|
BIOLÓGIAI MONITORING
A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2005. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott. A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük. A 2005. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes élőlények csoportjaira vonatkozóan. A 2005. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi. Növénycönológia A 2005-ös év vegetációs periódusa a megelőzőhöz hasonlóan csapadékos volt. A jobb vízellátottság eredményeképpen a mintaterületeken a lágyszárú szint még az előző évinél is magasabbra nőtt. Az összborítás értékek is magasak voltak, de az értékek nem tértek el szignifikánsan a 2004-e év eredményeitől. Egyes fajok egyedei még a megelőző évinél is magasabbra nőttek, a 30-as mintahelyen a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) példányai elérték a két és fél méteres magasságot.. A 2005-as évben a cönológiai mintaterületeken az átlagos fajszámok kicsit kisebbek voltak, mint 2004-ben, de ez a csökkenés sem szignifikáns. A Duna medrében levő transzekt teljes fajszáma nem jelentősen, de tovább csökkent 2005-ben (49-ről 47-re). A fajok fluktuációját jellemzi, hogy 2005-ben 8 faj tűnt el (ebből 6 faj 2004-ben új volt) és 6 jelent meg ismét. Az utolsó öt év fajszámváltozásait tekintve megfigyelhető, hogy az 50 méteres transzekt vízhez legközelebbi harmadában, a füzesben a legjelentősebb a változás, elsősorban a lágyszárú szint folyamatos gazdagodása következtében, de itt tapasztalható a legnagyobb fluktuáció is. A legmagasabb fajszámok azonban a transzekt felső harmadára jellemzőek. Ezen a részen olyan gyep alakult ki, melyben az évelő füvek dominálnak. A középső magaskórós sávban az invázív zöld juhar (Acer negundo) évről évre nagyobb területet foglal el. A Dunaszigeti-erdő területéről származó kocsányos tölgy levelek átlagos felülete lényegesen meghaladta a korábbi években mértet. Az enyves éger esetében nem volt értékelhető változás 2004-hez viszonyítva. A fehér fűz levélfelület eredményei arra utalnak, hogy 2005-ben a Duna menti élőhelyeken általában a fehér fűz számára kedvező időjárási és vízjárási viszonyok voltak jellemzőek. Ezek hatása azonban nem érvényesülhetett a Szigetköz felső, a Duna elterelésével érintett részén, itt csak a 2004-eshez hasonlóan csapadékos időjárás fejthette ki hatását, a tavalyihoz hasonló levélfelületeket eredményezve. A stabilizált vízszintű Mosoni-Duna mentén 2005-ben sem volt tapasztalható változás a növényzet szerkezetében. Az egyes megfigyelőhelyek felmérési adatait és a helyi növényzet rövid jellemzését a Jelentés táblázatai tartalmazzák. Vízi makrofiton A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz három jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük. Az akvatikus állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait is elsősorban a tanulmányozott helyszínek vízellátása határozta meg. Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen volt megfigyelhető. A hullámtér vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele. A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. Planktonrákok-Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda) A 2005. évi hidrobiológiai monitoring keretében 11 mintavételi helyről 21 planktonmintát gyűjtöttünk. A mintákból összesen 32 Crustacea taxon (19 Cladocera, 7 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki az 1991. óta gyűjtött 109 Crustacea taxon (72 Cladocera, 26 Copepoda, 11 Ostracoda) közül. Az idei összesített taxonszám 1991. óta a legkisebb volt. Idén első alkalommal mutattuk ki a Tretocephala ambigua Cladocera faj néhány egyedének előfordulását. Ellentétben az előző évekkel néhány gyakori, vagy a Szigetközre jellemző faj, mint a Ceriodaphnia reticulata, Daphnia cucullata, Macrothrix hirsuticornis és Sida crystallina idén nem fordult elő a mintavételi helyeken. Az összesített taxonszám a tavalyi évhez hasonlóan a Schisler-holtágban és nem a mentett oldali mintavételi helyeken volt a legnagyobb (17 faj). A taxonszám valamennyi mintavételi helyen, de különösen a Lipóti-morotvában az előző évekhez képest jelentősen csökkent. Az egyedszám maximum szintén a Schisler-holtágban, szeptemberben volt a legnagyobb (732 ind 50 l-1). Az idei általánosan alacsony taxon- és egyedszámokat a magasabb vízállás, a hínárállományok mérsékelt megjelenése és különösen a Schisler-holtágban és a Lipóti-morotvában a tömegesen megjelenő halivadékok és az alacsony fitoplankton biomassza együttes hatása magyarázhatja. 2005-ben a Szigetköz területén a Schisler-holtágból került elő a legtöbb Crustacea faj (17: 10 Cladocera, 6 Copepoda, 1 Ostracoda), de a múlt évhez (26 faj) képest a taxonszám és elsősorban a Cladocerák fajszáma csökkent. A tavaly gyakori fitofil fajok (Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus) idén nem jelentek meg. A Diaphanosoma brachyurum, Iliocryptus agilis, Acanthocyclops robostus, Eudiaptomus gracilis, Mesocyclops leuckarti és Thermocyclops crassus fajok idén csak a holtágban fordultak elő. 1991-2005. között a Schisler-holtágból 71 Crustacea faj (47 Cladocera, 19 Copepoda, 5 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki, az évenkénti taxonszám 12 és 29 között volt. Az 1991. óta tartó vizsgálati időszak során néhány régebben rendszeresen előforduló faj eltűnt a holtágból (pl. Alona guttata, Alona rectangula, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus, Paracyclops fimbriatus), más fajok viszont megjelentek és elszaporodtak (pl. Ceriodaphnia quadrangula 2000-től, Daphnia cucullata 2000-től, Moina brachiata 1999-től). A fent említett változások jelentős része összefüggésbe hozható azzal, hogy a holtág 1998-ban a Csákányi-Dunán keresztül a vízpótlórendszerrrel összeköttetésbe került. 2005-ben a júliusi faj- és egyedszámok szokatlanul csekélyek voltak, elsősorban a holtágban tömegesen előforduló halivadékok fokozott kifalása, valamint a szokatlanul alacsony algaegyedszámok miatt. A Csákányi-Dunában a fajszám (4) az előző évekhez képest jelentősen csökkent. Az egyedszám júliusban nagyon alacsony volt, a szeptemberi viszonylag magas egyedszámot pedig Copepoda fejlődési alakok jelenléte okozta. A Csákányi-Dunából 1991-2005. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 4 és 30 között ingadozott változott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak. Az Alona rectangula, Diaphanosoma brachyurum, továbbá a főágban jellemző Acanthocyclops robustus és Eurytemora velox 1998. óta eltűnt a Csákányi-Dunából, ezzel ellentétesen az Alona intermedia (2001), Pleuroxus denticulatus (2003.) megjelent. 2005-ben több év után ismét megjelent az Eurytemora velox, viszont az ezen a Duna-szakaszon rendszeresen előfordulő fajok közül a Bosmina longirostris, Pleuroxus truncatus és Eucyclops serrulatus fajok jelenlétét idén nem mutattuk ki. A Zátonyi-Dunában taxonszám a megelőző évekhez képest csökkent, 10 Crustacea taxon (8 Cladocera, 1 Copepoda, 1 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. A együttesek egyedszáma szintén a tavalyi értékekhez (2004: 477 ind/50 l) képest jelentősen csökkent és ismét a Zátonyi-Dunára jellemző viszonylag alacsony egyedszám értékeket tapasztaltuk. A Zátonyi-Dunából 1993-2005. között 75 Crustacea (47 Cladocera, 22 Copepoda, 6 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki, a fajszám a 1993. óta folyamatosan ingadozott (5-41). A Zátonyi-Dunában 2004-ben megjelent a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj, továbbá 2005-ben a Moina brachiata, Tretocephala ambigua és Cyclocypris ovum. E viszonylag ritka fajokon kívül 1993. óta több, ritka előfordulású, csak innen kimutatható Crustacea faj jelenlétét is észleltük (Acroperus elongatus, Monospilus dispar, Oxyurella tenuicaudis, Cryptocyclops bicolor, Eucyclops macruroides), amely az élőhelyek sokféleségét, stabilitását és a mintavételi hely viszonylagos elzártságát jelzi. 1993-2005. között a leggyakrabban előforduló fajok a Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus mellett, növényállományokhoz kötődő, állóvizi élőhelyeket kedveli fajok voltak (Disparalona rostrata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus, Scapholeberis mucronata, Simocephalus vetulus, Eucyclops serrulatus, Macrocyclops albidus), amelyek jelenléte szintén a mintavételi hely stabil, makrovegetációval borított élőhelyeit jelzi. 2005-ben azonban valószínűleg a növényállományok kisebb borítása miatt nem jelentek meg olyan, a Zátonyi-Dunában gyakori, fitofil fajok, mint a Scapholeberis mucronata, Sida crystallina, Simocephalus vetulus és az Eucyclops serrulatus. A Lipóti-morotvából 9 Crustacea (7 Cladocera, 0 Copepoda, 2 Ostracoda) taxon előfordulását mutattuk ki. A taxonszám a megelőző évekhez képest jelentősen csökkent és a monitoring kezdete óta egyedülállóan Copepoda fajok nem fordultak elő a morotva mintavételi helyeiről vett mintákban. A mintavételi helyek közül a morotvában évről-évre tapasztalt viszonylag ritka előfordulású, valamint állóvízi és fitofil fajok jelentős arányú megjelenése idén nem volt kimutatható. 1993-2005. között a morotvából 93 (60 Cladocera, 23 Copepoda, 10 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A vizsgálati időszak tizenhárom évében a morotva leggyakrabban előforduló fajai az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus). A morotva kiegyenlített ökológiai viszonyait jelzi, hogy a Crustacea fajok évenkénti száma stabilan 22-43 között volt, az együttesek összetételében azonban változások történtek (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése). A Daphnia fajok száma és egyedszáma a morotvában jelentősen csökkent és 1999. után már csak a Daphnia cucullata és a Daphnia longispina néhány egyedét találtuk csak meg. A Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és Eucyclops macrurus (2000.) a morotva újonnan megtelepedő fajai, ugyanakkor a Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Oxyurella tenuicaudis, Pleuroxus laevis és P. trigonellus, Simocephalus exspinosus és S. serrulatus, valamint a Thermocyclops spp. fajok jelenlétét már több éve nem észleltük a morotvában. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. Halak-Pisces A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira. Felméréseink első időszakában (1992-1997.) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő. A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk a Duna főágában, igen jó eredménnyel. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-től egy nagyobb teljesítményű (5.000 W), hatékonyabb halászgéppel végzünk felméréseket. A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. 2005-ös megfigyeléseket szeptemberben és októberben hajtottuk végre. Mintavételi helyek Duna főág
Hullámtér
Mentett oldal
Duna főág Helyszín: (11), Duna 1839 fkm Az 1839-es fkm-nél 2005-ban 7 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6 faj/1 felm, 2004-ben 8 faj/1 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2005-ben. Az 1997. óta folyamatos megfigyelések során mérsékelten csökkenő trend jellemzi az évente kimutatott fajok számát. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1997. és 2005. között 22 halfaj került elő innen. Az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. Helyszín: 10, Duna 1833 fkm Az 1833-as fkm-nél 2005-ben 6 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm., 2004-ben 4 faj/1 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest egy újabb halfaj, a Neogobius melanostomus került elő a mintavételi helyszínen 2005-ben. A N. melanostomus - a Kessler-gébhez hasonló, invázív ponto-kaszpikus faj - az utóbbi években jelent meg vizeinkben, és ma már a Duna teljes magyarországi szakaszán gyakorinak tekinthető. Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával (parti füzes benyúló ágai miatt egyre nehezebb a főág partvonala mentén elektromos halászgéppel felmérést végezni) magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1994. és 2005. között 29 halfaj került elő ezen a helyszínen. Hullámtér Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl A Csákányi-Duna öblözetében 2 felméréssel összesen 13 halfaj előfordulását igazoltuk 2005-ben (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm, 2004-ben 13 faj/2 felm). 1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998. óta kevésbé jelzik a mintavételek. A megfigyelési helyszín közepes fajgazdagságára utal, hogy az 1992. óta eltelt időszakban kimutatott halfajok száma összesen 20. Az évente észlelt fajok száma mérsékelt csökkenést mutatott 1999. után, aminek egyik oka lehet a mintavételi helyszín feliszapolódása. A 2004-es felmérési eredmények tanulságosak voltak abból a szempontból, hogy a júliusi és az októberi vizsgálatok keretében észlelt fajok száma között több mint háromszoros volt a különbség, azaz a vizsgált mederszakasz halállománya igen változékony. A 2005-ös felmérések ismét nagyobb fajgazdagságot igazoltak. Helyszín: 4, Schiesler-holtág A Schiesler-holtágban 2005-ben 15 halfaj előfordulását mutattuk ki 1 felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm, 2004-ben 15 faj/2 felm.). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. auratus hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. Az 1993-tól 1996-ig tartó időszakban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását figyelhettük meg az elszigetelődött holtágban. A halállomány átalakulására jellemző volt, hogy 1996-ban kizárólag C. auratus került elő, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte. A halállomány alakulása szempontjából igen jelentős beavatkozásnak tekinthetjük annak a mesterséges csatornának a létrehozását, amely 1997 óta összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. A holtág növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) megjelenése, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában (speciális pseudopotamon típusú élőhely) esetenként reofil fajok (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte is igazolható volt. Az előző évek adataihoz képest 2005-ben nem került elő új halfaj. A halállomány fajösszetétele a 2004-es mintavételi eredményekhez hasonló. Az Ameiurus melas aránya kismértékben csökkent, a C. auratus és a S. erythrophthalmus gyakorisága viszont növekedett. Az 1992. és 2004. közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 21, ami közepes fajgazdagságra utal. Mentett oldal Helyszín: 12, Zátonyi (Gazfűi)-Duna 28.5 fkm A Gazfűi-Dunában 2005-ben 16 halfaj jelenlétét igazoltuk 1 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm.). A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Gazfűi-Dunában (Zátonyi-Duna) kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995. óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998. óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a C. carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása. 2005-ös felmérés jelentős fajgazdagságot mutatott ki, ami a 11 éves megfigyelési időszak adatsorában is kiemelkedő. A Cyprinus carpio előfordulását korábban nem észleltük. A kifogott példányok nagyobb méretűek (törzshossz: 43, 57, 74 cm) voltak. A faunaidegen Neogobius kessleri előfordulása újból igazolódott. Az 1994. és 2002. közötti időszakban észlelt halfajok száma 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. A halfajok gyakoriság-eloszlása az előző évekhez hasonlóan alakult. Helyszín: 5, Lipóti morotva mentett oldal A Lipóti morotva övcsatornájában 9 halfaj előfordulása igazolódott 2005-ben 1 felmérés eredményeként. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm., 2004-ben 12 faj/1 felm.). A morotva belső tavában alkalmanként történtek felmérések az elmúlt években, a 2005-ös vizsgálat 5 halfaj előfordulását mutatta ki. (1998-ban 11 faj/1 felm., 1999-ben 9 faj/3 felm.) A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a Lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. 1995. őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. A halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedése volt megfigyelhető 1998-ig. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota), amelyek nem illenek egy mocsarasodó élőhely halfaunájába. A 2005-ös a fogási eredmények összességében kiegyenlítettek voltak, nem került elő újabb halfaj. A R. rutilus dominanciája és az A. alburnus gyakorisága továbbra is jellemző maradt. Az 1994. és 2005. közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. Terrisztris fauna Puhatestűek (Mollusca) A 2005-ben végzett szigetközi malakológiai monitorig során, a 2004-ben is alkalmazott módon, standardizált eljárással végzett gyűjtésekkel állapítottuk meg a puhatestűek jelenlétét. A monitorozás alkalmával először lehetett észlelni az ártér nagyobb testű, gyakoribb csigáinak megfogyatkozását és egyes területekről, főképp a szárazulatok belsejéből való eltűnését. A kisebb fajok eleve rövidebb életű populációi is hiányoznak az ártéri erdők belső részeiből. Mivel a több évig élő, nagyobb testű fajok ritkulása csak huzamosabb idő után vált felismerhetővé, először jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy a Szigetköz puhatestűi közül az időszakos áradások hiányát először az erdei szárazföldi csigák, s azok közül is a nagyobb testűek szenvedték meg. Bár nem tudjuk, hogy a szétterjedés, és ezáltal a visszatelepülés esélyei a nagyobb vagy kisebb testűeknek kedvezőbbek-e, s a csiga-asszociációk lehetőségeiről sincs biztos tudomásunk, a teljeséggel malakofauna nélküli területek benépesülésének lehetőségét a Duna mentén csak az áradások visszatértében remélhetjük. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. Szitakötők (Odonata) A különböző víztípusok faj-együttesei eltérően alakultak a beavatkozások hatására. A hullámtér és a mentet oldal sekély és mély kavicsbánya tavainak faunájában nem történt számottevő változás. A Mosoni-Dunán a megnövekedett vízmennyiség nem befolyásolta a folyóvízi fauna összetételét. A vízpótlás viszont a terület jellegzetes, lassan áramló sodrásmentes részekben bővelkedő, dús növényzetű vizeit (pl. Nováki-csatorna, Zsejkei-csatorna, Lipóti-csatorna) drasztikusan átalakította. Az állóvizekre jellemző gazdag fauna értékes elemeinek száma lecsökkent. Helyettük folyóvízi illetve tágtűrésű fajok megjelenése volt megfigyelhető, több esetben a fajszám párhuzamos csökkenésével. Az utóbbi évek adatai javuló tendenciát mutatnak, az elterelést megelőző állapot visszaalakulására nincs esély. A Duna elterelésének következtében 4 faj tűnt el: Coenagrion ornatum, Aeshna viridis, Stomatochlora falvomaculata, Orthetrum brunneum. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. Kérészek (Ephemeroptera) Hasonlóan az elmúlt évhez a két mintavételi terület kérész-együttesének alakulása egymáshoz közeledő tendenciát mutatott. Figyelemre méltó, hogy a korábban csak szórványosan előforduló állóvízi Caenis lactea populációja mindkét mintavételi ponton stabillá vált. A Magyarországon védett Ephoron virgo Lipóton fordult elő nagyobb számban. A potamofil Caenis rivolorum magyarországi előfordulása eddig nem volt ismeretes. A felmérés adatait a Jelentés tartalmazza. |
|
| ||