BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2006. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2006. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes élőlények csoportjaira vonatkozóan.

A 2006. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi

Növénycönológia

A 2006-ban a nyár eleji áradás és sok csapadék jó vízellátottságot eredményezett. Ennek eredményeképpen a mintaterületeken a növényzet fajszáma és borítása csak keveset változott az előző évihez képest. A lágyszárú szint magassága kisebb volt, mint 2005-ben, de még mindig nagyobb, mint az elterelés utáni évek átlaga. Az összborítás értékek is magasak voltak, de az értékek nem tértek el szignifikánsan a 2005-ös év eredményeitől. A 2006-ban a cönológiai mintaterületeken az átlagos fajszámok kicsit nagyobbak voltak, mint 2005-ben, de ez a változás sem szignifikáns.

A Duna medrében levő transzekt teljes fajszáma az előző évhez képest jelentősen növekedett 2006-ban (47-ről 56-ra). 12 faj tűnt el és 21 jelent meg, ezek többsége újramegjelenő. A Dunához legközelebb fekvő füzes sávot letermelték, az árnyékolás csökkenése okozta a lágyszárú szint megerősödését ebben a 20 méter széles sávban. A fajszám és a borítás egyaránt növekedett. A középső magaskórós sávban az invázív zöld juhar (Acer negundo) lombozatának zártsága már elérte az 50%-ot. Az év csapadékos volt, ezért a felső, legszárazabb részen sem égett ki a lágyszárú szint nyár közepére.

2005-ben a Dunaszigeti-erdő területéről származó kocsányos tölgy levelek átlagos felülete lényegesen meghaladta a korábbi években mértet. Ennek oka hernyórágás lehetett, mert az invázió elmúltával a levélfelületek átlagos értéke az előző években megszokott szintre tért vissza. (A vastag levelű tölgy leveleinek felülete csak kismértékben változik a szárazodás hatására.) Az enyves éger (Alnus glutinosa) és a fehér fűz (Salix alba) leveleinek átlagos felülete nem változott szignifikánsan az előző évihez képest. A stabilizált vízszintű Mosoni-Duna mentén 2006-ban sem volt tapasztalható változás a növényzet szerkezetében.

Az egyes megfigyelőhelyek felmérési adatait és a helyi növényzet rövid jellemzését a Jelentés táblázatai tartalmazzák.

Vízi makrofiton

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz három jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük. Az akvatikus állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait is elsősorban a tanulmányozott helyszínek vízellátása határozta meg.

Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen (No. 2) nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen (No. 7) volt megfigyelhető.

A hullámtérvízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen.

A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza.

Planktonrákok-Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda)

A 2006. évi hidrobiológiai monitoring keretében 11 mintavételi helyről gyűjtött 21 planktonminta Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 39 Crustacea taxon (25 Cladocera, 8 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki. A Szigetközben 1991. óta végzett zooplankton vizsgálatok során eddig 113 Crustacea faj (74 Cladocera, 26 Copepoda, 13 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. Idén a monitoring mintavételi helyeiről első alkalommal mutattuk ki az Anchistropus emarginatus és Daphnia ambigua Cladocera, valamint a Cypris pubera és Pseudocandona compressa Ostracoda fajokat. Idén az új fajok mellett előkerültek olyan fajok is, amelyek jelenlétét már évek óta nem mutattuk ki a Szigetközből (Chydorus piger (2000), Simocephalus serrulatus (1998). A Szigetközben 2003-ban megjelent Pleuroxus denticulatus egyedek száma tovább nőtt és a faj idén már a Lipóti-morotvában is megjelent.

Az összesített taxonszám a tavalyi évhez hasonlóan a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (24 faj), továbbá az egyedszám maximum szintén a Schisler-holtágban, szeptemberben alakult ki (831 ind 50 l^-1). 1993. óta a taxonszám minden évben a Lipóti-morotvában volt a legnagyobb, azonban 2004. óta ez a tendencia megváltozott és a morotvában a taxonszám jelentősen csökkent.

2006-ban a Szigetköz területén a Schisler-holtágból került elő a legtöbb Crustacea faj (24: 16 Cladocera, 5 Copepoda, 3 Ostracoda). Idén a holtágban Thermocyclops crassus és Bosmina longirostris dominanciájú együttesek alakultak ki, a fitofil fajok (Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus) jelen voltak, azonban egyedszámuk nem volt számottevő. 1991-2006. között a Schisler-holtágból 75 Crustacea faj (50 Cladocera, 19 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 12 és 29 között volt. Idén 3 új fajt mutattunk ki a holtágból, amelyek közül az Anchistropus emarginatus és a Daphnia ambigua a Szigetköz területére nézve is új faj. A monitoring során néhány régebben viszonylag gyakori faj (pl. Alona guttata, Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus, Paracyclops fimbriatus) eltűnt a holtágból, ezzel ellentétben más fajok megjelentek és elszaporodtak (Ceriodaphnia quadrangula 2000-től, Daphnia cucullata 2000-től, Moina brachiata 1999-től). Az együttesek összetételében történt változások jelentős része összefüggésbe hozható a Csákányi-Dunával 1998-ban létesített mesterséges összeköttetéssel.

A Csákányi-Dunában a fajszám az előző évhez képest kismértékben nőtt, 4 Cladocera és 2 Copepoda faj előfordulását mutattuk ki. A Csákányi-Dunából 1991-2006. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 4 és 30 között változott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak. Az Alona rectangula, Diaphanosoma brachyurum, Eudiaptomus gracilis és Mesocyclops leuckarti fajok több éve nem jelentek meg a Csákányi-Dunában, ezzel ellentétesen az Alona intermedia (2001), Pleuroxus denticulatus (2003.) megjelent.

A Zátonyi-Dunában taxonszám a tavalyi alacsony érték után ismét a 2001. óta tapasztalt érték körül volt, 16 taxon (10 Cladocera, 5 Copepoda, 1 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. A együttesek egyedszáma, a 2004-es év kivételével (2004: 477 ind 50 l^-1), megelőző évekhez hasonlóan alacsony volt. A Zátonyi-Dunából 1993-2006. között 75 Crustacea (47 Cladocera, 22 Copepoda, 6 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A fajszám a 1993. óta folyamatosan ingadozott (5-41). A Zátonyi-Dunában 2004-ben megjelent a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj, továbbá 2005-ben a Moina brachiata, Tretocephala ambigua és Cyclocypris ovum. 2006-ban több, hosszú évek óta nem észlelt faj is előkerült (Chydorus piger (1997.), Simocephalus serrulatus (1998.), Acanthocyclops robostus (2000.).

1993. óta több, ritka előfordulású, csak innen kimutatható Crustacea faj jelenlétét is észleltük (Acroperus elongatus, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Cryptocyclops bicolor, Eucyclops macruroides), amely az élőhelyek sokféleségét, stabilitását és a mintavételi hely viszonylagos elzártságát jelzi.

A Lipóti-morotvából 11 Crustacea (9 Cladocera, 0 Copepoda!, 2 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk ki. A taxonszám a tavalyi évhez hasonlóan alacsony volt és a morotvában megszokott igen magas taxonszámhoz képest jelentősen csökkent. A tavalyi évhez hasonlóan a monitoring kezdete óta egyedülállóan Copepoda fajok idén sem fordultak elő, valamint a morotvában évről-évre tapasztalt viszonylag ritka előfordulású, valamint állóvízi és fitofil fajok jelentős arányú megjelenése idén sem volt kimutatható.

A Crustacea együttesek összegyedszáma a tavalyi évhez hasonlóan és ellentétben a megelőző évekkel a morotvában jelentősen csökkent. 1993-2006. között a morotvából 93 (60 Cladocera, 23 Copepoda, 10 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki a Szigetközből előkerült 113 faj közül. A vizsgálati időszak tizenhárom évében a morotva leggyakrabban előforduló fajai az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus). A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelezte, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma stabilan 22-43 között volt, az együttesek összetételében azonban változások történtek (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése). A Daphnia fajok száma és abundanciája 1999. után jelentősen csökkent, míg a Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és az Eucyclops macrurus (2000.) a morotvában új fajok. A Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Oxyurella tenuicaudis, Pleuroxus laevis, P. trigonellus, Simocephalus exspinosus, S. serrulatus and Thermocyclops spp.fajokat több éve nem mutattuk ki a morotvából.

A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza.

Halak-Pisces

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

Felméréseink első időszakában (1992-1997.) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A 2006-os megfigyeléseket júliusban és szeptemberben és részben novemberben hajtottuk végre.

Mintavételi helyek

  Duna főág
      Duna 1839 fkm (1997-2005), 11. helyszín
      Duna 1833 fkm (1994-2001, 2003-2005), 10. helyszín

  Hullámtér
      Csákányi-ág öböl (1992, 1994-2005), 9. helyszín
      Schiesler (1992, 1994-2005), 4. helyszín

  Mentett oldal
      Zátonyi (Gazfűi)-Duna (1994-2005), 12. helyszín
      Lipóti morotva (1994-2005), 5. helyszín

Helyszín: 11, Duna 1839 fkm Duna főág

Az 1839-es fkm-nél 2006-ban 3 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm, 2004-ben 8 faj/1 felm., 2005-ben 7 faj/1 felm).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen. Az 1997 óta folyamatos megfigyelések során mérsékelten csökkenő trend jellemzi az évente kimutatott fajok számát. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1997. és 2006. között 22 halfaj került elő innen. Az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm, Duna főág

Az 1833-as fkm-nél 2006-ban 6 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm., 2005-ben 6 faj/1 felm). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb halfaj, a Neogobius gymnotrachelus került elő a mintavételi helyszínen 2006-ban. A N. gymnotrachelus - a Kessler-gébhez és a feketeszájú gébhez hasonló, invázív ponto-kaszpikus faj - az utóbbi években jelent meg a Közép-Duna felső szakaszán.

Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával (parti füzes benyúló ágai miatt egyre nehezebb a főág partvonala mentén elektromos halászgéppel felmérést végezni) magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1994. és 2006. között 30 halfaj került elő ezen a helyszínen.

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl, hullámtér

A Csákányi-Duna öblözetében 2 felméréssel összesen 12 halfaj előfordulását igazoltuk 2006-ban (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm, 2005-ben 13 faj/2 felm). 1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998 óta kevésbé jelzik a mintavételek.

A megfigyelési helyszín fajgazdagságára utal, hogy az 1992. óta kimutatott halfajok száma összesen 26. Az évente észlelt fajok száma mérsékelt csökkenést mutatott 1999. után, aminek egyik oka lehet a mintavételi helyszín feliszapolódása. A 2006-os felmérések, az utóbbi két év tapasztalataihoz hasonlóan, ismét nagyobb fajgazdagságot igazoltak.

Helyszín: 4, Schiesler-holtág, hullámtér

A Schiesler-holtágban 2006-ban 15 halfaj előfordulását mutattuk ki 2 felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm., 2005-ben 15 faj/1 felm). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. auratus hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. Az 1993-tól 1996-ig tartó időszakban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását figyelhettük meg az elszigetelődött holtágban. A halállomány átalakulására jellemző volt, hogy 1996-ban kizárólag C. auratus került elő, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte. A halállomány alakulása szempontjából igen jelentős beavatkozásnak tekinthetjük annak a mesterséges csatornának a létrehozását, amely 1997 óta összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. A holtág növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) megjelenése, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában (speciális pseudopotamon típusú élőhely) esetenként reofil fajok (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte is igazolható volt.

Az előző évek adataihoz képest 2006-ban nem került elő új halfaj. A halállomány fajösszetétele a 2004-es mintavételi eredményekhez hasonló. Az 1992. és 2006. közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 25, ami jelentős fajgazdagságra utal.

Helyszín: 12, Zátonyi (Gazfűi)-Duna 28.5 fkm, mentett oldal

A Zátonyi-Dunában (Gazfűi-Duna) 2006-ban 11 halfaj jelenlétét igazoltuk 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 16 faj/1 felm). A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Zátonyi-Dunában kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995. óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998 óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a C. carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása.

A 2006-ös felmérés az általában tapasztalható fajgazdagságot mutatatta ki. A Cyprinus carpio előfordulását ismét észleltük. Az 1994. és 2006. közötti időszakban észlelt halfajok száma 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal.

Helyszín: 5, Lipóti morotva, mentett oldal

A Lipóti morotva övcsatornájában 13 halfaj előfordulása igazolódott 2006-ban 2 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm., 2005-ben 9 faj/1 felm). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a Lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. 1995 őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. A halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedése volt megfigyelhető 1998-ig. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota), amelyek nem illenek egy mocsarasodó élőhely halfaunájába. A 2006-os a fogási eredmények összességében kiegyenlítettek voltak, nem került elő újabb halfaj. A R. rutilus dominanciája és az A. alburnus gyakorisága továbbra is jellemző maradt. Az 1994 és 2006 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal.

A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza.

Terrisztris fauna

Puhatestűek (Mollusca)

Mind a mentett oldali, mind az ártéri élőhelyeken elsősorban már a korábbi években is megtalált puhatestű fajok voltak gyűjthetők. A Szigetközre nézve új faj nem került elő a vizsgált élőhelyeken. A Pálfisziget középső erdejében, annak ellenére, hogy a fák az erősen megritkították, nagy egyedsűrűséget és élénk csigaaktivitást. Szerintünk az erdőritkítást követően a talajfelszínt több csapadék érte, és az elburjánzó aljnövényzet jó életfeltételeket nyújtott a csigáknak. Biztosan kedvező hatással volt az ártér csigáira a vízpótló csatornából történő nyári elárasztás.

A Rajka melletti felső erdő malakofaunája a szárazabb környezetigényű, de mégis montán jellegű faunaképet mutat a korábbi évekhez hasonlóan. Mivel az erdő igen sokféle fafajjal lett telepítve, feltűnő a csigák eloszlása. Egyes egzotikus fák környezetét határozottan elkerülik az állatok (pl. vadgesztenye, feketedió), más fás szárúak környezetét pedig határozottan preferálják (pl. juhar fajok, gyertyánok).

A Novákpuszta melletti magassásos-égeresben a szárazföldi csigafajok még nem reagáltak kedvezőtlenül az ott végzett erdőirtásra.

Közvetlenül a Duna-parti sávban élő ártéri csigák nagy egyedszáma és fajbősége azt mutatja, hogy a folyó által közvetlenül öntözött szűk parti sávban, a malakofauna őrzi az elterelés előtti állapotát. Noha ez a zóna a Szigetköz korábban rendszeresen elárasztott részéhez képest elenyészően csekély, a jelentősége azért nagy, mert rezervoár szerepe van az itt élő fajok fenntartásában.

A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza.

Szitakötők

A szitakötőket tekintve a Szigetköz Magyarország leghosszabb ideje, évenként monitorozott területe. Eddig a területről 53 faj (51 lárva, 52 imágó) előfordulását bizonyítottuk.

A különböző víztípusok fajegyüttesei eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására. A hullámtér és a mentett oldal sekély és mély kavicsbánya tavainak faunájában nem történt számottevő változás. A Mosoni-Dunán a megnövekedett vízmennyiség nem befolyásolta folyóvízi fauna összetételét. A vízpótlás érdekében biztosított többletvíz a terület jellegzetes, lassan áramló, sodrásmentes részekben bővelkedő, dús aljnövényzetű vizeit (pl. Gazfűi-Holt-Duna, Nováki-csatorna, Zsejkei-csatorna, Lipót-csatorna) drasztikusan átalakította. Az állóvizekre jellemző fauna elemeinek száma lecsökkent, helyettük folyóvizű illetve tágtűrésű fajok megjelenése figyelhető meg a fajszám csökkenésével párhuzamosan.

A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza.