rugó beállásának rovására írható. A méréseket ezért még a vegetáció megindulása előtt egy-két héttel kezdjük meg, hogy a mérőszalagnak legyen ideje megfelelően a fa törzsére szorulnia. A megfigyeléseket a vegetációs idő végeztével, a növekedés biztos befejeződése után hagyjuk abba.
* * *