|
A FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE A 2007. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt nyolc felszíni víz mintavételi helyen a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízminőségi mérések, valamint a 2001 évi Közös Éves Jelentés ajánlásainak megfelelően kijelölt három új mérőhelyen, ahol a vízminőség mérése kiegészítésre került. A megfigyelő rendszer 11 mérőhelyének helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOV rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része. A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek néhány kivétellel a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak. A közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek nemzeti vízminőség vizsgálati adatait, valamint a fitoplankton, fitobentosz, és a mederüledék vizsgálatok eredményeit a 2006. november 01.- 2007. december 31. közötti hidrológiai évre vonatkozóan a II. sz. melléklet táblázatai tartalmazzák. Az Öreg-Dunán kijelölt három új mérőhely esetében a visszamenőleg – a Dunaremete szelvényben 1992-től, a Fenékküszöb térségi két szelvényben 1995-től – rendelkezésre álló vízminőségi adatokat bemutató grafikonokat is közöljük a vizsgált paraméterekre vonatkozóan. A mérőhelyek vízminőségének 2007. évi alakulását az 1998. január 9-i közös jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik. Az új mérőhelyek esetében a rendelkezésre álló vizsgálati időszak adatai kerültek feldolgozásra. A vízterek vízminőség jellemzése A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél közös megállapodás alapján a Magyar - Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottságának 78. tárgyalásáról készült Jegyzőkönyv (Szlovákia, Selmecbánya, 2003. december 8-12.) 2. sz. mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe, amely ötosztályos rendszerű. A vízminőségi osztályok megnevezése az alábbi:
Az osztályozási rendszer a felszíni vizek minőségére vonatkozó általános minőségi követelményeket, az őshonos halfajok fejlődéséhez megfelelő vízminőségi értékeket, a felszíni vizeknek ivóvíz célú felszíni vízminőségi határértékeket, és a TNMN (az ICPDR nemzetközi dunai monitoringja) osztályozási rendszerét veszi figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek határértékeit a Jelentés "A minősítésnél alkalmazott határértékrendszer" című táblázata tünteti fel. A határérték rendszer a szervetlen mikroszennyezők esetében a vízben oldott nehézfémek koncentrációit veszi figyelembe, és nem tartalmaz határértékeket az összes vas és mangán tartalomra. Ezért e komponensek mennyiségi változását külön értékeljük a vizsgált hidrológiai évben az előző évi eredményekkel összehasonlítva. Alapvető fizikai és kémiai paraméterek Vízhőmérséklet A vizsgált vízterületeket a tavaszi csapadékos időjárás következtében a vegetációs időszak kezdetén átlagosan 12-14 °C közeli vízhőmérsékletekkel lehetett jellemezni. A Szivárgó víz (Rajka, II. sz. zsilip) vízhőmérséklet változása ebben az évben is különbözött a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) hőmérsékletétől. A II. zsilip vízhőmérséklete áprilisig 2-4 °C-al melegebb, majd az év hátralévő részében közelítőleg a főmeder hőmérsékletével azonosan alakult. A hidrológiai évben hasonlóan alakultak a Duna fenékküszöb felett, alatt valamint a Dunaremete térségében mért vízhőmérséklet értékek, amelyek egész évben az augusztusban mért 20,9 °C kivételével az I. vízminőségi osztályon belül maradtak. Az ágrendszerben mért hőmérsékletek a hidrológiai év során a főmederhez hasonlóan alakultak és jellemzően az I. vízminőségi osztályba tartoztak. Egyedül a június 11.-i Ásványi-ágban mért 21,2 °C, illetve mindhárom ágrendszerben az augusztusban mért értékek tartoztak a II. osztályba. Összességében a vizsgált vízterek hőmérsékletének alakulása a hidrológiai évben egymáshoz nagymértékben hasonló volt, amit a mellékelt ábrák is szemléltetnek. A mért vízhőmérsékleti értékek a Dunán, a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) és a mellékágakban az I. vízminősítési osztály határértékén belül maradtak a maximum értékek kivételével, amelyek a II. osztályba tartoztak. pH A víz lúgosodása az elmúlt években a vízterületek tavaszi algásodása idején jelentkezett, a legnagyobb pH értékek május-június hónapban fordultak elő valamennyi víztérben. A Duna főág rajkai és Medvei hídi szelvényében, valamint a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) a mért értékek a tél végi valamint a május-július közötti időszakban a II. vízminőségi osztályba tartoztak. A Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) mért 7.08-8,07 közé eső pH értékek, a kora tavaszi (8,02; 8,04) valamint a júniusi 8,07 érték kivételével egész évben az I. vízminőségi osztályon belül maradtak. A hidrológiai évben hasonlóan alakultak a fenékküszöb közvetlen hatásterületén mért pH értékek, amelyek a decemberi eredmény kivételével I. osztályba sorolhatók voltak. A mellékágrendszerben mért pH értékekkel kapcsolatban megállapítható, hogy a Helenai-ág esetében kizárólag I. vízminőségi osztályba tartozó értékek fordultak elő. A Szigeti-ág és Ásványi-ág esetén mért értékek a hidrológiai év során hasonlóan alakultak, és a kora tavaszi időszak kivételével I. osztályba volt sorolható. A Mosoni-Duna Véneki szelvényében a pH értékek a hidrológiai évben egy érték kivételével (2007.03.05-én mért pH:8,22) az I. osztályba voltak sorolhatók. Fajlagos elektromos vezetőképesség A fajlagos elektromos vezetőképesség értékek a vízterületen 30-65 mS/m közötti tartományban ingadoztak. Általánosan megállapítható, hogy a sótartalom tavasszal feldúsult, legkisebb értékek pedig nyáron fordultak elő (minimum: 29,6 mS/m, I. zsilip). A vízpótlással érintett hullámtéri területek sótartalom változása a Duna főágéval megegyező volt. Továbbra is a legstabilabb sótartalom a szivárgó (Rajka, II. zsilip) vízre jellemző. A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, valamint a mellékágakban a hidrológiai év kora tavaszi időszakától kezdődően 40 mS/m alatti értékek voltak jellemzőek, míg a Mosoni-Duna Vének szelvényben egész évben az e fölötti, II. osztályú értékek adódtak, ami a nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások hatása mellett a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja. Megállapítható, hogy az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált mintavételi helyen az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I-II. osztályba tartoztak. Lebegőanyagok A Duna főág és mellékágrendszer vízterületeinek lebegőanyag tartalma csak az árhullámok idején emelkedett meg. A vizsgált időszak során mért értékek 1-67 mg/l között váltakoztak, így I.-IV. vízminősítési osztályok teljes spektrumába voltak sorolhatók. A legtisztább víznek továbbra is a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) minősült. A 2007. tavaszán és őszén kialakult kisebb árhullámok idején jellemzően magasabb lebegőanyag koncentrációk fordultak elő a vízterekben. A Duna főág Rajkai, Medvei szelvényében, valamint az I. és II. zsilipnél ezen időszakban II-III. osztályú értékek voltak jellemzők. A tározó menti szivárgó csatorna vize változatlanul csekély lebegőanyag tartalmú volt, a hidrológiai év során 1-19 mg/l közötti értékeket mértek. A Duna főág lebegőanyag tartalmának változásait elemezve megállapítható volt, hogy az elterelés előtti 4 évben mért átlagos lebegőanyag tartalomhoz képest jelentősen lecsökkent az utolsó években mért átlagos koncentráció, ami a Csúnyi tározó ülepítő hatásaként értelmezhető. Az ágrendszer víztereiben az áradások kivételével, amikor szórványosan IV. osztályú értékek is előfordultak, jellemzően I-II osztályba (20-30 mg/l) tartozó értékeket mértek. A Mosoni-Duna, Vének szelvényben mért lebegőanyag tartalom az előző évekhez képest jelentősen csökkent, és a hidrológiai év során az árhullámok kivételével I-II osztály közötti értékek fordultak elő. Kationok és anionok A korábbi évek mérési eredményeivel összhangban az ionösszetétel mennyiségi aránya a vizsgált vízterekben stabil volt, és követte a sótartalom évszakos változásait. Az év során a Duna főágban és a hullámtéri vízterekben mért sótartalom ionösszetételében a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt. A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében a nagyobb sótartalommal összefüggésben az ionok közül a nátrium-, kálium-, klorid- és szulfátionok koncentráció értékei haladták meg a Duna főágban és a mellékágakban mért értékeket. A legstabilabb ionösszetétel továbbra is a szivárgó vízre jellemző. A klorid- és szulfát ionok mennyisége valamennyi víztérben az I. vízminősítési osztályba volt sorolható. Összefoglalóan az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal közvetlen kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és a vízhozam változásokkal is szignifikáns összefüggést mutatott. Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a tározó alatt átszivárgó víz valamint a Mosoni-Duna Vének szelvénye a Győrnél beömlő egyéb vízfolyások és a város tisztított szennyvizének hatása miatt. Tápanyagok Ammónium Az ammóniumion koncentrációk a Mosoni-Duna Vének mérőhely kivételével 0,02-0,21 mg/l értékek között változtak a vizsgált mintavételi helyeken az előző évhez hasonlóan, és így a mérőhelyek vize az egész év során jellemzően I. osztályúnak minősíthető. Továbbra is a vizsgált vízterek közül a Szivárgó (II. zsilip) vize bizonyult a legtisztábbnak a 0,06 mg/l-es maximális ammónium értékével. A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben többszöröse volt az egyéb vízterekben mért értékeknek. Az ammónium koncentrációk ellentétben a tavalyi évvel szűk tartományon belül jellemzően 0,02-0,18 mg/l értékek között változtak. A mért értékek közül egy alkalommal fordult elő a II. osztályba tartozó 0,35 mg/l érték, ami a tavalyi évhez képest jelentős javulást mutat. Nitrátok Az elmúlt hidrológiai évben a nitrát koncentrációk a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb,- majd a felmelegedést követően áprilistól kisebb értékeket. A korábbi évekhez hasonlóan a vegetációs szakaszban a téli-tavaszi nitrát készlet általában a felére csökkent, amit a nitrát koncentrációk változását ábrázoló diagramok szemléletesen mutatnak. Legkisebb nitrát koncentrációk továbbra is a szivárgó vizet jellemezték (Rajka, II. zsilip). A nitrát koncentrációk alapján a vizsgált mérőhelyek általában az I.-II. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók. Véneknél a Mosoni-Duna nitrát szennyezettsége jelentősen ingadozott: télen-tavasszal a víz III. osztályúnak minősült, nyáron pedig II. osztályba volt sorolható. A tavalyi évhez képest magasabb nitrát koncentráció oka lehet a szennyvíztisztító telep fokozott nitrifikációs tevékenysége. Nitritek A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrition mennyisége szintén szezonálisan változott, de az előző évekhez képest jellemzően szűkebb tartományban (minimum: 0,015 mg/l, Duna, Medve, maximum: 0,100 mg/l Duna, Rajka). A koncentráció értékek alapján valamennyi mérőhely vize II. osztályba volt sorolható. A vízterületeken a hidrológiai év első hónapjaiban mért nagyobb nitrition tartalom a víz felmelegedését követően jelentősen csökkent, de még így is II. vízminőségi osztályba tartozó értékek voltak a jellemzőek. A vizsgált időszak alatt májustól fordultak elő a Duna-főmederben, valamint az ágrendszerben az I. osztályra jellemző 0,033 mg/l-nél kisebb értékek. A hidrológiai évben a legmagasabb koncentráció értékeket a Mosoni-Duna Vének szelvényében fordultak elő. Összes nitrogén A vizsgált vízterületekben a nitrogénformák mennyiségi arányából következően megállapítható, hogy az összes nitrogén tartalmat alapvetően a nitrát-nitrogén- és a szerves nitrogéntartalom alkotja. A vízterekben az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt és főleg a nitrát tartalom évszakos változását követte a Duna főágban a Szivárgó vízben (II. zsilip), és a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip). Az értékek a hidrológiai év nagyrészében a II. vízminősítési osztály határértékei közé tartoztak, ennél rosszabb minősítésbe tartozó érték sehol sem fordult elő. Az 1,33 mg/l minimum értéket a Szivárgó vízben (II. zsilip) mérték, míg a 9,8 mg/l maximum értéket a Mosoni-Dunában Véneknél. Kiváló vízre utaló I. vízminőségi osztályba tartozó értékek a II. zsilip és a Duna főág Medvei szelvényében fordultak elő a nyári hónapokban szórványosan. A Mosoni-Duna, Vének szelvényben télen nagyobb mennyiségű összes nitrogén tartalom volt kimutatható, majd áprilistól szeptemberig fokozatosan csökkent. Az év során egy esetben fordult elő IV. osztályba tartozó 9,8 mg/l-es koncentráció érték. A szelvény többi mérési adata II.-III. vízminőségi állapotot jelzett. A szivárgó vízben volt átlagosan a legkevesebb az összes nitrogén mennyisége, ami többnyire I.-II. osztályba volt sorolható. Foszfátok Az elmúlt hidrológiai évben a Mosoni-Duna, Vének mérőhely kivételével a foszfát koncentráció idősorok valamennyi víztérben hasonlóan alakultak. A mért értékek 0,02-0,50 mg/l értéktartományban fordultak elő. Nagyobb oldott orto-foszfát ion tartalom a hidegebb hónapokban és az árhullámok idején volt jellemző, a legkisebb értékeket pedig a nyári hónapokban mérték. A foszfát ionok koncentrációja a talaj adszorpciós hatása miatt - a korábbi évekhez hasonlóan - a szivárgó vízben volt a legalacsonyabb (0,02-0,08 mg/l), ami I. osztályú minősítést jelentett az egész év során. Megállapítható, hogy a Mosoni-Duna legszennyezettebb a Vének szelvényben. Általában kétszer nagyobb koncentrációkat mértek (0,27-0,50 mg/l), mint a többi víztérben, ami a tavaszi és a téli hónapokban gyakran eredményezett III. osztályú minősítést. Összes foszfor Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok hatása is kimutatható volt, mivel koncentrációnövekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött deszorbeálódott foszfor tartalom is. Kivételt képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek. A koncentrációk 0,02 -0,30 mg/l értékek között (I-III. osztály) változtak a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, többségében azonban az I.-II. osztályba tartozó értékeke fordultak elő. A szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) ezen növényi tápelem ebben az évben is igen kis koncentrációban (I. osztály) volt jelen, amit a Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) koncentrációjának változásával való összehasonlítás is szemléletesen igazol a mellékelt ábrákon. A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében az ismertetett hatások miatt mindig nagyobb az összes foszfor mennyisége, mint a többi víztérben. Ez a folyószakasz mérsékelt-gyenge (III.-IV. osztály) szennyezettségét okozta ebben az évben is elsősorban a hidegebb hónapokban. Összefoglalóan megállapítható, hogy a vízterületek ásványi nitrogén spektrumában az ammónium- és nitrit-nitrogén formák kis mennyiségben fordultak elő és a nitrát-nitrogén dominált. A nitrogénformák szezonális koncentráció változásai a vízhőmérséklettől függő biokémiai folyamatok következménye. A foszforformák koncentrációnak csökkenése szintén a melegebb tavaszi hónapoktól volt kimutatható valamennyi mintavételi helyen. A 2007. hidrológiai évben a vizsgált vízterekben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom – különösen a hidrológiai év első felében – potenciálisan elégséges volt az eutrófikus, bőven termő állapot kialakulásához. Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői Oldott oxigén A vizsgált vízterek oxigénellátottságát a szerves anyag terhelések bomlási folyamatain kívül a hidrometeorológiai viszonyok- és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai befolyásolják. A vízterek oldott oxigén változásának dinamizmusát az oldott oxigén koncentráció idősorát bemutató grafikonon is szemléltetjük. A Duna főmederben Rajka és Medve mérőhelyen mért oldott oxigén koncentrációk egész évben megfeleltek az I. vízminőségi osztály, azaz DO >7.0 mg/l értéknek. A Mosoni-Duna részére átadott vízben (Rajka, I. zsilip) az oxigén ellátottság az éves adatok értékelése során kedvezően alakult. A Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip), két alkalommal mértek II. osztályú (5,86 és 5,78 O2 mg/l ) minőségi értéket. Az "elhagyott" régi Duna mederben a Fenékküszöb térségében és Dunaremeténél az év során I. vízminőségi osztályba tartozó értékek fordultak elő. A mellékágakban a mérések idején hasonló oldott oxigén koncentrációkat mértek, mint a főágban, különösen jó egyezés mutatkozott tavasszal. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom ebben az évben ingadozott, amit a mellékelt ábra is mutat. A mellékágak egész évben az I. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók. A Mosoni-Duna Vének szelvényében júliusban fordult elő II. osztályú 6,80 mg/l, valamint májusban III. osztályú 5,36 mg/l érték. A 2007. év során a nyári időszakban a jól tisztított győri szennyvíz és a kedvező hidrometeorológiai viszonyok következtében oxigén hiányos állapot nem alakult ki. Összességében az oldott oxigén koncentrációk nagyrészt I. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók, II.-III. osztály határértékei közé tartozott értékek a júliusi-augusztusi időszakban szórványosan fordultak elő. BOI5 és KOIMn A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak. A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben egész évben az I. vízminősítési osztályba (<5 mg/l) tartozó KOIMn értékek fordultak elő. Szerves anyagban legszegényebbnek a szivárgó víz (0,2-2,2 KOIMn mg/l ) bizonyult. A hullámtéri mellékágak szerves anyag koncentrációi egész évben a víz kiváló állapotára utaltak, és kizárólag a tavaszi árhullám idején mért értékek tartoztak a II. vízminőségi osztályba. A vizsgált vízterek közül továbbra is a Mosoni-Duna, Véneki szelvénye a legszennyezettebb. A vizsgált időszakon belül a korábbi évekhez hasonlóan a 2007. tavaszi (2007.04.02: 6,1 mg/l, 2007.05.02: 5,5 mg/l) és őszi (2007.10.04: 6,7 mg/l, 2007.11.12.: 6,1 mg/l) értékek elérték a II. vízminőségi osztályhatárértékét. A vizsgált mintavételi helyeken a vízminőség a BOI5 mutató értékei alapján általában I-II. vízminősítési osztályba volt sorolható egy-egy III. osztályú érték előfordulása mellett (Duna, Fenékküszöb alatt 5,3 mg/l, Duna, Fenékküszöb felett 5,31 mg/l Dunaremete 5,44 mg/l, Ásványi-ág 6,24 mg/l a Mosoni-Duna Vének 6,13 mg/l, amelyeket kizárólag a téli időszakban mértek. Összefoglalóan A vizsgált dunai és szigetközi vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2007. évben az I. osztályba volt sorolható. Kizárólag a Szivárgó I. és II. zsilipnél fordultak elő szórványosan II. osztályba tartozó értékek. A Mosoni-Duna Vének szelvényben mért oldott oxigén koncentrációk alapján oxigénhiányos állapot nem alakult ki. A vízterek szerves anyag tartalma a korábbi évek szintjén maradt, csak a téli áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz, és legszennyezettebbnek továbbra is a győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült. A szennyvíztelepen végrehajtott vízminőség javító beruházás révén az előző évekhez viszonyítva jelentősen javult a vízminőség. Fémek Vas A felszíni vizek vas tartalma az elmúlt hidrológiai évben az előző évekhez hasonlóan alakult. Nagyobb értékek az áradások alkalmával vett mintákban fordultak elő. A Duna főágban, valamint a Mosoni-Duna részére átadott vízben az összes vas koncentrációja 0,02–0,96 mg/l értékek között változott. Az összes vizsgált víztér közül a szivárgó víz vas tartalma volt a legalacsonyabb, és viszonylag szűk érték tartományban (0,15-0,51 mg/l Fe) ingadozott. A mellékágakban mért vas koncentrációk alapján a Szigeti-ág bizonyult a legtisztábbnak. A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan általában nagyobb a víz vastartalma, és a vizsgált évben 0,19 –1,24mg/l értékek között változott. Mangán A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma a főágon kialakuló áradások idején növekedett meg a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben a szivárgó víz kivételével valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek átlagosan 0,02-0,32 mg/l között ingadoztak. A maximum értéket a Duna, Dunaremete mérőhelyen mérték 2007. 09.03-án 0,62 mg/l-t. Nehézfémek A mérőhelyek 2007. évi nehézfém vizsgálata azt mutatta, hogy a felszíni vizek nehézfém szennyezettsége korábbi évekhez hasonlóan alakult. Az arzén szennyezettsége a 10 mintavételi helyen kizárólag a mérési módszer kimutathatósági határértéke alatti volt (<0,9 µg/l), egyedül a Mosoni-Duna Véneki szelvényében fordultak elő szórványosan 0,9 µg/l érténél magasabb II. osztályba tartozó koncentrációk. A higany koncentrációja egész évben a kimutathatósági határ alatt (<0,02 µg/l) volt. A vizsgált mintavételi helyek közül az év során az I. zsilip vizében két alkalommal 2007.01.09.-én 0,90 µg/l és 2007.03.06.-án 0,5 µg/l koncentrációt mértek. A Helenai-ágban a 2007. december 10.-i mintavétel alkalmával mértek 0,3 µg/l-es értéket. A többi vizsgálati helyeken egész évben a kimutathatósági határérték (<0,1 µg/l) alatti értékek voltak a jellemzőek. A cink koncentrációk a vízterekben viszonylag szűk tartományban, <10-19 µg/l értékek között ingadoztak. Megállapítható, hogy a vízterekre többnyire a <10µg/l koncentrációk a jellemzőek. Kiemelkedően magas értékeket a Duna, Fenékküszöb felett (39,0 µg/l), és a Duna, Rajka (23 µg/l) mértek. A réz koncentrációk átlagosan 1,3 µg/l (Duna, Rajka), és 9,2 µg/l (Duna, Medve) értékek között változtak. Magasabb értékek szórványosan fordultak elő a Duna, Fenékküszöb felett (16,2 µg/l,14,3 µg/l), Dunaremeténél 12,1 µg/l , II. zsilipnél 12,2 µg/l, Mosoni-Duna Véneki szelvényében 14,8 µg/l, 12,4 µg/l. Kiugróan nagy koncentráció egy alkalommal a Duna Medvei szelvényében (30,2 µg/l) detektáltak. A vízterekben a króm koncentrációja az év nagy részében kimutatási határérték (<1,7 µg/l) fordult elő, kizárólag a Mosoni-Duna Véneki szelvényében az I. és II. zsilipnél és a Duna, Fenékküszöb feletti szelvényében szórványosan mértek ennél magasabb koncentrációkat. A nikkel koncentrációja <0,7 µg/l - 1,1 µg/lközött volt kimutatható. Összefoglalóan a 2007. hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek vas, mangán szennyezettsége eltérő volt. Mennyiségüket a vízjárási viszonyok mindenkor befolyásolták. A vizsgálati évben az adatok elemzése szerint a nehézfémek mennyisége az előző évekhez hasonlóan alacsony szinten maradt a Duna főágban és a Mosoni-Dunában. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a nikkel, króm, a kadmium arzén és higany fordult elő. Biológiai mutatók Klorofill-a A klorofill-a komponens mérési adatai algák mennyiségére utal, és a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt. A 2007. évi klorofill-a mérési eredmények alapján a Duna és a főággal kapcsolatban lévő vízterületek algásodásának mértéke a III. osztályba tartozó - mértékadó maximum értékek miatt "mérsékelt" minőségűnek ítélhető (egy esetben, az Ásványi ágban mértek II. osztályú értéket). A klorofill-a értékek mezo-eutrófikus, mezotrófikus állapotot mutatnak, ez csekély romlást mutat az előző évekhez képest. Májustól júliusig a vízjárási viszonyok kedvezőek voltak az algaszaporodás szempontjából, ezért a gazdag fitoplankton állományok ekkor alakultak ki. Júniustól csökkent a klorofill-a-val mért alga biomassza tömege és szeptembertől már algásodási maximum értékek nem fordultak elő, így az év nagy részében a vízterek I.-II. osztályúnak minősültek. A Mosoni-Duna alsó, torkolati szakaszán a klorofill-a koncentrációk egészen szeptemberig az előző évinél magasabb értékeket mutatnak. Megállapítható, hogy a 2007. évben, a Szigetközben vizsgált mintavételi helyeken eutróf állapotok kialakulása nem volt jellemző, a fent említett kivételektől eltekintve. A klorofill-a értékek 2007. évi alakulását szemléltető diagrammok, egyben tükrözik a folyóvízi fitoplankton állományok fejlődésének alakulását is a vízterekben. Egyéb biológiai paraméterek A fitoplankton, és a fitobentosz vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente minimum 2 illetve 4 alkalommal történik. A vizsgálatokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség végezte. Fitoplankton Duna A Dunára jelenleg nincs kidolgozott fitoplankton minősítő rendszer, az osztályba sorolásnál a magyar tipológiában a Duna tipológiai besorolásának megfeleltethető 14-es típusra (Sv-Me-D-nn) vonatkozó határértékeket vettük figyelembe. A szlovák-magyar Duna-szakaszon a közös határvíz-vizsgálatok során mindkét alkalommal közepesen nagy vízállás volt. A mintavételt megelőző erős áradás nem biztosított kedvező feltételeket a stabil bevonatlakó közösség kialakulásához, ez magyarázza a szokásosnál kisebb taxon-számokat az egyes dunai szelvényekben.
A Duna mellékvízfolyásai
A fitoplankton alapján meghatározott tűrhető vízminőség a víz lassú áramlási sebességével és a rendelkezésre álló tápanyagkínálat miatt kiemelkedően magas taxonszámban és egyedszámban előforduló Chlorophyta- zöldalgák, ill. a Cyanobacteria és Euglenophyta taxonok megjelenésével magyarázható.
Fitobentosz Duna
Duna mellékvízfolyásai
Összefoglalás A 2006/2007. hidrológiai évben a kijelölt felszíni víztereken 4 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitoplankton vizsgálatokra és algaszám meghatározásokra. Az algológiai minták alapján legsűrűbb fitoplankton állomány tavasszal alakult ki a Centrales kovaalga fajok tömegessége miatt. Az összes algaszám értékek az előző évhez képest hasonló képet mutattak, mint az előző év hasonló időszakában. A hullámtérben júniusban volt kimutatható nagyobb mértékű algaszaporodás a Szigeti ág és az Ásványi ágon, a legnagyobb értékek. A Mosoni-Duna részére átadott víz fitoplankton állományának mennyiségi viszonyai a főág vizének változásait követte, míg a Győr alatti Vének szelvényben az algásodás mértékét részben a felső szakasztól eltérő hidromorfológiai sajátosságok és a Győrnél betorkolló vízfolyások által szállított- és szennyvizekkel bejutó tápanyag bőség befolyásolta. A Csúnyi tározó melletti szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip, I. zsilip,) az előző évekhez hasonlóan egész évben kis egyedsűrűség maradt a jellemző, Rajka, II. zsilip mindig magasabb értékeket mutatott. Nyáron a víz felmelegedésével nőtt a melegvíz kedvelő Scelotonema potamos Centrales kovaalga egyedszáma, melynek egyedsűrűsége ebben az évben áprilisban érte el a maximumát. A Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) az alga állomány változása a főágét követte. A hullámtéri vízterületeken általánosságban a fitoplanktont alkotó domináns fajok a főágéval megegyezők voltak, de nagyobb fajdiverzitás jellemző. A Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán az eutróf vizeket kedvelő fajok voltak gyakoribbak, míg a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) algaösszetétele faj- és egyedszám tekintetében a legszegényebb volt. A szlovák-magyar Duna-szakaszon a közös határvíz-vizsgálatok során mindkét alkalommal közepesen nagy vízállás volt. A mintavételt megelőző erős áradás nem biztosított kedvező feltételeket a stabil bevonatlakó közösség kialakulásához, ez magyarázza a szokásosnál kisebb taxon-számokat az egyes dunai szelvényekben. A 2006/2007. hidrológiai évben a kijelölt felszíni víztereken 2 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitobenton vizsgálatokra. Az eredmények alapján jó ökológiai állapotot mutatnak a vizsgált víztestek. Mederüledék minősége A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyeken 2007. augusztusban és szeptemberben történt mederüledék mintavétel. A mintavételi időpontban a kijelölt mintavételi helyek közül 8 helyen végezték el a szerves és szervetlen mikroszennyező anyagok analízisét, valamint az összes foszfor és nitrogén mennyiségének meghatározását. A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a II. számú melléklet táblázatai tartalmazzák. A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél a Canadian Council of Ministers of Environment (1999) Canadian Sediment Qulity Guidelines for the Protection of Aquatic Life irányelvet az ún. "kanadai lista" 2002.-ben módosított határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléstől eltérően (Appendix). Szervetlen mikroszennyezők A szervetlen mikroszennyezők közül nyolc nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz, arzén) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2007. évben a nehézfémek közül higany esetében mért koncentráció haladta meg a "valószínűsíthető szennyezettségi szintet" (PEL) értéket. Az üledékek a kadmium szennyezettsége 0,16 mg/kg (Duna, Fenékküszöb felett) és 0,43 mg/kg (Mosoni-Duna, Vének) között változott a vizsgált vízterekben, ami a "PEL" érték (3,5 mg/kg)alattinak bizonyult. A legszennyezettebbnek az Ásványi-ág üledéke bizonyult (0,61 mg/kg) Az üledékek higany tartalma a Fenékküszöb alatt kimutathatósági határ alatt fordult elő. A mintavétel során a Szivárgó-csatorna I. zsilipnél mért koncentráció (0,68 mg/kg) haladta meg a valószínűsíthető szennyezettségi szintet (0,486 mg/kg). Az üledék cink tartalma a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (209 mg/kg) volt a legmagasabb. A mérőhelyeken a PEL határérték (315 mg/kg) feletti mennyiségben sehol sem volt észlelhető. A mederüledékek réz tartalmára az összes mintavételi helyen a "valószínűsíthető szennyezettségi szint" (197 mg/kg) alatti értékek voltak jellemzőek. Az üledékek króm tartalma 20,1 mg/kg (Helenai-ág) és 50,2 mg/kg (Mosoni-Duna, Vének) között ingadozott és egyik alkalommal sem haladta meg a PEL 90 mg/kg értékét. Az üledékek ólom szennyezettsége egyik mintavételi helyen sem érte el a PEL értéket (91,3 mg/kg). A két legmagasabb koncentrációban a Mosoni-Duna Véneki (31,6 mg/kg) és a Duna, Fenékküszöb alatt (37,1 mg/kg) szelvényében fordult elő. Az üledék nikkel koncentrációja széles tartományban ingadozott 14,4 mg/kg (Helenai-ág) - 43,9 mg/kg (Mosoni-Duna, Véneki szelvény). Az adatok alapján megállapítható, hogy a mérési időpontokban nehézfém dúsulást a Mosoni-Duna Véneki szelvényében mérték. Szerves mikroszennyezők A szerves mikroszennyezők közül a poliaromás szénhidrogének (PAH) kerültek meghatározásra. Az összes PAH mennyiségét 16 poliaromás szénhidrogén homológ mennyiségével mérték. Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PAH szennyezettségi szintje sehol nem haladta meg az ún. "kanadai lista" "valószínűsíthető szennyezettségi szintjét". A mérés ideje alatt a legmagasabb értéket a Cikolaszigeti-ág B4 bukónál (3716 μg/kg) gyűjtött mintában detektáltak. Növényi tápanyagok A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a mintavétel során 268 mg/kg (Szivárgó csatorna II. zsilip) és 1540 mg/kg (Mosoni-Duna Vének) között változott. A mederanyag minták összes nitrogén tartalma az Ásványi-ágban (3850 mg/kg) és a Mosoni-Duna Véneki szelvényében (3863 mg/kg) volt a legmagasabb.
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||