ERDÉSZETI MEGFIGYELÉSEK

Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének, kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint mintafák egészségi állapotának a megfigyelésére.

A Megállapodásnak megfelelően a Jelentés tartalmazza a 2003/2003. hidrológiai évben mért és megfigyelt adatokat a kölcsönösen egyeztetett formátumban.

A Jelentés tartalmazza a megfigyelési helyek térképét és földrajzi koordinátáit és azonosító adatait.

Meteorológiai viszonyok

A 2003-es évet a sok éves átlagoktól időnként jelentősen eltérő, egyenetlen eloszlású csapadékviszonyok jellemezték: míg januárban jelentős csapadék hullott hó formájában, addig a februártól májusig terjedő időszak nagyon száraz volt. A meteorológiai mérések kezdetétől (1859-től) napjainkig soha nem fordult elő, hogy februárban és márciusban mindössze 4 mm csapadék hulljon. A május, június, július hónapok csapadéka megegyezett a sokéves átlaggal. A vegetációs idő csapadékösszege 19-%-kal maradt el az átlagtól, a súlyozott pedig csak 8%-kal tért el attól. Ezek a csapadékösszegek megfelelő eloszlásban közel elégségesek is lehetnének az elmúlt évtized növekedésének eléréséhez, de a tavaszi hosszú, csapadékmentes időszak kedvezőtlen hatásait az őszi eső nem pótolhatja.

A hőmérsékleti adatok változatos képet mutattak a sokéves átlaghoz képest. A nagyon hideg telet április közepéig hűvös, időnként hideg tavasz követte, majd hirtelen érkezett meg a felmelegedés május elején. A havi átlagos hőmérsékleti értékek alapján soha ilyen meleg nem volt májusban és júniusban. A június szokatlanul meleg volt, amit csak fokozott az eső hiánya.

Már a szigetközi monitoring szempontjából sem elhanyagolható, hogy a hőmérséklet trendje 1971-től évente átlagosan 0,03 °C-ot emelkedett. A 90-es években a kilenc évből 4 alkalommal haladta meg az évi átlaghőmérséklet a 25 éves átlagot. A monitoring rövid időszaka alatt több évtizedes rekordok dőltek meg, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mindez jelentős hatással volt a vízhozamra, a talajnedvességre, és ebből adódóan a növényzet fejlődésére is.

A 2003. évi faállomány növekedés

A szlovák partnerekkel történt megállapodás alapján 2002. óta az éves jelentés már tartalmazza az előző évi faállomány-növekedési viszonyok elemzését is. Az olasz és Pannónia nyár állományok korábban a számukra megfelelő, igazi nyárfás termőhelyen álltak és képesek voltak a fatermési táblák irányadó értékeinél kimagaslóbb növekedésmenetet produkálni. Az elterelés utáni évek, így a 2003-as év növekedési adatai szerint is ugyanakkor a környezeti feltételek változása az igen jó termőhelyi adottságokkal rendelkező "idősebb" állományokat alig, a jó termőhelyi adottságok között álló, ám még intenzívebb növekedési fázisukat élő (középkorú) állományokat kevésbé, míg a nyárfáknak nem optimális helyen álló állományokat érzékenyen érintette.

A füzek esetében a fiatalabb korosztályban még vizsgált monitoring területek esetében még kedvezőnek mondható a növekedés, bár itt még nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat a biztonságos következtetések levonásához. Figyelembe véve ugyanakkor a fűzek lassabb növekedésmenetét igen kedvezőtlen, hogy már a fiatal, 13-14 éves állományoknak a növekedésmenete is leszálló ágban van: ezeknek az állományoknak 20-25 éves korukban kellene elérniük a növekedésük kulminációs pontját. A most 14 éves állományok 10-14 m³/ha-ral lassabban növekednek évente, mint az idősebb állományok hasonló korban. A Szigetközben ma fellelhető füzes állományokból véghasználatkor nyerhető, értékesíthető faanyag gyakorlatilag a nullával egyenlő. A fűz állományok pusztulása és a fatermesztésből való teljes kiesése 100%-os veszteségnek tekinthető, hektáronként 300-400 m³ faanyag elvesztését jelenti közel 300 ha területen.

A Szigetköz összességére vonatkozva - tehát fafajtól függetlenül is - a fatermesztés feltételei jelentősen romlottak.

A fák 2003. évi kerületnövekedése

A különböző nyárklónok kerületnövekedése 1994. óta stagnál, a tavalyi értékekhez képest az idén a növekedésben jelentős változás nem volt megfigyelhető, a növekedés mértéke 2002-ben és 2003-ban is nagyon alacsony volt. E két évben az egyes klónok átmérő-növekedését nagy fokú visszaesés jellemezte még az előző évekhez képest is: az 'Agathe-F', az 'I45/51' 30 %-kal, a H-328, I-214' és a Kornik 40-45 %-kal. Az utolsó két évhez hasonló visszaesési mértéket csak az elterelést követő időben figyeltünk meg az állományokban.

Az éven belüli növekedést tekintve 2003.-ban - a jellegzetes menetekhez hasonlóan - két jelentősebb csúcs volt megfigyelhető valamennyi fajtánál, amit egy kisebb nyárvégi követett. Az egyik kiemelkedő növekedési időszak május vége volt. Ezt követte egy nagyobb visszaesés június első hetében. Ez az időpont egybeesik az erősen aszályos időszakkal, a talajok kiszáradásával és magas hőmérséklettel. Ezután július elején egy újabb intenzívebb növekedés volt megfigyelhető a lehulló csapadék hatására. Ettől kezdve a fejlődés csökkent. Szeptember közepétől a növekedés lelassult, majd a hónap végére befejeződött. A korábbi évektől eltérően a növekedés 2003-ban a teljes vegetációs időszakra kiterjedt, még az őszi időszak is szeptember végéig elhúzódott.

A fűz egész éves növekedése ugyan megegyezik a tavalyival, de 1988 óta mindössze csak 1995-ben regisztráltunk hasonlóan alacsony növekedést, mint 2002-2003-ban. Ez az érték messze kevesebb az elterelést megelőzőktől és az adott termőhelyen elvárható értéktől is, a kerületnövekedés mértéke lényegesen elmarad még az egyébként lassan növő kocsányos tölgy értékétől is. A fűz 13 mm-es növekedésével szemben a tölgy átlagos növekedése is 22 mm volt.

A fák egészségi állapota a földi megfigyelések alapján

A fák egészségi állapotát illetően a Szigetközben az utóbbi évek aggasztó jelei után a 2003. évben is stagnáló állapotot regisztrálhattunk. A helyszíni felvételezéseink alapján összefoglalva megállapítható, hogy a Duna elterelése mindezidáig leginkább a füzekre volt hatással. Tavasszal a fűzállományok általános egészségi állapota közepesen jónak volt minősíthető. A koronában, ill. annak alsó részében sok volt a száraz ág. A törzsek minősége több helyütt gyenge, az ágnyesések helyén tele vannak korhadással, sebforradással. A Dunasziget - Kisbodak községhatártól felfelé a füzesek egészségi állapota nagyon határozott romlást mutat. Itt a fák leromlása olyan mértéket öltött, hogy fennmaradásukra nincs tovább esély. A part menti füzesek és bokorfüzesek egy része korábban kiszáradt, a megmaradtak állapotában javulást észleltünk, sok fa és bokor hajtott ki újra.

A füzeket a krónikus vízhiány mellett egyes helyeken a krónikus víztöbblet veszélyezteti. A fűzállományok pusztulása ma már általános probléma a Szigetközben, melynek közvetlen okát a pangó vizes területeken a növényvédelmi vizsgálatok az Ervinia salicis nevű kórokozó jelenlétére vezetik vissza. E kórokozó főleg a fiatalabb állományokat támadja.

A nyárasokban tavasszal általában az előző évekhez hasonló vagy jobb egészségi állapotot figyeltünk meg, és a nyár kéregfekély fertőzés is ritka volt. A nyárfákon a lombkárosítások mértékének minimális volt, kb. 5-10 százalékot ért el, de ezt is csak helyenként. A száraz, meleg vegetációs időszak hatására több helyen észleltünk korai lombvesztést, amely két nagyobb térségre koncentrálódott: az egyik a szapi torkolat alatt, ahol a nyár folyamán rendkívül alacsony volt a Duna vízállása, amely a lombszíneződésben nagyon korán éreztette hatását; a másik terület a hullámtér középső és felső szakasza, ahol a vízpótlás hatása kevésbé érvényesül.

Az aljnövényzet mérete tavaly óta szembetűnően megváltozott, a méretbeli eltérés akár 100 cm-rel is meghaladhatta a tavalyi értékeket. A fajösszetétel is változott a csalán javára, mindenütt nagy mennyiségben jelent meg, és a többi fajt visszaszorította. Nyár végére ugyanakkor kóróvá száradt mindenütt. A korábban gyakori Impatiens grandulifera jóval kisebb számban fordult elő.

A szigetközi ártéri erdők egészségi állapotának ortofotókon alapuló elemzése és értékelése

2003-ban elvégeztük a hullámtéri erdőkben az 1991. és 2002. évi légi felvételek alapján kimutatható változások elemzését. A vizuális kiértékelés nyomán készített terület kimutatás főbb adatai:

A számok azt mutatják, hogy a Szigetköz erdőterülete növekedett. Ez a növekedés azonban abból adódik, hogy a Duna vízhozam csökkenése következtében visszahúzódott, és ez által új szárazulatok keletkeztek. Az újonnan kialakult - zömében bokorfüzes sáv - 160,5 hektárnyi területe nagyobb, mint a korábbi erdőterület egyelőre csak 43,3 hektáros csökkenése. Ugyanakkor kiemelendő, hogy egyes területek felújítása - az elterelés előtti időszaktól eltérően - gyakran nem sikerült 100%-osan és a fahasználatok és a felújítások nyomán maradtak üres, vagy sikertelenül felújított területek. Ezt azok alapján a számok alapján lehet megállapítani, amelyek az erdőterület és az üres és egyéb területek dinamikus változásait mutatják: az erdőterületek azonosítása problémás olyan területeken, amelyeket évekig csak fiatal fák borítanak (ezek felújítás alatt álló területek).

Megjegyezzük, hogy a 2002. és 2003. években folytatott légi felvételek elemzésével kapcsolatos vizsgálataink arra a következtetésre vezettek, hogy jelen körülmények között - a légi felvételek minősége, ill. a képfeldolgozási módszerek adta lehetőségek mellett, illetve a térségben tapasztalható változások mértéke miatt - sem a 2002-ben alkalmazott automatizált, sem a 2003-ban kipróbált vizuális képfeldolgozás önmagában nem alkalmas arra, hogy a térség erdőségeinek egészségi állapot-változását egyértelműen megbecsüljük. Ennek következtében az egészségi állapot monitorozás legfőbb eszközének továbbra is a terepi referenciapontok használata mutatkozik.

A Szigetközi ártéri erdők felújulási képessége és felújíthatósága

A térségben legalább helyenként és időnként előforduló vízhiányt nemcsak a fák növekedése és egészségi állapota jelzi, hanem az is, hogy sok jel utal arra, hogy a fák felújulása gyakorlatilag lehetetlenné vált. Ehhez ugyanis az árvizekből származó, föntről történő öntözés, az árvízzel együtt érkező iszap és esetenként a szintén az árvízzel szállított szaporítóanyag volna szükséges, ami csak ritkán volt tapasztalható az elterelés óta.

A koruk vagy egészségi állapotuk miatt letermelésre kerülő állományok felújítása mesterséges úton elképzelhető, ennek útjában állhat azonban az a jelenség, hogy míg az idősebb állományok fejlettebb gyökérrendszerüknél fogva még képesek voltak a mélyebbre került talajvíz elérésére, addig az újonnan telepített erdősítések fiatal fái számára ez megoldhatatlan probléma. Így a ma még problémamentesnek mutatkozó erdőterületek esetében sem kizárt, hogy a felújításuk során komoly nehézségekkel kell az erdőgazdálkodóknak megküzdeniük.

Az adatbázis szerkezete

I. Faállományok fatermési adatai