A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

A 2008. évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt nyolc felszíni víz mintavételi helyen a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízminőségi mérések, valamint a 2001 évi Közös Éves Jelentés ajánlásainak megfelelően kijelölt három új mérőhelyen, ahol a vízminőség mérése kiegészítésre került.

A megfigyelő rendszer 11 mérőhelyének helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOV rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek néhány kivétellel a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak.

A közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek nemzeti vízminőség vizsgálati adatait, valamint a fitoplankton, fitobentosz, és a mederüledék vizsgálatok eredményeit 2008. évre vonatkozóan a II. sz. melléklet táblázatai tartalmazzák.

A vízterek vízminőség jellemzése

A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél közös megállapodás alapján a Magyar - Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottságának 78. tárgyalásáról készült Jegyzőkönyv (Szlovákia, Selmecbánya, 2003. december 8-12.) 2. sz. mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe, amely ötosztályos rendszerű. A vízminőségi osztályok megnevezése az alábbi:

Az osztályozási rendszer a felszíni vizek minőségére vonatkozó általános minőségi követelményeket, az őshonos halfajok fejlődéséhez megfelelő vízminőségi értékeket, a felszíni vizeknek ivóvíz célú felszíni vízminőségi határértékeket, és a TNMN (az ICPDR nemzetközi dunai monitoringja) osztályozási rendszerét veszi figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek határértékeit a Jelentés "A minősítésnél alkalmazott határértékrendszer" című táblázata tünteti fel. A határérték rendszer a szervetlen mikroszennyezők esetében a vízben oldott nehézfémek koncentrációit veszi figyelembe, és nem tartalmaz határértékeket az összes vas és mangán tartalomra. Ezért e komponensek mennyiségi változását külön értékeljük a vizsgált hidrológiai évben az előző évi eredményekkel összehasonlítva.

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A vizsgált vízterületeket a tavaszi csapadékos időjárás következtében a vegetációs időszak kezdetén átlagosan 12-14 °C közeli vízhőmérsékletekkel lehetett jellemezni. A Szivárgó víz (Rajka, II. sz. zsilip) vízhőmérséklet változása ebben az évben is különbözött a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) hőmérsékletétől.

Az évben hasonlóan alakultak a Duna fenékküszöb felett, alatt valamint a Dunaremete térségében mért vízhőmérséklet értékek, amelyek az évben a júliusban és augusztusban mért értékek kivételével az I. vízminőségi osztályon belül maradtak.

Az ágrendszerben mért hőmérsékletek a hidrológiai év során a főmederhez hasonlóan alakultak és jellemzően az I. vízminőségi osztályba tartoztak. Kizárólag mindhárom ágrendszerben a júliusban és augusztusban mért értékek tartoztak a II. osztályba.

Összességében a vizsgált vízterek hőmérsékletének alakulása a hidrológiai évben egymáshoz nagymértékben hasonló volt, amit a mellékelt ábrák is szemléltetnek. A mért vízhőmérsékleti értékek a Dunán, a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) és a mellékágakban az I. vízminősítési osztály határértékén belül maradtak a maximum értékek kivételével, amelyek a II. osztályba tartoztak.

pH

A víz lúgosodása az elmúlt években a vízterületek tavaszi algásodása idején jelentkezett, a legnagyobb pH értékek április-május hónapban fordultak elő valamennyi víztérben.

A Duna főág Rajkai és Medvei hídi szelvényében, valamint a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) a mért értékek a kora tavaszi és az őszi közötti időszakban a II. vízminőségi osztályba tartoztak. A Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) mért 7.02-7,98 közé eső pH értékek, a kora tavaszi (8,00; 8,2) érték kivételével egész évben az I. vízminőségi osztályon belül maradtak.

A hidrológiai évben hasonlóan alakultak a fenékküszöb közvetlen hatásterületén mért pH értékek, amelyek a kora tavaszi és őszi eredmények kivételével I. osztályba sorolhatók voltak.

A mellékágrendszerben mért pH értékekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a kora tavaszi időszak kivételével I. osztályú értékek fordultak elő.

A Mosoni-Duna Véneki szelvényében a pH értékek az évben I.-II. osztályba voltak sorolhatók.

Fajlagos elektromos vezetőképesség

A fajlagos elektromos vezetőképesség értékek a vízterületen 26-67 mS/m közötti tartományban ingadoztak. Általánosan megállapítható, hogy a sótartalom tavasszal feldúsult, legkisebb értékek pedig nyáron fordultak elő (minimum: 28 mS/m, I. zsilip).

A vízpótlással érintett hullámtéri területek sótartalom változása a Duna főágéval megegyező volt. Továbbra is a legstabilabb sótartalom a szivárgó (Rajka, II. zsilip) vízre jellemző.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, valamint a mellékágakban a tavaszi időszakától kezdődően 40 mS/m alatti értékek voltak jellemzőek, míg a Mosoni-Duna Vének szelvényben egész évben az e fölötti, II. osztályú értékek adódtak, ami a nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások hatása mellett a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja.

Megállapítható, hogy az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált mintavételi helyen az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I-II. osztályba tartoztak.

Lebegőanyagok

A Duna főág és mellékágrendszer vízterületeinek lebegőanyag tartalma csak az árhullámok idején emelkedett meg. A vizsgált időszak során mért értékek 2-94 mg/l között váltakoztak, így I.-IV. vízminősítési osztályok teljes spektrumába voltak sorolhatók. A legtisztább víznek továbbra is a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) minősült.

A 2008. év nyári időszakában jellemzően magasabb lebegőanyag koncentrációk fordultak elő a vízterekben. A Duna főág Rajkai, Medvei szelvényében, valamint az I. és II. zsilipnél ezen időszakban II. osztályú értékek voltak jellemzők. Kiugró értéket 2008.08.05.-én Rajkánál mértünk (76 mg/l ). A tározó menti szivárgó csatorna vize változatlanul csekély lebegőanyag tartalmú volt, a hidrológiai év során 2-12 mg/l közötti értékeket mértek.

A Duna főág lebegőanyag tartalmának változásait elemezve megállapítható volt, hogy az elterelés előtti 4 évben mért átlagos lebegőanyag tartalomhoz képest jelentősen lecsökkent az utolsó években mért átlagos koncentráció, ami a Csúnyi tározó ülepítő hatásaként értelmezhető.

Az ágrendszer víztereiben a nyári időszak kivételével, amikor esetenként II.-III. sőt a Helenai - és a Szigeti-ágban egy alkalommal IV. osztályú értékek is előfordultak, jellemzően I osztályba (<20mg/l) tartozó értékeket mértek.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben mért lebegőanyag tartalom az előző évekhez képest jelentősen csökkent, és a hidrológiai év során az árhullámok kivételével I.-II osztály közötti értékek fordultak elő.

Kationok és anionok

A korábbi évek mérési eredményeivel összhangban az ionösszetétel mennyiségi aránya a vizsgált vízterekben stabil volt, és követte a sótartalom évszakos változásait.

Az év során a Duna főágban és a hullámtéri vízterekben mért sótartalom ionösszetételében a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében a nagyobb sótartalommal összefüggésben az ionok közül a nátrium-, kálium-, klorid- és szulfátionok koncentráció értékei haladták meg a Duna főágban és a mellékágakban mért értékeket.

A legstabilabb ionösszetétel továbbra is a szivárgó vízre jellemző.

A klorid- és szulfát ionok mennyisége valamennyi víztérben az I. vízminősítési osztályba volt sorolható.

Összefoglalóan: az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal közvetlen kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és a vízhozam változásokkal is szignifikáns összefüggést mutatott.

Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a tározó alatt átszivárgó víz valamint a Mosoni-Duna Vének szelvénye a Győrnél beömlő egyéb vízfolyások és a város tisztított szennyvizének hatása miatt.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammóniumion koncentrációk a Mosoni-Duna Vének mérőhely kivételével 0,02-0,07 mg/l értékek között változtak a vizsgált mintavételi helyeken az előző évhez hasonlóan, és így a mérőhelyek vize az egész év során jellemzően I. osztályúnak minősíthető.

Továbbra is a vizsgált vízterek közül a Szivárgó (II. zsilip) vize bizonyult a legtisztábbnak a 0,05 mg/l-es maximális ammónium értékével.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben többszöröse volt az egyéb vízterekben mért értékeknek. A mért ammónium koncentrációk szűk tartományon belül jellemzően 0,02-0,14 mg/l értékek között változtak, és jelentős javulást mutatnak

Nitrátok

Az elmúlt hidrológiai évben a nitrát koncentrációk a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb,- majd a felmelegedést követően áprilistól kisebb értékeket. A korábbi évekhez hasonlóan a vegetációs szakaszban a téli-tavaszi nitrát készlet általában a felére csökkent, amit a nitrát koncentrációk változását ábrázoló diagramok szemléletesen mutatnak. Legkisebb nitrát koncentrációk továbbra is a szivárgó vizet jellemezték (Rajka, II. zsilip).

A nitrát koncentrációk alapján a vizsgált mérőhelyek általában az I.-II. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók.

Véneknél a Mosoni-Duna nitrát szennyezettsége egész évben II. osztályba volt sorolható. A magasabb nitrát koncentráció oka lehet a szennyvíztisztító telep fokozott nitrifikációs tevékenysége.

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrition mennyisége szintén szezonálisan változott, de az előző évekhez hasonlóan szűk tartományban (minimum:< 0,005 mg/l Fenékküszöb alatt, maximum: 0,105 mg/l Duna, Rajka).

A vízterületeken a hidrológiai év első hónapjaiban mért nagyobb nitrit-ion tartalom a víz felmelegedését követően jelentősen csökkent. A koncentráció értékek alapján az év során I.- II. osztályba tartozó értékek fordultak elő.

A hidrológiai évben a legmagasabb koncentráció értékek a Mosoni-Duna Vének szelvényében fordultak elő.

Összes nitrogén

A vizsgált vízterületekben a nitrogénformák mennyiségi arányából következően megállapítható, hogy az összes nitrogén tartalmat alapvetően a nitrát-nitrogén- és a szerves nitrogéntartalom alkotja.

A vízterekben az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt és főleg a nitrát tartalom évszakos változását követte a Duna főágban a Szivárgó vízben (II. zsilip), és a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip). Az értékek a hidrológiai év nagyrészében a II. vízminősítési osztály határértékei közé tartoztak, ennél rosszabb minősítésbe tartozó érték a téli időszakban egyszer fordult elő. Az 1,25 mg/l minimum értéket a Szivárgó vízben (II. zsilip) mérték, míg 5,05 mg/l maximum értéket Rajkánál.

Kiváló vízre utaló I. vízminőségi osztályba tartozó értékek a II. zsilip és a Duna főág Medvei szelvényében fordultak elő a nyári hónapokban szórványosan. Összességében a szivárgó vízben fordult elő a legkisebb mennyiségben az összes nitrogén.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben mért összes nitrogén tartalom egész évben a II. osztályú volt, a decemberi és a januári értékek kivételével.

Foszfátok

Az elmúlt hidrológiai évben a Mosoni-Duna, Vének mérőhely kivételével a foszfát koncentráció idősorok valamennyi víztérben hasonlóan alakultak. A mért értékek 0,02-0,20 mg/l értéktartományban fordultak elő.

Nagyobb oldott orto-foszfát ion tartalom a hidegebb hónapokban és az árhullámok idején volt jellemző, a legkisebb értékeket pedig a nyári hónapokban mérték.

A foszfát ionok koncentrációja a talaj adszorpciós hatása miatt - a korábbi évekhez hasonlóan - a szivárgó vízben volt a legalacsonyabb (0,02-0,08 mg/l), ami I. osztályú minősítést jelentett az egész év során.

Megállapítható, hogy a Mosoni-Duna legszennyezettebb a Vének szelvényben. Általában kétszer nagyobb koncentrációkat mértek (0,05-0,52 mg/l), mint a többi víztérben, ami a tavaszi és a téli hónapokban gyakran eredményezett III. osztályú minősítést.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok hatása is kimutatható volt, mivel koncentrációnövekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött deszorbeálódott foszfor tartalom is. Kivételt képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek.

A koncentrációk 0,02-0,30 mg/l értékek között (I-III. osztály) változtak a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, többségében azonban az I.-II. osztályba tartozó értékeke fordultak elő.

A szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) ezen növényi tápelem ebben az évben is igen kis koncentrációban (I. osztály) volt jelen, amit a Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) koncentrációjának változásával való összehasonlítás is szemléletesen igazol a mellékelt ábrákon.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében az ismertetett hatások miatt mindig nagyobb az összes foszfor mennyisége, mint a többi víztérben. Ez a folyószakasz mérsékelt-gyenge (III.-IV. osztály) szennyezettségét okozta ebben az évben is elsősorban a hidegebb hónapokban.

Összefoglalóan: megállapítható, hogy a vízterületek ásványi nitrogén spektrumában az ammónium- és nitrit-nitrogén formák kis mennyiségben fordultak elő és a nitrát-nitrogén dominált. A nitrogénformák szezonális koncentráció változásai a vízhőmérséklettől függő biokémiai folyamatok következménye. A foszforformák koncentrációnak csökkenése szintén a melegebb tavaszi hónapoktól volt kimutatható valamennyi mintavételi helyen.

A 2008. évben a vizsgált vízterekben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt az eutrófikus, bőven termő állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői

Oldott oxigén

A vizsgált vízterek oxigénellátottságát a szerves anyag terhelések bomlási folyamatain kívül a hidrometeorológiai viszonyok- és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai befolyásolják.

A vízterek oldott oxigén változásának dinamizmusát az oldott oxigén koncentráció idősorát bemutató grafikonon is szemléltetjük.

A Duna főmeder mérőhelyein mért oldott oxigén koncentrációk egész évben megfeleltek az I. vízminőségi osztály, azaz >7.0 mg/l értéknek.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben (Rajka, I. zsilip) az oxigén ellátottság az éves adatok értékelése során kedvezően alakult. A Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip), két alkalommal mértek II. osztályú (6,7 mg/l ) és III. osztályú (5,3 mg/l) minőségi értéket.

Az "elhagyott" régi Duna mederben a Fenékküszöb térségében és Dunaremeténél az év során I. vízminőségi osztályba tartozó értékek fordultak elő, egyedül a 2008. 06. 09.-én Fenékküszöb alatt mért 4,53 mg/l érték tartozik a IV. osztályba, ami kifejezetten kedvezőtlen oxigénellátottságra utal.

A mellékágakban a mérések idején hasonló oldott oxigén koncentrációkat mértek, mint a főágban, különösen jó egyezés mutatkozott tavasszal. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom ebben az évben ingadozott, amit a mellékelt ábra is mutat. A mellékágak egész évben az I. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók, a Helenai-ágban egyszer mértek az év során III. osztályú értéket. A Mosoni-Duna Vének szelvény egész évben kiváló oxigén ellátottságú volt. A 2008. év során a nyári időszakban a jól tisztított győri szennyvíz és a kedvező hidrometeorológiai viszonyok következtében oxigén hiányos állapot nem alakult ki.

Összességében az oldott oxigén koncentrációk nagyrészt I. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók, II.-III. osztály határértékei közé tartozott értékek a júliusi-augusztusi időszakban szórványosan fordultak elő.

BOI5 és KOIMn

A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben egész évben az I. vízminősítési osztályba (<5 mg/l) tartozó KOIMn értékek fordultak elő. Szerves anyagban legszegényebbnek a szivárgó víz (0,8-2,5 mg/l KOIMn) bizonyult.

A hullámtéri mellékágak szerves anyag koncentrációi egész évben a víz kiváló állapotára utaltak.

A vizsgált mintavételi helyeken a vízminőség a BOI5 mutató értékei alapján általában I-II. vízminősítési osztályba volt sorolható egy-egy III. osztályú érték előfordulása mellett, amelyet kizárólag a téli-tavaszi időszakban mértek.

A vizsgált vízterek közül továbbra is a Mosoni-Duna, Véneki szelvénye a legszennyezettebb. A vizsgált időszakon belül a 2008.04.21. (5,7 mg/l) és a 2008.06.09. (6,0 mg/l) értékek tartoztak a III. vízminőségi osztályba.

Összefoglalóan: A vizsgált dunai és szigetközi vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2008. évben az I. osztályba volt sorolható. Kizárólag a Szivárgó II. zsilipnél fordult elő szórványosan II.-III. osztályba tartozó érték. A Mosoni-Duna Vének szelvényben mért oldott oxigén koncentrációk alapján kiváló vízminőség volt jellemző, oxigénhiányos állapot nem alakult ki.

A vízterek szerves anyag tartalma a korábbi évek szintjén maradt, csak a téli áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz, és legszennyezettebbnek továbbra is a győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült. A szennyvíztelepen végrehajtott vízminőség javító beruházás révén az azt megelőző évekhez viszonyítva jelentősen javult a vízminőség.

Fémek

Vas

A felszíni vizek vas tartalma az elmúlt évben az előző évekhez hasonlóan alakult. Nagyobb értékek az áradások alkalmával vett mintákban fordultak elő. A Duna főágban az összes vas koncentrációja 0,07 mg/l - 0,6 mg/l értékek között változott.

Az összes vizsgált víztér közül a legstabilabb értékek a II. zsilipnél fordultak elő, és viszonylag szűk érték tartományban (0,05-0,24 mg/l Fe) ingadoztak.

A mellékágakban mért vas koncentrációk a Helenai-ágban 0,1 mg/l-0,6 mg/l; a Szigeti-ágban 0,09 mg/l-0,74 mg/l; az Ásványi-ágban 0,04 mg/l-0,39 mg/l között fordultak elő.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan általában nagyobb a víz vastartalma, és a vizsgált évben 0,18 -0,58 mg/l értékek között váltakozott.

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma a főágon kialakuló áradások idején növekedett meg a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben. A Duna-főágban legmagasabb koncentrációban (0,082 mg/l) a Rajkai-szelvényben mértük az augusztusi mintavétel során.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan általában nagyobb a víz mangán tartalma, és a vizsgált évben 0,032 -0,109 mg/l értékek között váltakozott.

Nehézfémek

A mérőhelyek 2008. évi nehézfém vizsgálata alapján megállapítható, hogy a felszíni vizek nehézfém szennyezettsége korábbi évekhez hasonlóan alakult. Ólom vizsgálatára 2008. évben került sor először.

Az arzén szennyezettsége a 10 mintavételi helyen jellemzően a mérési módszer kimutathatósági határértéke alatti volt (<0,9 µg/l), viszont a II. zsilip helyen 2008. évben 8 alkalommal mértek II. osztályba tartozó, 1,0 µg/l - 1,8 µg/l értékek közé eső koncentrációkat.

A higany koncentrációja a mérőhelyeken a Medvénél 2008. 02.05.-én mért 0,04 µg/l kivételével egész évben a kimutathatósági határ alatt (<0,02 µg/l) voltak.

A kadmium koncentrációja a vizsgált 8 vizsgálati helyen egész évben a kimutathatósági határérték (<0,1 µg/l) alatti értékek voltak a jellemzőek.

Az év során a Medvei-szelvényben két alkalommal 2008.04.15.-én 0,5 µg/l, 2008.05.14.-én 0,3 µg/l mértek. A Helenai-ágban a 2008. 10.13.-i mintavétel alkalmával 0,2 µg/l-es értéket, az Ásványi-ágban 2008.07.14.-én 0,2 µg/l -t mértek.

A cink koncentrációkkal kapcsolatban megállapítható, hogy a vízterekre többnyire a <10 µg/l koncentrációk a jellemzőek. Az év során a Medvei szelvényben egyszer fordult elő 18 µg/l érték, a Mosoni-Duna Véneki szelvényében ősszel mértek 16-20 µg/l értékeket, míg a Szivárgó -csatorna II. zsilipnél a nyári-őszi időszakban mértek 10-25 µg/l koncentrációkat.

A réz koncentrációk átlagosan 0,7 µg/l (II. zsilip), és 9,9 µg/l (Duna, Rajka) értékek között változtak. Magasabb értékek szórványosan fordultak elő a Szigeti-ágban (15,9 µg/l, 11,2 µg/l), I. zsilipnél (11,2 µg/l), Mosoni-Duna Véneki szelvényében (12 µg/l) és az Ásványi-ágban (20,3 µg/l, 22,7 µg/l).

A vízterekben a króm koncentrációja az év nagy részében kimutatási határérték (<1,7 µg/l) fordult elő, kizárólag a Mosoni-Duna Véneki szelvényében és az Ásványi- és Szigeti-ágban egy-egy alkalommal mértek ennél kissé magasabb koncentrációkat. Kiugróan magas érték egyszer fordult elő a Duna, Dunaremetei szelvényében IV. osztályba tartozó 6,6 µg/l érték.

A nikkel koncentrációja <0,7 µg/l - 1,6 µg/lközött volt kimutatható. A vizsgált vízterek közül a legszennyezettebbnek az Ásványi-ág bizonyult, ahol 5,1 µg/l és 6,3 µg/l értékek is előfordultak.

A vízterekben az ólom koncentrációja az év nagy részében kimutatási határérték (<1,7 µg/l) fordult elő, kizárólag a Mosoni-Duna Véneki szelvényében és az Ásványi- és a II. zsilipnél egy-egy alkalommal mértek ennél kissé magasabb koncentrációkat

Összefoglalóan: a 2008. évben a kijelölt mintavételi helyek vas, mangán szennyezettsége eltérő volt. Mennyiségüket a vízjárási viszonyok mindenkor befolyásolták.

A vizsgálati évben az adatok elemzése szerint a nehézfémek mennyisége az előző évekhez hasonlóan alacsony szinten maradt a Duna főágban és a Mosoni-Dunában. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm, arzén nikkel ólom kadmium és higany fordult elő.

Biológiai mutatók

Klorofill-a

A klorofill-a komponens mérési adatai algák mennyiségére utal, és a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A 2008. évi klorofill-a mérési eredmények alapján a Duna és a főággal kapcsolatban lévő vízterületek algásodásának mértéke- mértékadó maximum értékek Rajka: 76 µg/l, I.zsilip 76 µg/l miatt "rossz" minőségűnek ítélhető (a többi mérőhelyen az értékek a jó és a és a közepes határán mozognak. Májustól júliusig a vízjárási viszonyok kedvezőek voltak az algaszaporodás szempontjából, ezért a gazdag fitoplankton állományok ekkor alakultak ki. Júniustól csökkent a klorofill-a-val mért alga biomassza tömege és szeptembertől már algásodási maximum értékek nem fordultak elő, így az év nagy részében a vízterek II.-III. osztályúnak minősültek.

A Mosoni-Duna alsó, torkolati szakaszán a klorofill-a koncentrációk egészen szeptemberig az előző évinél magasabb értékeket mutatnak. A Mosoni-Dunán az algásodásának mértéke- mértékadó maximum értékek (Mosoni-Duna Vének 101 µg/l) miatt "rossz" minőségűnek ítélhető.

Megállapítható, hogy a 2008. évben, a Szigetközben vizsgált mintavételi helyeken túlzott eutróf állapotok kialakulása nem volt jellemző, a fent említett kivételtől eltekintve.

A klorofill-a értékek 2008. évi alakulását szemléltető diagrammok, egyben tükrözik a folyóvízi fitoplankton állományok fejlődésének alakulását is a vízterekben.

Egyéb biológiai paraméterek

A fitoplankton, és a fitobentosz vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente minimum 2 illetve 4 alkalommal történik. A vizsgálatokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség végezte.

Fitoplankton

Duna

A Dunára jelenleg nincs érvényben, hivatalosan elfogadott fitoplankton, fitobentosz minősítő rendszer, az osztályba sorolásnál a magyar tipológiában a Duna tipológiai besorolásának megfeleltethető 23-as típusra (Duna, magyarországi felső szakasz), a Mosoni-Dunára a 14-es típusra (Sv-Me-D-nn) vonatkozó határértékeket vettük figyelembe.

A szlovák-magyar Duna-szakaszon a közös határvíz-vizsgálatok során mindkét alkalommal közepesen nagy vízállás volt.

Értékelések az EQR értékek alapján:

    Rajka: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű.

    Duna, fenékküszöb felett: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna, fenékküszöb alatt: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna Dunaremete: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna, Medve: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

Duna mellékvízfolyásai

Értékelések az EQR értékek alapján:

    Szivárgó-csatorna, Mosoni-Duna, államhatár: Mindkét vízfolyás mesterséges víztestnek számít, melyekre jelenleg nincs minősítés kidolgozva.

    Mosoni-Duna, Vének: Fitoplankton eredmények alapján kiváló minőségű

    Ágrendszer, Helena bukó: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Ágrendszer, Szigeti-ág, 42,2 ág-km: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Ágrendszer, Ásvány, 23,9 ág-km: Fitoplankton vizsgálatok alapján kiváló minőségű

Fitobentosz

Duna

    Rajka: Fitobentosz vizsgálatok alapján jó minőségű.

    Duna, fenékküszöb felett: Fitobentosz vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna, fenékküszöb alatt: Fitobentosz vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna Dunaremete: Fitobentosz vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Duna, Medve: Fitoplankton vizsgálatok alapján jó minőségű

Duna mellékvízfolyásai

    Szivárgó-csatorna, Mosoni-Duna, államhatár: Mindkét vízfolyás mesterséges víztestnek számít, melyekre jelenleg nincs minősítés kidolgozva.

    Mosoni-Duna, Vének: Fitobentosz vizsgálatok alapján közepes minőségű

    Ágrendszer, Helena bukó: Fitobentosz vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Ágrendszer, Szigeti-ág, 42,2 ág-km: Fitobentosz vizsgálatok alapján kiváló minőségű

    Ágrendszer, Ásvány, 23,9 ág-km: Fitobentosz vizsgálatok alapján jó minőségű

Összefoglalás

A 2008. évben a kijelölt felszíni víztereken 4 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitoplankton vizsgálatokra és algaszám meghatározásokra. Az algológiai minták alapján legsűrűbb fitoplankton állomány tavasszal alakult ki a Centrales kovaalga fajok tömegessége miatt. Az összes algaszám értékek az előző évhez képest hasonló képet mutattak, mint az előző év hasonló időszakában. Összességében a fitoplankton, és a fitobentosz értékek alapján a vizsgált víztestek Mosoni-Duna Vének (fitbentosz: közepes) kivételével jó és kiváló állapotúnak bizonyultak.

A hullámtérben április-május hónapban volt kimutatható nagyobb mértékű algaszaporodás, a Helenai ágon és az Ásványi ágon.

A Mosoni-Duna részére átadott víz fitoplankton állományának mennyiségi viszonyai a főág vizének változásait követte, míg a Győr alatti Vének szelvényben az algásodás mértékét részben a felső szakasztól eltérő hidromorfológiai sajátosságok és a Győrnél betorkolló vízfolyások által szállított- és szennyvizekkel bejutó tápanyag bőség befolyásolta.

A Csunyi tározó melletti szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip, I. zsilip,) az előző évekhez hasonlóan egész évben kis egyedsűrűség maradt a jellemző, Rajka, II. zsilip mindig magasabb értékeket mutatott.

Nyáron a víz felmelegedésével nőtt a melegvíz kedvelő Scelotonema potamos Centrales kovaalga egyedszáma, melynek egyedsűrűsége ebben az évben áprilisban érte el a maximumát. A Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) az alga állomány változása a főágét követte. A hullámtéri vízterületeken általánosságban a fitoplanktont alkotó domináns fajok a főágéval megegyezők voltak, de nagyobb fajdiverzitás jellemző. A Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán az eutróf vizeket kedvelő fajok voltak gyakoribbak, míg a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) algaösszetétele faj- és egyedszám tekintetében a legszegényebb volt.

A szlovák-magyar Duna-szakaszon a közös határvíz-vizsgálatok során mindkét alkalommal közepesen nagy vízállás volt.

A 2008. évben a kijelölt felszíni víztereken 2 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitobentosz vizsgálatokra. Az eredmények alapján jó ökológiai állapotot mutatnak a vizsgált víztestek.

Mederüledék minősége

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyeken 2008. márciusban és szeptemberben történt mederüledék mintavétel. A mintavételi időpontban a kijelölt mintavételi helyek közül 7 helyen végezték el a szerves és szervetlen mikroszennyező anyagok analízisét, valamint az összes foszfor és nitrogén mennyiségének meghatározását.

A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a II. számú melléklet táblázatai tartalmazzák.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél a Canadian Council of Ministers of Environment (1999) Canadian Sediment Qulity Guidelines for the Protection of Aquatic Life irányelvet az ún. "kanadai lista" 2002.-ben módosított határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléstől eltérően (Appendix).

Szervetlen mikroszennyezők

A szervetlen mikroszennyezők közül nyolc nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz, arzén) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2008. évben a nehézfémek közül higany esetében mért koncentráció haladta meg a "valószínűsíthető szennyezettségi szintet"(PEL) értéket.

Az üledékek a kadmium szennyezettsége 0,2 mg/kg (Szivárgó-csatorna I. zsilip) és 1,1 mg/kg (Ásványi-ág, Hajózási üzem) között változott a vizsgált vízterekben, ami a "PEL" érték (3,5 mg/kg)alattinak bizonyult.

Az üledékek higany tartalma mérőhelyeken meghaladta a "PEL" érték (0,486 mg/kg) koncentrációját. A mintavétel során a Fenékküszöb alatt egyszer mért koncentráció (3,6 mg/kg) kiugróan magas értéknek bizonyult.

Az üledék cink tartalma a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (267 mg/kg) volt a legmagasabb. A mérőhelyeken a PEL határérték (315 mg/kg) feletti mennyiségben sehol sem volt észlelhető.

A mederüledékek réz tartalma legnagyobb mennyiségben a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (50,6 mg/kg) fordult elő, és az összes mintavételi helyen a "valószínűsíthető szennyezettségi szint" (197 mg/kg) alatti értékek voltak jellemzőek.

Az üledékek króm tartalma <3 mg/kg (Szivárgó-csatorna II. zsilip) és 41,4 mg/kg (Mosoni-Duna, Vének) között ingadozott és egyik alkalommal sem haladta meg a "PEL" 90 mg/kg értékét.

Az üledékek ólom szennyezettsége egyik mintavételi helyen sem érte el a PEL értéket (91,3 mg/kg). A legmagasabb koncentrációban a Mosoni-Duna Véneki (36,7 mg/kg ) szelvényében fordult elő.

Az üledék nikkel koncentrációja széles tartományban, 2,5 mg/kg és 44,7 mg/kg között ingadozott. A 2,5 mg/kg értéket a tavaszi mintavétel során detektáltak.

Az adatok alapján megállapítható, hogy a mérési időpontokban nehézfém dúsulást a Mosoni-Duna Véneki szelvényében mérték.

Szerves mikroszennyezők

A szerves mikroszennyezők közül a poliaromás szénhidrogének (PAH) kerültek meghatározásra. Az összes PAH mennyiségét 16 poliaromás szénhidrogén homológ mennyiségével mérték.

Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PAH szennyezettségi szintje sehol nem haladta meg az ún. "kanadai lista" "valószínűsíthető szennyezettségi szintjét". A mérés ideje alatt a legmagasabb értéket a Cikolaszigeti-ág B4 bukónál (438 µg/kg) gyűjtött mintában detektáltak.

Növényi tápanyagok

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a mintavétel során 28 mg/kg (Szivárgó csatorna II. zsilip) és 2332 mg/kg (Mosoni-Duna Vének) között változott.

A mederanyag minták összes nitrogén tartalma a Szivárgó-csatorna II. zsilip mérőhelyen fordult elő a legalacsonyabb koncentrációban (1460 mg/kg), a legmagasabb értékeket az Ásványi-ág Hajózási üzem (4490 mg/kg) és a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (4744 mértek.