TALAJNEDVESSÉG

A szigetközi hullámtérben és a mentett oldalon a fenékküszöb feltételezett hatásterületén kijelölt talajnedvesség mérő helyeken a 2002/2003. hidrológiai évben a közös Megállapodás szerint folytatódtak a megfigyelések.

A szigetközi talajnedvesség mérő hálózatból a hullámtérben a fenékküszöb feltételezett hatásterületébe esők, a mentett oldalon pedig az azok közül kiválasztottak kerültek az adatcserébe.

A Jelentés tartalmazza a mérőhelyek földrajzi koordinátáit és elhelyezkedési vázlatát.

A mérések szabványos módon, SMM-001 típusú, kapacitív elven működő mélyszondás műszerrel történtek a tenyészidőszakban általában kéthetes időközzel, azon kívül ritkábban. Az adatok a 10 cm-es mélységenként mért - térfogatszázalékban kifejezett - teljes nedvességtartalmat mutatják.

A 2003. évi mérések száma 17 alkalom volt.

A mért eredményeket a II. számú Melléklet adattáblázatai tartalmazzák, az értékelést a mérési adatok grafikonjai segítik a Jelentésben.

A mintavételi pontok helyzete, jellege, mérési eredmények

A 14 mérőpont helyzete és jellege az 1997. évi, korábbi eredményei az előző évek jelentéseiben részletesen leírásra kerültek.

A 2003. évi mérési eredményeket befolyásoló tényezők rövid elemzése a következő:

A 2002/2003 tenyészidőszakon kívüli hat hónap csapadékösszege Mosonmagyaróváron 234 mm, azaz a sokévi átlag 97%-a, míg Győrben 223 mm, vagyis 99%. Ez az egy évvel ezelőtti induló állapotnál 69-88 mm-rel több. Ennek a megoszlása kedvezőtlen, mert az előző év utolsó három hónapjának több csapadéka pótlást és feltöltődést is volt hivatott biztosítani, a 2003. év első három hónapjának csapadéka viszont 40-60%-a csak a sokéves átlagnak (februárban, márciusban alig volt csapadéktevékenység, és a rendkívül hideg februárban hiányzott a hótakaró a földekről).

Az első teljes körű talajnedvesség-méréskor - március végén - a talajok telítettségi állapota a mérőhelyek elhelyezkedésétől, a fedőréteg vastagságától, a talajszelvények rétegzettségétől és szerkezetétől függően 70-75-80% volt. A mély talajrétegekben a korábban talajvízhatás alatt levő területek nedvességi állapota volt alacsonyabb az előző évi szintnél.

Április csapadékhiányos, május, június és július csapadékban gazdagabb (általában nem elégséges), de térségenként nagy különbségek alakultak ki a mért esőmennyiségekben. Mosonmagyaróvár környéke jobban, Győr környéke kevésbé ellátott. E három hónapban hullott esőmennyiségek általában kis adagokban jutottak a földre, egy-egy mérőhelyen eltérő időben volt kiadósabb eső (Győr környékén május 26-án 46 mm, Mosonmagyaróvár környékén június 18-án 29 mm, Ásványráró környékén július 18-19-én 60 mm esőt mértek). Ezen időszakban a talajok nedvességkészlete fokozatosan csökkent, melyet a jelzett esőmennyiségek időszakosan kompenzáltak. Augusztusban kevés eső esett, szeptember hónapot is a csapadékhiány jellemezte. A talajok nedvességkészlete alacsony lett. Október bőségesebb csapadéka a talajok felső 30-50 cm-es rétegében jelentős nedvességtartalom-növekedést eredményezett. November és december hónap eddig eltelt időszakát is csapadékhiány jellemezte.

A Duna főág vízszintváltozását az jellemezte, hogy 2003. január első napjaiban volt a Dunán egy jelentősebb árhullám (tetőzés Gönyű 418 cm), ezt követően a hónap végén egy alacsonyabb (tetőzés Gönyű 332 cm). Azt követően közép- és kisvízi állapotok váltakozása jellemezte a folyót, amit október elején egy kis árhullám (tetőzés október 11., Gönyű 311 cm) szakított meg, majd ismét kisvízi állapotok következtek.

Az elterelt Duna-szakaszon a januári árhullám levonulása után rendkívül alacsony vízállások alakultak ki egészen március elejéig. Március közepén a vízszint mintegy 40 cm-t emelkedett és így a dunaremetei vízmércén több napig 50 cm fölött volt, majd újra a rendkívül alacsony értékre esett vissza. Áprilistól a főmedri vízszint folyamatosan emelkedett, májustól augusztus végéig a dunaremetei vízmércén 70 és 110 cm között ingadozott. Szeptemberben a remetei vízmérce állása jelentősen és gyorsan ingadozott, 13 és 316 cm között. Októberben egy néhány napos enyhe áradás kivételével a vízszint 30-40 cm körül alakult. Novemberben 24 és 32 cm között volt a dunaremetei vízmérce állása.

A fent jelzett dunai vízállások határozták meg a mérőhelyek talajvíz-szintjének alakulását és változását. A hullámtéri vízpótló üzemrend szerinti működése mellett a tavalyihoz hasonló, jelentős árhullámok elmaradása illetve azok nedvesítő hatása ebben az évben nagyon hiányzott. A tenyészidőszaki átlagos talajvízszintek minden mérőhelyen alacsonyabbak a tavalyinál. A Felső-szigetközi térségben az elmaradás minimális (7-25 cm közötti), a Középső-szigetközi mérőhelyeken 32-78 cm közötti volt.

Erdészeti mérőpontok

- 9355 (9990) Dunakiliti 15E erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A talajvíz májustól augusztus végéig az átlagosan 230 cm vastag fedőrétegben mozgott. A felszínhez legközelebb (201 cm) a június 23-i méréskor tartózkodott (tavaly az árhullám tetőzésekor elöntötte a felszínt). Látható, hogy az elterelt Duna-szakaszon hiányzik a jelentősebb árhullám talajvízszintet emelő hatása.

A felszín alatt 1 méterig terjedő mélységben a talajnedvesség átlagértékei kis különbséggel szeptember végéig fokozatosan csökkenők. A felső rétegek nedvességtartalma októbertől növekvő. A talajnedvesség maximális átlagértéke 22,5 térfogat% (2002-ben 29,2 tf%), a minimális pedig 15,3 tf% (2002-ben 17,0 tf%) lett. A méréssorozat átlagértéke 18,4 tf%, a tavalyinál 3,6 tf%-kal alacsonyabb

A talajszelvény 1,1-1,8 méterig terjedő mélységében a nedvesség maximális átlagértéke csak 29,0 tf% (2002-ben 42,5 tf%), a minimális 20,8 tf% (2002-ben 27,4 tf%). Ez utóbbi mindkét évben akkor, amikor a talajvíz nem volt a fedőrétegben. A méréssorozat átlagértéke 25,2 tf%, a tavalyinál 5,6 tf%-kal alacsonyabb.

A talajnedvesség időbeni alakulását szemléltető - mellékelt - grafikon lefutásából látszik, hogy a felszín alatt 1 méterig terjedő mélységben a nedvességtartalmat a csapadékviszonyok alakították. A mélyebb rétegekben hiányzott a talajvíz intenzív nedvesítő hatása. Az évi átlagos relatív nedvességtartalom 5-8 tf% ponttal lett alacsonyabb, mint a jó nedvességi viszonyokat mutató 1997-es évé.

- 9452 Hédervár 11B erdészeti megfigyelőhely a mentett oldalon (vízpótló ág mellett)

A sekély fedőrétegű területen a talajvíz 2003-ban is végig nedvesített, de általában mélyebben volt, mint tavaly. A legkedvezőbb tartományban a június 23-i méréskor tartózkodott (a felszín alatt 91 cm) (tavaly az augusztusi méréskor 18 cm volt).

A felszín alatt 1 méterig a talajnedvesség átlagértékei viszonylag kiegyenlítettek, a legalacsonyabb májusi és a legmagasabb októberi átlagértékek között a különbség csak 3,5 tf%. A maximális átlagérték ez évben 40,1 tf% (2002-ben 44,4 tf%), a minimális 36,6 (2002-ben 37,4 tf%) lett.

A talajszelvény 1,1-1,3 méter közötti mélységében a nedvesség maximális átlagértéke 45,3 (2002-ben 46,3 tf%), a minimális pedig 42,0 térfogat% volt (2002-ben 43,3 tf%).

A szemléltető grafikon mutatja a nedvességtartalom minimális ingadozását, az 1 méter alatti réteg talajvízből történő kiegyenlített ellátását.

Az év csapadékhiányát mutatja, hogy az évi átlagos relatív nedvességtartalom 6,0 tf% ponttal lett alacsonyabb, mint a jó nedvességi viszonyokat mutató 1997-es évben.

- 9498 Dunasziget 11 D erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A vízpótló ág melletti mérőpont (95 cm vékony fedőréteg) alatt a talajvíz egész évben a kavicságyban tartózkodott.

A mérőhely megközelíthetetlensége miatt 2003. évben sem sikerült mérést végezni.

- 9972 Dunasziget 15D erdészeti megfigyelőhely a hullámérben (az Öreg-Duna mellett)

A 160 cm feltalaj vastagságú terület alatt a talajvíz 382-479 cm közötti mélységben mozgott a méréseink alapján. Az aszályos időszakban fokozatos nedvességtartalom csökkenés tapasztalható. A felső talajrétegek nedvességtartalma fokozatosan kismértékben csökkent, a felső talajrétegeké az októberi több csapadék hatására növekedett.

A felszín alatt 1 méterig terjedő mélységben a talajnedvesség maximális átlagértéke 24,7 tf% (2002-ben 31,3 tf%), a minimális 9,8 tf% (2002-ben 11,8 tf%) volt. Ebben a rétegben az évi átlagos relatív nedvességtartalom 5,7 tf%-ponttal lett alacsonyabb, mint tavaly.

A talajszelvény 1,1-1,5 m közötti mélységében a talajnedvesség maximális átlagértéke csak 32,8 tf% (2002-ben 41,8 tf%), a minimális 10,6 térfogat% (2002-ben 13,2 tf%) volt. E szelvénynél nagyon látszik az árhullámok elmaradásának hatása. Ebben a rétegben az évi átlagos relatív nedvességtartalom 9,4 tf%-ponttal lett alacsonyabb, mint az előző évben.

A fent leírtakat jól szemlélteti a grafikon. Látható mind a felső, mind az alsó talajrétegek nedvességtartalmának csökkenése, valamint az, hogy ebben az évben a talajvíznek nedvesítő hatása nem volt.

- 9994 (9499) Dunasziget 22B erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A talajvíz áprilistól október közepéig a vastag fedőréteg mélyebb rétegeit nedvesítette (a nedvesítő hatás enyhébb volt, mert a talajvíz is általában mélyebben volt a tavalyinál). Mind a felső, mind az alsó talajréteg nedvességellátása rosszabb volt mint a tavalyi, a felső talajrétegek nedvességellátottsága a száraz ciklusban fokozatosan csökkenő, októbertől volt a felső 50 cm-es talajrétegben nedvességtartalom növekedés.

A felszín alatt 1 méterig a talajnedvesség maximális átlagértéke 27,1 tf% (2002-ben 37,5 tf%), a minimális 21,2 (2002-ben 21,5 tf%) volt. A réteg évi átlagos relatív nedvességtartalma 24,7tf%, ez az érték 3,0 tf% -ponttal alacsonyabb a tavalyinál.

Az 1,1-3,3 méterig terjedő mélységben a maximális átlagérték 36,4 (2002-ben 46,4 tf%), a minimális pedig 28,1 térfogat% (2002-ben 29,8 tf% volt). Az évi átlagos relatív nedvességtartalom összességében 6,0 tf%- ponttal alacsonyabb az előző évinél, 5,3 tf%- ponttal a jó csapadék ellátású 1997-es évinél.

A szemléltető grafikon jól mutatja, hogy a vastag fedőrétegű talajszelvény mélyebb rétegeinek nedvességellátottsága a tavalyinál alacsonyabb szinten viszonylag kiegyenlített.

- 9995 (9978) Lipót 4A erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A hullámtéri vízpótló főág mellett a talajvíz az átlagosan 295 cm vastagságú fedőrétegben mozgott áprilistól szeptemberig, előtte és utána a fedőréteg alá süllyedt. A vízpótlás májusban és júniusban eredményezett jó nedvesítést, a többi időszakban enyhébb volt a nedvesítő hatása. A jelzett időszakban a magasabb dunai vízszintek a talajvíz emelését eredményezték, mert e térségben a Duna visszaduzzasztó hatása már érvényesül. A dunai árhullámok nedvesítő hatásának elmaradása e mérőhelyen is nagyon hiányzott ez évben.

A felszín alatti 1 méterig a talajnedvesség átlagértékeinek ingadozása kicsi, az előző évinél jelentősen alacsonyabb szinten. Maximális átlagértéke 24,2 térfogat% (2002-ben 39,6 tf%), a minimális 15,3 (2002-ben 19,6 tf%) volt. Ennek a rétegnek az évi átlagértéke (18,9 tf%) 1,7 %ponttal alacsonyabb, mint a jó nedvességellátású 1997-es évben.

A talajszelvény 1,1-2,8 méterig terjedő mélységében a nedvesség maximális átlagértéke 39,0 (2002-ben 46,7 tf%), a minimális pedig 30,6 térfogat% (2002-ben 36,8 tf%) volt. A réteg évi átlagértéke 34,3 tf%, mely 6,2 tf%-kal alacsonyabb, mint tavaly és 11,5 tf% ponttal alacsonyabb a jó nedvesség ellátású 1997. évinél.

A szemléltető grafikon tendenciózusan mutatja a nedvességtartalom csökkenését és a talajvízszint alacsony voltát.

- 9996 (9980) Lipót 27C erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A két vízpótló mellékág közötti mérőhely kellő nedvesítését a vízpótlás nem tudja megfelelő szinten biztosítani. A talajvíz az év folyamán mindig a kavicságyban tartózkodott az átlagosan 225 cm vastag fedőréteg alatt. Itt a vízpótlás alulról nincs megtámasztva, s az Öreg-Duna leszívó hatása érvényesül.

A felszín alatt 1 méterig terjedő mélységben a nedvességtartalom szeptember végéig fokozatosan csökkenő. A júliusi 60 mm csapadék átmeneti növekedést eredményezett, melyet ismét kimerülés követett. Októbertől a felső 50 cm-es réteg nedvességtartalma növekedett csak. A talajnedvesség maximális átlagértéke 22,7 (2002-ben 29,1 tf%), a minimális pedig 12,2 térfogat% (2002-ben 17,8 tf%) volt, a réteg átlagos nedvességtartalma (17,0 tf%) mintegy 5,9 %ponttal alacsonyabb az előző évinél.

A talajszelvény 1,1-2,0 méterig terjedő mélységében a talajnedvesség maximális átlagértéke 27,5 (2002-ben 43,5 tf%), a minimális 9,2 térfogat% (2002-ben 19,2) volt. Az évi átlagértéke (16,8 tf%) mintegy 12 %ponttal alacsonyabb a tavalyinál és a jó nedvesség ellátású 1997. évinél is.

A szemléltető grafikon jól mutatja a talajvíz nedvesítő hatásnak ezévi hiányát, a mélyebb talajrétegek erőteljesebb nedvességhiányát.

- 9997 (9979) Ásványráró 6G erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A mérőhely melletti vízpótló mellékág nem tud megfelelő szintű talajvizet biztosítani. A nagyon vékony (110 cm) fedőrétegű talajszelvényben a talajvíz egész évben a kavicságyban tartózkodott. A felszínhez legközelebb a május 24-i méréskor került (236 cm).

A felszín alatt 1 méterig terjedő mélységben a nedvességtartalom februártól szeptember végéig kismértékben fokozatosan csökkent. A július közepén két nap alatt lehullott 60 mm csapadék ezt a folyamatot átmenetileg megállította, a nedvességtartalmat megemelte, októbertől a felső 40 cm-es rétegben volt jelentősebb nedvességtartalom növekedés. A talajnedvesség maximális átlagértéke 24,8 (2002-ben 32,6 tf%), a minimális 10,0 térfogat% (2002-ben 16,3 tf%) volt. Az évi átlagos relatív nedvességtartalom 9,3 tf%- ponttal alacsonyabb az előző évinél.

A szemléltető grafikon mutatja, hogy hiányzott a talajvíz nedvesítő hatása, a szelvény nedvességtartalmát ez évben a csapadékviszonyok alakulása határozta meg. Az ezévi átlagos nedvességtartalom 6,4 tf% ponttal alacsonyabb a jó nedvességi viszonyokat mutató 1997. évinél.

- 9998 (8440) Ásványráró 6D erdészeti megfigyelőhely a hullámtérben

A hullámtéri vízpótló főág alsó megtámasztása hiányzik. A talajvíz szintjét az Öreg-Duna, illetve a Duna vízszintje befolyásolja (a Duna vízvisszavezetésének hatása érvényesül). 2003-ban áprilistól október elejéig az átlagosan 275 cm vastag fedőrétegben mozgott a talajvíz. A maximuma május 24-én volt, 182 cm, a tenyészidő átlagában jóval alacsonyabb szinten tartózkodott, mint tavaly.

A felszín alatti 1 méterig terjedő rétegben a nedvességtartalom februártól szeptemberig fokozatosan kismértékben csökkenő, melyet júliusban két nap alatt lehullott 60 mm csapadéka tört meg. Októbertől a felső 40 cm-es réteg nedvességtartalma nőtt meg a csapadék hatására. A talajnedvesség maximális átlagértéke 22,0 tf% (2002-ben 47,9 tf% az elöntések idején), a minimális pedig 17,7 térfogat% (2002-ben 18,3) volt. E réteg átlagos nedvességtartalma 8,4 %-kal alacsonyabb az előző évinél és 3,3 tf%-kal alacsonyabb, mint a jó csapadék ellátású 1997. évben.

A talajszelvény 1,1-2,2 méterig terjedő mélységében a talajnedvesség maximális átlagértéke 45,6 tf% volt (2002-ben 47,3 tf%), a minimális pedig 39,4 tf% (2002-ben 43,3 tf%). A talajréteg tárgyévi átlagos nedvességtartalma mintegy 3,4 térfogat% ponttal alacsonyabb az előző évinél.

A nedvességtartalom változását szemléltető grafikon jól mutatja a fenti megállapításokat.

Mezőgazdasági mérőpontok a mentett oldalon

- 605 Halászi H15. tábla

A mérőhely talajának nedvességtartalmát a csapadék- és az időjárási viszonyok határozzák meg. A talajvíz elhelyezkedése általában az alsóbb rétegek nedvességtartalmát befolyásolja. A mérőhely a mentett oldali vízpótló ág vonzáskörzetében van, melynek vízszintemelő hatása csupán mérsékelt. A talajvíz június végétől szeptember végéig az átlagosan 330 cm vastag fedőréteg alsó rétegeiben tartózkodott, a többi időben mélyen volt.

A felszín alatti 1 méterig tartó talajrétegben a nedvességtartalom fokozatos kismértékű csökkenése mutatható ki szeptember végéig. Októbertől a felső 40 cm-es réteg nedvességtartalma növekedett az eső hatására. Maximális átlagértéke 20,1 (2002-ben 20,3 tf%), minimális átlagértéke 16,2 térfogat% (2002-ben 15,3 tf%) volt. Az évi átlagos értéke 17,8 tf%, 0,4%ponttal alacsonyabb az előző évinél.

Az 1,1-2,9 méter közötti mélységben a talajnedvesség maximális átlagértéke 20,4 (2002-ben 22,8 tf%), a minimális 18,4 térfogat% (2002-ben 18,9 tf%) volt. Ezen réteg nedvességellátottsága viszonylag kiegyenlített.

A vastag fedőrétegű talaj tárgyévi átlagos relatív nedvességtartalma minimális mértékben lett alacsonyabb, mint tavaly.

A szemléltető grafikon mutatja a viszonylag kiegyenlített nedvességértékeket.

- 2630 Püski Sorjási legelő

A dunaremetei vízmércéhez közeli táblán a talajvíz ez évben végig az átlagosan 180 cm vastagságú fedőréteg alatt a kavicságyban tartózkodott, ezért a csapadékviszonyok alakulásától függött a talajszelvény nedvessége. A talajvíz a felszínhez legközelebb június 23-án volt, 371 cm-re. (A Duna elterelése előtt azonban a talajvíz meghatározó szereppel bírt a sekély fedőrétegű terület nedvesítésében).

A felszín alatti 1 méterig a talaj nedvességtartalma a február végi elfogadható szint után fokozatosan, de kismértékben csökkenő - melyet a júliusi több csapadék tört csupán meg - szeptember végéig. Októbertől a több csapadék hatására a felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma növekszik meg. A talajnedvesség maximális átlagértéke 32,0 (2002-ben 34,3 tf%), a minimális 20,0 térfogat% (2002-ben 23,0 tf%) volt. Az évi átlagos értéke 24,9 tf%, 4,5 tf% ponttal alacsonyabb az előző évinél és a jő nedvesség ellátású 1997. évinél 9.0 tf%- ponttal alacsonyabb.

Az 1,1-1,4 méterig terjedő mélységben november közepére fokozatos, de jelentős mértékű volt a kiürülés. A talajnedvesség maximális átlagértéke 30,5 tf% (2002-ben 36,0 tf%), a minimális pedig 11,5 térfogat% (2002-ben 17,0) volt. Évi átlagértéke 19,8 tf%, mely 9,1 tf% ponttal alacsonyabb az előző évinél.

A szemléltető grafikon jól mutatja a nedvességtartalom változását és az 1 m alatti réteg nagy nedvességhiányát, mely 12,5 tf% ponttal alacsonyabb érték a jő csapadék ellátású 1997. évinél.

- 2653 Rajka 0. tábla

A szivárgó csatorna mellett fekvő tábla talajvízszintjét a fenékküszöb hatása emelte, de az továbbra is a 240 cm vastag fedőréteg alatt, a kavicságyban maradt. A felszínhez legközelebb (321 cm) a június 23-i méréskor volt. A mérőhely talajának nedvességi viszonyait kizárólag a csapadék- és az időjárási viszonyok határozták meg.

A viszonylag száraz évben február végétől szeptember végéig kismértékű fokozatos nedvességtartalom csökkenés következett be, októbertől a több csapadék hatására a felső 40 cm-es réteg nedvességtartalma növekedett.

A felszín alatt 1 méterig terjedő talajréteg nedvességtartalmának maximális átlagértéke 17,8 (2002-ben 20,4 tf%), a minimális 12,0 térfogat% (2002-ben 14,6) volt. A réteg átlagértéke 14,8 tf%, 2,4 tf% ponttal alacsonyabb az előző évinél.

Az 1,1-2,2 méterig a talajnedvesség maximális átlagértéke 15,7 (2002-ben 17,3 tf%), a minimális 13,6 térfogat% (2002-ben 14,3 tf%) volt. A talajnedvesség évi átlagos értéke minimálisan elmaradt a tavalyitól, a jó nedvesség ellátású 1997. évi értéknél 3,3 tf% ponttal alacsonyabb.

A nedvességtartalom alakulását ábrázoló grafikon mutatja a felső talajréteg kiürülését, valamint az alsó réteg a viszonylag kiegyenlített ellátását.

- 7920 Ásványráró A19. tábla

A Duna vízvisszavezetésének hatása itt erősen érvényesül. A talajvíz szintjének alakulása szorosan összefügg a Dunáéval (a védőtöltéshez közeli mérőhely). A vastag fedőrétegű talajban a talajvíz idén a felszín alatt 214 és 268 cm között mozgott a szelvényben (a tavalyi árhullámok idején 18 cm, 1 cm és 65 cm közelségben volt), de az alsó talajrétegeket mindig nedvesítette.

A felszín alatt 1 méterig terjedő talajréteg nedvességtartalmának maximális átlagértéke 37,6 tf% (2002-ben 42,8 tf%), minimális átlagértéke 28,6 térfogat% (2002-ben 31,4 tf%) volt. Az évi átlagos értéke 32,7 tf%, mely érték 4,6 tf% ponttal maradt el a tavalyitól. A réteg nedvességtartalma februártól szeptember végéig fokozatosan de kismértékben csökkent, októbertől az esők hatására a felső 60 cm-es réteg nedvességtartalma növekedett.

Az 1,1-2,0 méter közötti mélységben a talajnedvesség maximális átlagértéke 39,0 tf% (2002-ben 45,2 tf%), a minimális 28,0 tf% (2002-ben 38,5 tf%) volt. A réteg évi átlagos értéke 33,5 tf%, mely 9,0 tf% ponttal maradt el a tavalyi szinttől.

A két talajréteg tartomány nedvességtartalma viszonylag közel van egymáshoz, de a jó csapadék ellátású 1997. évinél 10-11 tf% ponttal alacsonyabb szinten.

- 9443 Lipót L18. tábla

A mérőhely viszonylag távol van a Dunától, ezért annak nívóját a talajvíz késleltetve és tompítottan követi. A közeli vízpótló mellékágnak csak minimális hatása lehet a talajvízszintekre.

A talajvíz az átlagosan 295 cm vastag fedőréteg alatt tartózkodott, legközelebb a június 23.-i méréskor, 301 cm közelségben volt. A nedvességtartalom február végétől szeptember végéig fokozatosan csökkent, melyet július korábban jelzett több csapadéka megszakított. Októbertől a több csapadék hatására a felső 50 cm-es talajréteg nedvességtartalma növekedett.

A felszín alatt 1 méterig terjedő talajréteg nedvességtartalmának maximális átlagértéke 18,7 (2002-ben 20,1 tf%), a minimális 13,3 térfogat% (2002-ben 12,6) volt. Átlagértéke 0,9 tf% ponttal alacsonyabb a tavalyinál.

Az 1,1-2,8 méterig terjedő mélységben a nedvesség maximális átlagértéke 32,3 (2002-ben 36,4 tf%), minimális átlagértéke 29,7 térfogat% (2002-ben 28,4 tf%) volt. Átlagértéke 1,9 tf% ponttal alacsonyabb, mint az előző évben.

A szemléltető grafikonon a Duna vízszintjének hatása látszik a talajvízre, és az, hogy ebben az évben ez nem érte el a fedőréteget. Az 1,1 m alatti talajréteg nedvességtartalma viszonylag kiegyenlített, de a jó nedvesség ellátású 1997. évinél 4,8 tf% ponttal alacsonyabb szinten.