FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

A 2004. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt nyolc felszíni víz mintavételi helyen a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízminőségi mérések, valamint a 2001 évi Közös Éves Jelentés ajánlásainak megfelelően kijelölt három új mérőhelyen a vizminőség mérése kiegészítésre került.

A megfigyelő rendszer 11 mérőhelyének helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOV rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek néhány kivétellel a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak.

A közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek nemzeti vízminőség vizsgálati adatait, valamint a fitoplankton, zooplankton és makrozoobenton és a mederüledék vizsgálatok eredményeit a 2003. november 01.- 2004. október 31. közötti hidrológiai évre vonatkozóan a II. sz. melléklet táblázatai tartalmazzák. Az Öreg-Dunán kijelölt három új mérőhely esetében a visszamenőleg - a Dunaremete szelvényben 1992-től, a Fenékküszöb térségi két szelvényben 1995-től - rendelkezésre álló vízminőségi adatokat is közöljük a vizsgált paraméterekre vonatkozóan.

A mérőhelyek vízminőségének 2004. évi alakulását az 1998. január 9-i közös jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik. Az új mérőhelyek esetében a rendelkezésre álló vizsgálati időszak adatai kerültek feldolgozásra.

A vízterek vízminőség jellemzése

A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél közös megállapodás alapján a Magyar - Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottságának 78. tárgyalásáról készült Jegyzőkönyv (Szlovákia, Selmecbánya, 2003. december 8-12.) 2. sz. mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe, amely ötosztályos rendszerű. A vízminőségi osztályok megnevezése az alábbi:

Az osztályozási rendszer a felszíni vizek minőségére vonatkozó általános minőségi követelményeket, az őshonos halfajok fejlődéséhez megfelelő vízminőségi értékeket, a felszíni vizeknek ivóvíz célú felszíni vízminőségi határértékeket, és a TNMN (az ICPDR nemzetközi dunai monitoringja) osztályozási rendszerét veszi figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek határértékeit a Jelentés "A minősítésnél alkalmazott határértékrendszer" című táblázata tünteti fel. A határérték rendszer a szervetlen mikroszennyezők esetében a vízben oldott nehézfémek koncentrációit veszi figyelembe, és nem tartalmaz határértékeket az összes vas és mangán tartalomra. Ezért e komponensek mennyiségi változását külön értékeljük a vizsgált hidrológiai évben az előző évi eredményekkel összehasonlítva.

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A vizsgált vízterületeket a tavaszi csapadékos időjárás következtében a vegetációs időszak kezdetén átlagosan 15 °C közeli vízhőmérsékletekkel lehetett jellemezni. A Duna főág és hullámtéri területeken mindig alacsonyabb vízhőmérséklet fordult elő, mint a Mosoni-Dunában. A Szivárgó víz (Rajka, II. sz. zsilip) vízhőmérséklet változása ebben az évben is különbözött a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) hőmérsékletétől. A Szivárgó víz hőmérséklete áprilisig 3-4 °C-al melegebb, majd a nyári időszakban közelítőleg azonos, az év végére pedig hűvösebb volt az I. zsilipnél mért értékeknél.

A hidrológiai évben hasonlóan alakult a Duna fenékküszöb felett, alatt valamint a Dunaremete térségében mért vízhőmérséklet értékek, amelyek egész évben az I. vízminőségi osztályon belül maradtak.

Összességében a vizsgált vízterek hőmérsékletének alakulása a hidrológiai évben egymáshoz nagymértékben hasonló volt, amit a mellékelt ábrák is szemléltetnek. A mért vízhőmérsékleti értékek a Dunán, a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) és a mellékágakban az I. vízminősítési osztály határértékén belül maradtak a maximum értékek kivételével, amelyek a II. osztályba tartoztak.

pH

A víz lúgosodása általában a vízterületek tavaszi algásodása idején jelentkezett, a legnagyobb pH értékek április - május hónapban fordultak elő valamennyi víztérben. A Duna főág rajkai és Medvei hídi szelvényében, valamint a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) a mért értékek II. vízminőségi osztályba tartoztak. A Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) mért pH értékek a viszont a vizsgált időszakon belül májustól októberig I. osztályba voltak sorolhatók.

Kiemelendő, hogy az Ásványi-ág és a Szigeti-ág mintavételi helyen III. osztályú értékek is előfordultak. Az Ásványi-ágban márciustól júniusig terjedő időszakban fordultak elő III. osztályba tartozó értékek (maximum:8,95), míg a Szigeti ágban május és június között (maximum: 8,7) mértek 8,5 -et meghaladó értéket.

A hidrológiai évben hasonlóan alakultak a fenékküszöb közvetlen hatásterületén mért pH értékek.

A Mosoni-Duna Véneki szelvényében a pH értékek alakulásával kapcsolatban megállapítható, hogy a hidrológiai év októbertől júniusig terjedő időszakában II. vízminőségi osztályba, míg az év hátralévő részében az I. osztályba volt sorolható.

Fajlagos elektromos vezetőképesség

A fajlagos elektromos vezetőképesség értékek a vízterületen 30-60 mS/m közötti tartományban ingadoztak. Általánosan megállapítható, hogy a sótartalom tavasszal feldúsult, legkisebb értékek pedig nyáron fordultak elő (minimum: 29,3 mS/m, I. zsilip). A vízpótlással érintett hullámtéri területek sótartalom változása a Duna főágéval megegyező volt, de a Mosoni-Duna Vének szelvényben 03-04. hó között 50 mS/m feletti értékeket (maximum: 60,8 mS/m) is mértek. Továbbra is a legstabilabb sótartalom a szivárgó (Rajka, II. zsilip) vízre jellemző.

Az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált mintavételi helyen az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I-II. osztályba tartoztak.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, valamint a mellékágakban a hidrológiai év kora tavaszi időszakától kezdődően 40 mS/m alatti értékek voltak jellemzőek, míg a Mosoni-Duna Vének szelvényben egész évben az e fölötti, II. osztályú értékek, ami a nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások hatása mellett esetenként a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja. Kissé nagyobb sótartalmú még a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) a többi vízterületnél, de a legstabilabb sótartalom itt jellemző.

Lebegőanyagok

A Duna főág és mellékágrendszer vízterületeinek lebegőanyag tartalma csak az árhullámok idején emelkedett meg. A vizsgált időszak során mért értékek 5-124 mg/l között váltakoztak, így I.-V. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók. A legtisztább víznek továbbra is a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) minősült.

A 2004. tavaszán és 2004. őszén kialakult mesterséges árhullámok idején a Duna főág Rajkai szelvényében IV. osztályú lebegőanyag tartalmat (59 mg/l) is mértek 2004. június 8.-án, ami egyben a maximális értéket is jelentette a vizsgált időszakon belül. Ugyanebben az időpontban a Duna Medvei szelvényében (41 mg/l), valamint a Szivárgó II. Zsilip (27 mg/l) is maximumot mértek. A Duna főág lebegőanyag tartalmának változásait elemezve megállapítható volt, hogy az elterelés előtti 4 évben mért átlagos lebegőanyag tartalomhoz képest jelentősen lecsökkent az utolsó 4 évben mért átlagos koncentráció, ami feltehetően a Csúnyi tározó ülepítő hatásaként értelmezhető.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben a 2004. 07 és 08. hóban mért V. osztályba tartozó 113 mg/l és 124 mg/l érték kivételével csak I-II-III. osztályú értékek fordultak elő.

A tározó menti szivárgó csatorna vize változatlanul csekély lebegőanyag tartalmú volt, a hidrológiai év során 1-8 mg/l közötti értékeket mértek a mesterséges árhullámok kivételével, amikor 17-27 mg/l értékek is előfordultak.

Kationok és anionok

A korábbi évek mérési eredményeivel összhangban az ionösszetétel mennyiségi aránya a vizsgált vízterekben stabil volt, és követte a sótartalom évszakos változásait.

Az év során a Duna főágban és a hullámtéri vízterekben mért sótartalom ionösszetételében a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében a nagyobb sótartalommal összefüggésben az ionok közül a nátrium-, kálium-, klorid- és szulfátionok koncentráció értékei haladták meg a Duna főágban és a mellékágakban mért értékeket.

A legstabilabb ionösszetétel továbbra is a szivárgó vízre jellemző.

A klorid- és szulfát ionok mennyisége valamennyi víztérben az I. vízminősítési osztályba volt sorolható.

Összefoglalóan az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és a vízhozam változásokkal is összefüggést mutatott. Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a tározó alatt átszivárgó víz és a Mosoni-Duna Vének szelvénye a Győrnél beömlő egyéb vízfolyások és a város tisztított szennyvizének hatása miatt. A viszonylag hosszú, csapadékhiányos meleg időszak a korábbi évekkel szemben erőteljesebb felmelegedést eredményezett a felszíni vizekben.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammóniumion koncentrációk a Mosoni-Duna Vének mérőhely kivételével 0,02-0,31 mg/l értékek között változtak a mintavételi helyeken az előző évhez képest tágabb intervallumban. A mérőhelyek vize általában I.-II. osztályúnak minősült. A hidegebb vízhőmérsékletű időszakban előforduló nagyobb koncentráció értékek 04. hótól a vizsgálati időszak végéig többnyire a felére csökkentek.

A Duna főág Rajkai és Medvei szelvény értékei alapján egész évben kiváló volt a víz minősége, még a téli hónapok alatt sem haladták meg a 0,2 mg/l-es ammónium-nitrogén értékeket. Hasonlóképpen alakultak a Duna fenékküszöb felett, alatt valamint a Dunaremetei szelvényben mért koncentráció értékek azzal a különbséggel, hogy a fenékküszöb feletti valamint a dunaremetei szelvényben előfordultak II. vízminőségi osztályba tartozó értékek a tavaszi időszak alatt.

Továbbra is a vizsgált vízterek közül a Szivárgó (II. zsilip) vize bizonyult a legtisztábbnak a 0,13 mg/l-es maximális ammónium értékével.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben többszöröse volt az egyéb vízterekben mért értékeknek. Az ammónium koncentráció 0,07-1 mg/l értékek között változott, és kevéssé volt kimutatható az évszakos periodicitás. A vizsgált időszakon belül az értékek kizárólag áprilistól júliusig tartoztak az I. vízminőségi osztályba, míg az év többi időszakában II.-III.-IV. osztály értékek voltak jellemzők.

Nitrátok

Az elmúlt hidrológiai évben a nitrát koncentrációk a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb, majd a felmelegedést követően áprilistól kisebb értékeket. A korábbi évekhez hasonlóan a vegetációs szakaszban a téli-tavaszi nitrát készlet általában a felére csökkent, amit a nitrát koncentrációk változását ábrázoló diagramok szemléletesen mutatnak. Legkisebb nitrát koncentrációk továbbra is a szivárgó vizet jellemezték (Rajka, II. zsilip).

A nitrát koncentrációk alapján a vizsgált mérőhelyek általában az I.-II. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók egy-egy III. osztályba tartozó érték kivételével.

Az Ásványi-ágban és a Szigeti-ágban egyetlen esetben sem érték el a koncentrációk a II. vízminősítési osztály felső 13,27 mg/l határértéket. A főág- és a mellékágak többi mérőhelyén, továbbá a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip) egy-egy alkalommal, februárban mérték a III. osztályba tartozó maximum értéket.

Véneknél a Mosoni-Duna nitrát szennyezettsége jelentősen ingadozott: télen-tavasszal a víz III. osztályúnak minősült, nyáron pedig II. osztályba volt sorolható. Jellemző, hogy a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) nitrát szennyezettsége a többi víztértől eltérően kisebb mértékű volt (II.-I. osztály).

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrition mennyisége szintén szezonálisan változott, de az előző évekhez képest szűkebb tartományban (minimum: 0,018 mg/l, Duna, Dunaremete, maximum: 0,132 mg/l Mosoni-Duna, Vének). A koncentráció értékek alapján valamennyi mérőhely vize II. osztályba volt sorolható. A vízterületeken a hidrológiai év első hónapjaiban mért nagyobb nitrition tartalom a víz felmelegedését követően jelentősen csökkent, de még így is II. vízminőségi osztályba tartozó értékek voltak a jellemzőek. A vizsgált időszak alatt augusztus hónapban az Ásványi-ág, Szigeti-ág valamint a Duna fenékküszöb felett fordultak elő 0,032 mg/l-nél kisebb értékek

A legmagasabb koncentráció értékeket a Mosoni-Duna Vének szelvényében fordultak elő.

Összes nitrogén

A vizsgált vízterületekben a nitrogénformák mennyiségi arányából következően az összes nitrogén tartalmat alapvetően a nitrát-nitrogén- és a szerves nitrogéntartalom alkotja.

A vízterekben az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt és főleg a nitrát tartalom évszakos változását követte a Duna főágban a Szivárgó vízben (II. zsilip), és a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip). Az értékek a hidrológiai év nagyrészében a II. vízminősítési osztály határértékei közé tartoztak, de a III. osztályú minősítés gyakrabban fordult elő a hidrológiai év első felében. Az 1,60 mg/l minimum értéket a Szivárgó víz (II. zsilip) mérték, míg a 8,46 mg/l maximum értéket a Mosoni-Duna Véneknél.

Kiváló vízre utaló I. vízminőségi osztályba tartozó értékek a II. zsilip, a Duna főág Medvei szelvényében, valamint a Duna fenékküszöb felett fordultak elő a nyári hónapokban szorványosan.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben télen nagyobb mennyiségű összes nitrogén tartalom volt kimutatható, majd áprilistól szeptemberig fokozatosan csökkent a koncentráció (minimum: 2,06 mg/l). A szelvény valamennyi mérési adata II.-III. vízminőségi állapotot eredményezett a februári IV. osztályba tartozó 8,46 mg/l maximum érték kivételével.

A szivárgó vízben volt átlagosan a legkevesebb az összes nitrogén mennyisége, ami többnyire II.-III. osztályú vízminősítést eredményezett.

Foszfátok

Az elmúlt hidrológiai évben a Mosoni-Duna, Vének mérőhely kivételével a foszfát koncentráció idősorok valamennyi víztérben hasonlóan alakultak. A mért értékek 0,02-0,29 mg/l értéktartományban fordultak elő, és a Helenai-ágban III. osztályba tartozó maximum érték (0,48 mg/l) kivételével az I.-II. vízminősítési osztályba tartoztak.

Nagyobb oldott orto-foszfát ion tartalom a hidegebb hónapokban és az árhullámok idején volt jellemző, a legkisebb értékeket a nyári hónapokban mérték.

A foszfát ionok koncentrációja a talaj szűrőhatása miatt - a korábbi évekhez hasonlóan - a szivárgó vízben volt a legalacsonyabb (0,01-0,09 mg/l), ami I. osztályú minősítést jelentett az egész év során.

A Mosoni-Duna szennyezettebb a Vének szelvényben, általában három-négyszer nagyobb koncentrációkat mértek (0,18-0,69 mg/l), mint a többi víztérben, ami a tavaszi és a téli hónapokban gyakran eredményezett III. esetenként IV. osztályú minősítést.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok hatása is kimutatható, mivel koncentrációnövekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött foszfor tartalom. Kivételt képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek, az év során egyszer érte el a II. osztályba tartozó koncentráció értéket (0,19 mg/l)

A koncentrációk 0,02 -0,25 mg/l értékek között (I-III. osztály) változtak a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben, többségében I.-II. osztályba tartozó értékekkel.

A szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) a tápelem ebben az évben is igen kis koncentrációban (I. osztály) volt jelen, amit a Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) koncentrációjának változásával való összehasonlítás is szemléletesen igazol a mellékelt ábrákon.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében az ismertetett hatások miatt mindig nagyobb az összes foszfor mennyisége, mint a többi víztérben, ami a folyószakasz mérsékelt-gyenge (III.-IV. osztály) szennyezettségét okozta ebben az évben is a hidegebb hónapokban.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a vízterületek ásványi nitrogén spektrumában az ammónium- és nitrit-nitrogén formák kis mennyiségben fordultak elő és a nitrát-nitrogén dominált. A nitrogénformák szezonális koncentráció változásai a vízhőmérséklettől függő biokémiai folyamatok következménye. A foszforformák koncentrációnak csökkenése szintén a melegebb tavaszi hónapoktól volt kimutatható valamennyi mintavételi helyen.

A 2004. hidrológiai évben a vizsgált vízterekben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt az eutrófikus, bőven termő állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői

Oldott oxigén

A vizsgált vízterek oxigénellátottságát a szerves anyag terhelések bomlási folyamatain kívül a hidrometeorológiai viszonyok- és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai befolyásolják.

A vízterek oldott oxigén változásának dinamizmusát az oldott oxigén koncentráció idősorát bemutató grafikonon is szemléltetjük.

A Duna főmederben Rajka és Medve mérőhelyen mért oldott oxigén koncentrációk egész évben megfeleltek az I vízminőségi osztály értéknek. Az év során a júliusban mért oxigén koncentráció a vízterek oxigén túltelítettségi állapotára utal.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben (Rajka, I. zsilip) az oxigén ellátottság az éves adatok értékelése során kedvezően alakult (I. vízminőségi osztály, kivétel 6,24 mg/l-es koncentráció, ami II. vízminőségi osztály), a Szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip), szintén csak egy alkalommal mértek II. osztályú minőségi értéket. (6,7 O2 mg/l ).

Az "elhagyott" régi Duna mederben a fenékküszöb térségében és Dunaremeténél 2004. évben egyszer, augusztusban mértek 6,20-6,50 mg/l-es, II. vízminőségi osztályba tartozó koncentráció értékeket.

A mellékágakban a mérések idején hasonló oldott oxigén koncentrációkat mértek, mint a főágban, különösen tavasszal. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom ebben az évben ingadozott, amit a mellékelt ábra is mutat. A mellékágak egész évben az I. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók, egyedül a Helenai ágban mértek 6,7 mg/l-es koncentrációt (II. vízminőségi osztály) az augusztusi hónapban.

A Mosoni-Duna Vének szelvényében augusztus-szeptember között fordult elő oxigén hiányos állapotra utaló III.-IV. osztályba tartozó érték (4,33 mg/l oldott oxigén) Az év többi időszakában a mért értékek megfeleltek a kiváló vízre vonatkozó minőségi kritériumoknak.

Összességében az oldott oxigén koncentrációk nagyrészt I. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók, II. osztály határértékei közé tartozott értékek a júliusi-augusztusi tartósan kisvizes állapot idején fordultak elő.

BOI5 és KOIMn

A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben az év teljes időszakában, még az árhullám ideje alatt is I. vízminősítési osztályba tartozó KOIMn értékek fordultak elő. Szerves anyagban legszegényebbnek a szivárgó víz (1,-4,5 KOIMn mg/l ) bizonyult.

A hullámtéri mellékágak szerves anyag koncentrációi egész évben a víz kiváló állapotára utaltak, és kizárólag az Ásványi ágban érte el júniusban II. osztályúnak minősülő 5,7 KOIMn mg/l értéket.

A vizsgált vízterek közül a Mosoni-Duna, Véneki szelvénye bizonyult a legszennyezettebbnek. A vizsgált időszakon belül a korábbi évekhez hasonlóan a 2004. április-augusztus közötti értékek elérték a II. vízminőségi osztályhatárértékét.

A vizsgált mintavételi helyeken a vízminőség a BOI5 mutató értékei alapján általában I-II. vízminősítési osztályba volt sorolható egy-egy III osztályú érték előfordulása mellett. Kivételt jelentett a Mosoni-Duna Vének szelvény, ahol a BOI5 koncentrációk tág határok - 1,11-7,7 mg/l értékek - között ingadoztak.

Összefoglalóan a vizsgált dunai és szigetközi vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2004. évben is I.-II. osztályba volt sorolható, mennyisége >7-6 O2 mg/l osztály határértékek között ingadozott a Mosoni-Duna Vének szelvényben mért 4,33 oldott O2 mg/l (III. osztály) kivételével.

Oxigén túltelítettség tavaszi-nyári időszakban fordult elő, a nyári meleg ellenére oxigén szegény állapot nem volt kimutatható. A szivárgó vízben a mintavételek idején általában kevesebb volt az oldott oxigén tartalom (oldott O2 mg/l: 6,70-12,34), mint a többi mérőhelyen (oldott O2 mg/l: 6,24-15,18), ami a felszín alatti oxigénfogyasztó folyamatok hatására is utal. A mérések idején a Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán kritikus oxigénhiány nem fordult elő.

A vízterek szerves anyag tartalma a korábbi évek szintjén maradt, csak a téli áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz, és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült.

Fémek

Vas

A felszíni vizek vas tartalma az elmúlt hidrológiai évben az előző évekhez hasonlóan alakult. Nagyobb értékek az áradások alkalmával vett mintákban fordultak elő. A Duna főágban, valamint a Mosoni-Duna részére átadott vízben az összes vas koncentrációja 0,02-0,92 mg/l értékek között változott. Az adatok értékelése során megállapítható, hogy a Rajka, Medve szelvényben január-május között 0,13-0,23 mg/l között, viszonylag szűk tartományon belül váltakoztak a mérési eredmények, ezzel szemben a nyári időszakban, valamint a november-decemberi mintavételi időpontokban 0,36-0,63 mg/l -es értékek is előfordultak.

Az összes vizsgált víztér közül a szivárgó víz vas tartalma volt a legalacsonyabb, és viszonylag szűk érték tartományban (0,02-0,21 mg/l Fe) ingadozott.

A mellékágakban mért vas koncentrációk alapján a Helenai-ág bizonyult a legtisztábbnak.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan általában nagyobb a víz vastartalma, és a vizsgált évben 0,10 -1,59 mg/l értékek között változott.

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma a főágon kialakuló áradások idején növekedett meg a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben a szivárgó víz kivételével valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek 0,02-0,26 mg/l között ingadoztak. A maximum értéket a Szivárgó II. zsilipnél mérték 2004. 06. hóban.

A Mosoni-Duna Vének szelvényben a mangán szennyezettség az előző évekhez hasonlóan 0,02-0,18 mg/l között alakult.

Nehézfémek

A mérőhelyek 2004. évi nehézfém vizsgálata azt mutatta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a felszíni vizek nehézfém szennyezettsége a tiszta vizekre jellemzően alakult.

Az arzén szennyezettség az elmúlt hidrológiai évben sem volt kimutatható a vizsgált vízterületekben, koncentrációja a mérési módszer kimutathatósága alatti volt. A higany koncentrációja is többnyire a kimutathatósági határ alatt volt, viszont a 2004. áprilisi mérés alkalmával a Duna főág Medvei szelvényében 0,23 µg/l (IV. osztály) érték is előfordult. Általában a vízterekben egyes időpontokban 0,08-0,13 µg/l mérhető koncentrációkat is mértek.

A vizsgált mintavételi helyek közül a Duna főág vízében Rajkán és a Medvei hídnál, valamint a Mosoni-Duna Vének szelvényében mértek 0,2-0,8 µg/l közötti kadmium koncentrációkat is, míg a többi helyen általában a kimutathatósági határérték alatti értékek voltak a jellemzők.

A cink koncentrációk viszonylag tág tartományban, <9,0-30,0 µg/l értékek között ingadoztak, a maximum értéket a Mosoni-Duna Véneki szelvényében ágban mérték 2004. 02. hóban. Az adatokból megállapítható, hogy az elhagyott régi Duna mederben kijelölt helyeken általában kisebb koncentrációkban volt jelen a cink, mint a Medvei hídnál.

A réz koncentrációk <1,7 mg/l (Helenai-ág), és 12,1 µg/l (Mosoni-Duna Vének) értékek között változtak.

Valamennyi víztérben a króm és nikkel kis koncentrációkban volt kimutatható.

Összefoglalóan a 2004. hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek vas, mangán szennyezettsége eltérő volt. Mennyiségüket a vízjárási viszonyok mindenkor befolyásolták. Ez a hatás különösen a Mosoni-Duna Vének szelvényben volt kimutatható.

A vizsgálati évben az adatok elemzése szerint a nehézfémek mennyisége az előző évek alacsony szintjén maradt a Duna főágban és a Mosoni-Dunában a réz, cink és kadmium kissé nagyobb koncentráció értékei kivételével. Az elhagyott régi Duna mederben és a hullámtéri mellékágakban a vízbevezetés helyétől távolodva a nehézfémek koncentrációi általában csökkentek. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a nikkel, króm arzén, a kadmium és a higany.

Biológiai és mikrobiológiai mutatók

Klorofill-a

A klorofill-a komponens mérési adatai algák mennyiségére utal, és a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A 2004 évi klorofill-a mérési eredmények alapján a Duna és a főággal kapcsolatban lévő vízterületek algásodásának mértéke a III. osztályba tartozó 35-75 mg/m³ közötti mértékadó maximum értékek miatt "mérsékelt" minőségűnek volt ítélhető. Tavasszal a vízjárási viszonyok kedvezőek voltak az algaszaporodás szempontjából, ezért már márciustól gazdag fitoplankton állományok alakultak ki és áprilisban a legtöbb helyen a víztest eutrofikus állapotú lett. Júniustól csökkent a klorofill-a-val mért alga biomassza tömege a rendkívüli meleg időjárás ellenére és szeptembertől már algásodási maximum értékek nem fordultak elő, így az év nagy részében a vízterek I-II. osztályúnak minősültek.

A Mosoni-Duna alsó, torkolati szakaszán a klorofill-a koncentrációk az előző évihez hasonlóan alakultak, a múlt év végi kiemelkedően magas értékek a 2004. évben nem ismétlődtek meg.

A Csúnyi tározón átszivárgó víz (Rajka, II. zsilip) az algák és a magasabbrendű vízi növények közötti táplálék konkurencia miatt a korábbi évekhez viszonyítva egy fokkal magasabb értékeket mutatott, a klorofill-a koncentrációk a júniusban mért 82,88 mg/m³ maximum érték kivételével jórészt nem haladták meg a II. osztály alsó, 10 mg/m³ határértéket.

A klorofill-a értékek 2004. évi alakulását szemléltető diagrammok, egyben tükrözik a folyóvízi fitoplankton állományok fejlődésének alakulását is a vízterekben.

Szaprobitás-index

A szaprobitás index a víz szerves anyag lebontó képességét mutatja meg, értékei alapján a vizsgált vízterek béta - alfa-béta mezoszaprobikus állapotúak az előző évhez hasonlóan és III. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók. Az elemzések szerint béta-mezoszaprobikus állapot csak nyár végén fordult elő a vízterekben, ami a víz öntisztuló képességének erősségére utal. A kedvezőtlenebb értékek a hidegebb időszakban és áradások idején voltak jellemzőek. A ritkán előforduló IV. osztályba sorolható eredményeknél, rosszabb vízminőségi osztályba sorolható értékek nem fordultak elő.

Coliform szám

A vizsgált mikrobiológiai mutatók közül a coliform szám alapján a vízterületek bakteriológiai szennyezettsége jól megítélhető. A mérési adatok szerint a mintavételi helyek bakteriológiai szennyezettsége az előző évekhez hasonlóan alakult.

A 2004. évben továbbra is legtisztábbnak a szivárgó víz minősült (I.-II. osztály), csak egy-egy alkalommal detektáltak nagyobb szennyezettséget (80 szám/ml), feltehetően ismeretlen eredetű helyi szennyeződés következményeként, mivel a hidrológiai év során egyébként a coliform szám 0-15 szám/ml értékek között ingadozott.

Legszennyezettebb a Mosoni-Duna Győr alatti szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (IV-V. osztály). A coliform szám 40-8000 szám/ml értékek között változott.

Általában az elhagyott Duna mederben a víz kissé tisztábban folyt le, mint a Medvei hídnál. A főág az árhullámok idején volt szennyezettebb. A Mosoni-Duna részére átadott víz (I. zsilip) minősége a főág rajkai szelvényéhez hasonlóan alakult. A Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott vízben a coliform szám 0-80 szám/ml értékek között változott, az árhullámok idején mért egy-két IV. osztályú érték kivételével III-II. osztályú volt a víz minősítése a mintavételi helyeken.

A szigetközi hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva a mellékágakban javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján, IV. osztályú coliform szám nem fordult elő. (Helena: 1,0-250,0 szám/ml, Szigeti: 1,0-35,0 szám/ml, Ásványi:1,0 - 8,0 szám/ml)

Egyéb biológiai paraméterek

A fitoplankton, a zooplankton és a makrozoobenton vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente 4 alkalommal történik. A vizsgálatokat az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség koordinálásával végzik.

Fitoplankton

A 2003/2004. hidrológiai évben a kijelölt felszíni víztereken 6 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitoplankton vizsgálatokra és algaszám meghatározásokra: február 03., április 13, június 10, augusztus 03, október 12. és december 07.

Az algológiai minták alapján legsűrűbb fitoplankton állomány tavasszal alakult ki a Centrales kovaalga fajok tömegessége miatt. Az összes algaszám értékek az előző évhez képest hasonló képet mutattak, mint az előző év hasonló időszakában (maximum: 34747 sejt/ml, 2004. 06.10., Szigeti ág).

A Duna főágban Rajkánál a fenékküszöb által duzzasztott vízterületen ebben az évben nagyobb egyedszámokat határoztak meg, mint Dunaremeténél, kivételt jelentett ajúnius amikor Dunaremeténél mértek magasabb értéket.. A Medvei hídnál pedig minden alkalommal nagyobb állománysűrűséget mértek, mint az elhagyott Öreg-Duna szakaszon kivételt jelentett a februári mintavétel eredménye.

A hullámtérben március-június között volt kimutatható kisebb-nagyobb mértékű algaszaporodás a Szigeti ág és az Ásványi ág között, a legnagyobb különbség áprilisban volt (Szigeti: 18252 sejt/ml, Ásvány: 7960 sejt/ml)

A Mosoni-Duna részére átadott víz fitoplankton állományának mennyiségi viszonyai a főág vizének változásait követte, míg a Győr alatti Vének szelvényben az algásodás mértékét részben a felső szakasztól eltérő hidromorfológiai sajátosságok és a Győrnél betorkolló vízfolyások által szállított- és szennyvizekkel bejutó tápanyag bőség befolyásolta.

A Csunyi tározó melletti szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip, I. zsilip,) az előző évekhez hasonlóan egész évben kis egyedsűrűség maradt a jellemző, kivétel jelent az április hónap amikor 15667 sejt/ml-t mértek a Rajka I. zsilip mintavételi helynél.

A Duna főág fitoplanktonjában a faji összetételt vizsgálva megállapítható, hogy a korábbi években jelzett átstruktúrálódás folytatódott. Tavasszal a Centrales kovaalgák mellett a hidegvíz kedvelő Cryptophyta és Chrysophyceae fajok gyakorisága volt jelentősebb, majd májusban az eu-planktonikus Pennales fajok számának emelkedése volt megfigyelhető. Nyáron a víz felmelegedésével nőtt a melegvíz kedvelő Scelotonema potamos Centrales kovaalga egyedszáma, melynek egyedsűrűsége ebben az évben augusztusban érte el a maximumát. A zöldalgák (Chlorophyceae) jelentős faj- és egyedszám gazdagodása is ekkor volt kimutatható.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben (I.zsilip) az alga állomány változása a főágét követte. A hullámtéri vízterületeken általánosságban a fitoplanktont alkotó domináns fajok a főágéval megegyezők voltak, de nagyobb fajdiverzitás jellemző. A Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán az eutróf vizeket kedvelő fajok voltak gyakoribbak, míg a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) algaösszetétele faj- és egyedszám tekintetében a legszegényebb volt.

Zooplankton

2004-ben 25 zooplankton mintát gyűjtöttünk a Szigetköz 10 mintavételi helyéről. 40 Crustacea taxon (27 Cladocera, 8 Copepoda, 5 Ostracoda) előfordulását mutattuk ki a Szigetközből 1991. óta gyűjtött 108 taxon (71 Cladocera, 26 Copepoda, 11 Ostracoda) közül.

Az előző évekkel ellentétben a fajszám nem a mentett oldalon, hanem a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (26 faj). A Szigetköz hullámtéri mintavételi helyein 2003-ban első alkalommal előfordult, ritkán előforduló Cladocera faj, a Pleuroxus denticulatus ez évben a főágban és a mentett oldalon is megjelent. 2004-ben három olyan ritka Cladocera faj (Alona rustica, Polyphemus pediculus, Pseudochydorus globosus) is újra megjelent a mintavételi helyeinken, amelyek jelenlétét már több éve nem észleltük. A makrovegetációhoz kötődő, általában állóvízi Graptoleberis testudinaria, Macrocyclops albidus és Cypridopsis vidua fajok egyedszáma és elterjedési területe ez évben jelentősen nőtt feltehetően a mintavételi helyek makrovegetációjának növekedése miatt. A Crustacea együttesek abundanciája a Lipóti-morotvában volt a legnagyobb (3402 ind./100L), a maximum egyedszám a mintavételi helyeken általában júniusban volt.

Makrozoobenton

Puhatestűek (Mollusca)

2004-ben a korábban alkalmazott, a relatív gyakoriságot feltüntető módszer helyett, egyes megfigyelési pontokon azonos időt töltve (15 perc), egyeléssel gyűjtöttük az állatokat, illetve a vízi fajok jelenlétét 3 liter fenéküledékből kigyűjtött példányok alapján állapítottuk meg. A mintavételezést szeptember 18 - október 3. között végeztük.

A korábbi évekhez viszonyítva jelentősen kevesebb faj került elő az egyes élőhelyeken. Főleg a szárazföldi fajok számában volt tapasztalható csökkenés. Ez nem a szigetközi puhatestűek nagymérvű megfogyatkozásának következménye, hanem annak, hogy a random módszerrel történő gyűjtés a ritkább fajokat csak nagyon kis eséllyel detektálja.

A vizsgált pontokon általában nem volt lényeges faunaváltozásra utaló jel a szigetközi csigák és kagylók között. A Duna fő medre ebben a tekintetben kivétel, mert az ott megjelenő Corbicula fluminea olyan rohamosan szaporodik, hogy néhány éven belül a leggyakoribb puhatestű lehet a szigetközi Dunában.

A mentett oldal izolált élőhelyein a ritka fajok fennmaradása továbbra is biztosítottnak látszik. Minden olyan élőhely stabilizálódhat, ahol emberi zavarás nincsen, de az emberek által frekventált területeken bizonytalan a ritkább fajok jövője. A Paladilhia oshanovae fennmaradása a Duna mentén lévő forrásokban nem tűnik veszélyeztetettnek, és élő példányainak felszín közeli előfordulása a tiszta talajvíz folyamatos áramlására utal.

Szitakötők (Odonata)

A szitakötő faunában lényeges változás nem tapasztalható. Az egykor lassú folyású mellékágak, csatornák faunája a vízpótlás következményeként lényegesen átalakult. Folyóvízi, tág tűrésű fajok folyamatos jelenlétét tapasztaljuk évek óta.

Kérészek (Ephemeroptera)

A rajkai főági és a lipóti mellékági terület kérész együtteseinek alakulása folyamatosan egymáshoz közeledő tendenciákat mutatott. Mindkét vizsgálati ponton a mérsékelten potamofil - állóvizű minősítésű Caenis horaria és C. robusta előfordulása volt jellemző.

Tegzesek (Trichoptera)

A korábban már ismertetett közönséges és a leginkább Szigetközre jellemző fajok (Glossosoma boltoni, Agapetus laniger) a minták nagy részét adják. Ebben az évben a Szigetköz faunájára két új fajt találtunk: Erotesis baltica és Oecetis tripunctata.

Mederüledék minősége

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyeken 2004. márciusában és szeptemberben történt mederüledék mintavétel. Mindkét mintavételi időpontban a kijelölt mintavételi helyek közül 6 helyen végezték el a szerves mikroszennyező anyagok analízisét és 9 helyen a szervetlen, valamint az összes foszfor és nitrogén mennyiségének meghatározását.

A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a II. számú melléklet táblázatai tartalmazzák.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél ú.n. "kanadai lista" határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléshez hasonlóan.

Szervetlen mikroszennyezők

A szervetlen mikroszennyezők közül hét nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2004. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos hatásszintet"(SEL) sehol nem érte el.

A kadmium kivételével a többi vizsgált fém esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a két mintavétel során a koncentrációk meghaladták a "legkisebb hatásszintnek" (LEL) megfelelő alsó határértékeket.

A mérés mindkét időpontjában az üledékek a kadmium szennyezettsége 1,2 mg/kg kimutathatósági érték alatti mennyiségben volt kimutatható.

Az üledékek higany tartalma a márciusi mintavétel során egyik vizsgált víztérben sem meghaladta meg a "legkisebb" hatásszint alsó határértéket, viszont az őszi mintavétel során a Duna rajkai, a Mosoni-Duna véneki valamint a Helenai-ágban is mértek 0,2 mg/kg feletti értékeket.

Az üledék cink tartalma a tavaszi időszakban egyedül a Helenai-mellékágban volt 120 mg/kg feletti. A szeptemberi mintavétel során a Duna, Rajka, Szivárgó csatorna I. zsilip, Mosoni-Duna Vének, valamint a mellékágak közül a Helenai-ág és az Ásványi-ág mérőhelyen volt a LEL alsó határérték feletti mennyiségben.

A mederüledékek réz tartalma a Szivárgó csatorna II. zsilip esetében csak márciusban, míg a Szivárgó csatorna I. zsilip, Mosoni-Duna vének, Helenai ág, és az Ásványi-ág esetén mindkét mintavétel során az alsó határérték (16 mg/kg) feletti mennyiségben volt kimutatható.

Az üledékek króm tartalma a tavaszi mintavétel során az összes víztér esetében a LEL érték alatt maradt. A szeptemberi mintavétel során a Dunaremete, Medve, a Mosoni-Duna Vének, Helenai-ág, Szigeti-ág és Ásványi-ág szelvényben haladta meg a "legkisebb" hatásszint 26 mg/kg alsó értékét.

Az üledékek ólom szennyezettsége az őszi mintázás során egyik mintavételi helyen sem érte el a LEL értéket. Az előző évhez hasonlóan az Ásványi ágban márciusban mérték a legnagyobb, ahol 33,6 mg/kg határérték feletti értéket (LEL: 31-250 mg/kg).

Az üledék nikkel koncentrációja a tavaszi mintavétel során mindegyik mintavételi helyen a LEL érték alatt volt. Szeptemberben kis mértékű feldúsulása volt jellemző a Rajka, Dunaremete, Szivárgó csatorna I. zsilip, Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán, a Helenai ág, valamint az Ásványi ág mérőhelyen.

Az adatok alapján megállapítható, hogy a mérési időpontban a legnagyobb mértékű nehézfém dúsulást a Mosoni-Duna Vének szelvényben mérték.

Szerves mikroszennyezők

A szerves mikroszennyezők közül a poliaromás szénhidrogének (PAH) kerültek meghatározásra. Az összes PAH mennyiségét 16 poliaromás szénhidrogén homológ mennyiségével mérték.

Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PAH szennyezettségi szintje sehol nem haladta meg az un. "kanadai lista" legkisebb hatásszintjét. A mérés ideje alatt a márciusi mintavétel során a Mosoni-Duna Véneki szelvényében gyűjtött mintában detektáltak legnagyobb mennyiségben PAH származékot 0,847 mg/kg koncentráció értékkel.

Növényi tápanyagok

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a Duna főág medvei és dunaremetei szelvényében ősszel, a Szigeti-ágban tavasszal, míg a Szivárgó víz ( I. zsilip), Mosoni Duna Vének, Helenai-ág, Ásványi-ág mérőhelyen mindkét mintavételi időpontban meghaladta a "legkisebb hatásszint" 600 mg/kg határértéket, de nem érte el a "súlyos hatásszint" összes P 2000 mg/kg határértéket.

A mederanyag minták összes nitrogén tartalma kivétel nélkül valamennyi mintavételi helyen meghaladta a "legkisebb hatásszint" 550 mg/kg határértéket. A vízterek meder üledékében ebben az évben egyszer fordult elő összes N 4800 mg/kg "súlyos hatásszint" határérték feletti szennyezettség az Ásványi-ágban 2004. márciusban (5026 mg/kg).