BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringban a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése 2002 évben a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott.

A mintavételi pontok felsorolását és koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük.

A 2002. évi megfigyelések adatait Jelentés tartalmazza a szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terresztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzesek élőlény csoportjaira vonatkozóan.

A 2002 évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi.

Növénycönológia

A 2002-es év növényzetet érintő legfontosabb történései a hullámtérre kilépő árvizek voltak. Ezeknek hosszú távú hatásai is lesznek, mivel az elárasztások hatása több időléptékben jelentkezik:

Azonnali és rövidtávú hatások: a talaj vízkészletét növeli, a nedvességigényes fajok versenyképességét növeli a szárazságtűrők rovására. Az elöntés időtartamától függő mértékben a valódi szárazföldi fajok visszaszorulnak.

Középtávú hatások: az előnyös helyzetbe került fajok nagyobb szaporítóanyag-mennyiséget termelnek, ami az érintett populációk továbbélési esélyeit növeli az árvizet követő években, a talajmag-bank feltöltésével.

Hosszú-távú hatások (a Szigetközben ezek a legfontosabbak): a hegyekből lefutó vizek olyan szaporítóanyag készletet tudnak a hullámtérre teríteni, melyek alapvető fontosságúak a faji sokféleség fennmaradásához.

Ezek a hatások az árvizes vegetációs periódust követő években jelentkeznek (még a rövidtávú hatás is, mert a nagy árvíz a cönológiai felvételezés után következett be).

A 2002-es évben a cönológiai felvételek adatai nem térnek el lényegesen a 2001-esektől. Azokon a termőhelyeken, ahol a vízszintcsökkenés legerőteljesebben érezteti hatását, a gyepekben a szárazságtűrő fajok aránya növekszik a nedvességigényesebbek rovására, az erdőkben a legfeltűnőbb az aljnövényzet magasságának és sűrűségének csökkenése. A hullámtéri elárasztott mintaterületeken nagy mennyiségű uszadék maradt vissza, helyenként növénymentes foltokat hozva létre.

A nádas állományokra vonatkozóan a cönológiai felvételek, a nádsűrűségi és -magassági adatok több éves megfigyelése és elemzése alapján a következők állapíthatók meg:

A jó vízellátású nádasok (Kisbajcs - Szavai-csatorna, Lipót - morotvató, Arak - Malomszer) jellemzőikben határozottan elválnak a Felső -Szigetköz általunk vizsgált, kiszáradó, ritkuló-gyomosodó nádasaitól (Cikolasziget - Cvek-lapos, Dunakiliti - Száraz-erdő -utóbbi ebben az elemzésben a mintaterület elpusztulása miatt nem szerepel). A jó vízellátású nádasok annak ellenére mutatnak egymáshoz hasonló képet, hogy valamennyi a mentett oldalon van és a vízutánpótlásuk máshonnan történik (Kisbajcs - kontroll, Nagy-Duna (Szavai-csatorna), Lipót - vízpótlás, Arak - kontroll - Mosoni-Duna).

A szárazodó, gyomosodó nádasok a Felső-Szigetköz hullámterén (Dunakiliti - Száraz-erdő (Zátonyi-Duna)) ill. a mentett oldalon (Cikolasziget - Cvek-lapos) terülnek el.

A szárazra került Duna-mederben a két fás öv közül az alsó fehér füzes megerősödött, a felső, zöld juharral (Acer negundo) jellemezhető növekedése kevésbé erőteljes. Itt az évelő füvek térnyerése feltételezéseinknek megfelelően alakul. A középső "magaskórós" övezet stagnál, helyenként a hamvas szeder (Rubus caesius) vált uralkodóvá.

A cönológiai felvételek eredményeihez hasonlóan a 2002-es adatok nem különböznek jelentősen a 2001-esektől. A vastag, bőrnemű levelű kocsányos tölgy levelei az elterelés óta sem lettek kisebbek. Az erősen vízhez kötött fehér fűz, mely nem csak magas talajvízszintet, de időszakos elárasztást is kíván, sínyli meg legjobban a vízszintcsökkenést. Az eddigi adatok elemzése alapján azonban az adatok értelmezése azonban óvatosságot igényel. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy egy-egy időszak vízbősége befolyásolhatja a levélméreteket, nem a teljes vegetációs periódusé. Ezért nem csak az eltereléssel érintett területeken mutat nagy és rendszertelennek tűnő ingadozást a fűzek levélfelülete, hanem a kevésbé állandó vízellátottságú kontroll mintaterületeknél is (Malom-szer, Dunaremete -transzekt). Azt lehet feltételezni, hogy a Duna szabályozása, elterelése a fűzeket úgy érintette, hogy a mindenkori csapadékviszonyoknak sokkal nagyobb befolyása lehet most a vízellátottságukra és ezen keresztül a növekedésükre, produkciójukra.

Vízi makrofitonok

A vízi makrofiton állományok vizsgálatát a korábbi évekhez hasonlóan, a Szigetköz 3 jellemző víztér-típusában (Öreg-Duna, hullámtér, mentett oldal) 6 vizsgálati helyen (No. 2, 4, 6, 7, 8, 9) végezték.

Az állományok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait a vizsgált évben is legfőképpen a mintavételi helyek szabályozott vízellátása határozta meg, de lényeges hatótényezőként kellett értékelni az augusztusi rendkívüli mértékű, bár rövid idejű árhullámot.

Az Öreg-Dunában már a március/áprilisi rövid, heves árhullám is lényeges mértékben módosította a jobb parti partvonalat és ezzel az itteni makrofiton lelőhelyeket. Ezt követően az augusztus eleji vehemens árhullámig az itt szokásos, egyenletes vízhozam (vízállás) uralkodott, 500-600 m³/sec nagyságú vízszállítással. Az augusztusi rekord árhullám további partvonal módosulásokat és a makrofiton állomány nagy részének eltakarítását eredményezte.

A hullámtér vízellátására a korábbi évekhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok, kivéve a március végi és az augusztusi árhullámokat, mely utóbbi a No. 9 helyen igen erőteljesen a zsákutca jellegű No. 4 helyen pedig kevéssé éreztette állománycsökkentő hatását.

A mentett oldal mintavételi helyein (No. 6, 8) a szabályozott hidrológiai feltételeknek megfelelően elvileg az előző évihez hasonló tenyész viszonyok uralkodtak volna, azt azonban két körülmény zavarta meg. A Zátonyi-Dunában a No. 8 vizsgálati helyet az augusztusi árhullám erőteljesen átöblítette ill. a gyengébb áramlású részeken rövid időre magas vízállással borította.

A Lipóti morotvában (No. 6) elsősorban a csatornaszerű szakaszon erőteljes kotrást hajtottak végre, amely a makrofiton állományok kiterjedésének csökkenését eredményezték.

Planktonrákok - Crustacea (Cladocera, Ostracoda, Copepoda)

2002 évben a Szigetköz mintavételi pontjairól gyűjtött zooplankton minták feldolgozása során 47 (30 Cladocera, 9 Copepoda, 8 Ostracoda) Crustacea taxont mutattak ki. A mintavételi helyekről első alkalommal fordult elő a Bunops serricaudata, Physocypria kraepelini és Limnocythere inopinata fajok, amelyekkel együtt 1991 óta összesen 107 taxon jelenlétét igazolták a Szigetközi Monitoring Hálózat mintavételi helyeiről. A Physocypria kraepelini és Limnocythere inopinata kagylósrákok a Szigetközre nézve új előfordulási adatok.

A megelőző évekhez hasonlóan a taxon szám a Lipóti-morotvában volt a legnagyobb (34).

Az egy mintavételi helyről előkerült fajok száma az előző évhez képest csökkent, ez elsősorban a cyclopoid Copepodák esetében volt szembetűnő. A leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris, Chydorus sphaericus és Pleuroxus truncatus voltak. A nyári egyedszámok alacsonyak voltak, azonban a szeptemberi mintavétel idején, a nyári áradások után az egyedszám jelentősen nőtt.

A gyenge nádasállománnyal és makrofiton együttesekkel jellemezhető Schisler-holtágban volt az egyedszám a legnagyobb és a tavalyi évhez hasonlóan a maximum (3437 ind./100l) szeptemberben volt. A holtágban a leggyakoribb fajok a Bosmina longirostris, Eudiaptomus gracilis és Mesocyclops leuckarti voltak.

A pusztuló gyékény- és nádas állományokkal, szubmerz makrofiton együttesekkel jellemezhető Zátonyi-Dunában a faj- és egyedszám az előző évhez képest egyaránt csökkent. A Eurytemora velox ez évben csak erről a mintavételi helyről került elő.

A Lipóti-morotvában a zooplankton együttesek összetételében nem voltak lényeges eltérések az előző évhez képest, a taxonszám és a makrofitákhoz kötődő fajok száma egyaránt magas volt. 9 faj (Bunops serricaudata, Ceriodaphnia megops, C. pulchella, C. reticulata, Iliocryptus agilis, Macrothrix hirsuticornis, Cyclocypris ovum, Cypridopsis vidua, Notodromas monacha) a mintavételi helyek közül kizárólag itt fordult elő.

A Bunops serricaudata Cladocera faj a Szigetközi Monitoring Hálózat mintavételi helyein először jelent meg. A morotvában a leggyakoribb fajok az Acroperus harpae, Pleuroxus aduncus var. coelatus és a Pleuroxus truncatus voltak. Az egyedszám maximumot (856 ind./100 l) októberben az Acroperus harpae, Chydorus sphaericus, Pleuroxus aduncus var. coelatus és P. truncatus tömeges előfordulása okozta.

A Csákányi-Duna nagy mellékág a hullámtéren, a vízpótlórendszer része, áramló vízű. Az ágban a taxonszám (8) jelentősen csökkent az előző évhez (19) képest, és az egyes fajok abundancia értékei is nagyon alacsonyak voltak. A Cypria ophtalmica kagylósrák idén csak innen került elő.

Halak - Pisces

A halállomány változásának tanulmányozását a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein végzik, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, tekintettel a bősi vízlépcső és a mesterséges vízpótlás környezeti hatásaira.

A felmérések első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végezték a halbiológiai felméréseket, ami elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosították a mintavételi módszert. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végeztek felméréseket, továbbá áttértek egy kevésbé szelektív, közepes teljesítményű (600 W) elektromos halászgép használatára. A Duna főágában végzett felmérésekhez 2002-ben kísérleti jelleggel egy nagy teljesítményű (10.000 W) halászgépet is kipróbáltak. A mintavételi eszköz megváltoztatását az indokolta, hogy a főág mentén a parti füzes benyúló ágai miatt egyre nehezebb a partvonal halállományának vizsgálata, viszont a parttól távolodva a közepes teljesítményű halászgép már nem használható.

A nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vízfolyások halállományának hosszú távú monitorozásakor a nyár végi és az őszi időszakban célszerű a felméréseket megvalósítani. A 2002. augusztusára tervezett felméréssorozatot a Dunán akkor levonuló rendkívül magas árhullám meghiúsította.

A Duna főágában 1839 fkm-nél egy alkalommal, 2002. novemberben történt felmérés nagy teljesítményű halászgéppel. 8 halfaj előfordulását mutatták ki (1997-ben 12 faj/2 felmérés, 1998-ban 15 faj/2 felmérés, 1999-ben 12 faj/1 felmérés, 2000-ben 12 faj/1 felmérés, 2001-ben 10 faj/1 felmérés). A 2002 évi mintavétel eredménye nem vethető össze egyszerűen a korábbi évek adataival, mivel egy lényegesen erősebb halászgépet alkalmaztak. A fogási eredmények nem hasonlítanak a korábbi évek adataira, ami a különböző teljesítményű és kialakítású halászeszközök eltérő szelektivitásával magyarázható. Korábban a kifogott halak testhosszúsága többnyire az 5-35 cm-es tartományon belül volt, ezzel szemben az erősebb géppel általában nagyobb méretű (25-80 cm) halakat gyűjtöttek, illetve a 25 cm-nél kisebb halak között alig bukkantak fel bentikus fajok. Feltehetően a szelektivitási különbséggel függ össze, hogy nem mutattak ki az előző években rendszeresen gyűjtött Neogobius kessleri és Lota lota, továbbá a Rutilus rutilus előfordulását. Az eddig kimutatott fajok listáján nem szerepel azonban a Stizostedion lucioperca, így az 1997 és 2002 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma 22-re emelkedett ezen a helyszínen, ami a folyószakasz fajgazdagságát jelzi.

A Duna 1833 fkm-nél kijelölt mintavételi helyen 2002. júliusban egy közepes, novemberben egy nagy teljesítményű halászgéppel történt a felmérés. 11 faj jelenlétét igazolták a két felmérés során (1998-ban 14 faj/3 felmérés, 1999-ben 14 faj/4 felmérés, 2000-ben 13 faj/2 felmérés, 2001-ben 6 faj/1 felmérés). A második, novemberi mintavétel eredménye nem vethető össze egyszerűen a korábbi évek adataival, mert a felmérés egy lényegesen erősebb halászgéppel történt. A júliusi és novemberi megfigyelési eredmények szembetűnő különbsége jelzi az eltérő teljesítményű halászgépek különböző fajszelektivitását. Mindkét halászeszköz fogásában ugyanakkor egyedszámát tekintve domináns faj volt az Alburnus alburnus. Az előző évek eredményeihez képest 2002-ben újnak tekinthetjük a Cyprinus carpio előfordulását, így az 1994 és 2002 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 27, ami a vízterület fajgazdagságát jelzi.

A hullámtéri Csákányi-Duna öblözetében a 2002 évi két felmérés 7 halfaj előfordulását igazolták (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj/3 felmérés, 1999-ben 12 faj/3 felmérés, 2000-ben 7 faj/2 felmérés, 2001-ben 8 faj/3 felmérés). 1992-ig a mintavételi hely állandó dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelent néhány reofil faj, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, Abramis ballerus, Gobio albipinnatus, Vimba vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998 óta kevésbé jelzik a mintavételek. Az előző évek adataihoz képest 2002-ben egy új faj került elő, a Stizostedion lucioperca. Az eredmény figyelemre méltó, mivel 1992-ig rendszeres volt a faj előfordulása a helyszínen, de az elmúlt évtizedben egyszer sem igazolódott a jelenléte. Az 1992 óta eltelt időszakban kimutatott halfajok száma összesen 19, ami közepes fajgazdagságra utal. Az észlelt fajok száma utóbbi években mérsékelten csökkent.

A Schiesler holtágban 2002-ben 12 halfaj előfordulását mutatták ki 2 felméréssel (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj/2 felmérés, 1999-ben 14 faj/3 felmérés, 2000-ben 10 faj/2 felmérés, 2001-ben 12 faj/3 felmérés). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően, 1992-93 telén a holtág gyakorlatilag kiszáradt. Később a hullámtér vízpótlásaikor a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattak ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma. A L. delineatus állománya viszont hamar megfogyatkozott, 1995-ben már csak egy példány került elő. Jellemző volt ugyanakkor a C. auratus hirtelen előretörése és 1996-ig tartó dominanciája. Az 1993-tól 1996-ig tartó időszakban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását volt megfigyelhető az elszigetelődött holtágban. A halállomány átalakulására jellemző volt, hogy 1996-ban kizárólag C. auratus került elő a felmérések során, amelynek egyedeit rendkívül lassú növekedési sebesség jellemezte. A vízterület rehabilitálását jelentette annak a mesterséges csatornának a kialakítása 1996-97 telén, amely összeköttetést teremt a holtág alsó vége és a Csákányi-Duna között. A csatorna építését követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztalták. A holtág belső, növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (L. gibbosus, Esox lucius, Scardinius erythrophthalmus, Tinca tinca) elterjedése, míg a holtágat a Csákányi-Dunával összekötő csatornában esetenként reofil fajok (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte is igazolható volt. A Misgurnus fossilis előfordulására az 1992 utáni felmérések eredményei között nem volt eddig adat. Az 1992 és 2002 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Az utóbbi évek tapasztalataihoz hasonlóan a R. rutilus és az A. alburnus volt a leggyakoribb halfaj. Az 6 évvel korábban még domináns C. auratus ugyanakkor nem került elő ebben az évben.

A mentett oldali Gazfűi-Dunában 2002-ben 10 halfaj jelenlétét igazolták a 2 felméréssel. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj/3 felmérés, 1999-ben 11 faj/3 felmérés, 2000-ben 11 faj/2 felmérés, 2001-ben 12 faj/3 felmérés). A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Gazfűi-Dunában (Zátonyi-Duna) kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta a korábbi hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. 1994-ben a vízterület korábbi limnofil faunájának számos elemét kimutattuk, többek között igazolható volt az Umbra krameri kifejlett példányainak szórványos előfordulása (viszonylag gyakori volt ezen a helyszínen 1992-ig). Egy átmeneti csökkenést követően, az 1990-es évek második felében ismét a limnofil fajok váltak meghatározóvá a vizsgált mederszakasz halállományában, viszont az U. krameri egyedeit 1995 óta nem találják. 1998 óta nem tapasztaltak lényeges változást, a halállomány összetételében a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok a meghatározóak. Említésre méltó a C. carassius, a S. erythrophthalmus és a T. tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis előfordulása. A 2002-es felmérések nem jelezték a Carassius carassius jelenlétét, ami feltehetően mintavételi pontatlanság. Az 1994 és 2002 közötti időszakban kimutatott 17 halfaj mérsékelt fajgazdagságra utal. Az előző évekhez hasonlóan a fogási eredmények kiegyenlítettek, változatlanul dominál a R. rutilus.

A lipóti morotvában 9 halfaj előfordulása igazolódott 2002-ben 2 felmérés eredményeként (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj/3 felmérés, 1999-ben 13 faj/3 felmérés, 2000-ben 10 halfaj/2 felmérés, 2001-ben 12 faj/3 felmérés). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítették a tápláló vízzel besodródó halak. 1995 őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. A halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedése volt megfigyelhető 1998-ig. Az 1994 és 2001 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal. A mintavételi helyszínen alkalmilag a tápláló vízzel besodródó reofil fajok is előkerültek (A. ballerus, V. vimba, L. leuciscus, L. lota), amelyek nem illenek egy mocsarasodó élőhely halfaunájába. Az utóbbi három évben a fogási eredmények viszonylag kiegyenlítettek voltak. Általános a R. rutilus dominanciája és az A. alburnus gyakorisága. A morotva mesterséges vízpótlásának kezdete óta a C. auratus előfordulása csökkenő tendenciát mutatott.

Terresztris fauna

Puhatestűek (Mollusca)

Az idei év malakológiai felmérései azt mutatták, hogy a Szigetköz malakofaunájában továbbra sem tapasztalhatók tartós környezeti károsodásra utaló, általános jelek. Bár a gyűjtésekkel történő felmérő vizsgálatok egy részét a tartósan magas vízszintek korlátozták, minden megfigyelési ponton és monitorozott területen, valamilyen szinten értékelhető eredményeket kaptunk. Ezek szerint sem a Duna, a Duna ágak, a Mosoni-Duna, sem pedig az ártéri erdő és a mentett oldali erdők puhatestű faunájában nem volt számottevő változás az elmúlt évben. A Duna partján továbbra is megtalálható a Paladilhia oshanovae friss héjak formájában, ami e föld alatt élő faj stabil előfordulását jelenti.

Kérészek (Ephemeroptera)

A szigetközi Duna középső szakaszára jelenleg is a rheofil pataki fauna a jellemző, míg a Mosoni-Duna inkább a folyóvízi fajok élőhelye.

A Rajkán, az elterelés által megváltoztatott főági helyszínen éppúgy, mint Lipóton, az elterelés hatására szintén gyökeresen megváltozott mellékági vizsgálati helyszínen a főként eutrofizálódott vizekben elszaporodó Caenis horaria, illetve Caenis robusta paránykérészek nagy arányú jelenléte volt a jellemző. Ezen felül Rajkánál hiányzott a nagyobb folyóinkban egyébként tipikusan előforduló (és Nagybajcson most, 2002-ben is kimutatott) Heptagenia sulphurea, Lipótnál pedig a Mosoni-Dunában (mint hasonló meder-adottságokkal rendelkező, és a Lipóti-ág eredeti vízhozamához hasonló vízhozamú mellékágban) ismételten regisztrált, és az idén is megtalált olyan jellegzetes faj, mint a Potamanthus luteus. A regisztrált fajszám mindkét kontroll területen magasabb volt, mint az elterelés által megváltoztatott helyszíneken. A fentieken túl figyelmet érdemel a védett dunavirág (Ephoron virgo) szigetközi populációjának az utóbbi években zajló általános megerősödése, térnyerése.

Szitakötők (Odonata)

A különböző víztípusok faj együttesei eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására: a hullámtér és a mentett oldal sekély és mély kavicsbánya tavainak faunájában nem történt számottevő változás. A Parti-erdő keleti lápja faunájának alakulása sem függ az elterelés és az azt követő vízpótlás hatásától, sokkal inkább a közvetlen környezetében végbemenő változásoktól (erdőirtás). A Mosoni-Dunán a megnövekedett vízmennyiség nem befolyásolta a folyóvízi fauna összetételét, viszont a vízpótlás érdekében biztosított többletvíz a terület jellegzetes, lassan áramló, sodrásmentes részekben bővelkedő, dús növényzetű vizeit (Gazfűi-holt-Duna, Nováki-csatorna, Zsejkei-csatorna, Lipóti-csatorna) drasztikusan átalakította. Az állóvizekre jellemző gazdag fauna értékes elemeinek száma lecsökkent, helyettük folyóvízi, illetve tág tűrésű fajok megjelenése volt megfigyelhető, több esetben a fajszám csökkenésével párhuzamosan. A Duna elterelésének következtében 4 faj tűnt el a Szigetköz területéről: Coenagrion ornatum (IUCN: sérülékeny, hazánkban védett), Aeshna viridis (Berni Egyezmény: fokozottan védett; IUCN: veszélyeztetett; Habitat Határozat: IV; hazánkban védett), Somatochlora flavomaculata (IUCN: sérülékeny, hazánkban védett), Orthetrum brunneum (hazánkban védett). A kutatás első évében, 1992-ben 45 faj került elő, a Duna elterelését követő évben csak 31, majd az ezt követő öt év mindegyike 42 fajt eredményezett. 1999-ben 38, 2000-ben 39, 2000-ben 37, 2002-ben pedig 40 volt a kimutatott fajok száma.

A kezdeti állapothoz viszonyított kisebb fajszám a bizonyos élőhely típusok átalakulásával, azok diverzitás csökkenésével magyarázható.

Tegzesek (Trichoptera)

A Szigetköz 2002. évi vizsgálata (amelyben szerepelnek bizonyos korábbi minták feldolgozásai is) 59 faj mintegy 7700 példányát eredményezte. Az előző években előretört fajok magas aránya többé-kevésbé állandósult, az egyes víztestek tegzes-együttesei viszonylagos egyensúlyba jutottak. Mind a négy vízre jellemző néhány olyan faj nagy dominanciája, amelyek korábban nem vagy csak csekély számban kerültek elő, mára dominánssá váltak (Agapetus lanigert, Glossosoma boltoni). A Szigetköz két védett tegzese közül a Limnephilus elegans csak egyszer került elő az Alsó-Szigetközben, azóta itt nem láttuk. Ezzel szemben a Ceraclea nigronervosa. ismételten felbukkant. Ugyancsak újabb előfordulásait mutatták ki néhány ritka és értékes fajnak.

A tegzes fauna összetétele és változásai alapján a Szigetköz vizei jó állapotúak.