BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2008. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2008. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, zooplankton, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes élőlények csoportjaira vonatkozóan.

A 2008. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi

Növénycönológia

2008-ben a szigetközi hullámtérben árvíz nem volt a társulástani felvételek előtt, de a medertranszektben a télielefi falevélgyűjtés idején elöntés nyomai voltak láthatóak. A 2008-as év vegetációs periódusának időjárása átlagos volt. A mintaterületek átlagos fajszáma gyakorlatilag nem változott az előző évekhez képest. A dunaszigeti réten, a sűrű és magas aljnövényzetből nem került elő néhány alárendelt faj, a kimutatott fajok száma 46-ról 37-re csökkent. Ezen év adatai alapján még nem állítható, hogy ezek a fajok tényleg eltűntek a területről. Hasonlóképpen, a Halászi Derék-erdőben 2008-ban a mintába került néhány kis borítású faj. A lipóti mintaterület kivételével (ahol gyakorlatilag hiányzik a cserjeszint) jelentős mértékű vadrágás figyelhető meg a cserjeszintben.

A dunaremetei transzekt teljes fajszáma az előző évhez képest kissé nőtt 2008-ban (35-ről 38-ra). A fajok fluktuációját jellemzi, hogy míg 2007-ben 22 faj tűnt el (több egy-kétéves) és egy sem jelent meg, 2008-ban csak 6 faj volt az eltűnő fajok száma és 9 faj a megjelenő illetve több éves szünet után újramegjelenő. Az utolsó 8 év fajszámváltozásait tekintve továbbra is az alsó harmadban levő füzesben figyelhető meg a legjelentősebb változás. Viszonylag nagy a fajok és tömegességük változása füzes-magaskórós határzónában. A fajszámok tekintetében bizonyos kiegyenlítődés látszódik a magaskórós és a szárazgyep övezetekben: előbbi növekvő, utóbbi csökkenő tendenciát mutat. Az abszolút borítási értékek továbbra is középen a legnagyobb. Egyértelmű, bár nem jelentős borításnövekedés figyelhető meg 2007-hoz képest az alsó harmadban.

2008-ban a vizsgált levélfelületekben jelentős változás egyetlen mintavételi hely kivételével nem volt tapasztalható. A fehér fűz (Salix alba) levélfelületekben a szokásos ingadozás mértékén belül maradtak a korábbi évekhez viszonyított eltérések. Ebben nem volt különbség az eltereléssel érintett és a kontroll mintaterületek között sem. A dunaszigeti kocsányos tölgy (Quercus robur) átlagos levélfelülete pedig gyakorlatilag teljesen megegyezik a 2007-ben kapott adattal.

Vízi makrofiton

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz három jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük. Az akvatikus állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait is elsősorban a tanulmányozott helyszínek vízellátása határozta meg.

Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen (No. 2) nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen (No. 7) volt megfigyelhető.

A hullámtér (No. 4, 9) vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen.

Planktonrákok-Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda)

A 2008. évi hidrobiológiai monitoring keretében 9 mintavételi helyről gyűjtött 27 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 50 Crustacea faj (36 Cladocera, 11 Copepoda, 3 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki a Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig kimutatott 114 Crustacea faj (75 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) közül. Ez a taxonszám jelentősen nagyobb, mint az ezt megelőző években, elsősorban a Lipóti-morotvában, ahol diverz összetételű fajegyüttesek alakultak ki, a növényállományokhoz kötődő Cladocera fajok dominanciájával.

Idén a mintavételi helyeinkről egy új fajt mutattunk ki, a ritka előfordulású Wlassicsia pannonica Cladocera fajt, valamint ez évben előkerültek olyan fajok is, amelyek jelenlétét már évek óta nem mutattuk ki a Szigetközből (Daphnia longispina (2001.), Lathonura rectirostris (1995.), Leydigia leydigi (2003.), Monospilus dispar (1995.), Pseudochydorus globosus (2004.), Scapholeberis rammneri (1994.), Simocephalus exspinosus (1998.), Megacyclops viridis (1994.), Paracyclops fimbriatus (2001.).

Az egyedszám maximum ez évben, ellentétben az elmúlt évekkel, nem a Schisler-holtágban, hanem a Lipóti-morotvában alakult ki (599 ind 50 l^-1), de ez az érték jelentősen kisebb volt az eddigi maximumoktól.

A Schisler-holtágban a taxonszám a tavalyihoz hasonló volt (2007: 12, 2008: 14 taxon). Az egyedszám a monitoring éveiben tapasztaltaknál lényegesen kisebb volt (a maximum 128 ind 50 l^-1). Idén a holtágban az eddigi tapasztalatokkal ellentétesen a Thermocyclops crassus volt a leggyakoribb, valamint a tavalyi évhez hasonlóan, a holtágban egyébként rendszeresen előforduló növényállományokhoz kötődő taxonok (Acroperus, Pleuroxus, Sida, Simocephalus, Macrocyclops, Megacyclops) idén is csak csekély egyedszámban, vagy egyáltalán nem fordultak elő. 1991-2008. között a Schisler-holtágból 76 Crustacea faj (51 Cladocera, 19 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 12 és 29 között volt. Idén a holtágból első alkalommal mutattuk ki a Polyphemus pediculus Cladocera fajt, továbbá megtaláltuk a Simocephalus exspinosus ágascsápú rákot, amely faj 1998. óta eltűnt a holtágból.

A Zátonyi-Duna vizsgált mintavételi helyén a taxonszám az előző évekhez képest nőtt, összesen 18 taxon (11 Cladocera, 6 Copepoda, 1 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. A Daphnia longispina ez évben csak a Zátonyi-Dunában fordult elő. Mindkét mintavételi helyen viszonylag kis egyedszámú, de fajgazdag együttesek fordultak elő, az egyedszám maximum mindössze 90 ind 50 l^-1 volt. 1993-2008. között 77 Crustacea (49 Cladocera, 22 Copepoda, 6 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki, az éves taxonszám 5 és 41 között volt. 2008-ban néhány faj újra megjelent (Alona quadrangularis (1998.), Eurycercus lamellatus (1994.), Paracyclops fimbriatus (2001.)), valamint a Daphnia longispina jelenlétét első alkalommal mutattuk ki a Zátonyi-Dunából.

Idén a Szigetközből a legtöbb taxon a Lipóti-morotvából került elő, a vizsgált összesen 37 Crustacea (26 Cladocera, 6 Copepoda, 2 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk kiA előző évekhez viszonyítva a taxonszám jelentősen nőtt, az ágascsápú rákok lényegesen nagyobb fajszáma miatt (2008: 27, 2007: 12, 2006: 9, 2005: 9 taxon). 1993-2008. között a morotva mintavételi helyeiről 98 (63 Cladocera, 23 Copepoda, 12 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki a Szigetközből előkerült 114 faj közül. A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelezte, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma stabilan 22-43 között volt, az együttesek összetételében azonban változások történtek. 2004-től az együttesek taxon- és egyedszáma csökkent és ez a csökkenés elsősorban a ritka előfordulású, fitofil fajokat érintette. 2008-ban a kisrák együttesek összetételében kedvező változások következtek be, a fajszám, elsősorban a Cladocerák száma jelentősen nőtt. A fajszám mellett ugyancsak nőtt a növényzethez kötődő taxonok (Acroperus, Pleuroxus, Sida, Macrocyclops, Megacyclops) egyedszáma is A Lathonura rectirostris és Scapholeberis rammneri a morotva 2008-ban első alkalommal megtalált fajai.

A Csákányi-Dunában a fajszám az előző évhez képest nem változott, az együttesek egyed- és taxonszáma csekély volt. A Csákányi-Dunából 1991-2008. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 4 és 30 között változott. 2004. óta ezen a Duna-szakaszon az éves taxon- és egyedszámok alacsonyak, az együttesekben a kisméretű, euriterm fajok dominálnak. A alacsony egyedszámok és fajszámok valamint az együttesek összetétele arra utal, hogy stabil Crustacea állományok a Csákányi-Dunában nem alakulnak ki, a Crustacea együttesek összetétele évről-évre folyamatosan változik.

Zooplankton

A 2008. évi hidrobiológiai monitoring keretében 10 mintavételi helyről gyűjtött 30 planktonminta Rotatoria együtteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 26 kerekesféreg taxon jelenlétét mutattuk ki. A Szigetközben 2003. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 48 Rotatoria taxon előfordulását mutattuk ki. Ebben az évben 5 új taxon (Colurella obtusa, Kellicottia longispina, Synchaeta grandis, Synchaeta oblonga és Trichocerca weberi) jelent meg a mintavételi helyeken. A Brachionus angularis angularis, Keratella cochlearis cochlearis, Keratella cochlearis tecta és a Polyarthra dolichoptera az elsőző évekhez hasonlóan idén is jelent volt a mintavételi helyek többségén. A teljes taxonszám a 2007-es évi eredményekhez hasonló, de a fajösszetételben némi átrendeződés figyelhető meg Az előző évekhez képest a Rotatoria taxonszám a hullámtéri mintavételi helyek kivételével emelkedett. A legnagyobb taxonszámot a hullámtéri Schiesler-holtágban, a legalacsonyabbat általában a főági mintavételi helyeken tapasztaltuk. Feltűnő a Lipóti-morotvában előfordult taxonok számának emelkedése az előző évekhez képest

A legtöbb taxon a mentett oldalon került elő, de az egyes mintavételi helyeket külön kezelve a legmagasabb taxonszámot a Schiesler-holtágban találtuk. A Brachionus angularis és a Keratella cochlearis valamennyi víztérben előfordult, a Polyarthra dolichoptera pedig Dunakiliti kivételével mindenhol megtalálható volt. A kimutatott taxonok közül 10 (38,5%) csak egyetlen helyen került elő.

A Schisler-holtágból 13 Rotatoria taxont mutattunk ki, az eddig minden évben kimutatott három taxon (Brachionus angularis, Keratella cochlearis, Polyarthra dolichoptera) mindegyike előkerült idén is. Az alkalmankénti taxonszám 4 és 8 között mozgott, az együttesek abundanciája 400 és 6875 egyed/10 liter között változott, a maximumértéket májusban érte el. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása viszonylag magas (átlagosan 1.49), dominanciája viszonylag alacsony (átlagosan 0.27) volt.

A Zátonyi-Dunában a taxonszám 3 és 5 között változott. Az együttesek abundanciája alacsony volt, 125-375 egyed/10 liter között változott. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása közepes (átlagérték: 1.21) dominanciája viszonylag alacsony (átlagérték 0.37) volt.

A Lipóti-morotvából az eddigiekhez képest nagyobb számú taxon került elő. Az alkalmankénti taxonszám mindössze 3 és 6 között változott, de a taxonösszetétel változékonysága miatt a kimutatott taxonok száma 13 volt. Az együttesek egyedszáma 300-550 egyed/10 Liter között változott. Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása nagy (átlagérték 1.42), dominanciája kicsi (átlagérték 0.27) volt.

A Csákányi-Dunában igen alacsony taxonszámot (1-4 taxon, átlagosan 2) és egyedszámot mutattunk ki (25-150 egyed/10 liter, átlagosan 67 egyed/10 liter). Az együttesek Shannon-Wiener diverzitása alacsony (átlagosan 0.44), dominanciája magas (átlagosan 0.76) volt.

Halak-Pisces

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

Felméréseink első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A megfigyeléseket 2008-ban júliusban, szeptemberben és októberben hajtottuk végre.

Mintavételi helyek

  Duna főág
      Duna 1839 fkm (1997- ), 11. helyszín
      Duna 1833 fkm (1994-2001, 2003- ), 10. helyszín

  Hullámtér
      Csákányi-ág öböl (1992, 1994- ), 9. helyszín
      Schiesler (1992, 1994- ), 4. helyszín

  Mentett oldal
      Zátonyi (Gazfűi)-Duna (1994- ), 12. helyszín
      Lipóti morotva (1994- ), 5. helyszín

Helyszín: 11, Duna 1839 fkm, Duna főág

Az 1839-es fkm-nél 2008-ban 9 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm., 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/felm, 2006-ban 3 faj/felm, 2007-ben 14 faj/felm,). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb faj a mintavételi helyszínen 2008-ban, de az előző évben első alkalommal kimutatott Rutilus pigus jelenléte ismét igazolódott. Az 1998-tól 2006-ig terjedő időszakban mérsékelten csökkenő trend jellemezte az évente kimutatott fajok számát, de az utóbbi évek tapasztalatai egyértelműen igazolták, hogy a korábbi kevés fajt jelző mintavételek jelentős mértékben alulreprezentálták a főág halállományának valódi összetételét.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm, Duna főág

Az 1833-as fkm-nél 2008-ban 7 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm., 2005-ben 6 faj/1 felm., 2006-ban 6 faj/felm., 2007-ben 7 faj/felm,). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest újabb halfaj nem került elő 2008-ban.

Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. Az 1994. és 2008. közötti időszakban ezen a mintavételi helyszínen került elő a legtöbb halfaj (30 faj), ami egyértelműen jelzi a vízterület fajgazdagságát.

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl, hullámtér

A Csákányi-Duna öblében 2 felméréssel összesen 17 halfaj előfordulását igazoltuk 2008-ban (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm., 2005-ben 13 faj/2 felm., 2006-ban 12 faj/2 felm. 2007-ben 17 faj/2 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb faj, a Sander volgensis került elő a mintavételi helyszínen 2008-ban. Említésre méltó továbbá a Tinca tinca és a Vimba vimba ismételt felbukkanása, mivel az előbbi fajt 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben és 2005-ben, az utóbbit 1997-ben és 2007-ben észleltük korábban a mintavételi helyszínen.

1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius gibelio, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba).

A megfigyelési helyszín fajgazdagságát jelzi, hogy az 1994. óta kimutatott halfajok száma összesen 29. Az évente észlelt fajok száma átmeneti csökkenést mutatott a 2000-től 2003-ig terjedő időszakban. A csökkenést korábban a mintavételi helyszín feliszapolódásával hoztuk összefüggésbe. Az utóbbi évek során viszont azt tapasztaltuk, hogy egy-egy éven belül is igen jelentős különbségek mutatkoznak a felmérések eredményei között.

Helyszín: 4, Schiesler-holtág, hullámtér

A Schiesler-holtágban 2008-ban 14 halfaj előfordulását mutattuk ki két felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm., 2006-ban 15 faj/2 felm., 2007-ben 10 faj/ felm). Az előző évek adataihoz képest 2008-ban nem került elő új halfaj.

A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. gibelio hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. (1996-ban kizárólag C. gibelio került elő, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte) A halállomány alakulása szempontjából jelentős beavatkozásnak tekintjük annak a mesterséges csatornának a létrehozását, amely 1997 óta összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halak fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. Azóta holtág növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) előfordulása, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában (speciális pseudopotamon típusú élőhely) néhány reofil faj (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) időszakos jelenléte igazolható.

Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében. Az 1992-től észlelt halfajok száma összesen 25, ami jelentős fajgazdagságra utal.

Helyszín: 12, Zátonyi-Duna 28.5 fkm, mentett oldal

A Zátonyi (Gazfűi)-Dunában 2008-ban 13 halfaj jelenlétét igazoltuk 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/ felm., 2005-ben 16 faj/1 felm., 2006-ban 11 faj/2 felm., 2007-ben 11 faj/2 felm.). Az előző évek adataihoz képest 2008-ban egy új halfaj a Ctenopharyngodon idella került elő a mintavételi helyszínen, ami feltehetően a halászati hasznosító telepítéséből származik.

A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Zátonyi-Dunában kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995 óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998 óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a Carassius carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása.

Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében, a Cyprinus carpio nagyobb példányainak előfordulása stabilnak mutatkozik. Az 1994. és 2008. közötti időszakban észlelt halfajok száma 20, ami mérsékelt fajgazdagságra utal.

Helyszín: 5, Lipóti-morotva, mentett oldal

A Lipóti-morotva övcsatornájában 11 halfaj előfordulása igazolódott 2008-ban 1 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm., 2006-ban 13 faj/2 felm., 2007-ben 7 faj/1 felm). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2008-ban.

A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlását a hullámtéri mellékágrendszerből biztosítják 1993. óta, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. A vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek 1995-ben, amelyet lassú vízáramlás jellemez. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota, C. nasus). A 2007-es felmérés tapasztalatai nem térnek el alapvetően a korábbi évek megfigyelési eredményeitől. Az 1994 és 2008 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 26, ami jelentős fajgazdagságra utal.

Terrisztris fauna

Puhatestűek (Mollusca)

A 2008-ben végzett szigetközi malakológiai monitoring során a 2004. óta alkalmazott módon, standardizált eljárással végzett gyűjtéssel detektáltuk a puhatestűek jelenlétét 5 megfigyelési ponton (Dunaremete, Pálfisziget; Rajka, Felső-erdő; Novákpuszta, égeres; Arak, Nagy-Kerek; Duna-part, 1824. fkm). A gyűjtött anyagban meghatároztuk a csigák, illetve kagylók egyedszámát és fajait, majd azokból kiszámítottuk az adott élőhelyen előforduló malakofauna diverzitási értékszámát a Shannon-Wiener-féle formula szerint. Ezt a számítást a korábbi 5 év gyűjtéseinek eredményein szintén elvégeztük és összehasonlítottuk az egyes évek gyűjtéseire kapott diverzitási indexeket.

Megállapítható volt, hogy a régi ártéri erdő (1) szárazföldi csigáinak mennyisége ingadozó ugyan az egyes években, de romló tendenciát nem mutat, és a fauna folyamatosan elég változatos. A mentett oldali, száraz erdők reprezentánsában, a rajkai Felső-erdőben (2) kapott adatok az ilyen erdők csigafaunájának stabilitását mutatják. A mentett oldal vizes élőhelyein (3) (pl. Novákpuszta és Arak) élő molluszkák állományainak változatossága meghaladja a száraz erdők faunájának változatosságát, de nem éri el az ártéren tapasztalt változatosságot, és a helyi viszonyoktól függően ingatag. Az ilyen élőhelyeken lévő fauna feltehetőleg sérülékeny. A Duna-part (4) jelenlegi vonalában lévő, keskeny, fiatal erdősáv nagyon változatos, stabil malakofaunát tart el, amelynek szerepe lehet a más területeken megfogyatkozott állományok regenerálásában, az időszakosan bekövetkező áradások segítségével.

Mint ahogy szinte minden évben, az idén is előkerültek olyan vízi puhatestűek, amelyeket eddig nem, vagy igen ritkán detektáltak a Szigetközben. Ez a jelenség a terület egészének védelmét indokolja. Ismételten bebizonyosodott, hogy a puhatestűek szempontjából a Szigetközben a rezervoár élőhelyeknek nagy fontossága van, mert még viszonylag kis élőhelyeken is változatos fauna őrződik meg, ahonnan kedvező környezeti feltételek között a fajok más területeket népesíthetnek be. Ezért ebben tájegységben az egymástól elszigetelt, kis biotópokat is érdemes védeni, még ha az nehezebb feladat is, mint az összefüggő, nagy területek védelme.

Szitakötők

2008-ban két alkalommal történtek gyűjtések (június 4., szeptember 30.) a kijelölt mintavételi pontokon. Összesen 19 fajt mutattunk ki lárva és exuvium alakban.

A különböző víztípusok fajegyüttesei eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására, tendenciaszerű lényeges változás a faunában nem történt.