ÖSSZEFOGLALÁS

1.) Előzmények

A Dunába, a Mosoni-Dunába lévő vízhozamok pótlásáról, egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között MEGÁLLAPODÁS jött létre 1995. április 19-én. Az ehhez kapcsolódó környezeti megfigyelőrendszer működtetésével megbízott képviselők tevékenységét, a monitoring kiterjesztését az 1995. május 29-én Bősön kétoldalúan aláírt ún. SZABÁLYZAT rögzíti.

A Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról a magyar kormány 2412/1997. (XII.17.) Korm. határozata rendelkezik, amely szerint a Megállapodás időbeli hatálya a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság által hozott ítélet végrehajtásának módozatairól szóló kétoldalú megállapodás megkötéséig meghosszabbodik .

Ezt követően a 139/1998. (VIII.25.) Kormányrendelet és a 1093/1998. (VII.23.) ill. a 1110/1998. (VIII.25.), 1122/2003 (XII.11.) valamint a 1139/2004 (XII.11.) Kormányhatározatok érintik közvetve a közös szlovák-magyar Megállapodás szerinti monitoring tevékenységet.

A Megállapodás 1-3 szakaszaiban felsorolt környezeti hatások felmérésére működtetett közös monitoring műszaki és technikai előírásait - a hatásterületet, a mintavételi és mérési helyeket, a mintavételi és mérési gyakoriságot, az adatcsere körét és gyakoriságát - a Megállapodás Szabályzata és a közösen felvett jegyzőkönyvek írják le.

Az 1995. évi Megállapodás Szabályzat, a vizsgálati helyek, a megfigyelt mutatók valamint a mérési gyakoriság módosítására a 2007. április 25.-én Győrben tartott tárgyalás jegyzőkönyvében foglaltak alapján került sor (Appendix).

A Szabályzat 3. cikke szerint évente Nemzeti Jelentést kell készíteni, melyekben a közös monitoring keretében mért értékek táblázatos formában való feltüntetésén kívül grafikonok, térképek és rövid értékelő magyarázatok szerepelnek.

Jelen dokumentum a fenti előírásoknak megfelelően készített 2008. évi magyar Nemzeti jelentés a tizennegyedik teljes évet átfogó környezeti értékelés, amely az 1995. április 19-i magyar-szlovák kormányközi megállapodás, valamint a 2007. április 25.-én tartott tárgyaláson született megállapodás alapján készült.

2.) A közös monitoring célkitűzése

A közös monitoring fő célja az, hogy kölcsönösen rögzítse és értékelje a hatásterület felszíni és felszín alatti víztereinek vízháztartásában bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokat, ezekhez kapcsolódóan a talajnedvességben, az erdőkben és az egyes főbb biológiai indikációs paraméterekben történő változásokat.

A közös szlovák-magyar ún. fenékküszöb monitoring keretén belül történő adatcsere célja az, hogy a két Fél kölcsönösen tájékoztassa egymást a mérési eredményekről, a monitorozásba bevont paraméterek alakulásán keresztül a környezeti állapot alakulásáról úgy, hogy előzetesen egyeztetett, azonos illetve egymáshoz illeszkedő mérési és értékelési módszert alkalmaznak.

A fenékküszöb és a vízpótlás környezetre gyakorolt hatásának megítéléséhez kerültek közösen kiválasztásra a vizsgálandó fizikai, kémiai, biológiai paraméterek és ehhez lett alárendelve a közös monitoring tevékenység felépítése és teljes technikai spektruma, ami 2008. évben az előző évekhez viszonyítva lényegében nem változott.

3.) A közös monitoring tevékenysége 2008. évben

A 2008. év közös szlovák-magyar monitoring tevékenységet változatlanul a

A 2007. évi "Joint Annual Report of the Environment Monitoring According to the Agreement" kölcsönös aláírása és kicserélése Budapesten, 2008. december 10.-én történt meg, amely jegyzőkönyven került rögzítésre (Appendix).

A 2007. évi Nemzeti Jelentések kölcsönös cseréje Bősön, 2008. június 27.-én történt meg (Appendix).

Pozsonyban, 2008. április 29.-én a közös monitoring 2006/2007 hidrológiai évben képződött adatai kölcsönös kicserélésre kerültek (Appendix).

A mederüledék eredmények értékeléséhez "Canadian Council of Ministers of the Environment" (1999) által kiadott "Canadian Sediment Quality Guidelines for the Protection of Aqatic Life" irányelvnek az ún. "kanadai lista" 2002.-ben módosított változatát használják (Appendix).

A 2008. évi vízkémiai adatok értékelésénél az albizottság 78. tárgyalásáról készült Jegyzőkönyv (Szlovákia, Selmecbánya, 2003. december 8-12.) 2. sz. mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere, a fitoplankton és fitobentosz értékeléséhez a Vízkeretirányelv végrehajtásához készült hazai módszertani útmutató határértékrendszere lett figyelembe véve.

A hidrológiai évet értékelő Nemzeti Jelentés összeállítása az előző évek gyakorlatának megfelelően történt:

Az 1999 évi Közös Jelentés Ajánlásai 1.) pont figyelembe vételével a 2008. évi vízminőségi értékelést valamennyi talajvíz figyelőkút esetében az ún. hosszú idejű, 1992-2008. közötti vizsgálati adatsorok felhasználásával végeztük el.

A 2008. év vízminőségi adatainak értékelését előkészítő részfeladatok megoldására a számítógépes adatbázisok egységes grafikus interpretálása miatt a "Grapher 4." Golden Software Inc., U.S.A. software került alkalmazásra.

4.) A Nemzeti Jelentés felépítése

A 2008. évi magyar Nemzeti Jelentés a Szabályzat mellékletében lévő sorrend szerinti szakterületek egymásra épüléséből áll össze.

Minden témakör rövid, átfogó szöveges ismertetővel kezdődik. Ezt követi a mérő és megfigyelőhelyeket feltüntető térképvázlat és a megfigyelőhelyek felsorolását, földrajzi koordinátáit tartalmazó táblázat, majd az értékelést segítő táblázatok, ábrák. Az adatcserébe bevont és a Jelentésben nem szereplő adatokat táblázatos illetve grafikus formában a két külön kötetben foglalt I. és II. számú mellékletek tartalmazzák.

A mérési adatok időbeni és térbeni alakulásának értelmezését az előző évek gyakorlatának megfelelően grafikonok és ábrák segítik.

5.) A Nemzeti Jelentés összefoglaló főbb megállapításai

5.1 Felszíni vizek mennyisége

A 2007/2008. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusában megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz észlelő állomásokon a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízszint észlelések és vízhozam mérések.

Határszelvényben átadott vízhozamok

Az 1995. április 19-i kormányközi megállapodás 2. mellékletében a Felek rögzítették a Duna vízkészletének ideiglenes megosztását. Ez alapján a szlovák Fél a Duna pozsony-dévényi szelvényébe érkező vízhozamok függvényében meghatározott mennyiségű vizet köteles az Öreg-Dunába bevezetni. Átlagos pozsony-dévényi éves érkező vízhozam esetében az Öreg-Dunába bevezetett vízhozamok éves átlagértékének 400 m³/s-nak kell lennie. Október 1. és március 31. között 250 m³/s-nál, április 1. és szeptember 30. között átvezetett vízhozam minimális értéke pedig 400 m³/s-nál nem lehet kevesebb.

Árhullámok esetén, amikor a pozsony-dévényi szelvényben ékező vízhozam meghaladja az 5400 m³/s-ot, és az Öreg-mederbe átadott vízhozam értéke meghaladja a 600 m³/s feletti vízmennyiséget, az éves átlagérték meghatározásánál a 600 m3/s feletti víztömeget nem lehet figyelembe venni.

Duna főmeder

2007/2008-as hidrológiai évben nem volt árhullám miatti többletvíz-levezetés az Öregmederben. Az átadott vízmennyiség két időszakban haladta meg a 600 m³/s-ot. Május 2-17. között a jobb oldali mellékágrendszer részleges elárasztása érdekében történt megnövelt vízátadás, melynek értéke maximálisan 816 m³/s volt. Második alkalommal augusztus 16-20. között haladta meg az átadott vízmennyiség értéke a szabályzatban rögzített maximumot. Ebben az esetben a többletvíz átadására a bősi erőmű karbantartási munkálatai miatt volt szükség.

Az éves átlagérték, az augusztusi többletvíz átadást figyelmen kívül hagyva 413 m³/s.

A tavalyi évben, május 2-17 között sor került a szigetközi jobboldali hullámtéri vízpótló-rendszer részleges elárasztására. A jobb- és a bal oldali hullámterek elárasztására ebben az évben egy időben került sor, ami jelentősen növelte az elárasztások hatékonyságát.

A dévényi vízhozam éves átlagértéke 2011 m³/s, az átadott vízhozam éves átlagértéke pedig az érkező vízhozam 20,5 %-a, 413 m³/s volt. A fentiek alapján a vízátadás mértéke kis mértékben meghaladta a Megállapodásban rögzített átlagos évi 400 m³/s-t.

A táblázatból, illetve a napi adatokból megállapítható, hogy a minimálisan átadandó vízmennyiség a 2008-es hidrológiai évben 5%-al maradt el a rögzített 250 m3/s-os minimumtól.

Mosoni-Duna vízpótlása

Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon történő vízátadás

A Mosoni-Duna számára átadott vízhozam két irányból érkezik, az egyik a dunacsúnyi osztóműtárgyon keresztül, Megállapodás szerint 40 m³/s-os vízhozammal, a másik a szivárgó csatornán keresztül 3 m³/s-al.

Az átadott vízmennyiség éves átlagban 40,6 m³/s volt. Az év folyamán több ízben volt jelentős elmaradás az Megállapodásban rögzített értéktől. 2007 novemberében 27 napon keresztül, 2008 januárjában két alkalommal 3 illetve 10 napon keresztül, és 2008 októberében 24 napon keresztül volt elmaradás turbina leállás (hiba, karbantartás) miatt. Egy alkalommal, 2008 július 26-29. között a Magyar fél kérésére történt csökkentett vízátadás, a Lajtán érkező árhullám levonulása miatt

Szivárgó csatorna

A Szivárgó csatornán a vízmegosztási Megállapodás 3 m³/s vízátadását rögzíti. Itt is két mérőszelvénynél történt közös vízhozammérés. A szlovák területen a dunacsúnyi műtárgyakkal egy szelvényben, a magyar területen a II. zsilip feletti szelvényben mértünk.

Éves átlagban az átadott vízmennyiség 2,38 m³/s volt, a legnagyobb vízmennyiség (4,01 m³/s) augusztusban, a legkisebb érték (1.24 m³/s) márciusban fordult elő.

Összegezve a fenti eredményeket, a tavalyi évben a Mosoni-Duna számára átlagosan átadott vízhozam 43.0 m³/s volt, ami a Megállapodásban rögzített mennyiségnek felel meg.

A hullámtér vízellátása

A magyar oldali hullámtér vízpótlás két irányból történhet:

a./ a Fenékküszöb és a dunakiliti duzzasztómű által előállított vízszint segítségével a főmederből 3 db töltőbukón keresztül.

b./ a Szivárgó csatornából az V. zsilipen keresztül.

A Bodaki mellékágrendszerben az észlelt vízállások kis mértékben meghaladják a referencia állapothoz tartozó célértékeket, de tendenciájuk jól követi azt. Az Ásványi mellékágrendszerben kialakult vízszintek szintén magasabbak a referenciaállapothoz tartozó értékektől, itt az észlelt adatok a vízállás-vízhozam összefüggés alakját sem követik kielégítően. A kívánt állapot elmaradásában jelentős szerepet játszik az alsóbb területek vízpótlásának hiánya is.

Megállapítható, hogy a vízpótlással a jobb parti mellékágrendszerben kis- és középvizes időszakokban elég jól teljesülnek a referencia feltételek, a főmederben azonban az átadott vízhozam mennyisége nem teszi ezt lehetővé.

A mindegyik érintett víztest vonatkozásában elmondható, hogy a hidromorfológiai kockázata továbbra is fennáll. A hullámtéri mellékágak és a főmeder között, valamint a Szivárgó-csatorna és a Mosoni-Duna, Mentett oldali vízpótló közötti keresztirányú átjárhatóság továbbra se biztosított.

A Mosoni-Duna vízellátása

A Mosoni-Duna vízellátása a hullámtérhez hasonlóan az ideiglenes üzemeltetési szabályzatban foglaltak szerint történik. A vízpótlás az érdekeltek igényeinek figyelembe vételével a Duna vízjárását követi, figyelembe véve az évszakos változásokat is. A kisvizes időszakokban az üzemrend szerinti vízbetáplálás a többletvíz hullámtérbe kormányzásával történt.

Magyar területen végrehajtott vízmegosztás

Az Európai Unió Víz Keretirányelvének értelmében a Nemzeti jelentés hatáskörébe 6 víztest tartozik. Ezek a Duna szigetközi szakaszát, a Mosoni-Dunát, a Mentett Oldali Vízpótlórendszert, és a Szivárgó-csatornát fedik le. A hidro-morfológiai állapotértékelése alapján a Duna Szigetköznél, és a Mosoni-Duna felső és a Mosoni-Duna középső víztestek mérsékelt, a Mosoni-Duna alsó és a Szigetközi Mentett Oldali Vízpótló Rendszer víztestek pedig gyenge minősítést kaptak. A Szivárgó csatornára (mesterséges víztest) ilyen állapotértékelés nem készül. A szigetközi víztestek esetén a hidro-morfológiai problémák alapvetően a mesterséges vízjárás, a vízszintszabályozó műtárgyak (zsilipek, duzzasztók), a kereszt- illetve hosszirányú átjárhatóság hiánya, a hullámtéri művelés adja.

A magyar területeken történő vízmegosztás célja, hogy mind a Duna jobb parti hullámterének, mind a Mosoni-Duna és a mentett oldali területek vízellátása az üzemelési szabályzatban rögzítetteknek megfelelően folyamatosan biztosított legyen.

Az üzemelési szabályzat megfogalmazott értékek a jobb parti mellékágrendszer vízpótlásának tervezésekor meghatározott igények kielégítését célozza meg. A 90-es évek végén, az érintettek bevonásával, a különböző igények figyelembe vételével meghatározott referencia-állapot az 1950-es évek vízjárását tükrözi. A dévényi szelvényben érkező vízhozam függvényében a vízpótlással a hullámtéri ágakban az érkező vízhozam mellett az 50-es években jellemző vízszintek előállítását célozzák meg. Ebben az időszakban a Szigetköz környezeti állapota még leginkább hasonlít egy, a folyószakaszon hosszútávon fenntartható jellemző állapothoz, valamint megfelelő mennyiségű medermorfológiai, illetve vízrajzi információval szolgál a referenciaállapot meghatározásához.

Az üzemrend meghatározásának ez a módja teljes mértékben megfelel a Víz Keretirányelv ajánlásainak, a vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés célkitűzéseinek.

Az üzemrendben meghatározott mindenkori célértékeket a Duna, még zavartalannak tekinthető pozsony-dévényi szelvényének vízjárása határozza meg. A folyó éves átlagos vízhozama a tavalyi évben - hidrológiai év - a pozsonyi szelvényben 2011 m³/s volt, míg a rajkai szelvényben átadott vízhozam átlaga 413 m³/s. Ennek alapján a 2007-2008-os hidrológiai évben a folyó vízhozamának átlagosan 20,5 %-a érkezett a Rajka-Szap közötti közös Duna szakaszra.

5.2 Felszíni vizek minősége

Az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és a vízhozam változásokkal is összefüggést mutatott.

Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a tározó alatt átszivárgó víz és a Mosoni-Duna Vének szelvénye a Győrnél beömlő egyéb vízfolyások és a város tisztított szennyvizének hatása miatt. A Duna főág lebegőanyag tartalmának változásait elemezve megállapítható volt, hogy az elterelés előtti 4 évben mért átlagos lebegőanyag tartalomhoz képest jelentősen lecsökkent az utolsó években mért átlagos koncentráció, ami feltehetően a Csúnyi tározó ülepítő hatásaként értelmezhető. A növényi tápanyagok vizsgálati eredményei alapján megállapítható, hogy a vízterületek ásványi nitrogén spektrumában az ammónium- és nitrit-nitrogén formák kis mennyiségben fordultak elő és a nitrát-nitrogén dominált. A nitrogénformák szezonális koncentráció változásai a vízhőmérséklettől függő biokémiai folyamatok következménye. A foszforformák koncentrációnak csökkenése szintén a melegebb tavaszi hónapoktól volt kimutatható valamennyi mintavételi helyen.

A vizsgált dunai és szigetközi vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2008. évben az I. osztályba volt sorolható. Kizárólag a Szivárgó II. zsilipnél fordult elő szórványosan II.-III. osztályba tartozó érték, valamint egyszer az évben a Helenai-ágban. A Mosoni-Duna Vének szelvényben mért oldott oxigén koncentrációk alapján kiváló vízminőség volt jellemző, oxigénhiányos állapot nem alakult ki. Az év során a Fenékküszöb alatt mért 4,53 mg/l érték tartozik a IV. osztályba, ami kifejezetten kedvezőtlen oxigénellátottságra utal.

A vízterek szerves anyag tartalma a korábbi évek szintjén maradt, csak a téli áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz, és legszennyezettebbnek továbbra is a győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült. A szennyvíztelepen végrehajtott vízminőség javító beruházás révén az azt megelőző évekhez viszonyítva jelentősen javult a vízminőség.

2008. hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek vas, mangán szennyezettsége eltérő volt. Mennyiségüket a vízjárási viszonyok mindenkor befolyásolták. A vizsgálati évben az adatok elemzése szerint a nehézfémek mennyisége az előző évekhez hasonlóan alacsony szinten maradt a Duna főágban és a Mosoni-Dunában. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm, arzén nikkel ólom kadmium és higany fordult elő.

Mederüledék vizsgálatok

A szervetlen mikroszennyezők közül hét nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2008. évben is a nehézfémek közül higany esetében mért koncentráció haladta meg a "valószínűsíthető szennyezettségi szintet"(PEL) értéket.

A mederüledék nehézfém koncentráció adataiból látszik, hogy a mérési időpontokban nehézfém dúsulást a Mosoni-Duna Véneki szelvényében mérték.

Az üledékekben mért szerves mikroszennyező koncentráció értékekből látszik, hogy a vizsgált vízterek PAH szennyezettségi szintje sehol nem haladta meg az un. "kanadai lista" "valószínűsíthető szennyezettségi szintjét".

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a mintavétel során 28 mg/kg (Szivárgó csatorna II. zsilip) és 2332 mg/kg (Mosoni-Duna Vének) között változott.

A mederanyag minták összes nitrogén tartalma a Szivárgó-csatorna II. zsilip mérőhelyen fordult elő a legalacsonyabb koncentrációban (1460 mg/kg), a legmagasabb értékeket az Ásványi-ág Hajózási üzem (4490 mg/kg) és a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (4744 mértek.

5.3 Felszín alatti vizek szintje

A 2007/2008. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusában megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén lévő talajvízfigyelő kutakban a vízszintészlelések.

A hidrológiai év elején azt tapasztaljuk, hogy többnyire átlagos vízmennyiség érkezik a Dunán (2000 m3/s), s a talajvízszintekben is közepesnek vízállapotnak megfelelő vízállások alakultak ki, sőt februárban inkább süllyedő tendenciát mutatnak a talajvízszintek. Márciusban több kút idősora minimumot mutat, majd a tavasz hátra levő részében folyamatosan emelkednek a vízszintek. A dévényi vízhozamokat tekintve nagyvizes időszak augusztus-szeptemberben tapasztalható, amikor mintegy 4780 m3/s érkezik. Ez a mennyiség nem érte el a tavalyi maximumot, a talajvízszintek azonban nem nagyon maradnak el a tavalyi maximumoktól. Megfigyelhető továbbra is, hogy a kutakban mért talajvízszintben a távolságok függvényében késleltetve jelentkezik a hatás.

A talajvízszint éven belüli ingadozása az egyes kutakban az Alsó-Szigetközben a tavalyi évhez képest nem nagyon változott, most is előfordul 2 m-es ingadozás, míg a Felső-Szigetközben csak mintegy 80 cm-es ingadozás fordul elő. Tehát a vízpótló rendszer hatása ugyanúgy érzékelhető. Az előző hidrológiai évhez képest viszont nem sok változás mutatható ki.

A kiemelt kutak idősorát a 1993-as hidrológiai év idősorával összehasonlítva látható, hogy a 2008 évi vízszintek általában továbbra is magasabban vannak, a vízszint idősor jellegében viszont jól követi az 1993.-as idősorét. A talajvízszint térképek alapján megállapítható, hogy a talajvízáramlás fő iránya a Felső-Szigetköz felől az Alsó-Szigetköz felé mutat.

A nagyvizes időszakban a Duna felől a talajvíztartó felé történik a beszivárgás, de a felső szakaszon ennek hatása csak a folyóhoz közeli sávban érzékelhető, mentett oldalon a tározó felől és a Duna felső szakasza felől érkezik az áramlás. Betápláló hatás markánsan az Alsó-Szigetközben érzékelhető. A kisvizes időszakban a Felső-Szigetközben a felszín alatti víz fő áramlási iránya továbbra is a Szigetköz alsó része felé mutat, a folyó menti sávban pedig a talajvíz felől irányul az áramlás a folyó felé. Az alsó szakaszon egyértelműen a talajvíz táplálja a folyót a kisvizi időszakban.

A differencia térképek azt mutatják, hogy az 1993-as évi állapothoz képest szinte az egész Szigetköz területén talajvízszint emelkedés tapasztalható. Közepes dunai vízállapotok esetén a Felső-Szigetközben nagyobb mértékben, a nagyvizes időszakok vízszintjei kevésbé különböznek ugyan, de azok is magasabbak. Még kisvizes időszakban is a terület legnagyobb részén magasabb a talajvízszint a 93-ashoz képest.

Mindegyik differencia térképen érzékelhető, hogy a folyóhoz közel eső sávban, és főleg Ásványráró-Szap közti szakaszon erőteljesebb a változás, sűrűbbek a szintvonalak.

Összességében megállapítható, hogy a talajvízszint általában növekedett a vízpótló üzembe helyezése előtti időhöz képest. A mérések feldolgozása most is igazolja, hogy a vízpótló rendszernek jelentős szerepe van a felszín alatti víz Szigetközben tartásában, valamint a talajvízszint ingadozás mérséklésében. A főmederben levő víz mennyiségére, illetve szintjére a legérzékenyebben a meder és a hullámtéri vízpótló közti terület talajvize reagál.

5.4 Felszín alatti vízminőség

Az 1995. évi közös "Megállapodás" szerint a Szigetközben 16 db talajvíz minőség megfigyelő kút és 8 db ivóvíztermelő kút került kijelölésre a magyar-szlovák felszín alatti vízminőségi monitoring rendszerben.

Összefoglalóan megállapítható a 16 db talajvíz figyelőkút hosszúidejű vizsgálati eredményei alapján, hogy jellemzően vasas, mangános a Szigetköz talajvízbázisa. A kutak többségénél a vas és mangán koncentráció tartósan határérték feletti.

Általánosságban elmondható, hogy a lokális - mezőgazdasági eredetű, illetve esetenként szennyvízszikkasztásból származó - szennyezéseket jelző komponensek, mint a nitrogénformák, a szervesanyagot jelző KOI általában csökkent, illetve az előző évhez képest nem változott a vizsgált kutak vizében.

Lokális jellegű szennyezés hatását mutatja az Ásványráró belterületén lemélyített 9458-as kút vízminőségi alakulása, ahol nitrát- és nitrit-ion fokozatos növekedése volt megfigyelhető. A kút környezetében lévő korszerűtlen szarvasmarha tartási technológia és trágyakezelés ugyan felszámolásra került, ezért friss szennyezésre utaló nyom nincs, az ammónium-ion koncentrációja határérték alatti. A korábbi szennyezettség hatására azonban a nitrátion koncentráció, valamint a sótartalom és szervesanyag tartalom jelentős növekedése figyelhető meg.

Az Ásványráró 9456-os és a Rajka 9379-es jelű kutak vizében az ammónium-ion koncentrációja határérték feletti, ill. fokozatosan növekedett, mely háttérszennyezésnek tekinthető, mezőgazdasági tevékenységből származott. Az Ásványráró 9456-os kút vizében az ammónium koncentráció csökkenésnek indult, míg a Rajka 9379-es jelű kútban változatlan koncentrációban van jelen.

A Mosonmagyaróvár 9418-as kút vízében a nitrátion koncentrációjának jelentős ingadozással enyhe emelkedése figyelhető meg, mely háttérszennyezésből származhat.

A Rajka 9368-as kút vízminőségi alakulására jellemző, hogy a monitoringkút közvetlen közelében egy korszerűtlen sertéstelep üzemel, melynek technológiája és trágyakezelése a hatályos előírásoknak nem felel meg. A trágyakezelés jogszabályban előírt paramétereknek való megfelelés határidejét a hatóság 2011. december 31.-ben állapította meg a környezetvédelmi működési engedélyében.

A rajkai és ásványrárói kút esetében elmondható, hogy a szennyezőforrások közelsége, a kútnak a talajvíz áramlási irányába való elhelyezkedése miatt jól és érzékenyen lehet figyelemmel kísérni az állattartással összefüggő vízminőségi változásokat.

Az ivóvíz kutak a közel összefüggő, néhány száz méteres kavics összlet mélyebb rétegeiben található felszín alatti vízkészletre települtek.

A mérési adatokat elemezve kitűnik, hogy a Győr térségi víztermelő kutakban jellemzően magasabb az ammónia és a szervesanyag tartalom, mint a többi kútban, valamint ezen kutak esetén a vas és mangán koncentrációja határérték feletti, vagy annak közelében van. A Győr-Révfalu vízbázis termelőkútjainak vizében a sótartalom, a vas és mangánszennyezés jellemzően magasabb, mint a szőgyei nagyobb mélységben szűrőzött kutak esetén. A Dunakiliti I., a Feketeerdői T2 és a Darnózseli I. kutakban a termelt víz kifogástalan minőségű, és a vízminőséget nagyfokú stabilitás jellemzi.

Összességében az ivóvíztermelő kutak vízminősége - esetenként előkezelés után - ivóvíz felhasználás céljára megfelelő.

5.5 Talajnedvesség

2008-ban a vegetációs időn kívüli csapadékhiány miatt a talajok induló nedvességkészlete alacsony volt. A március végi méréskor a csapadéktevékenység hatására a felső talajrétegekben mindenütt növekedést mértünk. Ahol a kis árhullám elérte a fedőréteget vagy abban magasabbra emelkedett, ott a mély talajrétegek nedvességtartalma is nőtt.

Áprilisban a felső talajrétegek nedvességtartalma gyakorlatilag változatlan maradt. A mély talajrétegeké ahol a talajvíz süllyedése elérte azt, csökkent a többinél kiegyenlítettnek volt tekinthető. A felső talajrétegek nedvességtartalma a vegetációs időszakban kiegyenlített volt. Oka a gyakoribb, nagyobb mennyiségű, leszivárgó csapadék. A legalacsonyabb értékeket június elején mértük. Ezek később újra nőttek és a fogyás augusztus végétől indult meg újra. A mély talajrétegek nedvességtartalmát a tavalyinál alacsonyabb talajvízszintek határozták meg. A legmagasabb értékeket május végén, június elején mértük. Minden mérőhelyen megfigyelhető az egyszerre lehulló nagyobb mennyiségű csapadék hatása és ahol a fedőréteget elérte, a talajvíz dinamikája.

5.6 Erdészeti megfigyelések

A méréseket állandó kísérleti területeken (megfigyelő parcellákon) található sorszámozott fákon végezzük. 2008 tavaszán a parcellák száma 30 db volt, amelyeken meghatározott területen (0,08 - 0,2 hektár) történik a mérés, és az egyes számított értékeket egy hektárra vonatkoztatjuk. Egy helyen (Győrzámoly 6 A) a mérést nem parcellán, hanem csak sorszámozott fákon végezzük.

A 2008. évben újra elvégeztük a hullámtér erdőállományainak légifotókon alapuló egészségi állapotfelvételét. Hasonló vizsgálatokra a Szigetköz monitoringjának keretében 2003 óta nem volt példa. A vizsgálatok kivitelezésében szorosan együttműködtünk a szlovák féllel, akivel még 2007-ben állapodtunk meg egy közös távérzékelési feladat végrehajtásáról.

A regressziós összefüggések alapján készített térképek a terepi tapasztalatokkal egybevágóan jelzik, hogy Dunakiliti térségében, valamint Kisbodak és Lipót között az erdőállományok levélveszteségi mutatói kedvezőtlenebbek, mint az alsóbb szakaszokon, ahol egyfelől jelentősebb a visszaduzzasztás, másfelől vastagabb a kavicságy feletti hordalékréteg.

További vizsgálatok tárgyát képezi a szlovák kollégákkal közösen, hogy milyen összefüggés van a levélvesztés és a fatermőképesség között.

5.7 Biológiai mutatók

Klorofill-a

A klorofill-a komponens mérési adatai algák mennyiségére utal, és a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A 2008. évi klorofill-a mérési eredmények alapján a Duna és a főággal kapcsolatban lévő vízterületek algásodásának mértéke- mértékadó maximum értékek Rajka: 76 µg/l, I.zsilip 76 µg/l miatt "rossz" minőségűnek ítélhető (a többi mérőhelyen az értékek a jó és a és a közepes határán mozognak. Májustól júliusig a vízjárási viszonyok kedvezőek voltak az algaszaporodás szempontjából, ezért a gazdag fitoplankton állományok ekkor alakultak ki. Júniustól csökkent a klorofill-a-val mért alga biomassza tömege és szeptembertől már algásodási maximum értékek nem fordultak elő, így az év nagy részében a vízterek II.-III. osztályúnak minősültek.

A Mosoni-Duna alsó, torkolati szakaszán a klorofill-a koncentrációk egészen szeptemberig az előző évinél magasabb értékeket mutatnak. A Mosoni-Dunán az algásodásának mértéke- mértékadó maximum értékek (Mosoni-Duna Vének 101 µg/l) miatt "rossz" minőségűnek ítélhető.

Fitoplankton, fitobentosz

A 2008. évben a kijelölt felszíni víztereken 4 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitoplankton vizsgálatokra és algaszám meghatározásokra. Az algológiai minták alapján legsűrűbb fitoplankton állomány tavasszal alakult ki a Centrales kovaalga fajok tömegessége miatt. Az összes algaszám értékek az előző évhez képest hasonló képet mutattak, mint az előző év hasonló időszakában. Összességében a fitoplankton, és a fitobentosz értékek alapján a vizsgált víztestek Mosoni-Duna Vének (fitbentosz: közepes) kivételével jó és kiváló állapotúnak bizonyultak.

A hullámtérben április-május hónapban volt kimutatható nagyobb mértékű algaszaporodás, a Helenai ágon és az Ásványi ágon.

A Mosoni-Duna részére átadott víz fitoplankton állományának mennyiségi viszonyai a főág vizének változásait követte, míg a Győr alatti Vének szelvényben az algásodás mértékét részben a felső szakasztól eltérő hidromorfológiai sajátosságok és a Győrnél betorkolló vízfolyások által szállított- és szennyvizekkel bejutó tápanyag bőség befolyásolta.

A Csunyi tározó melletti szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip, I. zsilip,) az előző évekhez hasonlóan egész évben kis egyedsűrűség maradt a jellemző, Rajka, II. zsilip mindig magasabb értékeket mutatott.

Nyáron a víz felmelegedésével nőtt a melegvíz kedvelő Scelotonema potamos Centrales kovaalga egyedszáma, melynek egyedsűrűsége ebben az évben áprilisban érte el a maximumát. A Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) az alga állomány változása a főágét követte. A hullámtéri vízterületeken általánosságban a fitoplanktont alkotó domináns fajok a főágéval megegyezők voltak, de nagyobb fajdiverzitás jellemző. A Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán az eutróf vizeket kedvelő fajok voltak gyakoribbak, míg a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) algaösszetétele faj- és egyedszám tekintetében a legszegényebb volt.

A szlovák-magyar Duna-szakaszon a közös határvíz-vizsgálatok során mindkét alkalommal közepesen nagy vízállás volt.

A 2008. évben a kijelölt felszíni víztereken 2 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitobentosz vizsgálatokra. Az eredmények alapján jó ökológiai állapotot mutatnak a vizsgált víztestek.

5.8 Egyéb biológiai paraméterek

Növénycönológia

2008-ban a vizsgált levélfelületekben jelentős változás egyetlen mintavételi hely kivételével nem volt tapasztalható. A fehér fűz (Salix alba) levélfelületekben a szokásos ingadozás mértékén belül maradtak a korábbi évekhez viszonyított eltérések. Ebben nem volt különbség az eltereléssel érintett és a kontroll mintaterületek között sem. A dunaszigeti kocsányos tölgy (Quercus robur) átlagos levélfelülete pedig gyakorlatilag teljesen megegyezik a 2007-ben kapott adattal.

Planktonikus Crustaceák

A 2008. évi hidrobiológiai monitoring keretében 9 mintavételi helyről gyűjtött 27 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 50 Crustacea faj (36 Cladocera, 11 Copepoda, 3 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki a Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig kimutatott 114 Crustacea faj (75 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) közül. Ez a taxonszám jelentősen nagyobb, mint az ezt megelőző években, elsősorban a Lipóti-morotvában, ahol diverz összetételű fajegyüttesek alakultak ki, a növényállományokhoz kötődő Cladocera fajok dominanciájával.

Idén a mintavételi helyeinkről egy új fajt mutattunk ki, a ritka előfordulású Wlassicsia pannonica Cladocera fajt, valamint ez évben előkerültek olyan fajok is, amelyek jelenlétét már évek óta nem mutattuk ki a Szigetközből (Daphnia longispina (2001.), Lathonura rectirostris (1995.), Leydigia leydigi (2003.), Monospilus dispar (1995.), Pseudochydorus globosus (2004.), Scapholeberis rammneri (1994.), Simocephalus exspinosus (1998.), Megacyclops viridis (1994.), Paracyclops fimbriatus (2001.).

Az egyedszám maximum ez évben, ellentétben az elmúlt évekkel, nem a Schisler-holtágban, hanem a Lipóti-morotvában alakult ki (599 ind 50 /l), de ez az érték jelentősen kisebb volt az eddigi maximumoktól.

Zooplankton

A 2008. évi hidrobiológiai monitoring keretében 10 mintavételi helyről gyűjtött 30 planktonminta Rotatoria együtteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 26 kerekesféreg taxon jelenlétét mutattuk ki. A Szigetközben 2003. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 48 Rotatoria taxon előfordulását mutattuk ki. Ebben az évben 5 új taxon (Colurella obtusa, Kellicottia longispina, Synchaeta grandis, Synchaeta oblonga és Trichocerca weberi) jelent meg a mintavételi helyeken. A Brachionus angularis angularis, Keratella cochlearis cochlearis, Keratella cochlearis tecta és a Polyarthra dolichoptera az elsőző évekhez hasonlóan idén is jelent volt a mintavételi helyek többségén. A teljes taxonszám a 2007-es évi eredményekhez hasonló, de a fajösszetételben némi átrendeződés figyelhető meg Az előző évekhez képest a Rotatoria taxonszám a hullámtéri mintavételi helyek kivételével emelkedett. A legnagyobb taxonszámot a hullámtéri Schiesler-holtágban, a legalacsonyabbat általában a főági mintavételi helyeken tapasztaltuk. Feltűnő a Lipóti-morotvában előfordult taxonok számának emelkedése az előző évekhez képest

A legtöbb taxon a mentett oldalon került elő, de az egyes mintavételi helyeket külön kezelve a legmagasabb taxonszámot a Schiesler-holtágban találtuk. A Brachionus angularis és a Keratella cochlearis valamennyi víztérben előfordult, a Polyarthra dolichoptera pedig Dunakiliti kivételével mindenhol megtalálható volt. A kimutatott taxonok közül 10 (38,5%) csak egyetlen helyen került elő.

Puhatestűek (Mollusca)

Megállapítható volt, hogy a régi ártéri erdő (1) szárazföldi csigáinak mennyisége ingadozó ugyan az egyes években, de romló tendenciát nem mutat, és a fauna folyamatosan elég változatos. A mentett oldali, száraz erdők reprezentánsában, a rajkai Felső-erdőben (2) kapott adatok az ilyen erdők csigafaunájának stabilitását mutatják. A mentett oldal vizes élőhelyein (3) (pl. Novákpuszta és Arak) élő molluszkák állományainak változatossága meghaladja a száraz erdők faunájának változatosságát, de nem éri el az ártéren tapasztalt változatosságot, és a helyi viszonyoktól függően ingatag. Az ilyen élőhelyeken lévő fauna feltehetőleg sérülékeny. A Duna-part (4) jelenlegi vonalában lévő, keskeny, fiatal erdősáv nagyon változatos, stabil malakofaunát tart el, amelynek szerepe lehet a más területeken megfogyatkozott állományok regenerálásában, az időszakosan bekövetkező áradások segítségével.

Mint ahogy szinte minden évben, az idén is előkerültek olyan vízi puhatestűek, amelyeket eddig nem, vagy igen ritkán detektáltak a Szigetközben. Ez a jelenség a terület egészének védelmét indokolja. Ismételten bebizonyosodott, hogy a puhatestűek szempontjából a Szigetközben a rezervoár élőhelyeknek nagy fontossága van, mert még viszonylag kis élőhelyeken is változatos fauna őrződik meg, ahonnan kedvező környezeti feltételek között a fajok más területeket népesíthetnek be. Ezért ebben tájegységben az egymástól elszigetelt, kis biotópokat is érdemes védeni, még ha az nehezebb feladat is, mint az összefüggő, nagy területek védelme.

Szitakötők

2008-ban két alkalommal történtek gyűjtések (június 4., szeptember 30.) a kijelölt mintavételi pontokon. Összesen 19 fajt mutattunk ki lárva és exuvium alakban.

A különböző víztípusok fajegyüttesei eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására, tendenciaszerű lényeges változás a faunában nem történt.

Vizi makrofitonok

Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen (No. 2) nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen (No. 7) volt megfigyelhető.

A hullámtér (No. 4, 9) vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen.

Halak

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján történik, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A megfigyeléseket 2008-ban júliusban, szeptemberben és októberben hajtottuk végre.

Az 1839-es fkm-nél 2008-ban 9 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm., 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/felm, 2006-ban 3 faj/felm, 2007-ben 14 faj/felm,). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb faj a mintavételi helyszínen 2008-ban, de az előző évben első alkalommal kimutatott Rutilus pigus jelenléte ismét igazolódott.

Az 1833-as fkm-nél 2008-ban 7 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm., 2005-ben 6 faj/1 felm., 2006-ban 6 faj/felm., 2007-ben 7 faj/felm,). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest újabb halfaj nem került elő 2008-ban.

A Csákányi-Duna öblében 2 felméréssel összesen 17 halfaj előfordulását igazoltuk 2008-ban (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm., 2005-ben 13 faj/2 felm., 2006-ban 12 faj/2 felm. 2007-ben 17 faj/2 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb faj, a Sander volgensis került elő a mintavételi helyszínen 2008-ban. Említésre méltó továbbá a Tinca tinca és a Vimba vimba ismételt felbukkanása, mivel az előbbi fajt 1998-ban, 1999-ben, 2000-ben és 2005-ben, az utóbbit 1997-ben és 2007-ben észleltük korábban a mintavételi helyszínen.

A Schiesler-holtágban 2008-ban 14 halfaj előfordulását mutattuk ki két felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm., 2006-ban 15 faj/2 felm., 2007-ben 10 faj/ felm). Az előző évek adataihoz képest 2008-ban nem került elő új halfaj.

A Zátonyi (Gazfűi)-Dunában 2008-ban 13 halfaj jelenlétét igazoltuk 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/ felm., 2005-ben 16 faj/1 felm., 2006-ban 11 faj/2 felm., 2007-ben 11 faj/2 felm.). Az előző évek adataihoz képest 2008-ban egy új halfaj a Ctenopharyngodon idella került elő a mintavételi helyszínen, ami feltehetően a halászati hasznosító telepítéséből származik.

A Lipóti-morotva övcsatornájában 11 halfaj előfordulása igazolódott 2008-ban 1 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm., 2006-ban 13 faj/2 felm., 2007-ben 7 faj/1 felm). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2008-ban.

Felhasznált hivatkozás:

1.  Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni-Dunában, kelt Budapesten, 1995. április 19-én.

2.  Szabályzat az 1995. április 19-én kelt magyar-szlovák megállapodás szerinti egyes műszaki intézkedések és a Dunában és a Mosoni-Dunában lévő vízhozamok megfigyelőrendszerének működtetésével megbízott képviselők tevékenységéről, kelt Bősön, 1995. május 29-én.

3.  2412/1997.(XII.17.) Kormányhatározat az 1995. április 19-én aláírt Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról.

4.  Az 1995. évi Megállapodás Alapszabály valamint a vizsgálati helyek, a megfigyelt mutatók valamint a mérési gyakoriság módosításáról készült jegyzőkönyv, kelt Győrben, 2007. április 25-én