A szigetközi vízpótlás magyar-szlovák környezeti monitoringja, Magyar Nemzeti Jelentés

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2011. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük. A 2011. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, zooplankton, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes és makroszkópikus gerinctelen élőlények csoportjaira vonatkozóan. A 2011. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi.

2011-ben az előző évhez képest a Derék erdőben csak eggyel csökkent a fajszám, az egykori hullámtéren fekvő dunaszigeti erdei mintaterületen ennél jelentősebb volt a csökkenés. Ennek oka lehet a szintén alacsony fajszámú 2009-es adathoz való visszarendeződés az extrémen csapadékos 2010-es év után. A dunaszigeti réten egyértelműen a magaskórós előretörése okozta a fajszám csökkenését. A méteres lágyszárúak alatt a kisebb termetű fajok nem jutnak elegendő fényhez, de egy mintavételi tényező is szerepet játszik - a sűrűben a kisebb termetű ritkább fajok nagyobb eséllyel maradhatnak észrevétlenek. A gombócosi erdőben erdőfelújítás történt, ez változtatta meg a fajlistát, négyszeresére emelve a fajszámot, és rendezte át a tömegességi viszonyokat.

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz két jellemző víztér-típusában (hullámtér, mentett oldal) 4 vizsgálati helyen (No. 4, 6, 8, 9) végeztük. Az akvatikus állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait is elsősorban a tanulmányozott helyszínek vízellátása határozta meg.

- A hullámtér (No. 4, 9) vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

- A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen.

A 2011. évi hidrobiológiai monitoring keretében kilenc mintavételi helyről gyűjtött 9 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákban összesen 19 Crustacea taxon (10 Cladocera, 6 Copepoda, 3 Ostracoda) fordult elő. A Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 114 Crustacea faj (75 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki.

Összehasonlítva a megelőző évekkel a taxonszám csekély volt (19), 1991. óta a legkisebb, 2009-ben, 2010-ben és idén csupán egy, nyári mintavétel történt, azonban az előző két évben a taxonszám mégis jelentősen nagyobb volt (33 és 31 taxon). A taxonszám a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (csupán 8 faj). Az együttesek egyedsűrűsége szintén a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (6.31 ind l-1), ezzel ellentétben a Csákányi-Dunából vett mintában csak egy Copepoda példány volt.

1991-2011. között a Schisler-holtágból 77 Crustacea faj (51 Cladocera, 19 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 8 (idei év) és 29 között volt. Az 1991. óta tartó vizsgálati időszak során néhány régebben rendszeresen előforduló faj eltűnt a holtágból (pl. Alona guttata, Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus, Paracyclops fimbriatus), más fajok viszont megjelentek és elszaporodtak (pl. Ceriodaphnia quadrangula 2000-től, Daphnia cucullata 2000-től, Moina brachiata 1999-től). A fent említett változások jelentős része összefüggésbe hozható azzal, hogy a holtág 1998-ban a Csákányi-Dunán keresztül a vízpótlórendszerrel összeköttetésbe került. 2010-ben a Schisler-holtágból 9 taxon előfordulását mutattuk ki, a Cyclocypris ovum Ostracoda első alkalommal fordult elő a mintában. Az tavalyi évekhez hasonlóan, a holtágban egyébként rendszeresen előforduló, növényállományokhoz kötődő taxonok (Acroperus, Pleuroxus, Sida, Simocephalus, Macrocyclops, Megacyclops) idén is csak csekély egyedsűrűségben, vagy egyáltalán nem fordultak elő. Az együttesek denzitása mérsékelten nagy (6.31 ind l-1), de a teljes denzitás 85,6 %-át a Copepoda fejlődési alakok tették ki.

A Zátonyi-Dunából mindössze három Cladocera és kettő Copepoda taxon jelenlétét mutattuk ki, csekély egyedsűrűségben. A Zátonyi-Dunából 1993-2011. között 78 Crustacea (49 Cladocera, 22 Copepoda, 7 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A Zátonyi-Dunában 2004-ben megjelent a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj, továbbá 2005-ben a Moina brachiata, Tretocephala ambigua és Cyclocypris ovum. E viszonylag ritka fajokon kívül 1993. óta több, ritka előfordulású, csak innen kimutatható Crustacea faj jelenlétét is észleltük (Acroperus elongatus, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Cryptocyclops bicolor, Eucyclops macruroides), amely az élőhelyek sokféleségét, stabilitását és a mintavételi hely viszonylagos elzártságát jelzi. A leggyakrabban előforduló fajok a Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus mellett, növényállományokhoz kötődő, állóvizi élőhelyeket kedveli fajok voltak (Disparalona rostrata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus, Scapholeberis mucronata, Simocephalus vetulus, Eucyclops serrulatus, Macrocyclops albidus), amelyek jelenléte szintén a mintavételi hely stabil, makrovegetációval borított élőhelyeit jelzi. Hasonlóan az előző két évhez, idén a Zátonyi-Duna egyébként gyakori, fitofil fajai nem jelentek meg, vagy a denzitásuk csekély volt.

Idén a Lipóti-morotvából csupán 6 Crustacea (5 Cladocera, 1 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk ki, a taxonszám 1993. óta a legkisebb volt. 1993-2011. között a morotvából 98 (63 Cladocera, 23 Copepoda, 12 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A vizsgálati időszak tizenhárom évében a morotva leggyakrabban előforduló fajai az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus). A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelzi, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma, néhány év kivételével viszonylag stabil, 13 az együttesek összetételében azonban változások történtek (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése). A Daphnia fajok száma és egyedszáma a morotvában jelentősen csökkent és 1999. után már csak a Daphnia cucullata és a Daphnia longispina néhány egyedét találtuk csak meg. A Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és Eucyclops macrurus (2000.) a morotva újonnan megtelepedő fajai, ugyanakkor a Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Oxyurella tenuicaudis, Pleuroxus laevis és P. trigonellus, Simocephalus exspinosus és S. serrulatus, valamint a Thermocyclops spp. fajok jelenlétét már több éve nem észleltük a morotvában.

A Csákányi-Dunából vett mintában az Acanthocyclops robustus egyetlen példányát találtuk csak meg. A Csákányi-Dunából 1991-2011. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 0 és 30 között ingadozott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak.

A 2011. évi hidrobiológiai monitoring keretében 10 mintavételi helyről gyűjtött planktonminta Rotatoria együtteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 8 kerekesféreg taxon jelenlétét mutattuk ki. A Szigetközben 2003. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 55 Rotatoria taxon került elő, eddigi vizsgálatainkhoz képest új taxon nem fordult elő. A Keratella cochlearis cochlearis, Keratella cochlearis tecta az előző évekhez hasonlóan idén is jelent volt a mintavételi helyeken. Az összesített taxonszám rendkívül alacsony, a 2005 évihez hasonló. A legnagyobb taxonszámot a hullámtéri Schisler-holtágban, a legalacsonyabbat általában a főági mintavételi helyeken (Dunakiliti, Göd) tapasztaltuk.

A legtöbb taxon a mentett oldalon került elő, az egyes mintavételi helyeket külön kezelve a legmagasabb taxonszámot a Schisler-holtágban tapasztaltuk.

A denzitás adatok a taxonszámokhoz hasonlóképpen, rendkívül kicsik. A legtöbb egyedet a Schisler-holtágban mutattuk ki, de az egyedszámok más magyarországi vízterekkel összehasonlítva itt is igen alacsonynak mondhatók.

A Schisler-holtágból 5 Rotatoria taxont mutattunk ki, ami igen alacsony érték. Az együttesek denzitása 300 egyed/10 Liter volt., ami szintén nagyon alacsonynak számít az eddigiekhez képest. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása viszonylag magas (1.47), dominanciája pedig alacsony (0.25) volt.

A Zátonyi-Dunából egyetlen taxon sikerült kimutatni, ez az elmúlt évek egyik legkisebb adata. Az együttesek denzitása 100 egyed/10 liter volt. A Shannon-Wiener diverzitás értéke az egyetlen taxon miatt 0.00, a dominancia értéke ennek megfelelően 1.00 volt.

A Lipóti-morotvából kimutatott taxonok száma az eddigiekhez képest igen alacsony (3). Az együttesek egyedszáma mindössze 125 egyed/10 Liter. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása közepes (1.06), dominanciája viszonylag kicsi (0.36) volt.

A Csákányi-Dunából vett mintából 3 Rotatoria taxont mutattunk ki, 125 egyed/10 Liter denzitással. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása a korábbi eredményekhez képest közepes volt (0.95). A dominancia-érték 0.44, ami az alacsony taxonszámmal magyarázható.

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

Felméréseink első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani.

2011-ben 7 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm., 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/1 felm., 2006-ban 3 faj/1 felm., 2007-ben 14 faj/1 felm., 2008-ban 9 faj/1 felm., 2010-ben 9 faj/1 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb faj 2011-ben. Az 1998-tól 2006-ig terjedő időszakban mérsékelten csökkenő trend jellemezte az évente kimutatott fajok számát. A mintavételi terület minimális kiterjedésére vonatkozó elemzések eredménye szerint az eddigi mintavételi eljárás alulreprezentálja a főág halfaunájának összetételét..

9 halfaj előfordulását igazoltuk 2011-ben (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm., 2005-ben 13 faj/2 felm., 2006-ban 12 faj/2 felm. 2007-ben 17 faj/2 felm., 2008-ban 17 faj/2 felm., 2009-ben 15 faj/1 felm., 2010-ben 14 faj/1 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb faj nem került elő a mintavételi helyszínen 2011-ben.

2011-ben 9 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm., 2006-ban 15 faj/2 felm., 2007-ben 10 faj/1 felm., 2008-ban 14 faj/2 felm., 2009-ben 12 faj/1 felm., 2010-ben 14 faj/1 felm). Az előző évek adataihoz képest 2011-ben nem került elő új halfaj. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében.

2011-ben 8 halfaj jelenlétét igazoltuk 1 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/ felm., 2005-ben 16 faj/1 felm., 2006-ban 11 faj/2 felm., 2007-ben 11 faj/2 felm., 2008-ban 13 faj/2 felm., 2009-ben 10 faj/1 felm., 2010-ben 13 faj/1 felm). Az előző évek adataihoz képest 2011-ben nem került elő új halfaj a mintavételi helyszínen. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében.

10 halfaj előfordulása igazolódott 2011-ben 1 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm., 2006-ban 13 faj/2 felm., 2007-ben 7 faj/1 felm., 2008-ban 11 faj/1 felm., 2009-ben 11 faj/1 felm., 2010-ben 12 faj/1 felm). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2011-ben.

A 2011-ben végzett szigetközi malakológiai monitoring során a 2004 óta alkalmazott módon, standardizált eljárással végzett gyűjtéssel detektáltuk a puhatestűek jelenlétét a szokásos 5 megfigyelési ponton (Dunaremete, Pálfisziget; Rajka, Felső-erdő; Novákpuszta, égeres; Arak, Nagy-Kerek; Duna-part, 1824. fkm). A gyűjtött anyagban meghatároztuk a csigák, illetve kagylók egyedszámát és fajait, majd azokból kiszámítottuk az adott élőhelyen előforduló malakofauna diverzitási értékszámát a Shannon-Wiener-féle formula szerint. Ezt a számítást a korábbi 5-6 év gyűjtéseinek eredményein szintén elvégeztük és összehasonlítottuk az egyes évek gyűjtéseire kapott diverzitási indexeket.

Az előző évhez hasonlóan megállapítható volt, hogy a régi ártéri erdő (1) szárazföldi csigáinak mennyisége ingadozó ugyan az egyes években, de romló tendenciát nem mutat, és a fauna folyamatosan elég változatos. Az erdőben végzett fakitermelés inkább veszélyezteti az ott élő malakofaunát, mint a talajvíz vagy csapadék mennyisége. A rajkai Felső-erdőben (2) kapott adatok alapján az ilyen típusú erdők csigafaunája állandónak látszik. A védett oldal vizes élőhelyein (3) (pl. Novákpuszta és Arak) élő molluszkák állományainak változatossága meghaladja a száraz erdők faunájának változatosságát, de nem éri el az ártéren tapasztalt változatosságot, és a helyi viszonyoktól függően nagyon ingatag. Ezeken az élőhelyeken élő fauna továbbra is sérülékeny. Novákpusztán a monitorozott élőhely még gyorsabb leromlása várható a fák kidőlése miatt. A Duna-part (4) jelenlegi vonalában lévő, keskeny, fiatal - erősen bokrosodó - erdősáv továbbra is nagyon változatos, stabil malakofaunát tart el, amelynek szerepe lehet a más területeken megfogyatkozott állományok regenerálásában az időszakosan bekövetkező áradások segítségével.

A lipóti Termál-tó annak ellenére nagyon értékes élőhelynek bizonyult, hogy intenzíven kezelt vízterület és invazív fajok is megtelepedtek benne. A benne élő Planorbis carinatus csiga nemcsak Magyarország, hanem egész Európa egyik legritkább és legérdekesebb vízi csigája. A Semilimax rendkívüli gradációja váratlan populációs változásokra hívja fel a figyelmet. Megfigyeléseink folyamatosan azt támasztják alá, hogy a Szigetköz még jelenleg is nagy fajdiverzitással rendelkező, regenerációra képes terület, amelynek természet-közeli módon való kezelése további javulást hozhat a malakofauna állapotában is.

A szitakötőket tekintve a Szigetköz hazánk leghosszabb ideje évenként monitorozott területe (1992-2011). Eddigi munkánk alapján a Szigetközből 53 faj került elő (51 lárva/exuvim, 52 imágó), s 2 olyan van (Calopteryx virgo, Onychogomphus forcipatus) melyet mi nem fogtunk. A különböző víztípusok fajegyüttesi eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására. A hullámtér és a mentett oldal sekély és mély kavicsbánya tavainak faunájában nem történt számottevő változás. A Parti-erdő keleti lápja faunájának alakulása sem függ az elterelés és az azt követő vízpótlás hatásától, sokkal inkább az adott év csapadékviszonyaitól, illetve a közvetlen környezetében végbemenő változásoktól (pl.: erdőirtás). A Mosoni-Dunán a megnövekedett vízmennyiség nem befolyásolta a folyóvízi fauna összetételét. Viszont a vízpótlás érdekében biztosított többletvíz a terület jellegzetes, lassan áramló, sodrásmentes részekben bővelkedő, dús növényzetű vizeit (Gazfűi-holt-Duna, Nováki-csatorna, Zsejkei-csatorna, Lipóti-csatorna) drasztikusan átalakította. Az állóvizekre jellemző gazdag fauna értékes elemeinek száma lecsökkent, helyettük folyóvízi, illetve tág tűrésű fajok megjelenése volt megfigyelhető, több esetben a fajszám csökkenésével párhuzamosan. A Nováki- és Lipóti-csatorna esetében az utóbbi évek eredményei enyhe javuló tendenciát mutatnak, az elterelést megelőző állapot esetleges visszaalakulására azonban csak az előbbinél van esély.

A Duna elterelésének következtében 2 faj tűnt el a Szigetköz területéről: Coenagrion ornatum (IUCN: sérülékeny, hazánkban védett), Aeshna viridis (Berni Egyezmény: fokozottan védett; IUCN: veszélyeztetett; Habitat Határozat: IV; hazánkban védett)

A kutatás első évében, 1992-ben 45 faj került elő, a Duna elterelését követő évben csak 31, majd az ezt követő öt év mindegyike 42 fajt eredményezett. 1999-ben 38, 2000-ben 39, 2001-ben 37, 2002-ben 40, 2003-ban 36, 2004-ben pedig 34 volt a kimutatott fajok száma. 2005-ben már csak a hat állandó mintavételi hely vizsgálata folytatódott, 2006-ban két állandóé és egy meghatározatlan alkalmanként monitorozotté, 2007-2011-ig pedig hat állandóé és egy meghatározatlan alkalmanként monitorozotté). A kezdeti állapothoz viszonyított alacsonyabb fajszám a bizonyos élőhely típusok átalakulásával, azok diverzitás csökkenésével magyarázható.

A VKI elvárásai szerint a számottevő emberi hatásoktól mentes ún. referencia állapothoz viszonyítva egy öt fokozatú skálán (kiváló, jó, közepes, gyenge és rossz) kell értékelni az egyes víztestek ökológiai állapotát minden biológiai minőségi elem (az egyes élőlénycsoportok) felmérési eredményei alapján külön-külön.

A vízi makroszkópikus gerinctelenek fajszámának- és denzitás-értékének,
a típus-specifikus karakterfajok számának és egyedsűrűségének alakulása,
a 2006-2011. évi tavaszi, kora nyári mintavételek alapján (fajszám és ind./m²: átlag +/- S.E.)

A vizsgált mintavételi szelvények QBAP indexe értéke és ökológiai-állapota
a vízi makroszkópikus gerinctelen fajegyüttes mennyiségi viszonyai alapján
(Dunai mellékági típus referencia-értéke: 270)