FELSZÍNI VIZEK MENNYISÉGE

A Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusában megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz észlelő állomásokon a 2008/2009. hidrológiai évben is folytatódtak a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízszint észlelések és vízhozam mérések.

A jelentés alá tartozó állomások listáját a melléklet tartalmazza.

A tárgyi munkához felhasznált vízrajzi adatok az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságon 2003. óta az ISO 9001:2000 szabvány alapján bevezetett minőségirányítási rendszere szerint álltak elő.

Határszelvényben átadott vízhozamok

Az 1995. április 19-i kormányközi megállapodás 2. mellékletében a Felek rögzítették a Duna vízkészletének ideiglenes megosztását. A szabályozás alapján a szlovák Fél a Duna Pozsony-dévényi szelvényébe érkező vízhozamok függvényében meghatározott mennyiségű vizet köteles az Öreg-Dunába bevezetni. Átlagos Pozsony-dévényi éves érkező vízhozam esetében az Öreg-Dunába bevezetett vízhozamok éves átlagértékének 400 m³/s-nak kell lennie. Október 1. és március 31. között 250 m³/s-nál, április 1. és szeptember 30. között átvezetett vízhozam minimális értéke pedig 400 m³/s-nál nem lehet kevesebb.

Az éves átlagérték meghatározásánál az árhullámok idején - amikor a Pozsony-dévényi szelvényben ékező vízhozam meghaladja az 5400 m³/s-ot - az Öreg-mederbe átadott többlet-vízhozam (a 600 m³/s feletti vízmennyiséget) nem vehető figyelembe a 600 m³/s feletti víztömeget nem lehet figyelembe venni.

A Duna dévényi szelvényében a 2008/2009 hidrológiai évben az érkező vízhozam napi átlagértékéből származó jellemző értékeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

A Pozsony-dévényi szelvényben a sokéves átlagos vízhozam értéke 2025 m³/s. Ennek alapján a 2008/2009-as hidrológiai év átlagosnál kis mértékben bővízűbb volt.

Az évi maximális érkező vízhozam a 2009. június végi árhullám idején jelentkezett, 2009. június 26-án a napi maximális vízhozam 8240 m³/s volt. Ennek megfelelően a természetes vízjárás következtében az elmúlt hidrológiai évben ebben az időszakban, 2009. június 24. - július 1. között az Öreg-mederben történő többletvíz levezetésre volt szükség.

Duna főmeder

A Dunai Albizottság által elfogadott vízhozammérési ütemterv alapján a két fél mérőcsoportjai a 2009. évi közös vízhozam-méréseket az ütemtervnek megfelelően elvégezték. A főmederbe átadott vízhozamok meghatározása érdekében a rajkai szelvényben, a doborgazi és a helenai szelvényben végeztünk vízhozam-méréseket. A két fél szakértői az elfogadott adatok alapján vízállás-vízhozam összefüggéseket készítettek. A mérési eredmények közös értékelését követően meghatározták a vízhozamokat (napi vízhozamok idősorait és a jellemző havi vízhozam értékeket az egyes állomásokra vonatkozóan.

A dunai vízátadás havi jellemzőit a következő táblázat tartalmazza (Duna, Rajka).

2008/2009-es hidrológiai évben egy időszakban volt árhullám miatti többletvíz-levezetés az Öregmederben (2009. június 24. - július 1.). Az átadott vízmennyiség ezen kívül három időszakban haladta meg a 600 m³/s-ot. Április 28. - május 11. között a jobb oldali mellékágrendszer részleges elárasztása érdekében történt megnövelt vízátadás, melynek értéke maximálisan 829 m³/s volt. A másik két esetben, a szabályzatban rögzített maximum-értéket meghaladó vízátadásra a bősi erőmű karbantartási munkálatai miatt volt szükség. Ezekre július közepén (két nap) és augusztus második felében került sor (hat nap).

A jobb oldali mellékágrendszer részleges elárasztása kapcsán átadott többlet vízhozam kompenzálására a szlovák féllel történt közös megegyezés alapján a 2009. július második felétől 56 napon keresztül az átadott vízmennyiség 50 m³/s-mal kevesebb volt a szabályzat szerinti értéknél. (A bősi karbantartási munkálatok miatt ez a kompenzáció több ütemben történt)

Figyelembe véve azt, hogy az árvízi időszakok, és a karbantartások miatti többletvíz nem képezi az értékelés alapját, az éves átlagértékezek alapján 429 m³/s-ra adódik.

A vízátadás módosított jellemző értékei a következőképpen adódnak:

Az április 28. - május 11. közötti jobboldali hullámtéri részleges elárasztást az előző év kedvező tapasztalatai alapján a bal oldali hullámtér elárasztásával összehangoltan végeztük el. Az együttműködés jelen esetben is kedvezően hatott az elárasztások hatékonyságára.

A dévényi vízhozam éves átlagértéke 2162 m³/s, az átadott vízhozam éves átlagértéke pedig az érkező vízhozam 19,8 %-a, 429 m³/s volt. A dévényi szelvényben és az átadott vízhozamra vonatkozóan is a 2008/2009 hidrológiai évre megállapított átlagértékek hasonló mértékben haladják meg a Megállapodásban rögzített értékeket, így megállapítható, hogy a vízátadás megfelel a mindkét fél által elfogadott elveknek. A táblázatból viszont az is kiolvasható, hogy a minimálisan átadott vízmennyiség (220 m³/s) elmaradt a Megállapodásban rögzített 250 m³/s-os értéktől.

A rajkai szelvény vízállás és vízhozam idősorát az 1. melléklet tartalmazza.

Mosoni-Duna vízpótlása

Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon történő vízátadás

A Mosoni-Duna számára átadott vízhozam két irányból érkezik hazánkba: a dunacsúnyi osztóműtárgyon keresztül, a Megállapodás szerint 40 m³/s-os vízhozammal, a szivárgó csatornán keresztül 3 m³/s-al.

A dunacsúnyi osztóműtárgyon keresztül érkező vizet magyar oldalon a Rajka I. zsilipen keresztül vesszük át. Az ebben a szelvényben mért átvett vízhozamok havi jellemző értékeit az alábbi táblázatban foglaltuk össze:

Az átadott vízmennyiség éves átlagos értéke 39 m³/s volt, ami kis mértékben elmarad a Megállapodás szerinti értéktől. Az év folyamán két alkalommal volt jelentősebb elmaradás az Megállapodásban rögzített értéktől. 2009 nyarán a Duna és a Lajta árhullám idején illetve októberben. Első esetben a Lajta árhulláma miatt vált szükségessé, hogy minimálisra csökkentsük a Mosoni-Duna számára átvett vízhozam mennyiségét annak érdekében, hogy Mosonmagyaróvárr térségében a Mosoni-Duna tetőző vízszintje alacsonyabb legyen. A második esetben a Szlovák fél részéről átadott vízmennyiség maradt el a Megállapodásban rögzítettől, a Dunacsunyi turbinák leállása (hiba, karbantartás) miatt.

A táblázatban feltüntetett éves maximum érték nem jellemző, mert csak egy rövid ideig tartó (kb. fél óra), műszaki üzemeltetési okokból felmerült állapotot mutat. Az éves vízátadást jellemző maximális értéket a 44,9 m³/s értéket tekintjük.

Szivárgó csatorna

A Szivárgó csatornán két mérőszelvénynél történt közös vízhozammérés. A szlovák területen a dunacsúnyi műtárgyakkal egy szelvényben, a magyar területen a II. zsilip feletti szelvényben mértünk. A II. zsilipen érkezett vízhozamok hazai jellemzői a következők:

Éves átlagban az átadott vízmennyiség 1.8 m³/s volt, a legnagyobb vízmennyiség (4,83 m³/s) a nyári árhullám levonulásának idején, a legkisebb érték (0,78 m³/s) a februári kisvizes időszakban fordult elő.

Összegezve a két szelvényben átadott-átvett vízhozamok jellemző értékeit, a tavalyi évben a Mosoni-Duna számára átlagosan átadott vízhozam 40.8 m³/s volt.

Magyar területen végrehajtott vízmegosztás

Az Európai Unió Víz Keretirányelvének értelmében a Nemzeti jelentés hatáskörébe 6 víztest tartozik. Ezek a Duna szigetközi szakaszát, a Mosoni-Dunát, a Mentett Oldali Vízpótlórendszert, és a Szivárgó-csatornát fedik le. A hidromorfológiai állapotértékelése alapján az erősen módosított víztestek közül a Duna Szigetköznél, a Mosoni-Duna felső és a Mosoni-Duna középső víztestek mérsékelt, a Mosoni-Duna alsó és a Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló Rendszer víztestek pedig gyenge minősítést kaptak. A mesterséges besorolású Szivárgó csatornára víztest hidromorfológiai állapota a mérsékelt osztályba esik.

A Duna Szigetköz szakasz jelenlegi állapotának kialakulásában meghatározó szerepet töltenek be az osztrák és a német vízierőművek, a Dunacsúnyi tározó a Duna felső szakaszán, a Duna szigetközi szakaszán és a Mosoni-Dunán évszázadok óta elvégzett árvízvédelmi beavatkozások, illetve a Duna 1992. évi elterelését követően kialakított vízpótló-rendszer.

A víztestekre jellemző a medermélyülés, a kis- és középvízszintek süllyedése, melyek együttesen megcsapoló hatást gyakorolnak a talajvízviszonyokra, valamint kedvezőtlen hatással vannak a mellékágak állapotára. Ezen kedvezőtlen hatást mérsékli az 1995-ben megépült fenékküszöb, valamint a hullámtéri, illetve mentett oldali vízpótló rendszer szakszerű üzemeltetése.

A Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló közel felére általánosan jellemző probléma a parti puffersáv hiánya / nem megfelelő szélessége, valamint a medrek szabályozottsága, váltakozó sebességű terek hiánya.

A Mosoni-Duna nyomvonala szinte az eredeti medrében halad, rendkívül kanyargós. Vízbetáplálása teljes mértékben szabályozott módon történik az évszakoknak, valamint a Duna dévényi vízjárásának megfelelően. A Mosoni-Duna középső szakaszára jellemző a kisebb-nagyobb szigetek, mellékágak, holtágak előfordulása. A vízfolyás alsó szakaszán problémaként jelentkezik a Duna medersüllyedésének vízszintcsökkentő hatása, melynek következtében csökken a vízfolyás partján található vizes élőhelyek kiterjedése is. Az alsó szakasz esetében meg kell még említeni a jelentős burkolt belterületi szakaszt (Győr) is, melynek esztétikai képét szintén kedvezőtlenül befolyásolja a vízszintcsökkenés.

A magyar területeken történő vízmegosztás célja, hogy mind a Duna jobb parti hullámterének, mind a Mosoni-Duna és a mentett oldali területek vízellátása az üzemelési szabályzatban rögzítetteknek megfelelően folyamatosan biztosított legyen.

Az üzemelési szabályzatban megfogalmazott értékek a jobb parti mellékágrendszer vízpótlásának tervezésekor meghatározott igények kielégítését célozza meg. A 90-es évek végén, az érintettek bevonásával, a különböző igények figyelembe vételével meghatározott referencia-állapot az 1950-es évek vízjárását tükrözi. A dévényi szelvényben érkező vízhozam függvényében a vízpótlással a hullámtéri ágakban az érkező vízhozam mellett az 50-es években jellemző vízszintek előállítását célozzák meg. Ebben az időszakban a Szigetköz környezeti állapota még leginkább hasonlít egy, a folyószakaszon hosszútávon fenntartható jellemző állapothoz, valamint ebből az időszakból rendelkezésre áll megfelelő mennyiségű medermorfológiai, illetve vízrajzi információval a referenciaállapot meghatározásához.

Az üzemrend meghatározásának ez a módja teljes mértékben megfelel a Víz Keretirányelv ajánlásainak, a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés célkitűzéseinek, a tervezési folyamat az érdekeltek bevonásával, a referenciaállapotok szem előtt tartásával történt.

Az üzemrendben meghatározott mindenkori célértékeket a Duna, még zavartalannak tekinthető Pozsony-dévényi szelvényének vízjárása határozza meg. A folyó éves átlagos vízhozama a tavalyi évben - hidrológiai év - a pozsonyi szelvényben 2162 m³/s volt, míg a rajkai szelvényben átadott vízhozam átlaga 429 m³/s. Ennek alapján a 2008-2009-es hidrológiai évben a folyó vízhozamának átlagosan 19,8 %-a érkezett a Rajka-Szap közötti közös Duna szakaszra.

Az átadott vízmennyiségek felhasználásával a szigetközi vízpótlás az alábbi jellemző értékekkel írható le:

A hullámtér vízellátása

A 3 töltőbukón keresztül érkező teljes vízmennyiséget a helenai mérőszelvénynél lehet meghatározni. Ebben a szelvényben is történnek a szlovák Féllel közös vízhozamméréseket. Az egyeztetett, közösen elfogadott mérések felhasználásával állítottuk elő a napi átlagos vízhozam idősort.

Töltőbukókon keresztül érkező vízmennyiség havi jellemzői a következők voltak (Helena gát):

Az V. zsilipen keresztül bevezetett vízhozam mennyisége:

Összesen a hullámtérre bejutó vízhozam havi jellemzői pedig:

A betáplált vízhozam hatására a nyári árhullám időszakától eltekintve a mellékágrendszer felső részén a Tejfaluszigeti, a Cikolai ágrendszerben, valamint a Szigetelt csatorna térségében a referencia állapotnak megfelelő vízszintek alakultak ki.

A Bodaki mellékágrendszerben az észlelt vízállások kis mértékben meghaladják a referencia állapothoz tartozó célértékeket, de tendenciájuk jól követi azt.

Az Ásványi mellékágrendszerben észlelt vízszintek a vízállás - betáplált vízhozam összefüggés alakját sem követik kielégítően. A kívánt állapot elmaradásában jelentős szerepet játszik az alsóbb területek vízpótlásának hiánya is.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a vízpótlással a jobb parti mellékágrendszerben kis- és középvizes időszakokban elég jól teljesülnek a referencia feltételek.

A főmederbe levezetett vízhozam azonban jelen állapotban továbbra sem teszi lehetővé a referencia-feltételekhez való közeledést, itt a környezeti célkitűzés eléréséhez műszaki beavatkozásra van szükség.

A Mosoni-Duna vízellátása

A Mosoni-Duna vízellátása a Szivárgó csatornából a VI, zsilipen keresztül lehetséges, Ennek a vízhozamnak a meghatározása a zsilip alatti mérőszelvénynél történik. A bevezetett vízhozam havi jellemzői a következők:

A Mosoni-Duna vízellátása a hullámtérhez hasonlóan az ideiglenes üzemeltetési szabályzatban foglaltak szerint történik. A vízpótlás az érdekeltek igényeinek figyelembe vételével a Duna vízjárását követi, figyelembe véve az évszakos változásokat is. A kisvizes időszakokban az üzemrend szerinti vízbetáplálás a többletvíz hullámtérbe kormányzásával történt. A 2008/2009-es hidrológiai évben a nyári Lajta árhullám levonulásakor szükségessé vált a betáplált vízhozam minimumra csökkentése annak érdekében, hogy Mosonmagyaróvár térségében alacsonyabb tetőző vízszint alakuljon ki.