BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése 2003 évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását és földrajzi koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2003. évi megfigyelések adatait a Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terresztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzesek élőlény csoportjaira vonatkozóan.

A 2003. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi.

Növénycönológia

A Duna elterelését követő vegetációs változások a kezdeti nagymértékű, gyors átalakulások után jelenleg egy lassúbb szakaszban vannak, egyik évről a másikra már nem történnek jelentős változások. Az egyes évek időjárásának különbségei nem okoznak olyan mértékű különbségeket a növényzet állapotában, amelyeket a hosszú távú monitoring céljára kidolgozott terepi vizsgálatok ki tudnának mutatni.

2003. évben a cönológiai vizsgálatok kismértékű, de szignifikáns növekedést mutattak a fajszám tekintetében, de a becsült borításértékek esetében a növekedés már nem szignifikáns. A 2002-es árvíz hatására a meder szukcessziós mintaterületen növekedett a kavics aljzatra rakódott üledék vastagsága, a fajszám és az összborítás, a vízparti sáv füzese felritkult, lehetővé téve a ligeterdei zárt aljnövényzet kialakulását. Elkezdett záródni egy második, szárazságot jobban elviselő fás sáv, amely a magaskórós társulás helyét fogja elfoglalni.

A levélfelület mérések többsége szerint az átlagos levélfelületek kisebbek voltak a megelőző évek átlagánál, több esetben a különbség szignifikánsnak bizonyult. A nádas mintaterületek eredményei 2003-ban nem mutattak egyértelmű tendenciát. A morotvák közül azok, melyekbe a vízpótlás elegendően magas vízszintet biztosít, regenerálódtak. A Mosoni-Duna vízszintje mesterségesen stabilizált, ott talajvízszint csökkenés nem történt, ezért a növényzet állapotában sem következett be olyan változás, mely a Duna elterelésével hozható kapcsolatba. A partján elhelyezkedő füzesek között sok természetes állapotú van. A szárazabbá vált hullámtéren viszont egyes füzes állományokat a vágásforduló után lombos keményfa fajokkal váltottak fel.

Terepi megfigyelések szerint a vizes élőhelyekre jellemző növényzet regenerációs potenciálja lehetővé teszi, hogy ahol mesterséges beavatkozással újra vizes élőhelyet alakítanak ki, a jellemző fajok spontán és gyorsan megtelepszenek, illetve visszatelepszenek - jó példa erre a Lipóti-tó partvidéke. Ez arra utal, hogy ha egy morotva, mellékág, vagy egész ágrendszer vízpótlásának hatékonyságát nagyobb rendelkezésre álló vízmennyiséggel és a területre juttatás műszaki megoldásaival sikerül megvalósítani, a hullámtérre jellemző növényzet gyorsan regenerálódni képes. A növényzet számára a magas talajvízszintnek és az időnkénti elöntéseknek az áprilistól szeptemberig terjedő időszakban sokkal nagyobb jelentősége van, mint az év többi részében

Az egyes megfigyelőhelyek felmérési adatait és a helyi növényzet rövid jellemzését a Jelentés táblázatai tartalmazzák.

Vízi makrofitonok

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz 3 jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végeztük.

Az állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait vizsgálatunk évében is legfőképpen a mintavételi helyek szabályozott vízellátása határozta meg. A 2003-as aszályos időjárás hatása kevésbé volt megfigyelhető a Szigetköz vízi növényzetén a mesterséges vízpótlás következtében.

Az Öreg-Dunában nem folytatódott a korábban tapasztalt fajszám csökkenés, viszont a partvonal menti feliszapolódás továbbra is megfigyelhető. A fenékküszöb alatti mintavételi helyen nem jöttek létre jelentős vízi makrofiton állományok. Jelentősebb vízi vegetáció az Öreg-Dunától lefűződött, többnyire állóvízű mintavételi helyszínen volt megfigyelhető.

A hullámtér vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. Jellemzőek általában a mélyvízű termőhelyi körülmények, és ennek megfelelően stabilizálódott a növényzet fajösszetétele.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott hidrológiai feltételeknek megfelelően az előző években megfigyeltekhez hasonló tenyészviszonyok uralkodtak. A vízi makrofitonok átlagos fajszáma nem változott lényegesen. A Lipóti morotva (No. 6) csatornaszerű szakaszán a korábbi kotrás hatásai még megfigyelhetőek, ahol jelenleg kisebb tömegértékek jellemzik a növényzetet.

Planktonrákok - Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda

2003-ban a Szigetköz kijelölt 10 mintavételi helyéről összesen 38 zooplankton minta feldolgozása történt meg. A mintákból 45 Crustacea taxon (28 Cladocera, 11 Copepoda, 4 Ostracoda, 1 Mysida, 1 Amphipoda) jelenlétét mutattuk ki a Szigetközből 1991. óta kimutatott 108 taxon közül. Idén a mintavételi helyekről először került elő a ritka Pleuroxus denticulatus Cladocera faj.

Hasonlóan a korábbi évekhez a fajszám a mentett oldal mintavételi helyein volt a legnagyobb, azonban a Lipóti-morotvában a fajszám az elmúlt évekhez képest (34, illetve 28 taxon) jelentősen csökkent (17 taxon). A Crustacea együttesek összes egyedszáma a Schisler-holtágban volt a legnagyobb (5458 ind./100 liter). A legnagyobb összes egyedszámú együtteseket a mintavételi helyek jelentős részénél tavasszal mutatták ki és a nyári egyedszám értékek általánosan alacsonyak voltak, valószínűleg a nyári szokatlan mértékű aszály és hidrológiai körülmények miatt. Az elmúlt évekhez hasonlóan a leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus és Pleuroxus truncatus voltak.

A Schisler-holtágban 12 Crustacea taxon (8 Cladocera, 4 Copepoda) fordult elő és az elmúlt évekhez hasonlóan a leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris, Eudiaptomus gracilis és Mesocyclops leuckarti voltak. Az összes egyedszám maximum az előző évvel ellentétben nem ősszel, hanem tavasszal jelentkezett. A Ceriodaphnia quadrangula, Moina brachiata, Sida crystallina, Eudiaptomus gracilis és Mesocyclops leuckarti Crustacea fajok a hullámtéren kizárólag itt fordultak elő és a Diaphanosoma brachyurum a Szigetközben idén csak itt fordult elő.

A Zátonyi-Dunában az együttesek fajszáma és összegyedszáma a tavalyihoz hasonló volt. Az egyedszám maximuma (64 ind./100 L) tavasszal volt és a leggyakoribb fajok idén is a Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus voltak. A viszonylag ritkán előforduló Alona affinis Cladocera fajt idén csak a Zátonyi-Dunában találtuk meg.

A Lipóti-morotva zooplankton együtteseinek összetételében változások voltak az elmúlt évhez képest, mivel a Cladocerák fajszáma jelentősen csökkent (2003: 17, 2002: 28, 2001: 34 species). A Szigetközből 2003-ban gyűjtött 28 Cladocera faj közül a morotvában mindössze 13 fordult elő. Az egyébként gyakori, makrovegetációhoz kötődő Acroperus harpae, Alonella excisa, Camptocercus lilljeborgi és Camptocercus rectirostris fajok idén nem jelentek meg és a sok esetben tömegesen előforduló Pleuroxus aduncus, Pleuroxus truncatus és Simocephalus vetulus egyedszáma is szokatlanul alacsony volt. A maximum összegyedszám 214 ind./100 liter volt és az elmúlt évvel ellentétben nem ősszel, hanem tavasszal jelentkezett. A tavaszi együtteseket az Alonella nana, Bosmina longirostris és Chydorus sphaericus dominanciája jellemezte.

A Csákányi-Dunában a kimutatott fajok száma a tavalyi évhez képest nőtt, de az egyes fajok egyedszáma a Chydorus sphaericus kivételével alacsony volt. Hasonlóan a többi mintavételi helyhez az összegyedszám maximum (127 ind./100 liter) tavasszal jelentkezett. Az Alona intermedia, Daphnia cucullata, Disparalona rostrata, Graptoleberis testudinaria, Iliocryptus agilis és Thermocyclops oithonoides fajok a hullámtéri mintavételi helyek közül csak itt fordultak elő.

Halak - Pisces

A felmérések első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végezték halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő. A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosították mintavételi módszert. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztek felméréseket, továbbá áttértek egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. A Duna főágában végzett felmérésekhez 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltak.

A 2003 évi mintavételeket azonban ismét a korábban használt közepes teljesítményű halászgéppel hajtották végre.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor a nyár végi és az őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A következőkben a megfigyelési helyek felmérési eredményeit értékeljük:

Duna főág

Helyszín: (11), Duna 1839 fkm

Az 1839-es fkm-nél 2003-ban 6 halfaj előfordulását mutattuk ki egy felméréssel (1997-ben 12 faj/2 felm., 1998-ban 15 faj/2 felm., 1999-ben 12 faj/1 felm., 2000-ben 12 faj/1 felm., 2001-ben 10 faj/1 felm., 2002-ben 8 faj/1 felm.).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2003-ban. Az 1997 óta folyamatos megfigyelés során ebben az évben volt a legkevesebb a kimutatott fajok száma. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1997 és 2003 között 22 halfaj került elő innen. Az évente igazoltan előforduló fajok számában mérsékelten csökkenő trend látszik, amiből a halállomány elszegényedésére is lehet következtetni. A lokális megfigyelési eredményeket azonban nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára, mivel a monitorozási eljárást a 90-es évek első felében dolgoztuk ki, és az óta sokat változtak a mintavételek körülményei.

A halak gyűjtéséhez használt elektromos halászgépek hatékonysága ugrásszerűen csökken a parttól a nyílt víz felé haladva, és az elmúlt évtizedben felnőtt parti füzes benyúló ágai miatt egyre nehezebb a főág partvonala mentén elektromos halászgéppel dolgozni. Ez volt az oka a 2002-es kísérletünknek is, amikor egy lényegesen nagyobb teljesítményű halászgéppel - a parttól néhány méter távolságra is hatékony - is végeztünk felmérést. A különböző teljesítményű halászgépek fogási eredményei viszont nem hasonlíthatóak össze közvetlenül, mégis érdemes megfontolni a halbiológiai megfigyelőrendszer módszertani továbbfejlesztését, az évtizedes monitorozás során felhalmozódott tapasztalatokat hasznosítva.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm

Az 1833-as fkm-nél 2003-ban 4 faj jelenlétét igazoltuk két felméréssel (1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 14 faj/4 felm., 2000-ben 13 faj/2 felm. 2001-ben 6 faj/1 felm., 2002-ben 11 faj/2 felm.).

A korábbi évek felmérési eredményeihez képest nem került elő újabb halfaj a mintavételi helyszínen 2003-ban. A tízéves megfigyelési sorozat kezdetétől ebben az évben volt a legkevesebb a kimutatott fajok száma. A vízterület fajgazdagságát jelzi ugyanakkor, hogy 1994 és 2003 között 27 halfaj került elő innen. Az évente igazoltan előforduló fajok számában itt is mérsékelten csökkenő trend látszik, azonban a lokális megfigyelési eredményeket nem kívánjuk általánosítani a Duna főágára, tekintettel a mintavételi körülmények változásaira (lásd az előző helyszín leírásánál tett megjegyzéseket)

Hullámtér

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl

A Csákányi-Duna öblözetében 2 felméréssel összesen 6 halfaj előfordulását igazoltuk 2003-ban (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felm., 1999-ben 12 faj/3 felm., 2000-ben 7 faj/2 felm., 2001-ben 8 faj/3 felm., 2002-ben 7 faj/2 felm.).

1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998 óta kevésbé jelzik a mintavételek.

Az előző évek adataihoz képest 2003-ban nem került elő új faj. Közepes fajgazdagságra utal, hogy az 1992 óta eltelt időszakban kimutatott halfajok száma összesen 19. Az évente észlelt fajok száma mérsékelten csökkent 1998 óta, aminek egyik oka lehet a mintavételi helyszín feliszapolódása. Ezt a megállapítást azonban nem általánosíthatjuk a teljes Cikolai-ágrendszerre, vagy a szigetközi hullámtérre.

Helyszín: 4, Schiesler holtág

A Schiesler holtágban 2003-ben 10 halfaj előfordulását mutattuk ki 2 felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felm., 1999-ben 14 faj/3 felm. 2000-ben 10 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 12 faj/2 felm.).

A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. A hullámtér kezdeti vízpótlásakor, 1993-tól a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. auratus hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. Az 1993-tól 1996-ig tartó időszakban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását figyelhettük meg az elszigetelődött holtágban. A halállomány átalakulására jellemző volt, hogy 1996-ban kizárólag C. auratus került elő a felmérések során, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte. Bizonyos mértékig a vízterület rehabilitálásának tekinthetjük annak a mesterséges csatornának a kialakítását, amely összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között 1997 óta. A csatorna építését követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. A holtág belső, növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca, Misgurnus fossilis) elterjedése, vagy megjelenése, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában esetenként reofil fajok (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte is igazolható volt.

Az előző évek adataihoz képest 2003-ban nem került elő új faj. Az 1992 és 2003 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Az utóbbi évek tapasztalataihoz hasonlóan a R. rutilus és az A. alburnus volt a leggyakoribb halfaj. A 6 évvel korábban még domináns C. auratus előfordulási gyakorisága ugyanakkor nem számottevő.

Mentett oldal

Helyszín: 12, Gazfűi-Duna 28.5 fkm

A Gazfűi-Dunában 2002-ben 10 halfaj jelenlétét igazoltuk 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felm., 1999-ben 11 faj/3 felm., 2000-ben 11 faj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 10 faj/2 felm.).

A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Gazfűi-Dunában (Zátonyi-Duna) kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta az 1980-as években jellemző hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. A vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk 1994-ben, többek között az Umbra krameri (viszonylag gyakori volt 1992-ig) kifejlett példányainak szórványos előfordulását, de 1995 óta a faj jelenléte nem igazolható. Az 1990-es évek második felétől a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában. 1998 óta nem tapasztaltunk lényeges változást, általában a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok előfordulását tapasztaljuk minden évben. Említésre méltó a C. carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis szórványos felbukkanása.

A 2002-es és a 2003-as felmérések nem jelezték a Carassius carassius jelenlétét, ami lehet esetleg mintavételi pontatlanság, vagy a mintavételi helyszínen az elmúlt években kialakult nagyon lassú vízáramlás (a mintavételi helyszín alsó szakaszáról egy új csatornát nyitottak a mentett oldali vízpótló rendszer bővítése keretében) következménye. Az eddig kimutatott fajok listája egy új fajjal - Neogobius kessleri - gyarapodott 2003-ban, és így az 1994 és 2003 közötti időszakban észlelt halfajok száma 18, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. A N. kessleri előfordulása nem illik az élőhely sajátosságaihoz, feltételezhető, hogy a kifogott példány a 2002-es nagy árvíz idején, a Duna főága felől sodródott be. Az előző évekhez hasonlóan a fogási eredmények kiegyenlítettek, változatlanul dominál a R. rutilus.

Helyszín: 5, Lipóti morotva

A Lipóti morotvában 12 halfaj előfordulása igazolódott 2002-ben 2 felmérés eredményeként (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felm., 1999-ben 13 faj/3 felm., 2000-ben 10 halfaj/2 felm., 2001-ben 12 faj/3 felm., 2002-ben 9 faj/2 felm.).

A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. 1995 őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. A halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedése volt megfigyelhető 1998-ig. Az 1994 és 2001 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, Aspius, aspius, Lota lota), amelyek nem illenek egy mocsarasodó élőhely halfaunájába.

Az utóbbi négy évben a fogási eredmények viszonylag kiegyenlítettek voltak. Az előző évek adataihoz képest 2003-ban nem került elő új faj. Általános a R. rutilus dominanciája és az A. alburnus gyakorisága. A morotva mesterséges vízpótlásának kezdete óta a C. auratus előfordulása csökkenő tendenciát mutatott.

Terresztris fauna

Puhatestűek (Mollusca)

A 2003-ban végzett malakológiai monitoring során 18 ponton végeztek megfigyeléseket.

Kedvezőtlen jelenségnek értékelhető az ártéri erdők szárazföldi csigáinak egyedszám csökkenését, az amuri kagyló (Sinanodonta woodiana) további előretörését és a Helicopis striata csiga élőhelyének tönkretételét.

Kedvező jelenségként regisztráltuk a Duna elterelt szakaszában a Lithoglyphus naticoides elszaporodását, az Unio crassus előfordulását és a Paladilhia oshanovae folyamatos jelenlétét. Bíztató jel a mellékágak mentén megtelepedett Planorbis carinatus és Gyraulus riparius előfordulása, és kiemelkedően jó élőhelyet jeleznek a Vertigo moulinsiana előfordulások Arakon és Novákpusztán.

Kérészek (Ephemeroptera)

2003-ban a két főági területen (Rajka, Szőgye) a kérészfajokban határozott kiegyenlítődés történt: a korábban csak Szőgyén előforduló Heptagenia sulphurea és Caenis pseudorivulorum most mindkét helyen kimutatható volt, és az eddig elsősorban Rajkára jellemző Caenis horaria most Szőgyén is nagy számban jelentkezett. Ez feltehetően az elmúlt évi árvíz hatására alakulhatott így.

A két mellékág kérészfaunájában a korábban kimutatott különbségek nem csökkentek. A kontroll területen (Mosoni-Duna) több mint kétszer annyi kérész faj került elő 2003-ban, mint a megváltoztatott területen (Lipóti mellékág). Ezen felül, amíg a Mosoni-Duna kérész-együttesét nagyfokú stabilitás is jellemzi, addig a vizsgált lipóti mellékágban az alacsony fajszám mellett is gyakoriak a csak egy-egy évben, esetlegesen előforduló fajok.

Szitakötők (Odonata)

A folyamatosan megfigyelt mintavételi területeken az előző évekhez viszonyítva gyakorlatilag nem történt változás (v.ö. 2002. évi adatok). 2003-ban a kimutatott fajok száma 36 volt.

Tegzesek (Trichoptera)

2003-ban a mintavételi pontokat nem kerestük fel, mivel a terepmunka helyett anyagfeldolgozás folyt. Az anyagfeldolgozás alapján 51 faj 76 ezer példányát határoztuk meg. Egy faj az Ylodes simulans újnak bizonyult a kistáj faunájára. A Szigetköz két védett faja közül egyiknek sem sikerült újabb példányait megtalálni.

A tegzes-együttesek összetétele lényegében nem változott. Továbbra is óriási dominanciával szerepel a folyóvízi karakterű Agapetus laniger, a korábban ugyancsak nagy dominanciaértékű Glossosoma boltoni egyedszáma csökkenőben van. A Szigetköz állatföldrajzilag és ökológiailag egyaránt jellemző eleme, a Hydropsyche exocellata populációi stabilizálódni látszanak.