FELSZÍNI VIZEK MENNYISÉGE

2001/2002. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz észlelő helyeken a megállapodás Szabályzatában meghatározott vízszint észlelések és vízhozam mérések.

A megfigyelő rendszer mérőhelyeinek helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOV rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A határszelvényben átadott vízhozamok

Az 1995. április 19-ei kormányközi megállapodás 2. mellékletében a Felek rögzítették a Duna vízkészletének az ideiglenes megoldását. Ez alapján a szlovák Fél a Duna pozsonyi szelvényébe érkező vízhozamok függvényében köteles az Öreg-Dunába a vízhozamot bevezetni. Átlagos pozsonyi éves vízhozamok esetében az Öreg-Dunába bevezetett vízhozamok éves átlagértéke 400 m³/s-nak kell lennie. Október 01. és március 31. között átvezetett vízhozam minimális értéke 250 m³/s-nál kevesebb nem lehet, illetve a vegetációs időben, április 01. és szeptember 30. között a minimálisan átvezetett értéknek legalább 400 m³/s-nak kell lennie.

Az árhullámok esetében a 600 m³/s feletti vízmennyiséget az éves átlagérték meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.

Duna főmeder

A Dunai Albizottság által elfogadott vízhozam mérési ütemterv alapján a vizsgált időszakban a két Fél közös vízhozam-méréseket hajtott végre a Dunán, illetve a Mosoni-Dunán és a Szivárgó csatornán.

A főmederbe átadott vízhozamok meghatározása érdekében a rajkai szelvényben, a doborgazi és a helenai szelvényben végeztünk vízhozam-méréseket. A rajkai méréseket ellenőrző mérésként vettük figyelembe. Az átadott vízhozamok napi átlagos idősorát a szlovák Fél bevonásával állítottuk elő a doborgazi és helenai vízmércék idősorainak felhasználásával.

A vízátadás havi jellemzőit (Q m³/s) a következő táblázat tartalmazza:

Az éves átlagérték 527 m³/s értéknek adódott. A hidrológiai évben a maximális dévényi napi átlagos vízhozam 10180 m³/s volt (2002. 08. 15.). A szlovák Fél árvízkor nagyvízi vízhozam-megosztást 2 alkalommal végzett:

Amennyiben az ekkor átvezetett többletet a Megállapodás szerint levonjuk az átvezetett vízhozam összegéből, akkor az így kapott átlagérték 420 m³/s-ra adódik. A dévényi vízhozam éves átlaga 2458 m³/s volt. A fentiek alapján a vízátadás éves átlagértéke megfelel a Megállapodásnak.

A táblázatból, illetve a napi adatokból megállapítható, hogy a minimálisan átadandó vízmennyiség esetében 2002. április és június között volt a Megállapodásban rögzített értéktől jelentős mértékű elmaradás, mely már nagyobb, mint a méréseknél a módszerből adódó hiba. Ennek oka, hogy a márciusi árhullámot követően a Duna meder jelentős morfológiai változásokon ment át, és nem állt rendelkezésre az új helyzetet legjobban leíró vízhozam-vízállás összefüggés. A szlovák-magyar határvízi szakértői megbeszéléseken a probléma tisztázódott, elkészítették az új vízhozam-vízállás összefüggést, melynek segítségével az átadandó vízmennyiség meghatározható.

Az elmúlt évben sem tisztázódott, hogy mekkora az a Pozsony - dévényi vízhozam, ami árhullámnak tekinthető. A magyar Fél javaslata a következő: Árhullámnak a Dunán az egyes évek legnagyobb vízhozamaiból vett statisztikai mintából meghatározott 99 %-os valószínűségű árhullámot értjük. Ez a Duna pozsonyi szelvényében 2900 m³/s. Ezt meghaladó vízhozam a vizsgált hidrológiai évben 64 napon fordult elő. A vízmegosztási Megállapodás 4000 m³/s-ig tartalmaz konkrét értéket. A hidrológiai évben ennél nagyobb érték 22 alkalommal alakult ki. Az e felett érkező vízhozamokat lehet a Megállapodás alapján árhullámnak tekinteni. Az árhullámokat 2 alkalommal osztotta meg a szlovák Fél és növelte meg az Öreg-Dunába átadott vízmennyiséget (lsd. fent). Az átadott legnagyobb napi középvízhozam 2458 m³/s volt. A rajkai szelvény vízállás és vízhozam idősorát az I. számú melléklet tartalmazza.

Augusztusi árhullám a Dunán

Az áradás szinte az osztrák szakasz áradásával egyidejűleg megjelent a nagybajcsi szelvényben is. Az előrejelzések nyomán a dunacsúnyi tározót előürítették, így az áradó ág előbb megjelent az elterelt Duna szakaszon, mint természetes levonulás esetén. A magas mederteltség miatt már augusztus 12.-én este elérte a vízállás az I. fokú készültség szintjét. A bősi erőmű turbinái kb. 4800 m³/s vízemésztésre képesek, így az intenzív áradás miatt a szlovák üzemeltetők már augusztus 13.-án reggeltől bevonták az árvíz levezetésébe a régi Duna medret is. Ilyen hatalmas vízhozam mellett a tározónak gyakorlatilag már csak kisebb szerepe van az árhullám-kép módosításának tekintetében, az árhullám nagyobb tömege az Öreg-Dunában folyt le. Szap alatt a vízállás folyamatos emelkedése miatt azonban a vízlépcső alvizének vízállása is emelkedett, így a csökkenő vízszintkülönbség okán az erőmű vízemésztése is fokozatosan csökkent. A Rajkánál érkező csúcsvízhozam 6590 m3/s volt. Ekkora vízmennyiség már teljes elöntést okozott a szigetközi hullámtéren. Dunaremeténél augusztus 16.-án éjféltől tetőzött a folyó 715 cm-rel, ami csak 5 cm-rel marad el az 1991-ben észlelt eddigi maximumtól. Mivel a bősi erőmű a tetőzés időszakában kb. 2800 m³/s vizet emésztett, megállapítható, hogy a vízmegosztásnak jelentős szerepe van abban, hogy a szigetközi Duna szakaszon nem haladta meg a vízállás a korábbi LNV értékét. A nagyvízi meder vízszállító-képessége jelentősen leromlott, ugyanis 1991-ben az akkori számítások szerint Dunaremeténél 8700 m³/s csúcsvízhozam csak 5 cm-rel magasabb szinten folyt le, mint a mostani kb. 7000 m³/s vízmennyiség.

A nagybajcsi árhullám-képet és tetőzést az alvíz-csatornán és az Öreg-Dunán érkező vízhozamok együttesen alakították. A szigetközi hullámtér és a vízmegosztás együttes eredményeként az árhullám Bős alatt már jelentősen ellapulva érkezett, s Nagybajcsnál augusztus 17-én délelőtt tetőzött 878 cm-rel, 96 cm-rel magasabb szinten, mint 1954-ben. A csúcsvízhozam méréseink szerint 9250 m³/s volt. Nagybajcs alatt a jelentős hullámtéri elöntések, a felső szakasz intenzív apadása miatt gyorsabb lett a levonulás és egyre jelentősebb volt az ellapulás. Komáromnál a 17-én éjféltől tetőzött a folyó 802 cm-rel, a maximális vízhozam 8900 m³/s volt. Esztergomnál 18-án a délelőtti órákban 771 cm-es maximumot észleltek. Komáromnál 20 cm-rel volt magasabb a vízállás, mint az 1965-ben észlelt eddigi maximum. Fontos körülmény, hogy a Vágon gyakorlatilag nem alakult ki árhullám, így a Komárom alatti vízállásokat csak a Duna vízhozama szabta meg.

Az augusztus 17-18.-i tetőzést követően intenzíven csökkenni kezdett a vízállás. A fokozatos apadást a bősi erőmű üzemelése rövid ideig megtörte, de augusztus 20-án napközben valamennyi állomáson a III. fokú készültség szintje alá süllyedt a vízállás.

Mosoni-Duna vízpótlása

Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon történő vízátadás

A Mosoni-Duna számára átadott vízhozamot két helyen mértük a szlovák Féllel közösen. Az egyik mérőszelvény közvetlenül a dunacsúnyi műtárgy alatt szlovák területen található, a másik magyar területen az I. zsilip felett. A vízmegosztás alapján a szlovák Fél a dunacsúnyi műtárgyon átvezetett vízhozamra vállalta a 40 m³/s értéket a műszaki és hidrológiai feltételek megléte esetén, ezért a kiértékelésben a szlovák szelvényt vettük figyelembe.

A havi jellemzőket (Q m³/s) az alábbi táblázat tartalmazza:

Az átadott vízmennyiség éves átlagban 40,5 m³/s. Ez 101,25 %-os teljesítésnek felel meg.

Szivárgó csatorna

A Szivárgó csatornán a vízmegosztási Megállapodás 3 m³/s vízátadását rögzíti. Itt is két mérőszelvénynél történt közös vízhozam-mérés. A szlovák területen a dunacsúnyi műtárgyakkal egy szelvényben, a magyar területen a II. zsilip feletti szelvényben mértünk. Az értékelésben itt a magyar területen mérteket vettük figyelembe.

A II. zsilipen érkezett vízhozamok hazai jellemzői (Q m³/s) a következők:

Éves átlagban az átadott vízmennyiség 0,329 m³/s volt, a maximális 0,951 m³/s mellett. A Szivárgó csatornán érkező vízhozam az elmúlt évhez képest tovább csökkent. Így összesen a Mosoni-Duna számára éves átlagban átadott vízhozam 41,1 m³/s érték volt.

Magyar területen végrehajtott vízmegosztás

A magyar területeken a vízmegosztás célja, hogy mind a hullámtér, mind a Mosoni-Duna és a mentett oldali területek vízellátása folyamatosan biztosított legyen.

A hullámtér vízellátása

A magyar oldali hullámtérbe két helyről lehet vizet vezetni:

A Helenai szelvénynél a szlovák Féllel szintén közös vízhozam méréseket végeztünk, amelyeket egyeztettünk, és a közösen elfogadott mérések felhasználásával állítottuk elő a napi átlagos vízhozam idősort.

Ezek havi jellemzői (Q m³/s) a következők voltak:

Ez éves átlagban 67,7 m³/s-os vízhozamot jelent.

Az V. zsilipen keresztül bevezetett vízhozam (Q m³/s):

Összesen a hullámtérre bejutó vízhozam (Q m³/s) havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátása a Szivárgó csatornából a VI. zsilipen keresztül lehetséges. Ennek a vízhozamnak a meghatározása a zsilip alatti mérőszelvénynél történik.

A bevezetett vízhozam (Q m³/s) havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátásában a vegetációs időszakon kívül kisvízi állapotot is előállítottunk. Ezt ebben az évben is a Szivárgó csatornán érkező vizek egy részének a hullámtérbe történő bevezetésével értük el, mivel a szlovák Fél folyamatosan adta az I. zsilipen keresztül a 40 m³/s körüli értéket. Ekkor a hullámtér számára a főmederből történő vízkivételt lecsökkentettük, esetenként meg is szüntettük és az V. zsilipen keresztül vezettük a Szivárgó csatornából az érkező vizek egy részét a hullámtérbe. Így volt lehetséges a Mosoni-Dunán a kisvízi állapot előállítása.

A Mosoni-Duna vízkivételi zsilipjeinek az alapfunkciója a dunai nagy árvizek kizárása, így a mögötte található területeknek a mentesítése az árvizek alól. Ezt a funkciót napjainkban az I. zsilip látja el.

Felszíni vizek vízszintjeinek változása

A Duna éves átlagos vízhozama - hidrológiai év - a pozsonyi szelvényben 2458 m³/s volt, míg a rajkai szelvényben árhullámokkal együtt 527 m³/s, tehát átlagosan a vízhozam 21,44 %-a érkezett a Rajka-Szap közötti közös Duna szakaszra.

A Duna főmederre jellemző vízállásait a közös monitoringgal érintett területen a rajkai, a Dunakiliti duzzasztómű felvízszintje, a doborgazi, a dunaremetei, ásványrárói és a vámosszabadi vízmércék adataival lehet jellemezni. Ez a Duna-szakasz négy részre osztható:

Az egyes szakaszok jellemzése

a./ Ezen a szakaszon lényegében a fenékküszöb megépítése óta a középvízi mederben maradó duzzasztás van. Ez a duzzasztott vízszint teszi lehetővé a hullámtér vízellátását, és egyben limitálja a Felső-Szigetközben a hullámtéren maximálisan kialakítható vízszinteket. Itt a mellékágrendszer vízszintje van a főmeder vízszintje alatt.

Az itt kialakult, megmért szelvény-középsebesség 0,54-2,26 m/s között változott. Ebben a hidrológiai évben árvízi levezetés kétszer volt.

Az első 2002. márciusában, 471 m³/s tetőző vízhozammal.

A második 2002. augusztusában, 6590 m³/s tetőző vízhozammal.

b./ Ezen a szakaszon a doborgazi vízmérce 7 éve működik. Az itt mért jellemző szelvény-középsebességek 0,79-2,62 m/s között változtak.

A fent említett márciusi árhullám 368 m³/s, az augusztusi 6590 m³/s-mal tetőzött.

Itt a főmeder és a hullámtér vízszintje között továbbra is átlagosan 3 m a szintkülönbség, a magasabb érték a hullámtérre jellemző.

c./ A Dunaremete és a Szap közötti szakasz állapota egységesen nem jellemezhető. Alacsony vízhozam esetén a dunaremetei szelvény duzzasztás nélkülinek tekinthető, e felett azonban az üzemvíz csatornán levezetett vízhozamok már ebben a szelvényben is befolyásolt állapotot teremtenek. Ez az állapot 2500 m³/s feletti medvei vízhozamnál alakul ki.

A szakasz alsó határában Ásványráró - Szap között azonban a bősi erőművön történő szakaszos vízátvezetés napon belüli különböző visszaduzzasztást eredményez. Ezen a szakaszon a bősi üzemtől függően esetenként visszaáramlás is megindulhat.

d./ A Szap, Vámosszabadi, Komárom szelvény vízállásait a bősi erőmű vízátvezetése, illetve az Öreg-Duna főmedrébe bevezetett vízhozam együttesen alakítja, de a meghatározó az erőművön átvezetett vízhozam. Ezen a szakaszon továbbra is jelentős egy napon belüli változások mutathatók ki, ami a bősi erőmű napon belüli szakaszos üzemére utalnak.