|
BIOLÓGIAI MONITORING A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2007. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott. A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük. A 2007. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes élőlények csoportjaira vonatkozóan. A 2007. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi Növénycönológia 2007.-ben a szigetközi hullámtérben árvíz nem volt. Az enyhe tél után a növények fejlődése szempontjából fontos tavaszi hónapokban – április kivételével – elegendő csapadék hullott. A mintaterületek átlagos fajszáma gyakorlatilag nem változott az előző évekhez képest, a különbség nem szignifikáns. Az összborítás értékek kismértékű növekedése a lágyszárú ragadós galajnak (Galium aparine) tulajdonítható. A négy mintaterület közül háromban jelentős mértékű vadrágás figyelhető meg a cserjeszintben. A Duna medrében levő transzekt teljes fajszáma az előző évhez képest jelentősen csökkent 2007-ben (57-ről 35-re). 2007-ben 22 faj tűnt el a mintaterületről és egy új sem jelent meg. Az utolsó 7 év fajszám-változásait tekintve továbbra is az alsó harmadban figyelhető meg a legjelentősebb változás, azonban a felső néhány kvadrátban is nagy fluktuáció tapasztalható. A legmagasabb fajszámok a transzekt felső harmadára jellemzőek évről-évre. A borítási értékek továbbra is középen (28-30 m-re a Dunától, és a transzekt felső végén (48-50 m-re a legmagasabbak. A növekvő invázív zöld juharos (Acer negundo) sávban a fák magassága 5-6 m, borításuk 40-80%. A tavaszi áradás elmaradása és az elegendő csapadék hatására egyes lágyszárú fajok hatalmas termetűre nőttek. A felső, legszárazabb részen 2007-ben sem égett ki a lágyszárú szint nyár közepére. A Dunaszigeti-erdő területéről származó kocsányos tölgy levelek átlagos felülete a 2005-ös kiemelkedő értékről – melyet feltételezésünk szerint hernyórágás okozott – visszatért a 10 éves átlagérték közelébe. Az enyves éger (Alnus glutinosa) és a fehér fűz (Salix alba) leveleinek átlagos felülete nem változott szignifikánsan az előző évihez képest. A stabilizált vízszintű Mosoni-Duna mentén 2007-ban sem volt tapasztalható változás a növényzet szerkezetében. Vízi makrofiton A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz három jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük. Az akvatikus állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait is elsősorban a tanulmányozott helyszínek vízellátása határozta meg. Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen (No. 2) nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen (No. 7) volt megfigyelhető. A hullámtér vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele. A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen. Planktonrákok-Crustacea (Cladocera,Ostracoda,Copepoda) A 2007. évi hidrobiológiai monitoring keretében 11 mintavételi helyről gyűjtött 33 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 36 Crustacea taxon (21 Cladocera, 10 Copepoda, 5 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki. A Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 113 Crustacea faj (74 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. Ebben az évben új fajok nem jelentek meg a mintavételi helyeken, de kimutattunk néhány fajt, amelyek már több éve nem kerültek elő a területről (Eurycercus lamellatus (2000), Iliocryptus sordidus (1999), Cyclops vicinus (2003), Eucyclops macrurus (2003)). Ezzel ellentétben nem került elő több olyan faj is (Alona intermedia, Diaphanosoma brachyurum, Moina brachiata, Scapholeberis mucronata), amelyek minden évben megjelentek a mintavételi helyeken. A tavalyi évhez képest a taxonszám csökkent elsősorban a Schisler-holtágban (2006.: 24, 2007.: 12 taxon). Ellentétben a tavalyi évvel az összesített taxonszám a Zátonyi-Dunában volt a legnagyobb (15 faj). Az egyedszám maximum, mint az elmúlt években a Schisler-holtágban alakult ki (446 ind 50 /l), de a maximum értéke jelentősen kisebb volt, mint az elmúlt években. 1991-2007. között a Schisler-holtágból 75 Crustacea faj (50 Cladocera, 19 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 12 és 29 között volt. A taxonszám ez évben jelentősen csökkent és a holtágban Mesocyclops leuckarti és Eudiaptomus gracilis dominanciájú együttesek alakultak ki. Hasonlóan a tavalyi évhez a fitofil fajok abundanciája alacsony volt, sőt a holtág jellemző fajai közül a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Diaphanosoma brachyurum és Moina brachiata nem jelent meg. A monitoring során néhány régebben viszonylag gyakori faj (pl. Alona guttata, Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus, Paracyclops fimbriatus) eltűnt a holtágból, ezzel ellentétben más fajok megjelentek és elszaporodtak (Ceriodaphnia quadrangula 2000-től, Daphnia cucullata 2000-től, Moina brachiata 1999-től). Az együttesek összetételében történt változások jelentős része összefüggésbe hozható a Csákányi-Dunával 1998-ban létesített mesterséges összeköttetéssel. A Csákányi-Dunában a fajszám a tavalyi évhez hasonló volt, 5 Cladocera és 1 Copepoda faj fordult elő, továbbá az együttesek egyedszáma alacsony volt. A Csákányi-Dunából 1991-2007. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 4 és 30 között változott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak, az együttesek faj- és egyedszáma alacsony ezen a Duna-szakaszon. A Zátonyi-Dunában taxonszám ez évben a mintavételi helyek közül a legnagyobb volt, 15 taxon (10 Cladocera, 4 Copepoda, 1 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki, az együttesek összetétele hasonló volt, mint 2006-ban. A Zátonyi-Dunából 1993-2007. között 76 Crustacea (48 Cladocera, 22 Copepoda, 6 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A fajszám a 1993. óta folyamatosan ingadozott (5-41). A Zátonyi-Dunában 2004-ben megjelent a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj, továbbá 2005-ben a Moina brachiata, Tretocephala ambigua és Cyclocypris ovum. 2006-ban több, hosszú évek óta nem észlelt faj is előkerült (Chydorus piger (1997.), Simocephalus serrulatus (1998.), Acanthocyclops robostus (2000.), valamint 2007-ben az Acroperus harpae (2002.) és Eucyclops macrurus (2003.). Az idén előkerült Iliocryptus sordidust a Zátonyi-Dunából első alkalommal mutattuk ki. 1993. óta több, ritka előfordulású, csak innen kimutatható Crustacea faj jelenlétét is észleltük (Acroperus elongatus, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Cryptocyclops bicolor, Eucyclops macruroides), amely az élőhelyek sokféleségét, stabilitását és a mintavételi hely viszonylagos elzártságát jelzi. A Lipóti-morotvából 12 Crustacea (9 Cladocera, 3 Copepoda, 0 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk ki, a taxonszám az előző évekhez hasonlóan alacsony volt. A viszonylag ritka előfordulású, valamint állóvízi és fitofil fajok jelentős arányú megjelenése, amely 2004-ig jellemző volt a morotvában, idén sem volt kimutatható. A Crustacea együttesek összegyedszáma a tavalyi évhez hasonlóan és ellentétben a megelőző évekkel a morotvában jelentősen csökkent. 1993-2007. között a morotvából 96 (61 Cladocera, 23 Copepoda, 12 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki a Szigetközből előkerült 113 faj közül. A morotva leggyakrabban előforduló fajai elsősorban az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus). A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelezte, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma stabilan 22-43 között volt, az együttesek összetételében azonban változások történtek (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése). A Daphnia fajok száma és abundanciája 1999. után jelentősen csökkent, míg a Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és az Eucyclops macrurus (2000.) a morotvában új fajok. A Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Oxyurella tenuicaudis, Pleuroxus laevis, P. trigonellus, Simocephalus exspinosus, S. serrulatus fajokat több éve nem mutattuk ki a morotvából. 2004-től az együttesek faj- és egyedszáma csökkent és elsősorban a ritka, növényállományokhoz kötődő fajok eltűntek a morotvából, valószínűleg a morotva horgászati hasznosítása miatt. Halak-Pisces A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira. Kutatási módszerek Felméréseink első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő. A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű (600 W) halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A 2007-es megfigyeléseket júliusban és októberben és részben augusztusban hajtottuk végre. Mintavételi helyek Duna főág
Hullámtér
Mentett oldal
Helyszín: 11, Duna 1839 fkm Duna főág Az 1839-es fkm-nél 2007-ben 14 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm., 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/felm, 2006-ban 3 faj/felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest két újabb faj, a Neogobius gymnotrachelus és a Rutilus pigus került elő a mintavételi helyszínen 2007-ben. A felmérés eredménye mindenképpen figyelemre méltó, mivel az utóbbi tíz évben egyszer sem sikerült hasonló fajgazdagságot kimutatni. Az 1997. óta folyamatos megfigyelések során mérsékelten csökkenő trend jellemezte az évente kimutatott fajok számát. A 2007-es felméréssel egy igen kis egyedszámú mintában (24 ind.) mutattuk ki a magas fajszámot. Helyszín: 10, Duna 1833 fkm Duna főág Az 1833-as fkm-nél 2007-ben 7 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm., 2005-ben 6 faj/1 felm., 2006-ban 6 faj/felm.,). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest újabb halfaj nem került elő 2007-ben. Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. Az 1994. és 2007. közötti időszakban ezen a mintavételi helyszínen került elő a legtöbb halfaj (30 faj), ami egyértelműen jelzi a vízterület fajgazdagságát. Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl hullámtér A Csákányi-Duna öblében 2 felméréssel összesen 17 halfaj előfordulását igazoltuk 2007-ben (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm., 2005-ben 13 faj/2 felm., 2006-ban 12 faj/2 felm). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb faj, az Ameiurus melas került elő a mintavételi helyszínen 2007-ben. Említésre méltó továbbá a Cyprinus carpio és a Vimba vimba felbukkanása, mivel az előbbi fajt 1994-ben, az utóbbit 1997-ben észleltük utoljára a mintavételi helyszínen. 1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius gibelio, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A megfigyelési helyszín fajgazdagságát jelzi, hogy az 1994. óta kimutatott halfajok száma összesen 28. Az évente észlelt fajok száma átmeneti csökkenést mutatott a 2000-től 2003-ig terjedő időszakban. A csökkenést korábban a mintavételi helyszín feliszapolódásával hoztuk összefüggésbe. Az utóbbi évek során viszont azt tapasztaltuk, hogy egy-egy éven belül is igen jelentős különbségek mutatkoznak a felmérések eredményei között. Helyszín: 4, Schiesler-holtág hullámtér A Schiesler-holtágban 2007-ben 10 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm., 2006-ban 15 faj/2 felm.). Az előző évek adataihoz képest 2007-ben nem került elő új halfaj. A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. gibelio hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. (1996-ban kizárólag C. gibelio került elő, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte) A halállomány alakulása szempontjából jelentős beavatkozásnak tekintjük annak a mesterséges csatornának a létrehozását, amely 1997 óta összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halak fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. Azóta holtág növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) előfordulása, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában (speciális pseudopotamon típusú élőhely) néhány reofil faj (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) időszakos jelenléte igazolható. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében. Az 1992-től észlelt halfajok száma összesen 25, ami jelentős fajgazdagságra utal. Helyszín: 12, Zátonyi-Duna 28.5 fkm mentett oldal A Zátonyi (Gazfűi)-Dunában 2007-ben 11 halfaj jelenlétét igazoltuk 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/ felm., 2005-ben 16 faj/1 felm., 2006-ban 11 faj/2 felm.). Az előző évek adataihoz képest 2007-ben nem került elő új halfaj. A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Zátonyi-Dunában kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995 óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998 óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a Carassius carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása. Az utóbbi évek felmérési eredményei alapján nem mutatható ki számottevő változás a holtág halállományának fajösszetételében, a C. carpio nagyobb példányainak előfordulása stabilnak mutatkozik. Az 1994. és 2007. közötti időszakban észlelt halfajok száma 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Helyszín: 5, Lipóti morotva mentett oldal A Lipóti-morotva övcsatornájában 7 halfaj előfordulása igazolódott 2007-ben 1 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm., 2006-ban 13 faj/2 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest két újabb faj, a Chondrostoma nasus és a Sander lucioperca került elő. A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlását a hullámtéri mellékágrendszerből biztosítják 1993. óta, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. A vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek 1995-ben, amelyet lassú vízáramlás jellemez. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota, C. nasus). A 2007-es felmérés tapasztalatai nem térnek el alapvetően a korábbi évek megfigyelési eredményeitől. Az 1994 és 2007 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 26, ami jelentős fajgazdagságra utal. Terrisztris fauna Puhatestűek (Mollusca) A szigetközi puhatestűek monitoringja keretében ebben az évben három különböző, mentett oldalon lévő élőhely, egy ártéri élőhely és a Duna-part egy reprezentatív pontjának malakológiai felmérésére került sor. A mintavételek alapján megállapítható, hogy a régi ártéri erdő szárazföldi csigáinak mennyisége ingadozó ugyan az egyes években, de romló tendenciát nem mutat, és a fauna folyamatosan elég változatos. A védett oldali, száraz erdők reprezentánsában, a rajkai Felső-erdőben kapott adatok az ilyen erdők csigafaunájának stabilitását mutatják. A védett oldal vizes élőhelyein élő mollusca állományok változatossága meghaladja a száraz erdők faunájának változatosságát, de nem éri el az ártéren tapasztalt változatosságot, és a helyi viszonyoktól függően ingatag. Ez a tény összefüggésben lehet az ilyen széttagolt földrajzi helyzetben lévő élőhelyek viszonylag kis területével, ezért az ilyen élőhelyeken lévő fauna sérülékeny. Végül a Duna-part jelenlegi vonalában lévő, keskeny, fiatal erdősáv nagyon változatos, stabil malakofaunát tart el, amelynek szerepe lehet a más területeken megfogyatkozott állományok regenerálásában, az időszakosan bekövetkező áradások segítségével. Szitakötők 2007-ben két alkalommal történtek gyűjtések a kijelölt mintavételi pontokon. Összesen 16 fajt mutattunk ki lárva és exuvium alakban. Tendenciaszerű lényeges változás a faunában nem történt. Az araki mintavételi helyet a lassan áramló víz és a gazdag vízi növényzet miatt a Szigetköz fajokban leggazdagabb élőhelyeként tartjuk számon. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. | ||||||