Tömegértékek becslése a fajok gyakoriságának alapján. Becslési értékek az ún. Kohler-indexek:
1 - nagyon ritkán, 2 - ritkán, 3 - gyakori (kisebb foltokban), 4 - elterjedt (nagy foltokban), 5 - tömeges (összefüggő sávban).

Növekedési formák feljegyzése:
ap - acropleustophyton (víz felszínen lebegő), bp - benthopleustophyton (mederfenéken lebegő), mp - mesopleustophyton (víztestben lebegő), r - rhizophyton (submers gyökeresedő), f - floating leaves (úszólevelű gyökeresedő).

Helyszín: H-11 (régi szám: No. 2)
Öreg-Duna 1839 fkm
Sarkantyú mögötti lassan áramló mederszakasz. A vízmélység és áramlási sebesség a vízállástól függően változó. Az alzat feliszapolódott. A mintavételi helyszín már 2003-tól hínármentes. A part szélét és a sarkantyút sűrű bokorfűzes (Salicetum triandrae) nőtte be.
A mederváltozások következtében a vizsgálati hely jellege olyannyira módosult, hogy már csak a borokfűzes (Salicetum triandrae) terjedése volt megállapítható.
2009. október eleje: A mintavételi helyszín növénymentes volt.

Helyszín: H-04 (régi szám: No. 4)
Dunasziget, Schisler-holtág (hullámtér)
Nagyobb (2 ha) holtág a hullámtéren. Partján ártéri ligeterdő (Salicetum albae-fragilis). A Duna elterelése előtt az ÉK-i és DNy-i végén széles mocsári zóna (Phragmites australis, Typha angustifolia, Typha latifolia), a nyílt vízben submers fajok (Ceratophyllum demersum, Myriophyllum spicatum, Potamogeton perfoliatus, Ranunculus circinatus) nagy állományai.
A Duna elterelése után sekély állóvíz. 1997-ben összekötötték a Csákányi-Dunával. Vízmélysége növekedett, kissé élénkült a vízmozgás. A mocsári zóna eltűnt (DNy-i ágvégen), vagy visszahúzódott (ÉK-i ágvégen).
2009. október eleje: A vízállás rendkívül alacsony volt, ezért a holtágat csónakkal nem lehetett megközelíteni. A partról történő felmérés nem helyettesítette a csónakos bejárást.

Helyszín: H-06 (régi szám: No. 6)
Lipót, Lipóti Holt-Duna (mentett oldal)
A Lipóti-morotva nagyobb állóvize, védett terület. Korábban talajvízzel táplált. Kiszáradás után (1993) a hullámtér felől vízpótlást kap. Vízszintingadozása csekély, a vízáramlás csak a DNy-i kotort övcsatornában észlelhető. Vízellátása szakaszosan történik. Fajokban gazdag élőhely. A vízi vegetáció egyik jellegzetes eleme: Nuphar lutea. A védett és ritka Hippuris vulgaris ebben az évben ismét megjelent, de a Najas marina és az Elodea canadensis hiányzott. Hydrocharis morsus-ranae mennyisége több lett. A vízben álló Phragmites australis-zóna felritkult, a Typha angustifolia állományok részben lepusztultak.
2009. október eleje: Vízmélység: 40-70 cm; vízáramlás: csekély. Az előző évhez képest 1-gyel kevesebb fajt mutattunk ki. Legnagyobb borításban a Nuphar lutea és a Ceratophyllum demersum fordult elő. A Hippuris vulgaris-sal együtt minden védett faj megtalálható volt és de a tömegviszonyaik általában nem változtak. A Hippuris a legnagyobb Nuphar lutea állományban fordult elő. A tavaly újonnan betelepülő fajnak látszódó Potamogeton pectinatus ismét jelen volt. A Cladophora makroalga hiányzott, de ennek valószínűleg csak a nyárvégi időszak volt az oka.

Helyszín: H-07 (régi szám: No. 7)
Öreg-Duna 1828 fkm
A Bodaki mellékágrendszer alsó torkolati területe volt, amelyet egy időszakosan átfolyó bukó zár el a mellékágrendszertől és csak a főággal van közvetlen kapcsolata. Az elmúlt évtizedben jelentősen feliszapolódott. A többnyire száraz mederrészeken a Salicetum triandrae és Scirpo-Phragmitetum állományok gyorsan terjednek. A korábbi főág medréből lefűződött kb. 150x40 m kiterjedésű vízterületen viszonylag fajgazdag hínárállomány található.
2009. október eleje: Vízmélység: 30-80 cm; vízáramlás: nincs. A sajátos élőhelyi adottságoknak megfelelően gazdag florisztikai összetételt figyeltük meg, de évek óta nem figyeltük meg a Ranunculus circinatus és a Potamogeton crispus korábbi állományait. Az előző évhez képest a Ceratophyllum demersum és az Elodea canadensis állománya növekedett, a Potamogeton pectinatus viszont csökkent.

Helyszín: H-08 (régi szám: No. 8)
Zátonyi-Duna, (mentett oldal)
A Duna elterelése előtt holtág, talajvíz utánpótlással. Az 1990-es évek első felében kiépített mentett oldali vízpótló-rendszer közvetlenül érinti a megfigyelési helyszínt, és azóta vízellátásában a felszíni betáplálás a meghatározó. A felszíni vízpótlást követően a korábbi parti zóna víz alá került. Viszonylag mély, lassan áramló vizű mederszakasz. A Typha angustifolia állományok mély vízben állnak, felritkultak. Ny-i partján a fák (Populus canadensis) többsége vízbe dőlt, vagy állva elpusztult. A vízi növényzet jellemző eleme a Nymphaea alba viszonylag jól alkalmazkodott a hidrológiai változásokhoz. Néhány védett és ritka faj (Hippuris vulgaris, Nymphoides peltata) azonban eltűnt.
2009. október eleje: Vízmélység: 160-260 cm; vízáramlás: gyenge. A submers szint legelterjedtebb növénye a Potamogeton lucens és Potamogeton perfoliatus. A növényállományok összetételében sem tapasztaltunk nagyobb eltéréseket, de előfordulásuk gyakorisága nagyobb volt. Elodea canadensis jelenlétét nem észleltük 2009-ban sem. Ismét megtaláltuk azonban a Hydrocharis morsus-ranae L.-t, ami 2008-ban jelent meg ismét, de a Najas marina L. megint hiányzott.

Helyszín: H-09 (régi szám: No. 9)
Dunasziget, Csákányi-Duna (hullámtér)
A Cikolai mellékágrendszer áramló vizű, mélyebb mellékága. Vízi makrofitonok csak a Duna elterelése után jelentek meg (kanyarulatban, partszélen, kisebb öblökben). A tömegértékek a fenékküszöb üzembe helyezése után (1995) átmenetileg csökkentek, de 2004-től ismét nagy vízterületet borított a hínárállomány.
2009. október eleje: Vízmélység: 130-220 cm; vízáramlás: a sodorvonalban mérsékelt, a part szélen gyenge. A fényviszonyok kedvezők (mérsékelt zavarosság). A nyílt vízben submers gyökeresedő (r) makrofitonok nagyobb foltokban. Az előző évi megfigyelési eredményekhez hasonlóan, a domináns Potamogeton lucens. Az Elodea canadensis kiterjedése általában sokkal kisebb volt, mint tavaly, és kis tömegű is volt. A Ceratophyllum demersum viszont nagy gyakorisággal fordult elő.