Helyszín: H-04 (régi szám: No. 4)
Dunasziget, Schisler-holtág (hullámtér)
Nagyobb (2 ha) holtág a hullámtéren. Partján ártéri ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). A Duna elterelése előtt az ÉK-i és DNy-i végén széles mocsári zóna (Phragmites australis, Typha angustifolia, Typha latifolia), a nyílt vízben submers fajok (Ceratophyllum demersum, Myriophyllum spicatum, Potamogeton perfoliatus, Ranunculus circinatus) nagy állományai.
A Duna elterelése után sekély állóvíz. 1997-ben összekötötték a Csákányi-Dunával. Vízmélysége növekedett, kissé élénkült a vízmozgás. A mocsári zóna eltűnt (DNy-i ágvégen), vagy visszahúzódott (ÉK-i ágvégen).
2010. szeptember közepe: Az előző évben a vízállás rendkívül alacsony volt, ezért akkor a holtágat csónakkal nem lehetett megközelíteni. Ebben az évben viszont a csónakos bejárás lehetséges volt. Vízmélység: 110-220 cm; vízáramlás: nincs. A vegetáció-periódus korábbi szakaszában azonban 100-150 cm-rel is magasabb lehetett a vízszint és bizonyára jelentős áramlási sebességek is kialakultak. Ezért, bár a fajszám (9) hasonló volt a korábbi évekéhez, de a holtág növényfedettsége alacsonyabb volt. Főleg a szubmerz növények jellemezték. A fajok jórészt megegyeztek a 2 év előttivel, de a Myriophyllum verticillatum nem volt jelen. Viszont ismét előfordult a Potamogeton pusillus, amit az elmúlt 10 évben nem találtunk meg.

Helyszín: H-06 (régi szám: No. 6)
Lipót, Lipóti Holt-Duna (mentett oldal)
A Lipóti-morotva nagyobb állóvize, védett terület. Korábban talajvízzel táplált. Kiszáradás után (1993) a hullámtér felől vízpótlást kap. Vízszintingadozása csekély, a vízáramlás csak a DNy-i kotort övcsatornában észlelhető. Vízellátása szakaszosan történik. Fajokban gazdag élőhely. A vízi vegetáció egyik jellegzetes eleme: Nuphar lutea.
2010. szeptember közepe: Vízmélység: 40-70 cm; vízáramlás: csekély. Az előző évhez képest 3-mal több fajt mutattunk ki. Legnagyobb borításban a Nuphar lutea és a Nymphea alba fordult elő. A védett és ritka Hippuris vulgaris ebben az évben ismét megjelent. A Hippuris vulgaris-sal együtt minden védett faj megtalálható volt és a tömegviszonyaik általában nem változtak. A Hippuris a legnagyobb Nuphar lutea állományban fordult elő. Ebben az évben ismét előfordult a Riccia fluitans májmoha, amit utoljára 1996-1997-ben találtak meg. A Hydrocharis morsus-ranae mennyisége több lett. A vízben álló Phragmites australis állomány szokatlanul korai érési fázisban volt.

Helyszín: H-07 (régi szám: No. 7)
Öreg-Duna 1828 fkm
A Bodaki mellékágrendszer alsó torkolati területe volt, amelyet egy időszakosan átfolyó bukó zár el a mellékágrendszertől és csak a főággal van közvetlen kapcsolata. Az elmúlt évtizedben jelentősen feliszapolódott. A többnyire száraz mederrészeken a Salicetum triandrae és Scirpo-Phragmitetum állományok gyorsan terjednek. A korábbi főág medréből lefűződött kb. 150x40 m kiterjedésű vízterületen viszonylag fajgazdag hínárállomány található.
2010. szeptember közepe: Vízmélység: 30-80 cm; vízáramlás: nincs. A sajátos élőhelyi adottságoknak megfelelően gazdag florisztikai összetételt figyeltük meg, Nem észleltük a Ranunculus circinatus és a Potamogeton crispus korábbi állományait. Az előző évhez képest a Ceratophyllum demersum és az Elodea canadensis állománya növekedett, a Potamogeton pectinatus viszont csökkent.

Helyszín: H-08 (régi szám: No. 8)
Zátonyi-Duna, (mentett oldal)
A Duna elterelése előtt holtág, talajvíz utánpótlással. Az 1990-es évek első felében kiépített mentett oldali vízpótló-rendszer közvetlenül érinti a megfigyelési helyszínt, és azóta vízellátásában a felszíni betáplálás a meghatározó. A felszíni vízpótlást követően a korábbi parti zóna víz alá került. Viszonylag mély, lassan áramló vizű mederszakasz. A Typha angustifolia állományok mély vízben állnak, felritkultak. Ny-i partján a fák (Populus canadensis) többsége vízbe dőlt, vagy állva elpusztult. A vízi növényzet jellemző eleme a Nymphaea alba viszonylag jól alkalmazkodott a hidrológiai változásokhoz. Néhány védett és ritka faj (Hippuris vulgaris, Nymphoides peltata) azonban eltűnt.
2010. szeptember közepe: Vízmélység: 160-260 cm; vízáramlás: gyenge. A szubmerz szint legelterjedtebb növénye a Potamogeton lucens és Potamogeton perfoliatus. A növényállományok összetételében sem tapasztaltunk nagyobb eltéréseket, és előfordulásuk gyakorisága is hasonló volt az előző évihez. Elodea canadensis jelenlétét nem észleltük 2010-ben sem. Ismét megtaláltuk azonban a Hydrocharis morsus-ranae L.-t, ami 2008-ban jelent meg ismét, de a Najas marina L. megint hiányzott. Nagyon visszaszorult a Sagittaria sagittifolia f.vallisneriifolia, a mintaterületen nem is találtuk meg.

Helyszín: H-09 (régi szám: No. 9)
Dunasziget, Csákányi-Duna (hullámtér)
A Cikolai mellékágrendszer áramló vizű, mélyebb mellékága. Vízi makrofitonok csak a Duna elterelése után jelentek meg (kanyarulatban, partszélen, kisebb öblökben). A tömegértékek a fenékküszöb üzembe helyezése után (1995) átmenetileg csökkentek, de 2004-től ismét nagy vízterületet borított a hínárállomány.
2010. szeptember közepe Vízmélység: 130-220 cm; vízáramlás: a sodorvonalban mérsékelt, a part szélen gyenge. A fényviszonyok kedvezők (mérsékelt zavarosság). A nyílt vízben submers gyökeresedő (r) makrofitonok nagyobb foltokban. Az előző évi megfigyelési eredményekhez hasonlóan, a domináns Potamogeton lucens, de az állomány erősen degradálódó állapotban volt. Az Elodea canadensis csupán néhány hajtással képviseltette magát és hasonlóan a Ceratophyllum demersum is.