FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

2001/2002. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz mintavételi helyeken a Megállapodás Szabályzatában meghatározott vízminőségi mérések.

A 2001 évi Közös Jelentés ajánlásainak megfelelően 2002. évben a kijelölt három új mérőhely vízminőségi mérésével bővült a magyar fél vízminőségi mérőhálózata. Ezek a mintavételi helyek a következők:

A megfigyelő rendszer mérőhelyeinek helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOV rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek néhány kivétellel a Magyar - Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak. A Magyar - Szlovák HVB Vízminőségvédelmi Albizottsága Poroszlón tartott 77. ülésszakán elfogadottak értelmében a Megállapodásban kijelölt mérőhelyekkel azonos határvízi mintavételi helyek esetében a két fél által egyeztetett adatokat dolgoztuk fel. Ezek a mintavételi helyek a következők:

A közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek vizsgálati adatait, valamint a fitoplankton, zooplankton és makrozoobenton és a mederüledék vizsgálatok eredményeit a 2001. november 01.- 2002. október 31. közötti hidrológiai évre vonatkozóan a II.sz. melléklet táblázatai tartalmazzák. A három új mérőhely esetében a visszamenőleg rendelkezésre álló vízminőségi adatokat is közöljük a vizsgált paraméterekre vonatkozóan.

A mérőhelyek vízminőségének 2001/2002. évi alakulását az 1998. január 9-i jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik. Az új mérőhelyek esetében a rendelkezésre álló vizsgálati időszak adatai kerültek feldolgozásra.

A vízterek vízminőség jellemzése

A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság IV. ülésszaka 1995. május 3-5-i Jegyzőkönyvének 12/b mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek határértékeit a Jelentés táblázata tünteti fel.

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A vizsgált vízterületek felmelegedése már június végén, július hónap elején elérte a maximumot 20-23 C° közötti vízhőmérséklettel. A tartósan felmelegedett állapot egészen szeptember első hetéig tartott. A Duna maximális vízhőmérsékletét mintegy 3 °C-al haladta meg a Mosoni-Duna Győr alatti szakaszának 24,3 °C maximális vízhőmérséklete. A hullámtéri és mentett oldali vízpótlással érintett területek csak július hónapban melegedtek 20-21 °C közé. Az u.n. szivárgó víz (Rajka, II. sz. zsilip) vízhőmérséklet változása ebben az évben kevésbé különbözött a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) hőmérsékletétől, de változatlanul érvényes az a megállapítás, hogy a hűvösebb időszakban kissé melegebb a víz, nyáron pedig hidegebb, mint a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip).

Összességében a vizsgált vízterek hőmérsékletének alakulása a hidrológiai évben egymáshoz nagymértékben hasonló volt.

pH

A víz savasságát mérő pH értékek kevésbé mutattak szélsőséges ingadozást, mint az elmúlt évben. A víz lúgosodása általában a vízterületek májusi jelentősebb algásodása idején jelentkezett a vizsgált mintavételi helyeken, amikor a IV. vízminősítési osztályba tartozó 8,5 feletti pH értékeket is mértek a szivárgó víz kivételével, ahol nem fordult elő ezt a. határértéket meghaladó érték..

Fajlagos elektromos vezetőképesség

Az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált vízterekben az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I-II. osztályba tartoztak. Az értékek valamennyi vízterületen a sótartalom tavaszi feldúsulását jelzik, a kisebb értékek pedig a nagyvizes időszakban fordultak elő a hígulással összefüggésben.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben a minimum értékeket a júniusi árhullám idején mérték, míg a Szigeti és Ásványi ágban az augusztusi nagy árvízkor. 50,0-60,0 mS/m közötti értéket csak a Mosoni-Duna Vének szelvényben mértek, ami a nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások hatása mellett esetenként a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja. Ugyancsak nagyobb sótartalmú a szivárgó víz (Rajka, II. zsilip) a többi vízterületnél, de a legstabilabb sótartalom itt jellemző.

Lebegőanyagok

A vizsgált vízterek lebegőanyag tartalma változatos volt, általában I.- III. osztályba tartozott a mellékágak és a Mosoni-Duna, Vének szelvény kivételével, ahol 50 mg/l feletti, IV.-V. osztályba tartozó értékek is előfordultak.

A tározó menti szivárgó csatorna vize változatlanul csekély lebegőanyag tartalmú, a hidrológiai év során 3-18 mg/l közötti értékeket mértek.

Kationok és anionok

Az előző évekhez hasonlóan az ionösszetétel mennyiségi aránya a vizsgált vízterekben stabil. Az év során a Duna főág sótartalom változásait követte az ionösszetétel mennyiségi arányainak évszakos ingadozása elsősorban a magnézium-, kalcium-, nátrium-, klorid-, és hidrokarbonát-ionok mennyiségeit tekintve. Az egyéb vízterekben a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében a nagyobb sótartalommal összefüggésben az ionok közül a nátrium,- kálium, magnézium- és szulfát ionok koncentráció értékei emelkedtek a hidrológiai év első felében.

A legstabilabb ionösszetétel továbbra is a szivárgó vízre jellemző.

Összefoglalóan: Az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és a vízhozam változásokkal is összefüggést mutatott. Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a szivárgó víz és a Mosoni-Duna Vének szelvénye.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammóniumion koncentrációk a Mosoni-Duna Vének mérőhely kivételével 0,01-0,35 mg/l értékek között változtak a mintavételi helyeken az előző évhez képest tágabb intervallumban. A nagyobb, III. osztályba tartozó koncentráció értékek a hidegebb vízhőmérsékletű időszakban, februárban mutatkoztak, majd a szennyezettség lecsökkent és ekkor már a vízterek I.-II. osztályba voltak sorolhatók. A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben mintegy kétszerese volt az egyéb vízterekben mért értékekhez képest. Az ammónium koncentráció 0,10-0,63 mg/l értékek között változott, a IV. vízminőségi osztályba sorolt maximum érték októberben fordult elő.

Nitrátok

Az elmúlt hidrológiai évben a nitrát koncentrációk a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb,- majd májustól kisebb értékeket. A vegetációs szakaszban a téli-tavaszi nitrát készlet felére, harmadára csökkent, amit a diagramok szemléletesen mutatnak be. Legkisebb nitrát koncentrációk a szivárgó vizet jellemezték (Rajka, II. zsilip) és májusban a Szigeti ágban és Mosoni-Duna Vének szelvényében-, valamint júliusban a fenékküszöb alatti mérőhelyen fordultak elő.

A nitrát koncentrációk egyetlen esetben sem érték el a III. vízminősítési osztály felső 22,1 mg/l határértékét.

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrit ion mennyisége szintén szezonálisan változott, amint azt a grafikonok szemléltetik. A vízterületek nitrit ion tartalma több esetben - főleg a 2002 év első hónapjaiban - a IV-V. osztály határértékei közötti koncentrációkban fordult elő, egyébként az értékek III. osztályú minősítésűek voltak. Feltűnően nagy - 0,236 mg/l, illetve 0,150 mg/l - értékeket mértek nyáron, júliusban a szivárgó vízben és a Szigeti ágban.

Összes nitrogén

A vizsgált vízterületekben a nitrogénformák mennyiségi arányából következően az összes nitrogén tartalmat alapvetően a nitrát-nitrogén- és a szerves nitrogéntartalom alkotja.

A vízterekben az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben (I. zsilip). Az értékek a hidrológiai év első felében az V.-VI osztály határértékei közé tartoztak. A mellékágak összes nitrogén tartalma az év során jelentősebben ingadozott. A Mosoni-Duna, Vének szelvényben télen nagyobb mennyiségű összes nitrogén tartalom volt kimutatható, mint a többi víztérben, majd márciustól fokozatosan csökkent a koncentráció. A szelvény valamennyi mérési adata V.-VI. vízminőségi állapotot eredményezett a júliusi IV. osztályba tartozó minimum érték kivételével.

A szivárgó vízben volt átlagosan a legkevesebb az összes nitrogén mennyisége (1,31-2,47 mg/l összes nitrogén), ami IV. osztály vízminősítést eredményezett.

Foszfátok

Az elmúlt hidrológiai évben a vizsgált vízterekben 0,02-0,93 mg/l közötti orto-foszfát koncentráció értékek fordultak elő.

A szivárgó víz és a Mosoni-Duna, Vének mérőhelyek kivételével a koncentráció idősorok valamennyi víztérben hasonlóan alakultak. A mért értékek 0,03-0,27 mg/l érték tartományban fordultak elő, II-III. vízminősítési osztályba tartoztak. Nagyobb oldott orto-foszfát ion tartalom a hidegebb hónapokban és az árhullámok idején volt jellemző, a legkisebb értékek a nyári hónapokra voltak jellemzők.

A foszfát ionok koncentrációja a talaj szűrőhatása miatt legalacsonyabb volt a szivárgó vízben (0,02-0,31 mg/l), ami I-II. osztályú minősítést jelent az egy esetben előforduló III. osztályba tartozó maximum érték kivételével.

A szennyezettebb Mosoni-Duna, Vének szelvényben általában három-négyszer nagyobb koncentrációkat mértek (0,10-0,80 mg/l), mint a többi víztérben, ami III-IV. osztályú minősítést eredményezett.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok hatása is kimutatható, mivel koncentrációnövekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött foszfor tartalom. Kivételt képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek, és az árhullámok hatása is elenyészőbb.

A koncentrációk 0,05-0,24 mg/l értékek között (I.-III. osztály) változtak a Duna főágban. A hullámtéri vízpótló mentén lefelé haladva, a vízpótlás helyétől távolodva az összes foszfor koncentrációk csökkenése mutatható ki. A szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip) a növények számára felvehető foszfor-forma ebben az évben is igen kis koncentrációban (I. osztály) volt jelen, amit a Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz (Rajka, I. zsilip) foszfor koncentrációjának változásával való összehasonlítás is szemléletesen igazol a mellékelt ábrán. A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében az ismertetett hatások miatt mindig nagyobb az összes foszfor mennyisége, mint a többi víztérben. IV. vízminősítési osztályba tartozó értékeket öt alkalommal mértek az év során.

Összefoglalóan megállapítható, hogy 2002. hidrológiai évben a vizsgált vízterekben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan bőséges volt az eutrofikus, bőven termő állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői

Oldott oxigén

A vizsgált vízterek oxigénellátottságát a szerves anyag terhelések bomlási folyamatain kívül a hidrometeorológiai viszonyok- és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai befolyásolják.

A vízterek oldott oxigén változásának dinamizmusát grafikonon is szemléltetjük. A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben (Rajka, I. zsilip) az oxigén ellátottság kedvezőbben alakult (I. vízminőségi osztály), mint a szivárgó vízben (Rajka, II. zsilip), ahol gyakran II. osztályú volt a víz minősége..

A mellékágakban a mérések idején nagyobb oldott oxigén koncentrációkat mértek, mint a főágban, különösen az I. félévben. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom hasonló mértékű növekedése volt kimutatható, mint az előző vizsgálati évben. A mellékágak az I-II. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók a Helena ág kivételével, ahol csak I. osztályba tartozó értékek fordultak elő.

A Mosoni-Duna, Vének mérőhelyen a mérések időpontjában kritikus oxigén hiányos állapot nem alakult ki. I-II. osztály határértékei közé tartozó oldott oxigén koncentráció értékek fordultak elő.

KOIMn és BOI5

A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak.

A Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben csak I. vízminősítési osztályba tartozó értékek fordultak elő. A hullámtéri mellékágak szerves anyag szennyezettsége ebben az évben tágabb határok között ingadozott, mint a főágban. A Szigeti- és Ásványi ágban az augusztusi árhullám idején mértek II. osztályba tartozó maximum értéket. Szerves anyagban legszegényebb volt a szivárgó víz (1,5-3,00 KOIMn mg/l) és a többi víztérnél nagyobb szerves szennyezettséget a Mosoni-Duna, Vének szelvényében mért KOIMn adatok (3,0-7,5 mg/l) mutattak a korábbi évekhez hasonlóan. A hidrológiai év folyamán a torkolati szelvény szerves anyag tartalma I-II. osztályú vízminősítést eredményezett..

A vizsgált vízterek a BOI5 mutató értékei alapján I-II. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók.

Összefoglalóan: a vizsgált vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2001/2002 évben I-II. osztályba volt sorolható. A szivárgó vízben gyakrabban mértek II. osztályba tartozó értékeket, ami a felszín alatti oxigénfogyasztó folyamatok intenzitására utal. A mérések idején a Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán kritikus oxigénhiány nem fordult elő. A vízterek szerves anyag tartalma csekély, csak áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült.

Fémek

Vas

A vízterek vas tartalma az elmúlt hidrológiai évben az előző évhez hasonlóan alakultak. II.-III. vízminősítési osztályba sorolható értékek az áradások alkalmával vett mintákban fordultak elő, egyébként a mérési adatok az I. osztály 0,5 mg/l határértékén belül maradtak.

A szivárgó víz vas tartalma szűk érték tartományban (0,05-0,19 mg/l Fe) ingadozott, ami I. osztályú minősítést eredményezett.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan (elsősorban a nagy vas tartalmú Rába folyó hatásaként) mindig nagyobb a víz vastartalma, az év során 0,12-2,05 mg/l értékek között változott, az értékek zömmel I-II. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók az egy IV. osztályú maximum érték kivételével..

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma az áradások idején növekedett a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek nagyrészt a II. osztályba tartoztak.

A IV. osztály határértékei között (0,3-0,8 mg/l Mn) előforduló értéket csak a Mosoni-Duna Vének szelvényben mértek egy alkalommal. Legkisebb koncentráció értékek a szivárgó vízben fordultak elő.

Nehézfémek

A mérőhelyek 2001/2002. évi nehézfém vizsgálata azt mutatta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a felszíni vizek nehézfém szennyezettsége a tiszta vizekre jellemzően alakult.

Higany és arzén szennyezettség az elmúlt hidrológiai évben sem volt kimutatható a vizsgált vízterületekben, koncentrációjuk a higany esetében I.-II. osztály határértékei között változott. A vizsgált mintavételi helyek kadmiummal nem szennyezettek, I. osztály minősítésűek maradtak. A mért cink koncentrációk szintén az I. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók. Valamennyi víztérben a króm és nikkel kis koncentrációkban volt kimutatható. A vízterekben mért réz mennyisége is kis mértékű volt, az I. osztály határértékét - 20 ľg/l - sehol nem haladta meg.

Összefoglalóan: 2001/2002. hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek a nehézfémek mennyisége alapján I. osztály vízminősítésűek voltak az I.-II. osztályú higany koncentrációk kivételével. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a nikkel, króm arzén, a higany és a kadmium.

Biológiai és mikrobiológiai mutatók

Klorofill-a

Az algák mennyiségére utaló klorofill-a mérési adatai a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A 2002. évi klorofill-a mérési eredmények alapján a Duna és a főággal kapcsolatban lévő vízterületek algásodásának mértéke elmaradt a korábbi évek szintjétől nagy valószínűséggel a gazdagabb fitoplankton állományok kialakulásához kedvezőtlenebb hidrológiai viszonyok miatt. Egyes helyeken III. osztályba tartozó - 35-75 mg/m³közötti - értékek csak májusban és szeptemberben fordultak elő, az ezen kívüli időszakokat I.-II. osztályba tartozó értékek jellemezték.

A diagramok szemléltetik a klorofill-a értékek 2002. évi alakulását a vízterekben, amelyek egyben tükrözik a folyóvízi fitoplankton állományok fejlődésének alakulását is.

A Duna főág eutrofizációja a májusi mérés idején volt a legnagyobb, de sem Rajkánál, sem a Medvei hídi szelvényben nem érte el a III. osztály alsó, 35,0 mgm³ határértéket. Hasonló jelenség volt kimutatható Mosoni-Duna részére átadott vízben történt mérések eredményei szerint is. A hullámtéri vízpótló rendszerben az algásodás mértéke elmaradt a korábbi években kimutatott növekedési szinttől. A májusban mért maximum értékek közül csak a Szigeti ágban mértek III. osztályba tartozó értéket., a többi helyen a klorofill-a tartalom változása nem követte a főágét. Ugyanakkor a Mosoni-Duna alsó, torkolati szakaszán tavasszal (05. hó) és az augusztusi árhullámot megelőző rendkívül száraz, kisvizes napokban eutrofikus-politrofikus állapot (IV. osztály) alakult ki legfőképpen a kritikusan alacsony vízállású Rába folyó által szállított nagy alga tömeg miatt.

A tározón átszivárgó víz (Rajka, II. zsilip) ugyancsak a táplálék konkurencia miatt a korábbi évekhez hasonlóan egész évben algaszegény volt, a klorofill-a koncentrációk a 11,8 µg/l maximum érték kivételével nem haladták meg a 10 µg/l értéket.

Szaprobitás-index

A víz szerves anyag lebontó képességét mutató szaprobitás index értékei alapján a vizsgált vízterek béta - alfa-béta mezoszaprobikus állapotúak maradtak az előző évhez hasonlóan és III. IV. vízminőségi osztályba sorolhatók. Az elemzések szerint béta-mezoszaprobikus állapot csak nyár végén fordult elő a vízterekben, ami a víz öntisztuló képességének erősségére utal. A kedvezőtlenebb értékek a hidegebb időszakban és áradások idején voltak jellemzőek.

Coliform szám

A vizsgált mikrobiológiai mutatók közül a coliform szám alapján a vízterületek bakteriológiai szennyezettsége jól megítélhető. A mérési adatok szerint a mintavételi helyek bakteriológiai szennyezettsége az előző évekhez képest kis mértékben növekedett feltehetően az áradások miatti bemosódások következtében.

A 2002. évben továbbra is legtisztábbnak a szivárgó-víz minősült (III. osztály). Legszennyezettebb a Mosoni-Duna Győr alatti szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (VI. osztály).

Általában a Dunán a víz a Medvei hídnál tisztábban folyt le, mint Rajkánál. A főág az árhullámok idején volt szennyezettebb. A Mosoni-Duna részére átadott víz minősége a főág rajkai szelvényéhez hasonlóan alakult.

A szigetközi hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén az előző évhez hasonlóan a betáplálás helyétől távolodva javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján.

Egyéb biológiai paraméterek

A fitoplankton, a zooplankton és a makrozoobenton vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente 4 alkalommal történik. A vizsgálatokat a győri környezetvédelmi felügyelőség koordinálásával végzik. Az algaszám és zooplankton szám adatait az II. melléklet táblázataiban tüntettük fel, amelyek közül a határvízi mérőhelyek táblázatai ezen adatokat nem tartalmazzák. A gyűjtési időpontokban a mérőhelyeken előfordult alga,- zooplankton és a makroszkópos gerinctelenek (makrozoobenton) fajlistáit szintén a II. számú melléklet táblázatai tartalmazzák.

Fitoplankton

A 2001/2002. hidrológiai évben a kijelölt felszíni víztereken 5 alkalommal gyűjtöttek mintákat fitoplankton vizsgálatokra és algaszám meghatározásokra: március 05-11., április 04-08., június 03-10., augusztus 05-12. és október 07-14. között.

A fitoplankton vizsgálatok alapján már az előző évben is jelzett átstruktúrálódás a vízterületek algaösszetételében folytatódott. Az algológiai minták alapján legsűrűbb fitoplankton állomány tavasszal alakult ki a Centrales kovaalga fajok tömegessége miatt.

A Duna főágban Rajkánál általában nagyobb egyedszámot határoztak meg, mint Dunaremeténél illetve a Medvei hídnál, gazdagabb fitoplankton állomány a márciusi és júniusi mintavételnél volt tapasztalható.

A hullámtérben csak márciusban volt kimutatható a vízpótló főág mentén nagyobb mértékű algaszaporodás a Szigeti ágrendszer és az Ásványi ágrendszer között.

A Mosoni-Duna felső szakaszához képest lényegesen nagyobb volt a fitoplankton állomány egyedsűrűsége a Győr alatti torkolati szelvényben, ami az eutrofizáció növekedését is jelzi a hossz-szelvény mentén, különösen a Győrnél betorkolló vízfolyások által szállított- és szennyvizekkel bejutó tápanyag bőség miatt.

Zooplankton

Nyolc mintavételi szelvényben négy, valamint a Duna főág fenékküszöb feletti és dunaremetei szelvényében három alkalommal gyűjtöttek zooplankton mintákat, melyekből elvégezték a kerekesférgek és plankton-rákok minőségi és mennyiségi vizsgálatát.

A Duna fő ágában 4 szelvényben vett minták közül 3 az un. Öreg Duna medrében van, míg egy (Medvei híd) a már újból teljes vízhozamú folyóban található. A vizsgált fajok egyedszáma a korábbi évekhez hasonlóan alakult, nagyobb egyedsűrűségű állományokat nem találtak. A fajszám a főágban az előző évvel szemben lényegében szintén nem változott, de néhány ritka faj előkerült a mintákból.

A Szivárgó vízben az állatok egyedsűrűsége az előző évihez viszonyítva hasonló maradt, de a maximumok ebben az évben is lényegesen kisebbek voltak, mint 2000-ben és azt megelőzően. Ebben az évben sem volt tapasztalható a domináns meleg kedvelő, eutróf vizekben élő néhány kerekesféreg, illetve az evezőlábú rákok naupliusz lárváinak a nagyobb mértékű elszaporodása. A II. sz. zsilip térségében (Rajka), ahol általában fenékig átlátszó a víz, sok ritka fajt találtak, melyek többségének élőhelye a növényzet közötti víztér és a fenékiszap felszíne.

A Mosoni-Dunában ebben az évben is egyenletes volt az állatok egyedsűrűsége, csupán Véneknél (280 ind/20 liter) volt egy-egy nagyobb maximum. Az eredmények megegyeznek az előző éviekkel.

A hullámtéri vízrendszerben nagyobb egyedsűrűségű zooplankton állományokat ebben az évben is csak néhány szelvényben és néhány alkalommal találtak. Azokon a szakaszokon, ahol elég víz kerül a mellékágakba, és erős a vízmozgás, általában kevés faj fordult elő kis egyedsűrűséggel. Kivételt jelentett ebben az évben az Ásványi ágrendszer, ahol a Hajózási Üzem előtti öbölben (Jel: 0023 Ásvány) alakult ki nagyobb állomány. Az értékek, azok évszakos dinamikája hasonló volt az előző években tapasztaltakhoz.

Makrozoobenton

A vízi makroszkópikus gerinctelenek élőlény együtteseinek vizsgálatára 2002. évben a kijelölt 11 mintavételi ponton három alkalommal került sor (április 2-3., május 13-14., augusztus 5-6.), valamint a kijelölt 8 mintavételi helyen további egy alkalommal (október 5.). A faunisztikai eredményeket az II. számú melléklet összesített adatokat tartalmazó táblázataiban kerülnek bemutatásra, amelyek a taxonok az egyes mintavételi helyeken három alkalommal tapasztalt egyesített előfordulási gyakoriságait (1-3 értékek) reprezentálják Az előfordulási gyakoriság alapján értékelhető, hogy a Duna, a vízpótló rendszer, a Mosoni-Duna területi vízterek mentén milyen lényeges faunisztikai / elterjedésbeli jelenségeket lehet észrevenni 2002 folyamán.

A Duna főág mintavételi helyein a vízi makroszkópikus gerinctelen együttes faunisztikai eredményei nagyon hasonlóak a megelőző évek eredményeihez. Faunisztikai újdonságot csupán néhány tegzes lárvájának megjelenése nyújtott.

A hullámtéri vízpótló mentén igen változatos élőlény-együttest lehet megfigyelni a vízpótló rendszerben. Egyrészt kijelenthető, hogy számos áramlást kedvelő taxon, amely korában csak szórványos előfordulásúnak volt mondható, ma már a teljes vízrendszerben megtalálható. Ilyen állat a puhatestűek, rákok és rovarok csoportjában egyaránt bőségesen található. Másrészt azt is jól lehet érzékelni, hogy az együttes a lassúbb víztípusok fajaival gazdagodik. Elsősorban rovar példákat lehet találni a faunának erre a színesedésére, hiszen számos, korábban nem regisztrált taxon jelenik meg fokozatosan a mellékágrendszer egyes szakaszai mentén (pl. Hydroptyla occulta, Hydropsyche incognita). Az állóvízi és az áramláskedvelő fajok együttes jelenléte a tavalyi eredményekhez hasonlóan azt mutatja, hogy a hullámtéri vízpótló rendszerben biztosított vízhozam változatos, fokozatosan gazdagodó élőhelyek- és élőlényegyüttesek kialakulását eredményezte.

A Mosoni-Duna gerinctelen faunájának összetétele a hossz-szelvény mentén a korábbi években tapasztaltak szerint alakult. Az előkerült szervezetek között felismerhetők az eltérő folyószakaszok jó indikátorai. Ilyenek a felső szakaszra nézve a Theodoxus danubialis, a pontokaspikus rákfaj (Obesogammarus obesus), valamint a fenékjáró poloska (Aphelocheirus aestivalis). A többi fajról nem állapítható meg hely-specifikus jellegzetesség, többségük széleskörű megjelenésű, tehát tág tűrésű, az eutróf álló- és folyóvizekben mindenfelé megtalálható állat. Kizárólag ilyen taxonok találhatók a véneki mintavételi helyen, amelynek az a magyarázata, hogy a szelvény a Győrből érkező kommunális szennyvizek hatása alatt áll. Az itteni part menti fenéküledékben nagy mennyiségű Oligochaeta és a Hypania invalida nevű soksertéjű gyűrűsféreg kolóniái figyelhetők meg.

Mederüledék minősége

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyeken 2002. májusban történt mederüledék mintavétel. A kijelölt 8 mintavételi helyen és a Duna főág dunaremetei szelvényében vett mederüledék mintákból elvégezték a szervetlen- és szerves mikroszennyező anyagok analízisét, valamint meghatározták az összes foszfor és nitrogén mennyiségét.

A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a II. számú melléklet táblázatai tartalmazzák.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél u.n. "kanadai lista" határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléshez hasonlóan.

A szervetlen mikroszennyezők közül hét nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2002. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos" hatásszintet (SEL) sehol nem érte el.

A higany és a kadmium kivételével a többi vizsgált fém esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legkisebb" hatásszintnek (LEL) megfelelő értékeket.

A mérés idején az üledékekben higany és kadmium szennyezettség nem volt kimutatható.

Az üledék cink tartalma a mellékágak közül az Ásványi ágban valamint a Mosoni-Duna Vének mérőhelyen volt határérték (120 mg/kg) feletti mennyiségben.

A mederüledékek réz tartalma a Duna főág rajkai és Medve hídi szelvénye valamint a szivárgó víz kivételével a többi mérőhelyen határérték (16 mg/kg) feletti mennyiségben volt kimutatható.

Az üledékek króm tartalma csak a Mosoni-Duna Vének szelvényben haladta meg a "legkisebb" hatásszint 26 mg/kg értéket.

Az üledékek ólom szennyezettsége az Ásványi ágban volt a legnagyobb, ahol határérték feletti értéket - 31 mg/kg - mértek.

Kis mértékű nikkel dúsulás a Mosoni-Duna részére átadott víz mérőhelyen, a Helenai ágban és a Mosoni-Duna Győr alatti szakaszán volt kimutatható.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a mérési időpontban a legnagyobb mértékű nehézfém dúsulást a Mosoni-Duna Vének szelvényben mérték, a legkisebb mértékűt pedig a Duna főágban és a szivárgó vízben detektálták.

A szerves mikroszennyezők közül a PAH-ok kerültek meghatározásra. Az összes PAH mennyiségét 16 poliaromás szénhidrogén komponens mennyiségével mérték. Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PAH szennyezettségi szintje nem haladta meg az un. "kanadai lista" legkisebb hatásszintjét (PAH összes: 2000 ľg/kg).

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a Duna főág rajkai szelvénye és a szivárgó víz kivételével meghaladta a "legkisebb" hatásszint 600 mg/kg határértéket, de nem érte el a "súlyos" hatásszint öP 2000 mg/kg határértéket.

A mederanyag minták összes nitrogén tartalma valamennyi mintavételi helyen meghaladta a "legkisebb" hatásszint 600 mg/kg határértéket, de az összes nitrogén tartalom a Duna főág és Mosoni-Duna részére átadott víz (I. zsilip) kivételével a többi vizsgált víztérben meghaladta az öN 4800 mg/kg "súlyos hatásszint" határértéket is.

A felszíni vízminőségi észlelőhálózat új mérőhelyeinek vízminősége

1992. októberben a bősi vízerőmű üzembe helyezésével egy időben kezdődött meg a Duna vízminőségének mérése a Dunaremete 1825 fkm szelvényében. 1995. június óta pedig havonkénti rendszerességgel történik vízmintavétel és vízminőség vizsgálat a fenékküszöb feletti víz térből és a fenékküszöb alatt a túlfolyó vízből. A három mintavételi helyen a magyar oldali észlelő hálózatban meghatározott komponenskör mérését végzik.

A II. számú melléklet tartalmazza a mérési adatokat és egyes kiemelt komponens mérési adatainak időbeli változását bemutató grafikonokat. A Jelentésben a 2001/2002. hidrológiai év vízminőség változását tüntetik fel a grafikonok egyes kiemelt komponensek tekintetében.

Értékelés

A vizsgált paraméterek közül néhány jellemző vízminőségi mutató hosszú idejű adat feldolgozását végeztük el. Az értékelésbe vont paraméterek a vízhőmérséklet, vezetőképesség, pH, oldott oxigén, kémiai oxigén igény (KOIp), ammónium, nitrát,- foszfát ionok (NH4, NO3, PO4), klorofill-a mutatók voltak.

A fenékküszöb térségében és az Öreg-Duna középső szakaszán az alapvető fizikai paraméterek közül a vízhőmérséklet és a sótartalomra utaló vezetőképesség változása a főágéval megegyező évszakos periodicitású. A víz lúgosságát mérő pH értékek alakulására jellemző, hogy az elterelést követő közel három évhez képest az értéktartomány intervalluma kissé megemelkedett a vizsgált szakaszon.

Az oldott oxigén tartalom alakulását mutató grafikonon jól látható, hogy a beüzemelés kezdete óta általában a téli időszakban, novembertől márciusig a fenékküszöbön átbukó vízben az oldott oxigén tartalom kisebb, mint a felvízben, esetenként a 100%-os oxigéntelítettséghez képest jelentős hiány mutatkozik. Ez a kedvezőtlen jelenség tavasszal és nyáron kevésbé mutatható ki. Az utóbbi három évben kevésbé mutatattak az értékek szélsőséges ingadozásokat, mint az elterelést követő időszakban és a fenékküszöb üzembe helyezése után.

A szerves anyag szennyezettséget mérő kémiai paraméter időbeli változásában a szezonális periodicitás csekély mértékben jelentkezik, míg a maximális értékek rendszerint az árhullámok idején voltak mérhetők. Mindhárom helyen megfigyelhető a rajkai és medvei hídi szelvényben is tapasztalható enyhe csökkenő tendencia a KOIp koncentrációk esetében.

A fenékküszöb alatti helyen a gyakrabban előforduló kisebb koncentráció értékek a duzzasztott térben történő kis mértékű kiülepedésre utalnak.

A vizsgált térségben a Duna elterelése és a fenékküszöb létesítése a növényi tápanyag komponensek változására is, de mennyiségük alakulását a mérő szelvények feletti vízgyűjtőn bekövetkezett tápanyag visszatartó intézkedések is befolyásolják. Ezt támasztja alá az ammónium- és foszfátionok mennyiségének időbeli változása is. Megfigyelhető az ábrán, hogy a fenékküszöb beüzemelése kezdetén a létesítmény alatti szelvényben az ammónium koncentrációk csökkentek, míg a foszfát koncentrációk emelkedtek. Az utóbbi években a mérőhelyeken a két ion koncentrációinak kiegyenlítődése mérhető egy alacsonyabb koncentráció szinten, mint a Duna elterelése utáni két évben..

A nitrát ion koncentrációk változása a szelvényekben egymáshoz hasonló, szezonális periodicitás mutatható ki. A fenékküszöb üzemelés első két évében és 2002 évben a létesítmény alatti szelvényben a nitrát felhasználódás erőteljesebben jelentkezett, mint a többi időszakban.

A növények számára felvehető foszfor- és nitrogénformák biztosítják a producens szervezetek táplálék bázisát. A térségben az algák fejlődéséhez, szaporodásához kedvező körülményt a lefolyó vízmennyiség tartózkodási idejének növekedése jelenti. Az alga biomassza nagyságát mérő klorofill-a koncentrációk ugyancsak az első két évben a duzzasztott térben nagyobbak voltak, mint a fenékküszöb alatt, majd feltehetően az egyenletes túlfolyás biztosításával ez a különbség a későbbi években lényegében megszűnőben van. A dunaremetei szelvényben a víz trofitásának növekedése volt általában mérhető a két felső szelvényhez képest.

Összességében megállapítható, hogy a Duna 1843 fkm szelvényében üzembe helyezett fenékküszöb közvetlen vízminőség változtató hatása a megépülést követő két évben kifejezettebben jelentkezett, a létesítmény az alvíz minőségére kedvezőtlenebbül hatott. Az oldott oxigén tartalom kisebb, az ammónium-, nitrát- és foszfátion koncentrációk szélsőségesebben változtak, mint a duzzasztott felvízben. A vegetációs szakaszban mért klorofill-a értékek alapján a vizsgált Duna szakasz eutrofikus, bőven termő, de nyaranként, egyes esetekben 100 µg/l értéknél nagyobb koncentrációk is előfordultak, ami azt mutatja, hogy a víz potenciálisan erősen termővé is válhat.