ÖSSZEFOGLALÁS

1.) Előzmények

Egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és a Dunába, Mosoni-Dunába lévő vízhozamok pótlásáról a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között MEGÁLLAPODÁS (1) jött létre 1995. április 19-én. Az ehhez kapcsolódó környezeti megfigyelőrendszer működtetésével megbízott képviselők tevékenységét, a monitoring kiterjesztését az 1995. május 29-én Bősön kétoldalúan aláírt ún. SZABÁLYZAT rögzíti.

A Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról a magyar kormány 2412/1997. (XII.17.) Korm. határozata rendelkezik, amely szerint a Megállapodás időbeli hatálya a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság által hozott ítélet végrehajtásának módozatairól szóló kétoldalú megállapodás megkötéséig meghosszabbodik .Ezt követően a 139/1998. (VIII.25.) Kormányrendelet és a 1093/1998. (VII.23.) ill. a 1110/1998. (VIII.25.) kormányhatározatok érintik közvetve a közös szlovák-magyar Megállapodás szerinti monitoring tevékenységet.

A Megállapodás 1-3 szakaszaiban felsorolt környezeti hatások felmérésére működtetett közös monitoring műszaki és technikai előírásait - a hatásterületet a mintavételi és mérési helyeket, a mintavételi és mérési gyakoriságot, az adatcsere körét és gyakoriságát - a Szabályzat (2) és a közösen felvett jegyzőkönyvek írják le.

A Szabályzat 3. cikke szerint évente Nemzeti Jelentést kell készíteni, melyekben a közös monitoring keretében mért értékek táblázatos formában való feltüntetésén kívül grafikonok, térképek és rövid értékelő magyarázatok szerepelnek.

Jelen dokumentum a fenti előírásoknak megfelelően készített 2001. évi magyar Nemzeti jelentés a hatodik teljes hidrológiai évet átfogó környezeti értékelés, amely az 1995. április 19-i magyar-szlovák kormányközi megállapodás alapján készült.

2.) A közös monitoring célkitűzése

A közös monitoring fő célja az, hogy kölcsönösen rögzítse és értékelje a hatásterület felszíni és felszín alatti víztereinek vízháztartásában bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokat, ezekhez kapcsolódóan a talajnedvességben, az erdőkben és a főbb biológiai indikációs paraméterekben történő változásokat.

A közös szlovák-magyar ún. fenékküszöb monitoring keretén belül történő adatcsere célja az, hogy a két Fél kölcsönösen tájékoztassa egymást a mérési eredményekről, ezek a monitorozásba bevont paraméterek alakulásán keresztül a környezeti állapot alakulásáról úgy, hogy előzetesen egyeztetett azonos illetve egymáshoz illeszkedő mérési és értékelési módszert alkalmaznak.

A fenékküszöb és a vízpótlás környezetre gyakorolt hatásának megítéléséhez kerültek közösen kiválasztásra a vizsgálandó fizikai, kémiai, biológiai paraméterek és ehhez lett alárendelve a közös monitoring tevékenység felépítése és teljes technikai spektruma, ami 2001. évben az előző évekhez viszonyítva gyakorlatilag változatlan maradt.

3.) A közös monitoring tevékenysége 2001. évben

A 2000/2001. hidrológiai év közös szlovák-magyar monitoring tevékenységet változatlanul a

Budapesten, 2001. november hónapban történt meg a 2000. évi "Joint Annual Report of the Environment Monitoring According to the Agreement" kölcsönös aláírása és kicserélése.

2002. április 04.-én Pozsonyban a szlovák és magyar szakértők kölcsönösen cserélték ki a 2000/2001. évi közös monitoring adatait (Appendix).

A 2001. évet értékelő Nemzeti Jelentés összeállítása az előző évek gyakorlatának megfelelően történt, mivel a Szlovák Fél nem jelezte, hogy ezektől eltérő értékelési, szerkesztési módok alkalmazását javasolná a közös jelentésben.

Az 1997. 11. 17-i győri ill. 1998. január 09-i pozsonyi szakértői tárgyaláson megállapodás született arról, hogy az 1997 évi nemzeti és közös jelentések elkészítésénél felszíni víztereknél a TOC, felszín alatti vizeknél a TOC és SiO2 komponensek nem kerülnek értékelésre a feltehetően eltérő módszertanból adódó szignifikáns eltérések miatt, ezért - mivel ez a kérdéskör 2001. évben sem került közös rendezésre - a 2001. hidrológiai év értékelésére ezt változatlanul fenntartjuk.

Az 1999 évi Közös Jelentés Ajánlásai 1.) pont figyelembe vételével a 2001 évi Nemzeti Jelentésben valamennyi talajvíz figyelőkút esetében az u.n hosszú idejű, 1992-2001. évek vizsgálati adatsorok felhasználásával végezzük el a vízminőségi értékelést.

A 2000/2001. hidrológiai év adatainak értékelését előkészítő részfeladatokból a számítógépes adatbázisok egységes grafikus interpretálása miatt a "grapher for Windows" software került alkalmazásra.

4.) A Nemzeti Jelentés felépítése

A 2001. évi magyar Nemzeti Jelentés a Szabályzat mellékletében lévő sorrend szerinti szakterületek egymásra épüléséből áll össze.

Minden témakör rövid, átfogó szöveges ismertetővel kezdődik. Ezt követi a mérő és megfigyelőhelyeket feltüntető térképvázlat és a megfigyelőhelyek felsorolását, földrajzi koordinátáit tartalmazó táblázat. Az adatcserébe bevont valamennyi adatot táblázatos formában a két külön kötetben foglalt mellékletek tartalmazzák.

A mérési adatok időbeni és térbeni alakulásának értelmezését az előző évek gyakorlatának megfelelően grafikonok és ábrák segítik.

5.) A Nemzeti Jelentés összefoglaló főbb megállapításai

A felszíni vízjárás változást értékelve a közös monitoring rendszer érintett szakaszán megállapítható, hogy a szlovák Fél éves átlagban mind a főmeder, mind a Mosoni-Duna esetében nagyrészt teljesítette a vízmegosztásra vonatkozó megállapodásban foglaltakat.

A Duna főmederbe átadott vízhozamok éves átlag értéke 487 m³/s volt, míg a dévényi vízhozamból a Megállapodás szerint számított rajkai éves átlagos vízhozam 444 m³/s értékre adódott. E mellett azonban 2000. november 01-03. között az ekkor minimálisan átadandó vízmennyiségnél kevesebbet vezettek az Öreg-Duna medrébe, mivel a Megállapodásban rögzített értéktől oly mértékű elmaradás volt (10-15 m³/s), amely már nagyobb, mint a méréseknél a módszerből adódó hiba.

A szlovák Fél árvízkor nagyvízi vízhozam-megosztást 2 alkalommal végzett, mely megosztás egyben alkalmas volt arra, hogy a két Fél vizsgálatokat végezzen az Öreg-Duna vízszállító-képességének megállapítására. 2001. márciusában és szeptemberében a Dunán egy-egy kisebb árhullám vonult le. A vízhozamok meghaladták a korábbi közép-vízhozamot. A mérési ütemterv a 2000-ben elfogadotthoz képest nem változott. A gyakorlatilag telt szelvénynél végzett vízszintrögzítések és vízhozam mérések adatai alapján megállapítható, hogy a középvízi meder emésztőképessége Dunaremete térségében elérheti a 15-20 %-os mértéket az elterelés előtti értékhez képest. Hosszúidejű nagyvízi adatok elemzése rámutatott arra is, hogy hullámtér feltöltődésével is számolni kell. A Duna elterelése óta a hullámtéri elöntések gyakorlatilag megszűntek, így vélhetően ez a feltöltődés azóta megállt. A Duna szigetközi szakaszának árvízi levezető képességére vonatkozó vizsgálatokat tovább kell folytatni. A meder emésztőképességének csökkenése megállapítható, de annak pontos mértéke csak a völgyszelvények teljes körű felmérése és a korábbi adatokkal történő összevetése után lehetséges.

A Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon a Mosoni-Duna részére átadott vízmennyiség éves átlagban 39,9 m³/s volt. Ez 99,75 %-os teljesítésnek felel meg. Megállapítható, hogy ebben az évben nem szükséges vizsgálni a műszaki és hidrológiai körülményeket, mivel a hiány mértéke megmarad a mérési hibahatáron belül.

A Szivárgó csatornán a vízmegosztási Megállapodás 3 m³/s vízátadását rögzíti, azonban az érkező vízhozam az elmúlt években folyamatosan csökkent. Éves átlagban az átadott vízmennyiség 0,98 m³/s volt, a maximális 1,93 m³/s mellett. A Szivárgó csatornán érkező vízhozam az elmúlt évhez képest tovább csökkent. Így összesen a Mosoni-Duna számára éves átlagban átadott vízhozam 42,60 m³/s volt.

A fenékküszöb és a Dunakiliti duzzasztómű segítségével és a Szivárgó csatornából az V. zsilipen keresztül a teljes hidrológiai évben lehetett a hullámtér vízellátását biztosítani. A főmederből a Helenai ágon kivett vízmennyiség éves átlagos értéke 73,4 m³/sec, maximum értéke 278,0 m³/sec volt. A vízpótlással érintett területen a kis és középvizek tartományában a Duna vízjárását követő vízpótlást tudtak megvalósítani.

A Mosoni-Duna vízellátásában a vegetációs időszakon kívül kisvizi állapotot is előállítottak oly módon, hogy a Szivárgó csatornából az érkező vizek egy részét a hullámtérbe vezették, miközben a főmederből történő vízkivételt lecsökkentették.

A felszíni vízterek 2000/2001. évi vízminőségi adataiból megállapítható, hogy a sóháztartás mutatói szerint valamennyi vízterületen a sótartalom tavaszi feldúsulása jelentkezik, a kisebb értékek pedig a nagyvizes időszakban fordultak elő a hígulással összefüggésben. A Mosoni-Duna Vének szelvényben nagyobb értékeket mértek, ami a mellékvízfolyások hatása mellett esetenként a szennyvizekkel bejutott nagyobb só-terhelést mutatja. A legstabilabb sótartalom a szivárgó (Rajka, II .zsilip) vízre jellemző.

A vizsgált vízterek lebegőanyag tartalma a természetes vizek szintjén (I.-III.o.) maradt az Ásványi ág és a Mosoni-Duna Vének szelvény kivételével, ahol IV. osztályba tartozó értékek is előfordultak. A Duna főágban a rajkai és Medvei hídi szelvényben mért lebegőanyag tartalom közel azonosan alakult a vizsgált időszakban, általában alacsony - 20 mg/m³ alatti koncentráció értékekkel, ami a tározó ülepítő hatását mutatja.

A növényi tápanyagok (nitrogén és foszforformák) vizsgálati eredményei alapján kimutatható, hogy a vizsgált vízterekben 2001. hidrológiai évben az előző időszakhoz hasonlóan az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt az eutrofikus állapot kialakulásához.

Az oldott oxigén tartalom alapján 2000/2001. évben a vizsgált vízterek minősége az I-II. osztályba volt sorolható. A vízterek szerves anyag tartalma alacsony, csak áradások okoztak kisebb mértékű emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasz minősült.

A kijelölt mintavételi helyeken a vas és mangán tartalom az áradások alkalmával növekedett meg a lebegőanyag mennyiségével összefüggésben, amikor a mért értékek II-III. vízminősítési osztályba kerültek az egyébként I.-II. osztályból. A IV. osztály határértékei (0,3-0,8 mg/m³ Mn) között előforduló mangán koncentráció értékeket két alkalommal mértek a Duna, Rajka szelvényben, a többi vízterületek közül a Szigeti ágban és a Mosoni-Duna Vének szelvényben csak egy-egy alkalommal. Legkisebb vas és mangán értékek a mellékágakban és a szivárgó vízben fordultak elő.

A szervetlen mikroszennyező anyagok koncentrációértékeit vizsgálva összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált hidrológiai évben a kijelölt mintavételi helyek általában I. osztály vízminősítésűek voltak a Mosoni-Duna, Vének szelvény kivételével, ahol két alkalommal II. osztály vízminősítésű volt víz a kadmium II. osztályba tartozó koncentráció értéke miatt. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, legkisebb pedig a higany és az arzén koncentrációja..

A bakteriológiai szennyezettséget vizsgálva a mikrobiológiai mutatók közül a Coliform számot tekintve megállapítható, hogy általában a Duna főágban a Medvei hídnál tisztábban folyt le a víz, mint Rajkánál. Ez a javulás a vízminőségi osztályozásban is kimutatható, mivel a Medvei híd mérőhelyen a coliform szám értékek a III-IV. osztályba tartoztak, míg a Rajkánál egy III. osztályú érték kivételével csak IV. vízminőségi osztályú értékek fordultak elő. A Mosoni-Duna részére átadott víz minősége bakteriológiai szempontból III.-IV. osztályba volt sorolható. A hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva az Ásványi ágban már javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján, ennek ellenére a coliform szám értékek szintén a III-IV. osztály határértékein belül maradtak. Bakteriológiai szempontból továbbra is legtisztábbnak a szivárgó víz minősült (II-III. vízminőségi osztály) és legszennyezettebb a Mosoni-Duna, Vének szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (IV.-VI. vízminőségi osztály).

Az eutrofizáció mértékére jellemző klorofill-a mérési adatok elemzése szerint a vizsgált hidrológiai évben a Duna főág és a Mosoni-Duna részére átadott víz eutrofizációja az augusztus mérés idején volt a legnagyobb, a Medvei hídi szelvényben IV. osztályba tartozó értéket mértek. A hullámtéri vízpótló rendszerben az algásodási maximumok idején (tavasszal és nyáron) 50-80 %-al növekedett a klorofill-a tartalom a Szigeti ág és az Ásványi ág között. A Helenai ágban mérték a vizsgált mintavételi helyek közül a legnagyobb koncentrációt 2001. augusztusban, ami szintén IV. osztályú minősítést eredményezett. A Mosoni-Duna Vének szelvényben májusban, augusztusban és szeptemberben jelentkezett az előző évnél nagyobb mértékű algásodás. A IV. osztályba tartozó maximum érték augusztusban fordult elő. A tározón átszivárgó víz (Rajka, II. zsilip) a magasabb rendű vízinövények táplálék konkurenciája miatt a korábbi évekhez hasonlóan egész évben algaszegény volt, csak márciusban mértek 25 mg/m³ értéket kis mértékben meghaladó klorofill-a koncentrációt

Az egyéb biológiai paraméterek közül a fitoplankton eredményeket tekintve megállapítható, hogy a fitoplankton összetételében ebben az évben is a kovaalgák uralkodtak, de tavasszal gyakoriak voltak a Chrysophyceae fajok és nyáron jelentős volt a fajgazdag zöldalgák (Chlorophyta) és Cryptomonas fajok mennyisége is. A fitoplankton vizsgálatok alapján az utóbbi években már bizonyos átstruktúrálódás figyelhető meg a vízterületek algaösszetételében. A fajgazdagodás elsősorban a sárgásmoszatok (Chrysophyta) - és barázdásmoszatok (Pyrrophyta) gyakoribb megjelenésében mutatható ki. Az algológiai minták alapján a kialakuló fitoplankton állományok tavasszal voltak a legsűrűbbek kovaalga dominanciával. Maximum értékek márciusban fordultak elő valamennyi mintavételi helyen és az algasűrűség 10000 i/ml alatt maradt. A mellékágak közül azonban az Ásványi ágban márciusban az algasűrűség 21269 i/ml értéket ért el.

A zooplanktont vizsgálva kimutatható volt, hogy a Duna főágban a vizsgált fajok egyedszáma a korábbi évekhez hasonlóan alakult, nagyobb egyedsűrűségű állományok nem voltak. Néhány ritka faj ebben az évben nem került elő a mintákból.

A hullámtéri mellékágakban nagyobb egyedsűrűségű zooplankton állományok ritkábban fordultak elő, mint az előző évben. Azokon a szakaszokon, ahol elég víz kerül a mellékágakba és intenzív a vízmozgás, általában kevés állat volt most is található. Az Ásványi ágban az egyedsűrűség és fajgazdagság nagyobb volt, mint a felső szakaszhoz tartozó Helenai illetve a Szigeti ágban. Az állományok évszakos dinamikája hasonló volt az előző években tapasztaltakhoz.

A makrozoobenton vizsgálata szerint a makroszkópos gerinctelen együttesek faunisztikai eredményei nagyon hasonlóak voltak az előző év eredményeihez. A Dunán a rajkai szelvényben csupán szórványosan fordultak elő rovar taxonok, míg Medve hídi szelvényben gyarapodott a rovarok fajszáma. A főágban a magasabb rendű rákok elterjedése egyenletes és viszonylag nagy egyedszámban jelentek meg. A Mosoni-Duna részére átadott vízben nagyjából a Duna faunisztikai képe ismerhető fel. A szivárgó víz környezete ebben az évben is az állóvízi együttes szervezeteinek kedvezett, azok domináltak. A hullámtéri vízpótló mentén továbbra is megfigyelhető az a jelenség, hogy a dunai áramlást kedvelő gerinctelen taxonok a felső szakasz felől fokozatosan meghódították a teljes vízpótló rendszert. Így ma már számos szervezet kimutatható az Ásványi ágrendszerben is. A Mosoni-Duna, Vének szelvény élőlény együtteseiben változatlanul a vízicsiga- és kagyló-együttesek bizonyultak a legjellemzőbb szervezeteknek. A térségben még a pióca fajok érdemelnek említést.

A mederüledék minőségét értékelve megállapítható, hogy a vizsgált hidrológiai évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség az u.n. "kanadai lista" szerinti súlyos szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el. A higany, ólom, króm és a nikkel kivételével a többi vizsgált fém -, cink, kadmium, és réz - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó" szennyezettségi szintnek (LEL) megfelelő értékeket. Az üledék cink tartalma a mellékágak közül az Ásványi ágban valamint a Mosoni-Duna két mérőhelyén volt határérték (120 mg/kg) feletti mennyiségben. A kadmium koncentráció a Duna Medvei hídi mintavételi helyén, az Ásványi ágban és a Mosoni-Duna, Vének szelvényben haladta meg a határértéket (0,6 mg/kg). A mederüledékek réz tartalma az Ásványi ágban volt határérték (16 mg/kg) feletti mennyiségben kimutatható. A mérési időpontban a legnagyobb mértékű nehézfém dúsulást az Ásványi ágban mérték, a legkisebb mértékűt pedig a Duna főág- és a szivárgó csatorna mederben detektálták.

A szerves mikroszennyezők közül az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje, a mért maximum értékek nem haladják meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi (LEL) szintjét (PCB total: 70 ľg/kg, PAH total: 2000 ľg/kg). (PCB total: 70 ľg/kg, PAH total: 2000 ľg/kg).

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor és összes nitrogén tartalma a Duna főág és a szivárgó víz kivételével meghaladta a "legalsó" szennyezettségi szint 600 mg/kg határértéket.

A talajvízszint 2000/2001. évi változásait a Felső-, Középső- és Alsó-Szigetköz egyes jellemző kút adatok alapján értékelve megállapítható, hogy a vízjárás dinamizmusában az 2001. évi árvízi levezetések miatt nagyobb különbségek alakultak ki, mint az előző évben. Az árvízi levezetések miatt a hullámtéren és közvetlen térségében a Fenékküszöb megléte óta mért legnagyobb vízállások alakultak ki.

A Felső-Szigetközben Hegyeshalom és Rajka térségében az éven belüli változás 1,0-1,5 m körüli volt, itt továbbra is a tározó és a Szivárgó csatorna hatása érvényesül. Az Alsó-Szigetközben az éven belüli változás mértéke 2,0-4,0 m közötti volt. A kutak tetőzése a dunai árhullámokhoz kötődnek. A dévényi vízhozamokat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a levonuló 5 árhullám mellett tartós kisvízi időszakok nem voltak. A legkisebb vízhozam 2000. december 26-án volt, melynek napi átlagos értéke 1040 m³/s.

Továbbra is megállapítható, hogy a Mosoni-Duna vízpótlása a Szigetköz talajvízszintjeiben stabilizáló szerepet tölt be.

Összességében megállapítható, hogy továbbra is jelentős szerepe van a vízpótlásnak a Szigetköz térségében kialakuló talajvízszintekre. A vízpótlás kiterjesztése az Ásványrárói ágrendszer alsó szakaszára és a Bagoméri ágrendszerre tovább javítaná a térség talajvíz-helyzetét. A főmeder és a hullámtéri vízpótló közötti parti sáv talajvízszint növelését a főmederben végrehajtandó vízszintemeléssel lehetne csak biztosítani.

A felszín alatti vízminőség időbeni alakulása a 16 kijelölt talajvíz figyelőkút hosszúidejű, 1992-2001. évek közötti időszak adatsorait értékelve megállapítható, hogy egyes kutak esetében vízminőség változás következett be. Ez egyrészt a sótartalom,- a vas, mangán- esetenként a szerves szennyezettség csökkenésében jelentkezett Dunakiliti (9327 jelű kút) és Kisbodak (9430 jelű kút) térségében illetve Arak (9435 jelű kút) és Ásványráró (9456 és 9457 jelű kutak) térségében. Romló tendencia mutatható ki egyes kutak vízminőségében, ami a sótartalom növekedésében, és a vas szennyezettség emelkedésében jelentkezett. Az ammóniumion koncentrációk egyes kutaknál növekedtek. A nitrát- és az ammóniumion koncentrációk alakulásából esetenként az egyéb tényezők mellett a redukciós viszonyok változására lehet következtetni. Ezek a vízminőség változások - esetenként szignifikáns romlások - feltehetően a megváltozó talajvíz áramlási irányok miatt következtek be.

A közös monitoringba bevont ivóvíztermelő kutak Győr térségében kismértékű vas, mangán és ammónium szennyezettséget mutatnak, míg a többi, nagyobb mélységű kút vize változatlanul kifogástalan minőségű és a kutak vízminőségi összetételét nagyfokú stabilitás jellemzi.

Folytatódtak a talajnedvesség mérések a 2000/2001. hidrológiai évben a szigetközi hullámtérben és a mentett oldalon a fenékküszöb feltételezett hatásterületén kijelölt talajnedvesség mérő helyeken. A mérések száma 17 alkalom volt. A mérések a tenyészidőszakban kéthetes időközzel történtek, azon kívül ritkábban. A 9498 jelű megfigyelőhelyen a megközelíthetetlenség miatt 2001. évben nem végeztek észlelést. A mérések eredményeit értékelve a következőket állapították meg:

Erdészeti mérőpontok

Minden mérőpontra jellemző, hogy mind az 1 méterig, mind az 1 méter alatti talajrétegek maximum és minimum átlagértékei magasabb százalékértékeket - nedvességtartalmakat - mutattak, mint az előző évben. Az 1 méteres rétegben az átlagértékek maximuma 7 mérőhelyen a szeptember 24-i méréskor, 1 mérőhelyen a március végi méréskor mutatható ki. A minimumértékek 3 mérőhelyen július elején, 5 mérőhelyen augusztus elején voltak. Az 1,1 m alatti rétegek nedvességtartalmának maximum átlagértékei 6 mérőhelyen a szeptember 24-i mérésre, egyen a szeptember 10-i mérésre, a minimum 6 mérőhelyen február 24-re, a 9972. mérőhelyen augusztus 24-re esett.

A hullámtéri vízpótlás hatására a talajvíz - különböző mélységben - nedvesítette a 9355., a 9994. és a 9995. mérőhely talaját. A kavicságyban tartózkodott a talajvíz a 9997. (vékony fedőrétegű) mérőhelyen, tehát a vízpótlás nem elégséges (a szeptemberi árhullám a fedőréteg közelébe emelte). A 9996. mérőhelyen (225 cm vastag fedőrétegű) is általában a kavicsban tartózkodott a talajvíz, de a márciusi, júniusi és szeptemberi árhullámban a fedőréteg alsó rétegeit nedvesítette. Jellegét tekintve eltér 3 mérőhely elhelyezkedése, a nedvességi viszonyok alakulása viszont közel azonosan jellemezhető, mint a fentieknél.

A 9452. mérőpont a mentett oldalon vízpótló ág mellett van, a talajvíz állandóan nedvesítette.

A 9972. mérőpont az Öreg-Duna mellett van, annak leszívó hatása erőteljes. A 160 cm vékony fedőrétegbe a szeptember 19-i árhullámkor került a talajvíz.

A 9998. mérőhely talajvízszintjét az Öreg-Duna, illetve a Duna vízszintje befolyásolja, a vízpótlás nem kiépített. A 275 cm vastagságú fedőrétegben tartózkodott a talajvíz a novemberi két mérés kivételével egész évben, árhullámok idején került a felszínhez közel vagy közelebb.

Mezőgazdasági mérőpontok a mentett oldalon

A csapadékviszonyoktól függő nedvesítés ugyanúgy hatott a szelvényekre, mint az erdészetieknél leírtak esetében.

A 2630. mérőpont csak csapadékból juthat nedvességhez, mert a talajvíz az év nagy részében a kavicságyban tartózkodott. A szeptember 24-i méréskor a talajvíz a fedőréteghez közel került és a mérés előtt 4 nappal jelentkező árhullám (Dunaremete 500 cm-es tetőzés) mérésünk szerint a fedőrétegbe emelte a talajvizet. (Az elterelés előtt talajvíz-hatás alatt volt.)

A 2653. mérőpont szintén csak csapadékból juthat nedvességhez, mert alatta a talajvíz mélyen a kavicságyban tartózkodott. A 2605. és a 9443. mérőpontok vastag fedőrétegű területek, ahol a talajvíz a fedőréteg alját május végétől kis megszakításokkal október elejéig, illetve a jelzett árhullámok idején nedvesítette. A 7920. mérőpont környezetében a Duna vízvisszavezetésének hatása érvényesül. A vastag fedőrétegű szelvényben a talajvíz széles tartományban mozgott, az árhullámok kedvező hatása meglátszott a nedvesítésben. Októbertől a talajvíz mélyre süllyedt (de még mérsékelten nedvesített).

Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének és kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint fák egészségi állapotának a megfigyelésére.

Az erdészeti megfigyelések alapján az idei és a korábbi évek jelentéseiből is nyilvánvaló, hogy a gazdaságilag értékes fafajok állományait - amelyek a legnagyobb tömegben vannak jelen a Szigetközben - igen megviselte az elterelés okozta vízhiányból következő sokk. A nagyobb vízigényű füzek valószínűleg nem termeszthetők tovább eredményesen a Szigetközben. A nyárak esetében pedig várható, hogy produkciójuk és fatermésük visszaesik egy alacsonyabb szintre.

A fák 2001. évi kerületnövekedési monitoring adatai azt mutatják, hogy a Duna elterelését követően valamennyi faállomány növekedésében törésszerű csökkenés következett be, amit az elmúlt évek javuló hidrológiai viszonyai sem tudtak visszaállítani az eredeti mértékre. A növedékérték az 1994-es szinten, vagy a körül stagnálnak.

A fák egészségi állapotát tekintve 2001. évben a Duna elterelése mindezidáig leginkább a füzekre volt hatással. A Dunasziget - Kisbodak községhatártól felfelé a füzesek egészségi állapota nagyon határozott romlást mutat. Ezen erdőrészletek leromlása olyan mértéket öltött, hogy fennmaradásukra nincs tovább esély. A part menti füzesek és bokorfüzesek egy része korábban kiszáradt, a megmaradtak állapotában javulást észleltek, sok fa és bokor hajtott ki újra. A nyárasokban általában az előző éveknél jobb egészségi állapotot találtak, de a nyár kéregfekély fertőzés meglehetősen gyakori. A lágyszárú aljnövényzet mérete tavaly óta nem megváltozott, de szembetűnően alacsonyabb volt, mint korábbi években, és augusztus végére gyakorivá váltak a száraz kórós foltok.

A biológiai megfigyeléseken belül a növénycönológiai vizsgálatok megállapították, hogy azokon a mentett oldali területeken, ahol az előző években az aljnövényzet borítása és magassága jelentős mértékben csökkent, a lágyszárú szint magasabbra nőtt és borítása is magasabb volt, mint 2000. évben. A hullámtéri területeken azonban az elmúlt évek tendenciájának megfelelően a lágyszárúak biomasszája csökkent. Az elterelés előtti állapothoz képest kisebb növénymennyiségben a nedvességigényes fajok részesedése csökkent, a termőhelyek jellegtelenedését okozó gyomjellegű növények aránya pedig növekedett. Egyes helyeken a kiürült meder szárazabb részein a fás szárú növények egyelőre csak cserje termetűek, de a nagyobb fákkal hozzájárulnak ahhoz, hogy az eredeti meder vízlevezető képessége mintegy 10%-kal csökkent. A régi vízparton álló öreg fehér füzek közül, mivel elszáradásuk nagymértékű volt, sokat kivágtak már.

A lipóti morotvató melletti nádas, amióta a vízpótlás magas vízborítást biztosít, meg tudta őrizni homogén nádas jellegét. Az araki Malomszer nádas állományban a tő-sűrűség ebben az évben a megelőző évek átlagos tősűrűség-adatait meghaladta. A cikolaszigeti Cvek-lapos nádasának széli része azonban teljesen kiszáradt. Emiatt ott a szárazföldi növényzet vált uralkodóvá, sűrű csalánossal.

A vízi makrofitonok kifejlődését, fajösszetételét és tömegviszonyait a korábbi évekhez hasonlóan, legfőképpen a mintavételi helyek szabályozott vízellátása határozta meg, de fontos környezeti tényezőnek bizonyultak - különösen a hullámtér és mentett oldal mérőhelyein - a vegetációs időszakra jellemző időjárási körülmények is.

Az Öreg - Dunával közvetlen kapcsolatban levő mérőhelyen az érkező vízhozam mennyiség a vízi makrofitonok számára kedvezőtlen életfeltételeket jelent (nagyobb vízmélység, változó áramlási sebesség, hordalékosság), így a vízi növények kifejlődése akárcsak az előző években (1999-2000), 2001-ben is elmaradt. Az Öreg-Dunától már lefűződött mintavételi helyen környezeti változásokat tapasztaltak, mert a nyílt víztükör a felére csökkent. A feltöltődési folyamatot a nagy tömegben elszaporodó adventív vízi makrofiton (Elodea canadensis) és a mocsári fajok (Phragmites australis, Typha angustifolia) mind nagyobb térfoglalása jelezte.

A hullámtérben a Csákányi-Duna mintavételi helyén növekedett a fajszám és a Potamogeton fajok tömegértéke. A Schisler-holtágban a nagyobb vízmélység és a magasabb vízhőmérséklet nem kedvezett a vízi makrofitonok kialakulásának.

A mentett oldal mintavételi helyein a vízpótlás az előző évekkel megegyező volt, így néhány növény kifejlődését és tömegértékének alakulását az időjárási körülmények befolyásolták. A sekélyebb vizű Lipóti morotvában (No. 6) az eredeti vegetációt képviselő Nymphaea alba terjedését figyelték meg, ami florisztikai szempontból kedvező változás. A Duna elterelése előtt jellemző lebegő növényeket azonban változatlanul csak kis területen és csekély tömegértékben állapították meg. Pionír vízi makrofitonok jelentek meg ugyanakkor a mintavételi hely kotort szakaszán, ami e területek feliszapolódásának kezdetét jelzi.

A planktonikus Crustacea (kisrákok) faj együtteseinek vizsgálata a mintákból összesen 49 Crustacea taxon (27 Cladocera, 16 Copepoda, 6 Ostracoda) jelenlétét mutatta ki az 1991. óta előkerült 104 közül. A fajok száma a megelőző évekhez hasonlóan a Lipóti-morotvában volt a legmagasabb (28). A monitoring keretében 2001. évben a planktonikus Crustacea fajegyüttesek vizsgálatára kijelölt mintavételi helyekről először mutatták ki nyolc faj jelenlétét A Crustacea fajszámok az 1999. és 2000. évi értékekhez képest mindegyik ponton emelkedtek, leginkább a Zátonyi- és a Csákányi-Duna esetében. A júliusi és szeptemberi mintavétel idején a vízhőmérséklet szokatlanul alacsony volt (17°C körül), ami magyarázhatja egyes Cladocera fajok alacsony abundancia értékét, illetve néhány mérsékelten melegigényes Crustacea faj idei viszonylag gyakori előfordulását (Macrothrix hirsuticornis, Canthocamptus staphylinus).

A halállomány (Pisces) összetételének vizsgálata a kijelölt mintavételi helyszínek felmérései nem igazoltak alapvető változást a halállomány összetételében az előző év eredményeihez képest. A megfigyelőrendszer keretében vizsgált 6 mintavételi helyszínen 2001. évben összesen 23 halfaj előfordulását mutatták ki felmérések.

A Neogobius kessleri gyakori előfordulását az idei vizsgálati eredmények is megerősítik, hasonlóan az előző évek tapasztalataihoz.

A hullámtéren a Csákányi-ágban a kimutatott fajok száma csökkenő tendenciát mutatott az utóbbi években. A reofil fajok hiánya feltehetően az élőhely feliszapolódására utal. A Schisler holtág és a Csákányi-Duna 1996-97 telén kialakított összekötése megszüntette a holtág halfaunájának az 1992-től 1995-ig megfigyelhető szegényedési folyamatát. 1997-től a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztalták, és az utóbbi években is fennmaradt a halállomány változatossága, ugyanakkor csökkent a nem természetesen honos ezüstkárász (Carassius auratus) gyakorisága.

A mentett oldali vízpótló rendszer egyes lassú áramlású, vagy állóvizű szakaszait természetvédelmi szempontból értékes, limnofil jellegű halállományok népesítik be. A határozottan áramló szakaszokon viszont olyan reofil fajok is előfordulnak, amelyek nem jellemzőek a korábban mocsarasodó élőhelyek halfaunájára. A Felső-Szigetköz mentett oldali víztereiben 1992-ig gyakori lápi póc (Umbra krameri) jelenlegi előfordulását nem erősítették meg vizsgálatok 1995 óta.

A terresztris fauna elemei közül a puhatestűeket, szitakötőket, a kérészeket és a tegzeseket vonták be a biológiai monitoring vizsgálatba.

Az elemzések szerint a puhatestűek (Mollusca) faj összetételében 2001-ben újabb idegen fajok (Corbicula fluminea, Sinanodonta woodiana) megjelenését regisztrálták a Szigetközben. A fauna átrendeződése tovább is folyik, mert a kis kiterjedésű élőhelyek nem oly stabilak, hogy ellen tudjanak állni az invazív fajok betelepülésének. Egyes puhatestűek rekolonizálni látszanak régebbi élőhelyeiket. A Szigetközben a folyami malakofauna gazdagsága elsősorban a vizek mennyiségi és áramlási viszonyaitól függ, ezzel szemben a mocsáriak a közvetlen emberi beavatkozásra érzékenyebbek. A Duna puhatestű-faunájában az elterelt szakaszon továbbra is a sekélyvízi, rheofil fajok dominálnak. Rajkától lefelé egyre több faj népesíti be a Dunát. A fauna diverzitásának emelkedése a víztározótól lefelé haladó folyó egyre változatosabb élőhelyeinek köszönhető. A Duna mellékágaiban viszonylag nagy fajbőség volt tapasztalható az elterelést közvetlenül követő évekhez képest. A Mosoni-Duna gyakori fajainak egyedszáma stagnál. Az ártéri erdő csigafaunájában a megtalált fajok a korábbi években is regisztrált fajok voltak. A mentett oldali erdők közül a nedves erdőkben mocsári és szárazföldi fajok egyaránt bőséggel előfordultak.

A szitakötőket (Odonata) tekintve a Szigetközben található különböző víztípusok fajegyüttesei eltérően alakultak az őket érintő beavatkozások hatására: a hullámtér és a mentett oldal sekély és mély kavicsbányatavainak faunájában nem történt számottevő változás. A vízpótlás a terület jellegzetes, lassan áramló, sodrásmentes részekben bővelkedő, dús növényzetű vizeit drasztikusan átalakította. Az állóvizekre jellemző gazdag fauna értékes elemei helyett folyóvízi, illetve tág tűrésű fajok megjelenése volt megfigyelhető, a fajszám csökkenéssel párhuzamosan. A Duna elterelésének következtében három faj tűnt el a Szigetköz területéről: Coenagrion ornatum (IUCN: sérülékeny, hazánkban védett), Aeshna viridis (Berni egyezmény: fokozottan védett; IUCN: veszélyeztetett; Habitat határozat: IV; hazánkban védett) Orthetrum brunneum (hazánkban védett).

A kérészek (Ephemeroptera) közül Rajkán, az elterelés által érintett főági helyszínen, és Lipóton, az elterelés hatására szintén komoly változásokat szenvedett mellékági vizsgálati helyszínen is a főként eutrofizálódott vizekben elszaporodó törpekérészek nagy arányú jelenléte volt a jellemző. A kérészek jelentős része egyaránt igényli az iszapos medret és a többé-kevésbé áramló vizet. A rajkai megfigyelési ponton a meder eliszaposodása már "kellően" előrehaladt, 1999-ben lehetőség nyílt az Ephoron virgo megtelepedésére, majd ezt követően a populáció megerősödésére.

A tegzesek (Trichoptera) vizsgálata szerint a Dunában az elmúlt négy évben újra fajgazdag tegzes-együttesek élnek. Az ártéri vízpótlás, mint az elterelés óta kialakított, tulajdonképpen félig mesterséges víztest már teljesen benépesült. A 2001. évben észlelt heves vízszint-ingadozások láthatóan nem hagytak még értékelhető nyomot a tegzes-együttesekben.

Felhasznált hivatkozás:

1. Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni-Dunában, kelt Budapesten, 1995. április 19-én.

2. Szabályzat az 1995. április 19-én kelt magyar-szlovák megállapodás szerinti egyes műszaki intézkedések és a Dunában és a Mosoni-Dunában lévő vízhozamok megfigyelőrendszerének működtetésével megbízott képviselők tevékenységéről, kelt Bősön, 1995. május 29-én.

3. 2412/1997.(XII. 17.) Kormányhatározat az 1995. április 19-én aláírt Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról.