FELSZÍNI VIZEK MENNYISÉGE

1. Határszelvényben átadott vízhozamok

Az 1995. április 19-i kormányközi megállapodás 2. mellékletében a Felek rögzítették a Duna vízkészletének az ideiglenes megoldását. Ez alapján a szlovák Fél a Duna pozsonyi szelvényébe érkező vízhozamok függvényében köteles az Öreg-Dunába a vízhozamot bevezetni. Átlagos pozsonyi éves vízhozamok esetében az Öreg-Dunába bevezetett vízhozamok éves átlagértéke 400 m³/s-nak kell lennie. Október 01. és március 31. között átvezetett vízhozam minimális értéke 250 m³/s-nál kevesebb nem lehet, illetve a vegetációs időben, április 1 és szeptember 30 között a minimálisan átvezetett értéknek legalább 400 m³/s-nak kell lennie.

Az árhullámok esetében a 600 m³/s feletti vízmennyiséget az éves átlagérték meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.

Duna főmeder

A Dunai Albizottság által elfogadott vízhozam mérési ütemterv alapján a két Fél közös vízhozam-méréseket hajtott végre a Dunán, illetve a Mosoni-Dunán és a szivárgó csatornán. A főmederbe átadott vízhozamok meghatározása érdekében a rajkai szelvényben, a doborgazi és a helenai szelvényben végeztünk vízhozam-méréseket. A rajkai méréseket ellenőrző mérésként vettük figyelembe. Az átadott vízhozamok napi átlagos idősorát a szlovák Fél bevonásával állítottuk elő a doborgazi és helenai vízmércék idősorainak felhasználásával.

A vízátadás havi jellemzőit a következő táblázat tartalmazza:

Az éves átlagérték 487 m³/s. A hidrológiai évben a maximális dévényi vízhozam 5510 m³/s volt (2001. 03. 25.). A szlovák Fél árvízkor nagyvízi vízhozam-megosztást 2 alkalommal végzett, mely megosztás egyben alkalmas volt arra, hogy a két Fél vizsgálatokat végezzen az Öreg-Duna vízszállító-képességének megállapítására (1.2.).

Amennyiben az ekkor átvezetett többletet a Megállapodás szerint levonjuk az átvezetett vízhozam összegéből, akkor az így kapott átlagérték 444 m³/s-ra adódik. A dévényi vízhozam éves átlaga 2211 m³/s volt. A fentiek alapján a vízátadás éves átlagértéke megfelel a Megállapodásnak.

A táblázatból, illetve a napi adatokból megállapítható, hogy a minimálisan átadandó vízmennyiség esetében 2000. november 01-03. között volt a Megállapodásban rögzített értéktől oly mértékű elmaradás (10-15 m³/s), mely már nagyobb, mint a méréseknél a módszerből adódó hiba.

Az elmúlt évben sem tisztázódott, hogy mekkora az a Pozsony - dévényi vízhozam, ami árhullámnak tekinthető. A magyar Fél javaslata a következő. Árhullámnak a Dunán az egyes évek legnagyobb vízhozamaiból vett statisztikai mintából meghatározott 99 %-os valószínűségű árhullámot értjük. Ez a Duna pozsonyi szelvényében 2900 m³/s. Ezt meghaladó vízhozam a vizsgált hidrológiai évben 11-szer fordult elő. A vízmegosztási Megállapodás 4000 m³/s-ig tartalmaz konkrét értéket. A hidrológiai évben ennél nagyobb érték 5 alkalommal alakult ki. Az e felett érkező vízhozamokat lehet a Megállapodás alapján árhullámnak tekinteni. Az árhullámokat 2 alkalommal osztotta meg a szlovák Fél és növelte meg az Öreg-Dunába átadott vízmennyiséget (lsd. fent). Az átadott legnagyobb napi középvízhozam 2778 m³/s volt. A rajkai szelvény vízállás és vízhozam idősorát a melléklet tartalmazza.

Öreg-Duna vízszállító-képességének vizsgálata

A Duna elterelése kapcsán az utóbbi években a figyelem elsősorban arra irányult, hogy az Öreg-Duna medrében lecsökkent vízszint káros hatása a mellékágakban és a mentett oldalon mind kevésbé jelentkezzenek. A fenékküszöb megépülése óta a Szigetköz vízpótlása a kis- és középvizes tartományban megoldódott. A folyó elterelésének másik lényeges következménye az lett, hogy a régi Duna mederben jelenleg a korábbi középvízhozam töredéke folyik. Az elmúlt 8 évben a meder képe jelentősen megváltozott. A víz eltűnésével a mederben megindult a cserjésedés, s vélhetően a bokrok, fák jelentősen megváltoztatták a meder hidraulikáját is. A mederérdesség jelentős változása minden bizonnyal azt eredményezi, hogy a jelenlegi viszonyok között a meder emésztőképessége lecsökkent. Az elmúlt években jelentős árvíz nem volt a térségben, így közvetlen tapasztalatok, mérések nem állnak rendelkezésre a változások nyomon követésére. Mivel a bősi erőmű árvízkor nem képes a teljes vízhozam átvezetésére, valamint egy esetleges havária esetén is jelentős szerephez jut a Duna eredeti medre, a szlovák és a magyar szakemberek szükségesnek tartották, hogy megvizsgálják a meder emésztőképességét a jelenlegi viszonyok mellett. A szakértők úgy ítélték meg, hogy a szükséges vizsgálatok minden követelményt kielégítő elvégzéséhez arra van szükség, hogy a Duna medrében 3 napig lehetőleg permanens viszonyok mellett 2500 m³/s körüli vízhozamot lehessen biztosítani. Ez a bősi erőmű minimális vízszükségletét is figyelembe véve 3000 m³/s-os dévényi vízhozamnál valósulhat meg. Mindezt célszerű vegetációs időszakban elvégezni.

A Magyar-Szlovák Határvízi Bizottság LXI. Ülésszakán megállapodás született a mérési program végrehajtásáról.

2000. októberében a tervezettől eltérő körülmények között került sor a meder átöblítésére. A szlovák Fél a többlet vízhozam átadását csak októberben tudta biztosítani, ami a vegetáció szempontjából nem tekinthető mértékadó helyzetnek. Emellett a Duna természetes vízhozama sem tette lehetővé azt, hogy az elterelés előtti állapot középvízhozamát megközelítő vízmennyiség kerüljön az Öreg-Dunába.

2001. márciusában és szeptemberében a Dunán egy-egy kisebb árhullám vonult le. Az árhullámok mértéke és tartóssága is lehetővé tette, hogy méréssorozatok az októberinél ideálisabb körülmények között történjenek. A vízhozamok meghaladták a korábbi középvízhozamot. A mérési ütemterv a 2000-ben elfogadotthoz képest nem változott.

A 2001. márciusi és szeptemberi méréssorozatok során sikerült olyan vízállapotokat előidézni, amelyek jó alapot adtak a mederhidraulikai változások elemzésére. A gyakorlatilag telt szelvénynél végzett vízszintrögzítések és vízhozam mérések adatai alapján megállapítható, hogy a középvízi meder emésztőképessége Dunaremete térségében elérheti a 15-20 %-os mértéket az elterelés előtti értékhez képest. Hosszúidejű nagyvízi adatok elemzése rámutatott arra is, hogy hullámtér feltöltődésével is számolni kell. A Duna elterelése óta a hullámtéri elöntések gyakorlatilag megszűntek, így vélhetően ez a feltöltődés azóta megállt. A Duna szigetközi szakaszának árvízi levezető képességére vonatkozó vizsgálatokat tovább kell folytatni. A meder emésztőképességének csökkenése megállapítható, de annak pontos mértéke csak a völgyszelvények teljes körű felmérése és a korábbi adatokkal történő összevetése után lehetséges.

Mosoni-Duna vízpótlása

Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon történő vízátadás

A Mosoni-Duna számára átadott vízhozamot két helyen mértük a szlovák Féllel közösen. Az egyik mérőszelvény közvetlenül a dunacsúnyi műtárgy alatt szlovák területen található, a másik magyar területen az I. zsilip felett. A vízmegosztás alapján a szlovák Fél a dunacsúnyi műtárgyon átvezetett vízhozamra vállalta a 40 m³/s értéket a műszaki és hidrológiai feltételek megléte esetén, ezért a kiértékelésben a szlovák szelvényt vettük figyelembe.

A havi jellemzőket az alábbi táblázat tartalmazza:

Az átadott vízmennyiség éves átlagban 39,9 m³/s. Ez 99,75 %-os teljesítésnek felel meg. Megállapítható, hogy ebben az évben nem szükséges vizsgálni a műszaki és hidrológiai körülményeket, mivel a hiány mértéke megmarad a mérési hibahatáron belül.

Szivárgó csatorna

A Szivárgó csatornán a vízmegosztási Megállapodás 3 m³/s vízátadását rögzíti. Itt is két mérőszelvénynél történt közös vízhozammérés. A szlovák területen a dunacsúnyi műtárgyakkal egy szelvényben, a magyar területen a II. zsilip feletti szelvényben mértünk. Az értékelésbe itt a magyar területen mérteket vettük figyelembe. A II. zsilipen érkezett vízhozamok hazai jellemzői a következők:

Éves átlagban az átadott vízmennyiség 0,98 m³/s, a maximális 1,93 m³/s mellett. A Szivárgó csatornán érkező vízhozam az elmúlt évhez képest tovább csökkent. Így összesen a Mosoni-Duna számára éves átlagban átadott vízhozam 42,60 m³/s.

Magyar területen végrehajtott vízmegosztás

A magyar területeken a vízmegosztás célja, hogy mind a hullámtér, mind a Mosoni-Duna és a mentett oldali területek vízellátása folyamatosan biztosított legyen.

A hullámtér vízellátása

A magyar oldali hullámtérbe két helyről lehet vizet vezetni.

A Helenai szelvénynél a szlovák Féllel szintén közös vízhozam méréseket végeztünk, amelyeket egyeztettünk, és a közösen elfogadott mérések felhasználásával állítottuk elő a napi átlagos vízhozam idősort.

Ezek havi jellemzői a következők voltak:

Ez éves átlagban 73,4 m³/s-os vízhozamot jelent.

Az V. zsilipen keresztül bevezetett vízhozam:

Összesen a hullámtérre bejutó vízhozam havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátása a Szivárgó csatornából a VI. zsilipen keresztül lehetséges. Ennek a vízhozamnak a meghatározása a zsilip alatti mérőszelvénynél történik.

A bevezetett vízhozam havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátásában a vegetációs időszakon kívül kisvízi állapotot is előállítottunk. Ezt ebben az évben is a Szivárgó csatornán érkező vizek egy részének a hullámtérbe történő bevezetésével értük el, mivel a szlovák Fél folyamatosan adta az I. zsilipen keresztül a 40 m³/s körüli értéket. Ekkor a hullámtér számára a főmederből történő vízkivételt lecsökkentettük, esetenként meg is szüntettük és az V. zsilipen keresztül vezettük a Szivárgó csatornából az érkező vizek egy részét a hullámtérbe. Így volt lehetséges a Mosoni-Dunán a kisvízi állapot előállítása.

A Mosoni-Duna vízkivételi zsilipjeinek az alapfunkciója a dunai nagy árvizek kizárása, így a mögötte található területeknek a mentesítése az árvizek alól. Ezt a funkciót napjainkban az I. zsilip látja el.

Felszíni vizek vízszintjeinek változása

A Duna éves átlagos vízhozama - hidrológiai év - a pozsonyi szelvényben 2211 m³/s volt, míg a rajkai szelvényben árhullámokkal együtt 487 m³/s, tehát átlagosan a vízhozam 22,03 %-a érkezett a Rajka-Szap közötti közös Duna szakaszra.

A Duna főmederre jellemző vízállásait a közös monitoringgal érintett területen a rajkai, a Dunakiliti duzzasztómű felvízszintje, a doborgazi, a dunaremetei, ásványrárói és a vámosszabadi vízmércék adataival lehet jellemezni. Ez a Duna-szakasz négy részre osztható.

Az egyes szakaszok jellemzése

a./ Ezen a szakaszon lényegében a fenékküszöb megépítése óta a középvízi mederben maradó duzzasztás van. Ez a duzzasztott vízszint teszi lehetővé a hullámtér vízellátását és egyben limitálja a Felső-Szigetközben a hullámtéren maximálisan kialakítható vízszinteket. Itt a mellékágrendszer vízszintje van a főmeder vízszintje alatt.

Az itt kialakult szelvény-középsebesség 0,30-2,26 m/s között változott. Ebben a hidrológiai évben árvízi levezetés kétszer volt. Az első 2001.03.27-29. között, 2493 m³/s tetőző vízhozammal. A második 2001.09.13.-10.03. között, 2778 m³/s tetőző vízhozammal.

b./ Ezen a szakaszon a doborgazi vízmérce 6 éve működik. Az itt mért jellemző szelvény-középsebességek 0,87-2,07 m/s között változtak.

A fent említett márciusi árhullám 2212 m³/s, a szeptemberi 2447 m³/s-mal tetőzött.

Itt a főmeder és a hullámtér vízszintje között továbbra is átlagosan 3 m a szintkülönbség, a magasabb érték a hullámtérre jellemző.

c./ A Dunaremete és a Szap közötti szakasz állapota egységesen nem jellemezhető. Alacsony vízhozam esetén a dunaremetei szelvény duzzasztás nélkülinek tekinthető, e felett azonban az üzemvízcsatornán levezetett vízhozamok már ebben a szelvényben is befolyásolt állapotot teremtenek. Ez az állapot 2500 m³/s feletti medvei vízhozamnál alakul ki.

A szakasz alsó határában Ásványráró-Szap között azonban a Bősi erőművön történő szakaszos vízátvezetés napon belüli különböző visszaduzzasztást eredményez. Ezen a szakaszon a bősi üzemtől függően esetenként visszaáramlás is megindulhat.

d./ A Szap, Vámosszabadi, Komárom szelvény vízállásait a Bősi erőmű vízátvezetése, illetve az Öreg-Duna főmedrébe bevezetett vízhozam együttesen alakítja, de a meghatározó az erőművön átvezetett vízhozam. Ezen a szakaszon továbbra is jelentős napon belüli változások is kimutathatók, amely a bősi erőmű napon belüli szakaszos üzemét mutatja.