FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

2000/2001. hidrológiai évben folytatódtak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén az 1995. évi szlovák-magyar közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz mintavételi helyeken a megállapodás Szabályzatban meghatározott vízminőségi mérések.

A megfigyelő rendszer mérőhelyeinek helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EORT rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek néhány kivétellel a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak.

A közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek vízminőség vizsgálati adatait a 2000. november 01.-2001. október 31. közötti hidrológiai évre vonatkozóan a II.sz. melléklet tartalmazza.

A mérőhelyek vízminőségének 2000/2001. évi alakulását az 1998. január 9-i jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik.

A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél a Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság IV. ülésszaka 1995. május 3-5-i Jegyzőkönyvének 12/b mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe. A közös monitoringben vizsgált paraméterek határértékeit a Jelentés táblázata tünteti fel.

A mérőhelyek mederüledék és makrozoobenton elemzéseinek eredményeit a Jelentés táblázatai tartalmazzák.

A vízterek vízminőség jellemzése

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A vizsgált vízterületek felmelegedése augusztusban érte el a maximumot 20 C° feletti vízhőmérséklettel.

A Mosoni-Duna vízhőmérséklete átlagosan 2-3 C°-al haladta meg Duna vízhőmérsékletét.

Az u.n. szivárgóvíz (Rajka, II.sz. zsilip) vízhőmérséklet változása a korábbi évekhez hasonlóan alakult: a hűvösebb időszakban szignifikánsan melegebb a víz, mint a Mosoni-Duna részére átadott vízben (Rajka, I. zsilip).

A mellékágakban a vízhőmérséklet gyorsabban követte a levegőhőmérsékleti változásokat, mint a Duna főágban.

Összességében a vizsgált vízterek hőmérsékletének alakulása a hidrológiai évben egymáshoz hasonló volt.

pH

A víz savasságát mérő pH értékek kevésbé mutattak szélsőséges ingadozást, mint az elmúlt évben. A víz lúgosodása általában a vízterületek algásodása idején jelentkezett (május és augusztus hónapokban) a vizsgált mintavételi helyeken, amikor a VI. vízminősítési osztályba tartozó 8,5 feletti pH értékeket is mértek. Csak a Duna Medvei hídi szelvényében és a szivárgó vízben maradtak a pH értékek 8,5 alatt.

A pH értékek 7,49-8,94 között változtak a vízterekben. A minimum értéket a Mosoni-Duna Vének szelvényében 2001. április hónapban mérték áradás idején, a VI. vízminőségi osztályba tartozó maximum érték az Ásványi ágban fordult elő május hónapban.

Fajlagos elektromos vezetőképesség

Az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált vízterekben az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I-II. osztályba tartoztak. Az értékek valamennyi vízterületen a sótartalom tavaszi feldúsulását jelzik, a kisebb értékek pedig a nagyvizes időszakban fordultak elő a hígulással összefüggésben. 50,0-60,0 mS/m közötti értéket csak a Mosoni-Duna Vének szelvényben mértek, ami a nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások hatása mellett esetenként a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja. A legstabilabb sótartalom a szivárgó (Rajka, II .zsilip) vízre jellemző.

A Duna főágban, a Mosoni-Duna részére átadott vízben és a mellékágakban 28,8-46,5 mS/m értékek között változott a vezetőképesség értéke. A vízpótlással érintett mellékágakban mért értékek alapvetően a főág vezetőképesség értékeinek változását követte.

A tározó felőli felszín alatti vizeket összegyűjtő szivárgó víz fajlagos elektromos vezetőképessége 36,2 - 41,1 mS/m közötti szűk érték tartományban ingadozott a korábbi évekhez hasonlóan olymódon, hogy télen (11-03. hónapok) alacsonyabbak, a többi évszakban ( 04-10. hónapok) pedig nagyobbak voltak az értékek , mint a Duna főágban.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben az oldott anyag mennyisége meghaladta az egyéb vízterekben mért átlagos értékeket. Ezt a különbséget elsősorban a Győrnél beömlő nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások, valamint a szennyvizekkel bejutó só-terhelések okozzák.

Lebegőanyagok

A vizsgált vízterek lebegőanyag tartalma a természetes vizek szintjén (I.-III.o.) maradt az Ásványi ág és a Mosoni-Duna Vének szelvény kivételével, ahol IV. osztályba tartozó értékek is előfordultak.

A Duna főágban a rajkai és Medvei hídi szelvényben mért lebegőanyag tartalom közel azonosan alakult a vizsgált időszakban, általában alacsony - 20 mg/m³ alatti koncentráció értékekkel, ami a tározó ülepítő hatását mutatja.

A mellékágakban a vízpótlás nyomvonala mentén a kiülepedés miatt - a korábbi évekhez hasonlóan - kis mértékben csökkent a víz hordalékossága.

A Mosoni-Duna Vének szelvényében májustól fokozatosan növekedett a víz lebegőanyag tartalma. A mintavételek során két alkalommal, 2001. 08. és 09. hónapokban mértek IV. osztályba tartozó 50 mg/m³ feletti értéket.

A tározó menti szivárgó csatorna vize változatlanul csekély lebegőanyag tartalmú, a hidrológiai év során 7-28 mg/m³ közötti értékeket mértek.

Összefoglalóan: Az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és elsősorban a vízhozam változásokkal mutatott összefüggést. Ezektől a területektől eltérő sajátosságot mutatott a szivárgó víz és a Mosoni-Duna Vének szelvénye.

Kationok és anionok

A Dunában a hidrológiai év során az ionösszetétel mennyiségi aránya nagyfokú stabilitást mutatott az előző évekhez hasonlóan. Az év során a sótartalom változásait követte az ionösszetétel mennyiségi arányainak szezonális ingadozása elsősorban a magnézium,- kalcium,- nátrium,- klorid,- és hidrokarbonát ionok mennyiségeit tekintve. Az egyéb vízterekben a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt.

A Mosoni-Duna Győr alatti szelvényében a nagyobb sótartalommal összefüggésben az ionok közül a nátrium,- magnézium- és szulfát ionok koncentráció értékei emelkedtek a hidrológiai év első felében.

A legstabilabb ionösszetétel továbbra is a szivárgó vízre jellemző.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammóniumion koncentrációk a Mosoni-Duna Vének mérőhely kivételével 0,01-0,20 mg/m³ értékek között változtak a mintavételi helyeken. Az előző évhez hasonlóan nagyobb koncentráció értékek a hidegebb vízhőmérsékletű időszakban mutatkoztak, a vízterek I.-II. osztályba voltak sorolhatók. Legtisztábbnak a szivárgó víz minősült, valamennyi mérési eredmény az I. osztályba tartozott.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben mintegy kétszerese volt az egyéb vízterekben mért értékekhez képest. Az ammónium koncentráció 0,07-1,02 mg/m³ értékek között változott, a IV. vízminőségi osztályba sorolt maximum érték januárban fordult elő.

Nitrátok

Az elmúlt hidrológiai évben a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a nitrát koncentrációk 1,4-15,0 mg/m³ értéktartományban a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb,- majd májustól közel felére csökkenő értékeket. A minimum értéket a Mosoni-Duna Vének szelvényben mérték az augusztusi kisvizes időszakban. Ekkor a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben is jelentősen lecsökkentek a nitrát ion koncentrációk, 3,8-4,5 mg/m³ értékeket mértek. A maximum érték februárban a Helena ágban fordult elő.

A szivárgó vízben 2,5- 9,7 mg/m³ koncentráció intervallumban ingadoztak az értékek.

A nitrát ion tartalom alapján a vízterek I-III. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók.

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrit-ion mennyisége szintén szezonálisan változott. A vizsgált mintavételi helyeken a koncentráció értékek 0,020-0,320 mg/m³ között változtak. A minimum érték 2001. júliusban az Ásványi ágban és a maximum februárban a Szigeti ágban fordult elő.

A nitrit ion tartalom alapján a vízterek legnagyobb részt III-IV. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók az V. osztály határértékei (0,164-0,330 mg/m³) közé tartozó egyetlen maximum érték kivételével.

Összes nitrogén

A vizsgált vízterületekben a nitrogénformák mennyiségi arányából következően az összes nitrogén tartalmat alapvetően a nitrát-nitrogén- és a szerves nitrogéntartalom befolyásolja.

A vízterekben az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt a szivárgó víz kivételével, ahol a koncentrációk idősora kevésbé követte a nitrát ion változását. Az összes nitrogén tartalom 0,91- 6,76 mg/m³ értékek között változott a Dunában, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában. A minimum értékeket július-augusztusban, a maximumokat február-márciusban mérték (min: Duna, Medvei híd 1806 fkm, 08. hó, max: Helena, 1843 fkm, 02. hó). Az értékek a hidrológiai év első felében az V.-VI osztály határértékei közé tartoztak, júniustól a minősítés több esetben IV. osztályra javult, míg a minimum érték III. vízminősítési osztályba tartozott. A Mosoni-Duna, Vének szelvényben hasonló mennyiségű összes nitrogén tartalom volt kimutatható, mint a többi víztérben. A szelvény valamennyi mérési adata V.-VI. vízminőségi állapotot eredményezett a júliusi IV. osztályba tartozó minimum érték kivételével.

A szivárgó vízben volt átlagosan a legkevesebb az összes nitrogén mennyisége (1,25-4,08 mg/m³ összes nitrogén), ami IV.-VI. osztály vízminősítést eredményezett.

Foszfátok

Az elmúlt hidrológiai évben a vizsgált vízterekben 0,02-0,93 mg/m³ közötti orto-foszfát koncentráció értékek fordultak elő.

A szivárgó víz és a Mosoni-Duna, Vének mérőhelyek kivételével a koncentráció idősorok valamennyi víztérben hasonlóan alakultak. A mért értékek 0,03-0,27 mg/m³ érték tartományban fordultak elő, II-III. vízminősítési osztályba tartoztak. Nagyobb oldott orto-foszfát ion tartalom az árhullámok idején és a hidegebb hónapokban volt jellemző, a legkisebb értékek a nyári hónapokra voltak jellemzők.

A foszfát ionok koncentrációja a talaj szűrőhatása miatt legalacsonyabb volt a szivárgó vízben (0,02-0,15 mg/m³ ), ami I-II. osztályú minősítést jelent.

A szennyezettebb Mosoni-Duna, Vének szelvényben általában három-négyszer nagyobb koncentrációkat mértek (0,20-0,93 mg/m³), mint a többi víztérben, ami III-IV. osztályú minősítést eredményezett.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok hatása is kimutatható, mivel koncentrációnövekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött foszfor tartalom. Kivételt képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek és az árhullámok hatása is elenyésző. A mellékágakban a hullámtéri vízpótló mentén lefelé haladva, a vízpótlás helyétől távolodva az összes foszfor koncentrációk csökkenése mutatható ki.

Az összes foszfor tartalom alapján a vizsgált vízterek vízminőségi osztályba sorolása megegyező a foszfátok szerinti besorolással.

Összefoglalóan megállapítható, hogy 2001. hidrológiai évben a vizsgált vízterekben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt eutrofikus, bőven termő állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői

Oldott oxigén

Az 2000/2001. hidrológiai évben is kiegyenlítetten alakult .a vízterek oldott oxigén tartalma az előző évhez hasonlóan.

A Duna főágában, a szivárgó vízben és a Mosoni-Duna részére átadott vízben az oldott oxigén tartalom szűkebb határok között ingadozott, mint a többi víztérben. A szivárgó víz kivételével a II. osztályú legkedvezőtlenebb értékek egy alkalommal, augusztusban fordultak elő a három mintavételi helyen. Az oldott oxigén tartalom alapján egyébként I. osztályú vízminőségű volt mind a négy vizsgált vízterület..

A mellékágakban a mérések idején kedvezőbben alakult az oldott oxigén tartalom, mint a főágban, különösen az I. félévben. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom hasonló mértékű növekedése volt kimutatható, mint az előző vizsgálati évben. A mellékágak az I-II. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók az Ásványi ág kivételével, ahol csak I. osztályba tartozó értékek fordultak elő.

A Mosoni-Duna, Vének mérőhelyen a mérések időpontjában kritikus oxigén hiányos állapot nem alakult ki. I-II. osztály határértékei közé tartozó oldott oxigén koncentráció értékek fordultak elő.

KOIMn és BOI5

A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak.

A Duna főágban, a Mosoni-Duna részére átadott vízben és a vizsgált mellékágakban 2,1-4,9 KOIMn mg/m³ közötti értékek fordultak elő, amelyek I. vízminősítési osztályba tartoztak. A nagyobb értékeket az árhullámok idején (április, június) vett vízmintákban mérték.

Szerves anyagban legszegényebb volt a szivárgó víz (1,0-2,5 KOIMn mg/m³) és a többi víztérnél kissé nagyobb szerves szennyezettséget a Mosoni-Duna, Vének szelvényében mért KOIMn adatok (3,0-5,5 mg/m³) mutattak a korábbi évekhez hasonlóan. A hidrológiai év folyamán tovább csökkent a torkolati szelvény szerves anyag tartalma, ami I-II. osztályú vízminősítést eredményezett..

A vizsgált vízterek a BOI5 mutató értékei alapján I-II. vízminősítési osztályba voltak sorolhatók, III. osztályba tartozó érték júniusban fordult elő a szivárgó víz kivételével, ahol nem mértek II. osztály határértéket ( 4,0 mg/m³ ) meghaladó koncentrációt.

Összefoglalóan: a vizsgált vízterek minősége az oldott oxigén tartalom alapján 2000/2001. évben I-II. osztályba volt sorolható. A vízterek szerves anyag tartalma csekély, csak áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült.

Fémek

Vas

A vízterek vas tartalma az elmúlt hidrológiai évben 0,05-2,08 mg/m³ értékek között változott. A maximum értéket a Duna főágban 2000. 11.14-én Rajkánál mérték.

II.-III. vízminősítési osztályba sorolható értékek az áradások alkalmával vett mintákban fordultak elő, egyébként a mérési adatok az I. osztály 0,5 mg/m³ határértékén belül maradtak.

A szivárgó víz vas tartalma szűk érték tartományban (0,05-0,20 mg/m³ Fe) ingadozott, ami I. osztályú minősítést eredményezett.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan (elsősorban a nagy vas tartalmú Rába folyó hatásaként) mindig nagyobb a víz vastartalma, az év során 0,14-0,69 mg/m³ értékek között változott, amelyek az előző évhez hasonlóan I-II. vízminősítési osztályba sorolhatók.

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma az áradások idején növekedett a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek 0,01-0,69 mg/m³ között változtak és nagyrészt a II. osztályba tartoztak.

A IV. osztály határértékei között (0,3-0,8 mg/m³ Mn) előforduló értékeket két alkalommal mértek a Duna, Rajka szelvényben, a többi vízterületek közül a Szigeti ágban és a Mosoni-Duna Vének szelvényben csak egy-egy alkalommal. Legkisebb koncentráció értékek a mellékágakban és a szivárgó vízben fordultak elő.

Nehézfémek

A mérőhelyek 2000/2001. évi nehézfém vizsgálata azt mutatta, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a felszíni vizek egy eset kivételével I. vízminőségi osztályba tartoztak.

Higany és arzén szennyezettség az elmúlt hidrológiai évben sem volt kimutatható a vizsgált vízterületekben, koncentrációjuk a kimutathatósági koncentráció alatt maradt.

A kadmium koncentrációk 0,2 - 2,3 ľg/m³ értékek között ingadoztak, csak a Mosoni-Duna Vének szelvényében mértek 2000. november és december hónapban 2,0 ľg/m³ feletti értéket. A vizsgált mintavételi helyek kadmiummal nem szennyezettek, I. osztály minősítésűek.

A vizsgálatok idején mért cink koncentrációk <9 - 50 ľg/m³ értékek között változtak, valamennyi érték I. vízminősítési osztályba volt sorolható.

A króm és nikkel valamennyi víztérben kis koncentrációkban volt kimutathatók, gyakran a kimutathatósági határérték alatti (összes Cr: <1,7ľg/m³, Ni:< 0,7 ľg/m³ ) mennyiségűek voltak.

A vízterekben mért réz mennyisége is kis mértékű volt, az I. osztály 20 ľg/m³ határértéket sehol nem haladta meg.

Összefoglalóan: 2000/2001. hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek a nehézfémek mennyisége alapján I. osztály vízminősítésűek voltak. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm és nikkel, a kadmium, a higany és arzén.

Biológiai és mikrobiológiai mutatók

Klorofill-a

Az algák mennyiségére utaló klorofill-a mérési adat a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A 2001. évi klorofill-a mérési eredmények alapján a vízterületek algásodása - a július-augusztusi meleg és igen száraz hónapok kivételével - az előző évekhez hasonlóan alakult. III. osztályba tartozó - 35-75 mg/m³ között - értékek, illetve 25 mg/m³ feletti értékek márciusban és májusban, IV. osztályú értékek - 75-250 mg/m³ között - pedig augusztus hónap elején fordultak elő, míg az ezen kívüli időszakokat I.-II. osztályba tartozó értékek jellemezték.

A Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz eutrofizációja az augusztus mérés idején volt a legnagyobb, a Medvei hídi szelvényben IV. osztályba tartozó értéket (84,02 mg/m³ )mértek.

A hullámtéri vízpótló rendszerben az algásodási maximumok idején 50-80 %-al növekedett a klorofill-a tartalom a Szigeti ág és az Ásványi ág között. A Helenai ágban mérték a vizsgált mintavételi helyek közül a legnagyobb koncentrációt (161,02 mg/m³) 2001. augusztusban, ami szintén IV. osztályú minősítést eredményezett.

A Mosoni-Duna Vének szelvényben májusban, augusztusban és szeptemberben jelentkezett az előző évnél nagyobb mértékű algásodás. A IV. osztályba tartozó maximum érték - 114,85 mg/m³ - augusztusban fordult elő.

A tározón átszivárgó víz (Rajka, II. zsilip) a magasabb rendű vízinövények táplálék konkurenciája miatt a korábbi évekhez hasonlóan egész évben algaszegény volt, csak márciusban mértek 25 mg/m³ értéket kis mértékben meghaladó klorofill-a koncentrációt.

Szaprobitás-index

A víz szerves anyag lebontó képességét mutató szaprobitás index értékei S = 2,13-2,75 között változtak a vizsgált vízterekben, ami béta - alfa-béta mezoszaprobikus állapotoknak felel meg és III. IV. vízminőségi osztályba sorolhatók. A mérőhelyek elemzése során béta-mezoszaprobikus állapot csak nyár végén fordult elő a mellékágakban, ami a víz öntisztuló képességének erősségére utal a hullámtérben. A kedvezőtlenebb értékek a hidegebb időszakban és áradások idején voltak jellemzőek.

Coliform szám

A vizsgált mikrobiológiai mutatók közül a coliform szám alapján a vízterületek bakteriológiai szennyezettsége jól megítélhető.

Az 2000/2001. évi elemzések szerint az előző évvel megegyezően általában a főágban a Medvei hídnál tisztábban folyt le a víz, mint Rajkánál Ez a javulás a vízminőségi osztályozásban is kimutatható, mivel a Medvei híd mérőhelyen a coliform szám értékek a III-IV. osztályba tartoztak, míg a Rajkánál egy III. osztályú érték kivételével IV. vízminőségi osztályú értékek fordultak elő.

A Mosoni-Duna részére átadott víz minősége III.-IV. osztályba volt sorolható.

A hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva az Ásványi ágban már jelentős javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján, ennek ellenére a coliform szám értékek szintén a III-IV. osztály határértékein belül maradtak.

Bakteriológiai szempontból továbbra is legtisztábbnak a szivárgó víz minősült (II-III. vízminőségi osztály) és legszennyezettebb a Mosoni-Duna, Vének szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (IV.-VI. vízminőségi osztály).

Egyéb biológiai paraméterek

Az algaszám, a zooplankton szám és a makrozoobenton vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente 4 alkalommal történik. Az algaszám és zooplankton szám adatait az II. melléklet táblázataiban tüntettük fel, a mérőhelyek makrozoobenton taxon számait a Jelentés táblázata tartalmazza.

Fitoplankton

Az 2000/2001. hidrológiai évben algaszám meghatározást öt alkalommal végeztek, a kijelölt vízterek 2000. novemberben és decemberben, 2001. márciusban, júniusban és októberben vett mintáiból.

A fitoplankton elemzések az előző évhez hasonló algasűrűséget mutattak, mivel a mintavételi időpontokban az algaszaporodás szempontjából kedvezőtlenebb hidrometeorológiai körülmények miatt kisebb volt az állománysűrűség. A maximum értékek márciusban fordultak elő valamennyi mintavételi helyen és az algasűrűség 10000 i/ml alatt maradt. Azonban a mellékágak közül az Ásványi ágban márciusban az algasűrűség 21269 i/ml értéket ért el.

Az algaszám értékek alapján - a klorofill-a értékekhez hasonlóan - csak a szivárgó víz maradt a mérések alkalmával relatíve algaszegény, bár márciusban 10456 i/ml volt az algasűrűség, míg a többi mérés alkalmával az 1000 i/ml értéket sem érte el.

A fitoplankton összetételében ebben az évben is a kovaalgák uralkodtak, de tavasszal gyakoriak voltak a Chrysophyceae fajok és nyáron jelentős volt a fajgazdag zöldalgák és Cryptomonas fajok mennyisége is. A fitoplankton vizsgálatok alapján az utóbbi években már bizonyos átstruktúrálódás figyelhető meg a vízterületek algaösszetételében, ami részben a diverzitás növekedés irányába mutat. A fajgazdagodás elsősorban a sárgásmoszatok (Chrysophyta) - és barázdásmoszatok (Pyrrophyta) gyakoribb megjelenésében mutatható ki. Az algológiai minták alapján kialakuló fitoplankton állomány tavasszal volt a legsűrűbb kovaalga dominanciával.

Zooplankton

2000/2001. hidrológiai évben a zooplankton vizsgálatokat 2001. áprilisban, májusban, augusztusban és szeptemberben végezték.

A Duna főágban a vizsgált fajok egyedszáma a korábbi évekhez hasonlóan alakult, nagyobb egyedsűrűségű állományok nem voltak. Néhány ritka faj ebben az évben nem került elő a mintákból.

A hullámtéri mellékágakban nagyobb egyedsűrűségű zooplankton állományok ritkábban fordultak elő, mint az előző évben. Azokon a szakaszokon, ahol elég víz kerül a mellékágakba és erõs a vízmozgás, általában kevés állat volt most is található. Az Ásványi ágban az egyedsűrűség és fajgazdagság nagyobb volt, mint a felső szakaszhoz tartozó Helenai illetve a Szigeti ágban. Az állományok évszakos dinamikája hasonló volt az előző években tapasztaltakhoz.

A szivárgó vízben a maximumok ebben az évben lényegesen kisebbek voltak az előző évekhez viszonyítva. Elmaradt a domináns meleg kedvelõ, eutróf vizekben élõ, néhány kerekesféreg, ill. az evezõlábú rákok naupliusz lárváinak a nagyobb mértékű elszaporodása.

A Mosoni-Dunában ebben az évben is egyenletes volt az állatok egyedsűrűsége, Véneknél csupán áprilisban volt egy nagyobb maximum.

Makrozoobenton

A vízi makroszkópikus gerinctelenek élőlény együtteseit 2000/2001. hidrológiai évben négy alkalommal vizsgálták a kijelölt vízterekben: 2001. májusban, júliusban, augusztusban és októberben.

Az egyes mintavételi helyeken és időpontokban regisztrált taxon számokat a Jelentés táblázata tartalmazza.

A Duna főág mintavételi helyein a víz makroszkópos gerinctelen együttes faunisztikai eredményei nagyon hasonlóak voltak az előző év eredményeihez. A makroszkópikus gerinctelen együttesben a puhatestűek fajgazdasága uralkodó. A rajkai szelvényben csupán szórványosan fordultak elő rovar taxonok, míg Medve hídi szelvényben gyarapodott a rovarok fajszáma. A főágban a magasabb rendű rákok elterjedése egyenletes és viszonylag nagy egyedszámban jelentek meg. Az összesített fajlista alapján 16 taxon jelenléte volt kimutatható Rajkánál és 24 taxon a Medve hídi szelvényben.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben nagyjából a Duna faunisztikai képe ismerhető fel.

A szivárgó víz környezete ebben az évben is az állóvízi együttes szervezeteinek kedvezett, azok domináltak.

A hullámtéri vízpótló mentén továbbra is megfigyelhető az a jelenség, hogy a dunai áramlást kedvelő gerinctelen taxonok a felső szakasz felől fokozatosan meghódították a teljes vízpótló rendszert. Így ma már számos szervezet kimutatható az Ásványi ágrendszerben is (Ancylus fluviatilis sapkacsiga, Jaera istri pontusi tanúrák, Dicerogammarus villosusus kétpúpú bolharák az egyik legjellegzetesebb dunai szervezet, stabilan megtelepedett fajoknak bizonyult néhány kérész is tegzes). A taxonómiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a vizsgált élőhelyeken egyaránt megtalálhatók a lassú áramlást és az erősebb sodrást, nagyobb vízsebességet kedvelő állatfajok.

A Mosoni-Duna, Vének szelvény élőlény együtteseiben változatlanul a vízicsiga- és kagyló-együttesek bizonyultak a legjellemzőbb szervezeteknek. A térségben még a pióca fajok érdemelnek említést. Azt is ki kell emelni, hogy itt néhány valódi eutrofikus vízi szervezetet lehet felismerni (Physella acuta, Asellus aquaticus, Corixidae sp., Ilyocoris cimicoides, Micronecta sp.).

Mederüledék

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyeken 2001. májusban történt mederüledék mintavétel. A mederüledék mintákból elvégezték a szervetlen- és szerves mikroszennyező anyagok analízisét, valamint meghatározták az összes foszfor és nitrogén mennyiségét.

A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a Jelentésben mellékelt táblázat tartalmazza.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél u.n. "kanadai lista" határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléshez hasonlóan.

A szervetlen mikroszennyezők közül hét nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 2001. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos" szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el.

A higany, ólom, króm és a nikkel kivételével a többi vizsgált fém -, cink, kadmium, és réz - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó" szennyezettségi szintnek (LEL) megfelelő értékeket.

Az üledék cink tartalma a mellékágak közül az Ásványi ágban valamint a Mosoni-Duna két mérőhelyén volt határérték (120 mg/kg) feletti mennyiségben.

A kadmium koncentráció a Duna Medvei hídi mintavételi helyén, az Ásványi ágban és a Mosoni-Duna, Vének szelvényben haladta meg a határértéket (0,6 mg/kg).

A mederüledékek réz tartalma az Ásványi ágban volt határérték (16 mg/kg) feletti mennyiségben kimutatható.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a mérési időpontban a legnagyobb mértékű nehézfém dúsulást az Ásványi ágban mérték, a legkisebb mértékűt pedig a Duna főágban és a szivárgó vízben detektálták.

A szerves mikroszennyezők közül a PCB-ek és PAH-ok kerültek meghatározásra. Az összes PCB mennyiségét 8 PCB izomer analízisével határozták meg, az összes PAH mennyiségét 13 poliaromás szénhidrogén komponens mennyiségével mérték. Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje nem haladta meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi szintjét (PCB total: 70 ľg/kg, PAH total: 2000 ľg/kg).

A PCB koncentrációk valamennyi mérőhely üledékében a kimutathatósági érték (0,5 ľg/kg) alatt voltak.

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a Duna főág és a szivárgó víz kivételével meghaladta a "legalsó" szennyezettségi szint 600 mg/kg határértéket.

A mederanyag minták összes nitrogén tartalma pedig valamennyi mintavételi helyen szintén meghaladta a "legalsó" szennyezettségi szint 600 mg/kg határértéket, de sem az összes foszfor sem az összes nitrogén tartalom nem érte el a "súlyos" szennyezettségi szint határértékeit (öP 2000 mg/kg, öN 4800 mg/kg.).