BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a 2004. évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását, a földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2004. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terrisztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzes élőlények csoportjaira vonatkozóan.

A 2004. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi.

Növénycönológia

A 2004-es év vegetációs periódusa a megelőző évekénél csapadékosabb volt. Ez az erdei mintaterületeken magasabb aljnövényzet tömeget eredményezett. Egyes réti növények magasabbra nőttek, mint a monitoring kezdete óta bármikor. A 2004-as évben a cönológiai mintaterületeken a fajszámban nem következett be szignifikáns változás. A 2002-es árvíz után a mederszukcessziós mintaterületen nem volt elöntés, a kavics aljzatra rakódott üledék vastagsága a mintavétel hibahatárán belül változott. A mintaterület fajszáma jelentős mértékben csökkent (62-ről 49-re). A felső száraz gyepben az évelő füvek dominálnak. A vízpartot szegélyező füzes sáv mellett, a magasabb térszínen tovább növekekszik a zöld juhar (Acer negundó) újulata, egyedeinek egy része meghaladta az egy méteres magasságot, és már termést érlelt. Ezekből kialakul egy második, szárazságot jobban elviselő fás sáv, amely a magaskórós társulás helyét fogja elfoglalni. A levélfelület mérések többsége szerint az átlagos levélfelületek a legtöbb mintaterületen kisebbek voltak a megelőző évek átlagánál. A nádas mintaterületek a nád magassága az előző évinél kisebb volt. A szigetközi erdők közül a füzesek és a tölgy-kőris-szil keményfaligetek természetessége a hasonló termőhelyen növők országos átlagánál jobb. Ennek oka a gyepszint és a cserjeszint összetételének és szerkezetének természetesebb volta, valamint az országos átlagnál kisebb mértékű vadkár.

A Mosoni-Duna vízszintje mesterségesen stabilizált, ott talajvízszint csökkenés nem történt, ezért a növényzet állapotában sem következett be olyan változás, mely a Duna elterelésével hozható kapcsolatba. A partján elhelyezkedő füzesek között sok természetes állapotú van. Fontossága miatt megismételjük, hogy a vizes élőhelyekre jellemző növényzet regenerációs potenciálja lehetővé teszi, hogy ahol mesterséges beavatkozással újra vizes élőhelyet alakítanak ki, a jellemző fajok spontán és gyorsan megtelepszenek, illetve visszatelepszenek - jó példa erre a Lipóti-tó partvidéke. Ez arra utal, hogy ha egy morotva, mellékág, vagy egész ágrendszer vízpótlásának hatékonyságát nagyobb rendelkezésre álló vízmennyiséggel és a területre juttatás műszaki megoldásaival sikerül megvalósítani, a hullámtérre jellemző növényzet gyorsan regenerálódni képes. A növényzet számára a magas talajvízszintnek és az időnkénti elöntéseknek az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban sokkal nagyobb jelentősége van, mint az év többi részében.

Az egyes megfigyelőhelyek felmérési adatait és a helyi növényzet rövid jellemzését a Jelentés táblázatai tartalmazzák.

Vízi makrofitonok

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz három jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük.

Az állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait vizsgálatunk évében is legfőképpen a mintavételi helyek szabályozott vízellátása határozta meg.

Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen volt megfigyelhető.

A hullámtér vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyebb vizű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott vízjárásnak megfelelően az előző években tapasztaltakhoz hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen. A Lipóti morotva (No. 6) csatornaszerű szakaszán a korábbi kotrás hatásai még megfigyelhetőek.

Planktonrákok-Crustacea (Cladocera,Ostracoda,Copepoda)

2004-ben 25 zooplankton mintát gyűjtöttünk a Szigetköz 10 mintavételi helyéről. 40 Crustacea taxon (27 Cladocera, 8 Copepoda, 5 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki a Szigetközből 1991. óta gyűjtött 108 taxon (71 Cladocera, 26 Copepoda, 11 Ostracoda) közül.

Az előző évekkel ellentétben a fajszám nem a mentett oldalon, hanem a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (26 faj). A Szigetköz hullámtéri mintavételi helyein 2003-ban első alkalommal előfordult, ritkán előforduló Cladocera faj, a Pleuroxus denticulatus ez évben a főágban és a mentett oldalon is megjelent. 2004-ben három olyan ritka Cladocera faj (Alona rustica, Polyphemus pediculus, Pseudochydorus globosus) is újra megjelent a mintavételi helyeinken, amelyek jelenlétét már több éve nem észleltük. A makrovegetációhoz kötődő, általában állóvízi Graptoleberis testudinaria, Macrocyclops albidus és Cypridopsis vidua fajok egyedszáma és elterjedési területe ez évben jelentősen nőtt feltehetően a mintavételi helyek makrovegetációjának növekedése miatt. A Crustacea együttesek abundanciája a Lipóti-morotvában volt a legnagyobb (3402 ind./100L), a maximum egyedszám a mintavételi helyeken általában júniusban volt.

A Schisler-holtágból (No. 4) 26 Crustacea taxon (17 Cladocera, 7 Copepoda, 2 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki. A tavalyi évvel összehasonlítva a Cladocera fajok száma jelentősen nőtt a szubmerz növényegyüttesek borításának növekedése miatt.

Az összegyedszám maximuma (2302 ind./100L) júniusban volt, amikor fajgazdag, makrovegetációhoz kötődő, Scapholeberis mucronata, Simocephalus vetulus, Eucyclops serrulatus, Macrocyclops albidus és Cypridopsis vidua dominanciájával jellemezhető együttesek jelentek meg. Az előző évekkel ellentétben az euplanktonikus Bosmina longirostris és Mesocyclops leuckarti fajok tömeges, nyár eleji, őszi elszaporodását ez évben nem észleltük valószínűleg a holtág nyílt víztereinek csökkenése miatt. 2004-ben a leggyakoribb fajok az Eucyclops serrulatus (14.75%) és a fitofil Cypridopsis vidua (15.14%) voltak. 1991-2004 között 71 Crustacea taxon (47 Cladocera, 19 Copepoda, 5 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 12 és 29 között volt. Az Alona rectangula, Alona guttata, Pleuroxus trigonellus, Simocephalus serrulatus, Ectocyclops phaleratus és Paracyclops fimbriatus fajok eltűntek a holtágból, a Ceriodaphnia quadrangula, Daphnia cucullata és Moina brachiata Cladocera fajok viszont új fajként megjelentek a holtágban. Ezek a Crustacea együttesek összetételében kimutatott változások összefüggésbe hozhatóak a Csákányi-Dunával 1998-ban létesített mesterséges összeköttetéssel.

A Zátonyi-Dunában (No. 5) a faj- és egyedszám a tavalyi évhez képest egyaránt nőtt, 12 Cladocera, 5 Copepoda és 3 Ostracoda taxon előfordulását mutattuk ki. Az Alona rustica és a Megacyclops viridis fajok idén kizárólag a Zátonyi-Dunában fordultak elő. Az egyedszám maximum (954 ind./100 L) a hullámtéri mintavételi helyekhez hasonlóan júniusban volt, a leggyakoribb fajok a makrovegetációhoz kötődő Pleuroxus truncatus (34,22%) és Sida crystallina (30,29%) voltak. A Zátonyi-Dunából 1993-2004. között 72 Crustacea (45 Cladocera, 22 Copepoda, 5 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki., az évenkénti fajszám 5 és 41 között ingadozott. A Zátonyi-Dunában 1993. óta első alkalommal idén jelent meg a ritka előfordulású Alona rustica és Pleuroxus denticulatus, valamint az Eudiaptomus gracilis Copepoda és a Cyclocypris laevis kagylósrák faj. 1993-2004. között a leggyakrabban előforduló fajok a Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus mellett, növényállományokhoz kötődő, állóvizi élőhelyeket kedveli fajok voltak (Disparalona rostrata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus, Scapholeberis mucronata, Simocephalus vetulus, Eucyclops serrulatus, Macrocyclops albidus), amelyek jelenléte szintén a mintavételi hely stabil, makrovegetációval borított élőhelyeit jelzi.

A Lipóti-morotvából (No. 6) 24 Crustacea (17 Cladocera, 4 Copepoda, 2 Ostracoda, 1 Mysida) taxon előfordulását mutattuk ki. A fajszám a tavalyi évhez képest nőtt, annak ellenére, hogy a Nuphar állományok idén csak kis mértékben fejlődtek ki. A szigetközi mintavételi helyek közül csak a Lipóti-morotvából mutattuk ki a következő fajok előfordulását: Alona quadrangularis, Ceriodaphnia megops, Polyphemus pediculus és a ritkán előkerülő Dolerocypris fasciata Ostracoda faj. A Chydorus sphaericus, Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus, Scapholeberis mucronata és Sida crystallina tömeges elszaporodásával az egyedszám maximum (3402 ind./100L) júniusban jelentkezett. 1993-2004. között a morotvából 92 (59 Cladocera, 23 Copepoda, 10 Ostracoda) faj jelenlétét mutattuk ki. A vizsgálati időszak tizenegy évében a morotva leggyakrabban előforduló fajai az állóvizekben gyakori, növényállományokhoz kötődő fajok közül kerültek ki (Acroperus harpae, Alonella nana, Camptocercus spp., Ceriodaphnia pulchella, C. reticulata, Graptoleberis testudinaria, Pleuroxus aduncus, P. truncatus, Polyphemus pediculus, Sida crystallina, Simocephalus vetulus, Macrocyclops albidus).

A morotva jó ökológiai állapotát jelzi, hogy az évenkénti Crustacea fajszám stabilan 22-43 között volt, azonban az együttesek összetételében változások (fajcsere, megtelepedés, néhány faj eltűnése) történtek. A Daphnia fajok száma és egyedszáma a morotvában jelentősen csökkent és 1999. után már csak a Daphnia cucullata és a Daphnia longispina néhány egyedét találtuk csak meg. A Camptocercus rectirostris (2001.), Moina brachiata (1999.) és Eucyclops macrurus (2000.) a morotva újonnan megtelepedő fajai, ugyanakkor a Ceriodaphnia dubia, Kurzia latissima, Megafenestra aurita, Oxyurella tenuicaudis, Pleuroxus laevis és P. trigonellus, Simocephalus exspinosus és S. serrulatus, valamint a Thermocyclops spp. fajok jelenlétét már több éve nem észleltük a morotvában.

A Csákányi-Dunában (No. 9) a fajszám (15) a tavalyi évhez (14) képest nem változott.. A egyes fajok egyedszáma a Pleuroxus truncatus (43.89%) és Sida crystallina (19,08%) kivételével alacsony volt, az egyedszám maximum (214 ind./100 L) a mintavételi helyek többségéhez hasonlóan júniusban volt. A Csákányi-Dunából 1991-2004. között 59 Crustacea (37 Cladocera, 18 Copepoda, 4 Ostracoda) faj előfordulását mutattuk ki, az évenkénti fajszám 4 és 30 között ingadozott. Leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris és a Chydorus sphaericus mellett a Pleuroxus truncatus, Sida crystallina, Eucyclops serrulatus és Mesocyclops leuckarti voltak. Az Alona rectangula, Diaphanosoma brachyurum, továbbá a főágban jellemző Acanthocyclops robustus és Eurytemora velox 1998. óta eltűnt a Csákányi-Dunából, ezzel ellentétesen az Alona intermedia (2001), Pleuroxus denticulatus (2003.) megjelent.

Halak-Pisces

Felméréseink első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végeztünk halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosítottuk mintavételi módszerünket. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztünk felméréseket, továbbá áttértünk egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. A Duna főágában végzett felmérésekhez 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltunk. A 2003-as mintavételeket a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtottuk végre. 2004-ben egy nagyobb teljesítményű (4.500 W) halászgéppel végeztünk felméréseket, valamennyi helyszínen.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor elsősorban a nyár végi és a kora őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. 2004-es megfigyeléseket júliustól októberig hajtottuk végre.

Duna főág

Helyszín: (11), Duna 1839 fkm

Az 1839-es fkm-nél 2004-ban 8 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm., 2003-ban 6/1 felm.). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2004-ben. Az 1997 óta folyamatos megfigyelések során csökkenő trend jellemzi az évente kimutatott fajok számát. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1997 és 2003 között 22 halfaj került elő innen. Az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm

Az 1833-as fkm-nél 2004-ben 4 faj jelenlétét igazoltuk egy felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm, 2003-ban 4 faj/2 felm..). A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2004-ben. Az évtizedes megfigyelési sorozat kezdetétől az évente igazoltan előforduló fajok számának csökkenő trendjét lokálisnak tekintjük, azt elsősorban a mintavételi körülmények változásával (lásd az előző helyszín leírásánál tett megjegyzéseket) magyarázzuk, ezért a megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1994 és 2004 között 27 halfaj került elő innen.

Hullámtér

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl

A Csákányi-Duna öblözetében 2 felméréssel összesen 13 halfaj előfordulását igazoltuk 2004-ben (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm., 2003-ban 6 faj/2 felm). 1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte.

1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998 óta kevésbé jelzik a mintavételek.

Az előző évek adataihoz képest 2004-ben újdonságnak tekinthetjük a Silurus glanis előfordulását. Közepes fajgazdagságra utal, hogy az 1992 óta eltelt időszakban kimutatott halfajok száma összesen 20. Az évente észlelt fajok száma mérsékelten csökkent 1998 óta, aminek egyik oka lehet a mintavételi helyszín feliszapolódása. A 2004-es felmérési eredmények tanulságosak is abból a szempontból, hogy a júliusi és az októberi vizsgálatok keretében észlelt fajok száma között legalább háromszoros a különbség, azaz a vizsgált mederszakasz halállománya különösen változékony.

Helyszín: 4,. Schiesler holtág

A Schiesler holtágban 2004-ben 15 halfaj előfordulását mutattuk ki 2 felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm.). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. auratus hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. Az 1993-tól 1996-ig tartó időszakban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását figyelhettük meg az elszigetelődött holtágban. A halállomány átalakulására jellemző volt, hogy 1996-ban kizárólag C. auratus került elő, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte. A halállomány alakulása szempontjából igen jelentős beavatkozásnak tekinthetjük annak a mesterséges csatornának a létrehozását, amely 1997 óta összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. A holtág növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) megjelenése, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában (speciális pseudopotamon típusú élőhely) esetenként reofil fajok (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte is igazolható volt.

Az előző évek adataihoz képest 2004-ben újnak tekinthetjük az Ameiurus melas és a Gymnocephalus cernuus előfordulását. Az előbbi faunaidegen faj populációjának egyedsűrűsége nem jelentéktelen. Ez igazolódott a Misgurnus fossilis állomány esetében is.

Az 1992 és 2004 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 21, ami már számottevő fajgazdagságra utal. Az utóbbi évek tapasztalataihoz hasonlóan a R. rutilus és az A. alburnus volt a leggyakoribb halfaj.

Mentett oldal

Helyszín: 12, Zátonyi (Gazfűi)-Duna 28.5 fkm

A Gazfűi-Dunában 2004-ben 12 halfaj jelenlétét igazoltuk 1 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm., 2003-ban 10 faj/2 felm.).

A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Zátonyi (Gazfűi)-Dunában kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995 óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998 óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a C. carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása.

A 2004-es felmérések - eltérően az előző két év tapasztalataitól - ismét jelezték a Carassius carassius és a Misgurnus fossilis jelenlétét. A faunaidegen Neogobius kessleri előfordulása újból igazolódott. Az eddig kimutatott fajok listája nem gyarapodott új fajjal 2004-ben. Az 1994 és 2002 közötti időszakban észlelt halfajok száma 18, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Az előző évekhez hasonlóan a fogási eredmények kiegyenlítettnek tekinthetőek.

Helyszín: 5, Lipóti morotva

A Lipóti morotvában 12 halfaj előfordulása igazolódott 2004-ben 1 felmérés eredményeként (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm., 2003-ban 12 faj/2 felm.).

A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. 1995 őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. A halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedése volt megfigyelhető 1998-ig. Az 1994 és 2001 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota), amelyek nem illenek egy mocsarasodó élőhely halfaunájába.

Az utóbbi négy évben a fogási eredmények viszonylag kiegyenlítettek voltak. Az előző évek adataihoz képest 2004-ben sem került elő új faj. Általános a R. rutilus dominanciája és az A. alburnus gyakorisága.

Terrisztris fauna

Puhatestűek (Mollusca)

2004-ben a korábban alkalmazott, a relatív gyakoriságot feltüntető módszer helyett, egyes megfigyelési pontokon azonos időt töltve (15 perc), egyeléssel gyűjtöttük az állatokat, illetve a vízi fajok jelenlétét (3 liter fenéküledékből kigyűjtött példányok alapján állapítottuk meg. A mintavételezést szeptember 18 - október 3. között végeztük.

A korábbi évekhez viszonyítva - jelentősen kevesebb faj került elő az egyes élőhelyeken. Főleg a szárazföldi fajok számában volt tapasztalható csökkenés. Ez nem a szigetközi puhatestűek nagymérvű megfogyatkozásának következménye, hanem annak, hogy a random módszerrel történő gyűjtés a ritkább fajokat csak nagyon kis eséllyel detektálja.

A vizsgált pontokon általában nem volt lényeges faunaváltozásra utaló jel a szigetközi csigák és kagylók között. A Duna fő medre ebben a tekintetben kivétel, mert az ott megjelenő Corbicula fluminea olyan rohamosan szaporodik, hogy néhány éven belül a leggyakoribb puhatestű lehet a szigetközi Dunában.

A mentett oldal izolált élőhelyein a ritka fajok fennmaradása továbbra is biztosítottnak látszik. Minden olyan élőhely stabilizálódhat, ahol emberi zavarás nincsen, de az emberek által frekventált területeken bizonytalan a ritkább fajok jövője. A Paladilhia oshanovae fennmaradása a Duna mentén lévő forrásokban nem tűnik veszélyeztetettnek, és élő példányainak felszín közeli előfordulása a tiszta talajvíz folyamatos áramlására utal.

Szitakötők (Odonata)

A szitakötő faunában lényeges változás nem tapasztalható. Az egykor lassú folyású mellékágak, csatornák faunája a vízpótlás következményeként lényegesen átalakult. Folyóvízi, tág tűrésű fajok folyamatos jelenlétét tapasztaljuk évek óta.

Kérészek (Ephemeroptera)

A rajkai főági és a lipóti mellékági terület kérész együtteseinek alakulása folyamatosan egymáshoz közeledő tendenciákat mutatott. Mindkét vizsgálati ponton a mérsékelten potamofil - állóvizű minősítésű Caenis horaria és C. robusta előfordulása volt jellemző.

Tegzesek (Trichoptera)

A korábban már ismertetett közönséges és a leginkább Szigetközre jellemző fajok (Glossosoma boltoni, Agapetus laniger) a minták nagy részét adják. Ebben az évben a Szigetköz faunájára két új fajt találtunk: Erotesis baltica és Oecetis tripunctata.