BIOLÓGIAI MONITORING

A szigetközi biológiai monitoringból a közös megállapodás értelmében a kijelölt élőlénycsoportok megfigyelése a korábbi évek rendjének megfelelően folytatódott 2000. évben.

A mintavételi pontok felsorolását és koordinátáit a helyszínrajzon és a táblázatban közöljük. A 2000. évi megfigyelések adatait az I. sz. melléklet tartalmazza a következő élőlény csoportokra vonatkozóan: szárazföldi növényzet (növénycönológia), vízi makrofitonok, planktonrákok, halak és a terresztris fauna: puhatestűek, szitakötők, kérészek, tegzesek.

A 2000. évi megfigyelések eredményeinek értékelése is ezt a sorrendet követi.

1. Növénycönológia

A 2000-es év vegetációs periódusa a megelőző évvel ellentétben igen száraz, aszályos volt. A tavaszi magas Duna vízállás után a meder felől vízutánpótlást a vizsgált terület nagy része nem kapott, a növények számára felvehető vizet a csapadék és a vízpótlás szolgáltatott. A légköri aszály hatása megmutatkozott a növényzet képében is. Szinte az összes területen a lágyszárú szint az eddigi években tapasztaltakénál sokkal szárazabb volt, a nyár legszárazabb időszakában sok volt az összepöndörödött levelű és a teljesen elszáradt példány. Meglepő kivételt képezett a hullámtéri vízpótló csatorna közelében fekvő 2-es, 3-as és 6-os mintaterület, ahol, - feltételezhetően éppen a vízpótlás hatására - a talaj nagyobb nedvességtartalma többé-kevésbé ellensúlyozni tudta a légköri aszály hatását. A 2-es mintaterületen 20%-os talajnedvesség értéket mértünk aznap, amikor egy Öreg-Duna menti helyen a talaj felső rétegének nedvességtartalma mindössze 2% volt. Ez utóbbi helyen, ahol kivágtak elszáradt fűzfákat, a napsütötte helyeken a régebbi Duna-meder kavicságyán kialakult növények közül a sekélyen gyökerező fajok teljesen kiszáradtak.

A kontrollterületnek számító kisbajcsi nádas állapota lényegesen nem változott a vizsgált időszakban, mind a hajtásmagasság, mind a tősűrűség évről évre ingadozik, de a változásnak nincs tendenciája. A Lipóti morotvató melletti nádas, amióta a vízpótlás magas vízborítást biztosít, meg tudta őrizni homogén nádas jellegét, az oda nem illő, inkább szárazföldi fajok száma és tömegessége kicsi, inkább a parti részre korlátozódik.

A cikolaszigeti Cvek-lapos nádasának széli része kiszáradt, vizet nem volt található benne. E két tényező okozza a tősűrűség nagymértékű és folyamatos csökkenését.

A malomszeri nádas egy csatornában helyezkedik el, melyben az utóbbi években mindig található volt víz. A nádas tősűrűsége ebben az évben a tavalyival ellentétben ismét a megelőző évek átlagos sűrűségadatait mutatta.

A dunakiliti nádas a cikolaszigetihez hasonló, egyik szélén egy csatornában már több éve víz folyik. Ennek közelében a nádas egészséges, de a csatornától távolodva a szárazodás egyre nagyobb mértékű.

A levélfelszín mérések adatai azt mutatják, hogy azokon a területeken, ahol vízszintcsökkenés következett be, a fák kisebb leveleket fejlesztenek, így csökkentve a párologtató felületet. Ez alól kivétel a többi fajéhoz képest vastagabb, bőrnemű levelű kocsányos tölgy. Az erősen vízhez kötött fehér fűz, mely nem csak magas talajvízszintet, de időszakos elárasztást is kíván, sínyli meg legjobban a vízszintcsökkenést. A fák állapotának romlása nem hirtelen következett be, hanem évről évre folyamatosan csökkentek az átlagos levélfelületek az érintett területeken. A dunaremetei volt folyóparton a fák kiszáradása olyan mértékű, hogy elkezdték letermelni őket. Valószínűleg ennek tudható be, hogy az erről a mintaterületről 2000-ben átlagosan nagyobb levelek kerültek a mintába, mivel a legkisebb leveleket fejlesztő, leginkább leromlott fákat kivágták.

2. Vízi makrofitonok

A vízi makrofitonok kifejlődését a korábbi évekhez hasonlóan, legfőképpen a mintavételi helyek szabályozott vízellátása határozta meg, de a tömegértékek és a fejlődési stádiumok alakulását az időjárási körülmények (sok napsütés, nyár eleji rekord meleg) is befolyásolták.

Az Öreg-Dunábana nyári időszakban nagyobb árhullám levezetésére nem került sor, így a vegetációs periódusban közel egyenletes mennyiségben (600 m³/sec) érkeztek a vízhozamok. Ilyen mennyiségű vízellátásnál az Öreg-Dunával kapcsolatban lévő mintavételi helyen (mérőhely szám: 2) a vízi makrofitonok számára kedvezőtlenek az életfeltételek (nagyobb vízmélység, változó áramlási sebesség, nagy hordalékosság, stb.), ezért 2000-ben a növények kifejlődése elmaradt. Az Öreg-Dunától lefűződött mintavételi helyen (mérőhely szám: 7), ahol a vízpótlás 1996 óta a hullámtér felöl történik, az életfeltételek kedvezőbbek (többnyire állóvízi körülmények, kisebb hordalékosság, magasabb vízhőmérséklet, stb.). Vizsgálatunk évében a vízi makrofitonokat legnagyobb tömegértékben a gyökeresedő (r) Elodea canadensis, Elodea nuttallii (virágzó stádiumban), valamint az úszólevelű (f) Potamogeton nodosus képviselte. A lebegő növények (ap, mp) közül ez évben csak a Lemna minor jelent meg igen csekély tömegértékben.

A hullámtér vízellátására szintén egyenletes eloszlásban, az előző évhez hasonló mennyiségben érkeztek a vízhozamok. A hidrológiai adottságok (nagy vízmélység, erősebb vízáramlás, hordalékosság), ezért nem változtak, de a meleg időjárásnak köszönhetően, a víztömeg korábban és erősebben felmelegedett. A Csákányi-Duna mintavételi helyén (mérőhely szám: 9) a jellemző makrofitonok 2000-ben is a nagyobb termetű gyökeresedő (r) Potamogeton fajok voltak. A kedvezőbb időjárási körülmények hatására a tömegértékek az előző évhez képest kissé növekedtek. A Schisler - holtágban (mérőhely szám: 4) a vízi makrofitonok elterjedési területe és tömegértékei vizsgálatunk évében is jelentéktelen volt, a fajszám pedig tovább csökkent (1999: 9, 2000: 5). A vízi növények visszahúzódása ezen a mintavételi helyen az 1997. évi vízügyi beavatkozások (közvetlen kapcsolat létesítése a Csákányi-Dunával) után kezdődött el, annak jeleként, hogy a holtágban hidrológiai változások (nagyobb vízmélység, gyenge vízáramlás) történtek.

A mentett oldal mintavételi helyeit is egyenletes vízellátás jellemezte. A meder alkat- tól függően, a vízmélység a Zátonyi-Dunában (mérőhely szám: 8) mélyebb, a Lipóti morotvában (mérőhely szám: 8) sekélyebb volt. Lényeges fajszám változást egyik mintavételi helyen sem tapasztaltunk (1999: 12, 2000: 11). A Zátonyi- Duna mintavételi helyén (mérőhely szám: 8) a melegkedvelő fajok (Hydrocharis morsus-ranae, Sagittaria sagittifolia f. vallisneriifolia) korábban megjelentek, a Lipóti morotvában (mérőhely szám: 6) a magasabb vízhőmérséklet több növény (Hydrocharis morsus ranae, Nymphaea alba, Nymphoides peltata) kissé nagyobb elterjedésének is kedvezett. Ez utóbbi mintavételi helyen a Duna elterelése előtt jellemző lebegő növények (ap, mp) változatlanul csak kis területen és csekély tömegértékben fordultak elő.

3. Rákok - Crustacea

A 2000. évi szigetközi biomonitoring keretében 11 mintavételi helyről gyűjtött 30 minta planktonikus Crustacea fajegyütteseit vizsgáltuk. A mintákból összesen 33 Crustacea taxon (24 Cladocera, 8 Copepoda, 1 Ostracoda) jelenlétét mutattuk ki az 1991. óta előkerült 95 közül. A legtöbb faj a Lipóti-morotvából és a Schisler-holtágból került elő (Lip 4 a tavalyihoz hasonlóan 19 faj, Sch 17 faj). A fajszámok a Schisler-holtág és a Lip 4 kivételével mindegyik mintavételi pont esetében csökkentek, az egyedszámok pedig az összes mintavételi ponton csökkentek. A monitoring keretében a planktonikus Crustacea fajegyüttesek vizsgálatára kijelölt mintavételi helyekről idén először mutattuk ki a Bosmina longispina jelenlétét. A mintavételi pontok szinte mindegyikén előfordult a Disparalona rostrata, amely faj az üledék tetején mozog és jellegzetes ásó életmódhoz alkalmazkodott. Mély puha iszapot, vagy detrituszt igényel. (Valószínűleg az év eleji szokatlanul nagy áradások miatt megnövekedett iszap- és detritusz lerakódások a faj számára kedvező életfeltételeket kínáltak és elszaporodásának kedveztek.)

A mintavételi pontok jelentős részénél a tavaly előfordult Daphnia longispina és D. hyalina, valamint a Ceriodaphnia pulchella ágascsápú kisrák fajokat felváltották a Daphnia cucullata és a Ceriodaphnia quadrangula fajok.

4. Halak - Ichtyofauna

A halállomány változásának tanulmányozása a szigetközi Duna-szakasz főágában, hullámterén és mentett oldali vízterein, 2-2 mintavételi helyszín szisztematikus felmérése alapján, a közös Megállapodás szerint 2000. évben is folytatódott.

Kutatási módszerek:

A felmérések első időszakában (1992-1997) egy kis teljesítményű (80 W) hordozható elektromos halászgéppel végezték a halbiológiai felméréseket a mintavételi helyszíneken. A halászeszköz elsősorban a kisebb testű halfajok és a halivadék gyűjtésére volt alkalmas. A halivadék-állomány tanulmányozásához a nyárvégi és kora őszi időszak volt megfelelő.

A halállomány összetételét pontosabban jellemző eredmények érdekében, 1998-tól módosították mintavételi módszert. A korábbi mintavételi helyszíneken évi 2-4 alkalommal végzik a felméréseket, továbbá áttértek egy kevésbé szelektív, nagyobb teljesítményű (500 W) elektromos halászgép használatára.

Mintavételi helyek:

Eredmények és értékelésük

Duna főág

Helyszín: (11), Duna 1839 fkm

Az 1839-es fkm-nél 2000-ben 12 halfaj előfordulását mutattuk ki (1997-ben 12 faj, 1998-ban 15 faj, 1999-ben 12 faj). A fogási eredmények nem jeleznek eltérést az előző évek tapasztalataihoz képest, új faj nem került elő ebben az évben. Az 1997 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 21, ami a vízterület fajgazdagságára utal. Az őszi mintavétel idején a Rutilus rutilus volt a domináns faj, de a Neogobius kessleri is viszonylag gyakori volt.

Helyszín: 10, Duna 1833 fkm

Az 1833 fkm-nél a Dunából 2000-ben 13 faj került elő (1994-től 1997-ig összesen 18 faj, 1998-ban 14 faj, 1999-ben 14 faj). A mintavételi területre elsősorban a reofil fajok előfordulása jellemző, amelyek közül több igen ritka (pl. Hucho hucho, Oncorhynchus mykiss, Sabanejewia aurata, Barbatula barbatula, Gymnocephalus baloni, Cottus gobio, stb.) Az előző évek eredményeihez képest 2000-ben új faj volt a Stizostedion lucioperca. Az 1994 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 26, ami a vízterület fajgazdagságát jelzi. Az előző évek adatait végigtekintve a halállomány összetételében nem igazolható alapvető változás. Júliusban domináns faj volt az A. alburnus, október végén pedig a R. rutilus. Számottevő továbbá a N. kessleri gyakorisága.

Hullámtér

Helyszín: 9, Csákányi-Duna öböl

A Csákányi-Duna öblözetében felméréseink 7 halfaj előfordulását igazolták 2000-ben (1992-től 1997-ig összesen 17 faj, 1998-ban 14 faj, 1999-ben 12 faj). 1992-ben a mintavételi hely állandó közvetett dunai kapcsolatát jelezte a reofil halfajok ivadékának jelenléte. 1994-ben a halállomány reofil elemei nem voltak kimutathatóak és a vízi makrovegetáció előretörésével párhuzamosan korábban nem észlelt fitofil limnofil fajok jelentek meg (pl. Carassius auratus, Lepomis gibbosus). 1995-től, a fenékküszöb üzembe helyezésével megvalósított nagyobb volumenű hullámtéri vízpótlást követően ismét megjelentek olyan reofil fajok, amelyek a Duna felől jutottak a területre (pl. Leuciscus leuciscus, A. ballerus, G. albipinnatus, V. vimba). A reofil fajok jelenlétét 1998 óta nem igazolták a mintavételek és a vizsgálati eredmények alapján a mintavételi hely mérsékelt feliszapolódására következtethetünk. Az előző évek adataihoz képest 2000-ben új faj a Gymnocephalus cernuus és a N. kessleri. Az 1992 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 19, ami közepes fajgazdagságra utal. Az előző évek tapasztalataihoz hasonlóan a nyári időszakban domináns faj volt a R. rutilus és az október végén gyűjtött mintát alacsony egyed- és fajszám jellemezte.

Helyszín: 4, Schiesler holtág

A Schiesler holtágban 2000-ben 10 halfaj előfordulását mutattuk ki. (1992-ben 8 faj, 1994-ben 4 faj, 1995-ben 3 faj, 1996-ban 1 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 14 faj, 1999-ben 14 faj). 1992-93 telén a bősi vízlépcső üzembe helyezésekor kiszáradt, halállomány gyakorlatilag nem jellemezte. Később a hullámtér vízpótlásaikor a talajvízen keresztül fokozatosan feltöltődött és 4 halfajt mutattuk ki a mintavételi helyszínen, amelyek közül külön említést érdemel a Leucaspius delineatus viszonylag nagy egyedszáma, de 1995-ben már csak egy példány került elő a fajból. Jellemző volt az Carassius auratus hirtelen előretörése és faj 1996-ig domináns maradt. A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően 1993-tól 1996-ig az elszigetelődött holtágban a vízi növényzet térhódítását és a halállomány fokozatos degradálódását figyelhettük meg: 1996-ban kizárólag C. auratus került elő. 1996-97. telén egy mesterséges csatornával összekötötték a holtágat a Csákányi-Dunával és azt követően a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztaltuk. A holtág belső, növényzettel sűrűn benőtt részén jellemző volt a fitofil limnofil fajok (L. gibbosus, E. lucius, Scardinius erythrophthalmus) elterjedése. A holtág Csákányi-Duna felé eső végében, illetve az összekötő csatornában számos reofil faj (L. leuciscus, G. albipinnatus, V. vimba) jelenléte volt igazolható. Az előző évek adataihoz képest 2000-ben új faj az Abramis brama és a T. tinca, bár mindkét faj megtalálható volt a vízterületen 1992 előtt. Az 1992 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 19, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Az előző év tapasztalataihoz hasonlóan a R. rutilus volt az egyik leggyakoribb halfaj, jellemző volt továbbá az A. alburnus arányának számottevő növekedése.

Mentett oldal

Helyszín: 12, Gazfűi-Duna 28.5 fkm

A Gazfűi-Dunában 2000-ben 11 halfaj jelenlétét igazolták felméréseink. (1994-ben 6 faj, 1995-ben 9 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 13 faj, 1999-ben 11 faj) A mentett oldali vízpótló rendszer üzemelése óta a Gazfűi-Dunában (Zátonyi-Duna) kialakult folyamatos vízáramlás megváltoztatta a korábbi hidrológiai és vízminőségi viszonyokat. 1994-ben a vízterület korábbi limnofil faunájának fajait mutattuk ki. Akkori felméréseink az Umbra krameri kifejlett példányainak szórványos előfordulását még igazolták. 1995-ben a limnofil halak kissé megfogyatkoztak és az U. krameri egyedeit már találtuk meg. 1996 óta viszont ismét a limnofil fajok váltak meghatározóvá, azonban az U. krameri továbbra sem került elő. 1998-tól nem tapasztaltunk lényeges változást, a halállomány összetételében a mocsaras élőhelyekre jellemző fajok a meghatározóak. Említésre méltó a Carassius carassius, a Scardinius erythrophthalmus és a Tinca tinca jelentős egyedsűrűsége, valamint a Misgurnus fossilis előfordulása. Az 1994 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 17, ami mérsékelt fajgazdagságra utal. Az előző évhez hasonlóan a fogási eredmények viszonylag kiegyenlítettek. Domináns faj volt a R. rutilus.

Helyszín: 5, Lipóti morotva

A lipóti morotvában 10 halfaj előfordulása igazolódott 2000-ben. (1994-ben 4 faj, 1995-ben 6 faj, 1996-ban 10 faj, 1997-ben 11 faj, 1998-ban 17 faj, 1999-ben 13 faj). A bősi vízlépcső üzembe helyezését követően a lipóti Holt-Duna medre teljesen kiszáradt. Vízpótlása 1993-tól biztosított a hullámtéri mellékágrendszerből, és azóta fokozatosan benépesítettek a tápláló vízzel besodródó halak. 1995 őszén a mentett oldali vízpótlás hatékonyságának javítására a morotva DK-i peremén egy övcsatornát mélyítettek, amelyet állandósult, lassú vízáramlás jellemez. 1994 óta a halállomány fajgazdagságának fokozatos növekedését állapíthatjuk meg. A mintavételi helyszínen alkalmilag reofil fajok is előkerültek (Abramis ballerus, Vimba vimba, L. leuciscus, L. lota). A fogási eredmények nem jeleznek eltérést az előző évek tapasztalataihoz képest, új faj nem került elő ebben az évben. Az 1994 és 2000 közötti időszakban a kimutatott halfajok száma összesen 22, ami jelentős fajgazdagságra utal. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a jelentős fajszám elsősorban a mesterséges vízpótlás következménye, a fajlistában több olyan reofil faj is szerepel, ami nem egy mocsarasodó élőhely halfaunájára jellemző. A fogási eredmények viszonylag kiegyenlítettek voltak. Domináns faj volt a R. rutilus.

Terresztris fauna - Puhatestűek, ízeltlábúak

5. Puhatestűek-Mollusca

A Szigetköz puhatestű faunájának fajösszetételében, relatív gyakoriságában tendencia értékű, lényeges változás az elmúlt év során nem következett be.

6. Szitakötők -Odonata

A szitakötők "viselkedése" az adott élőhelyen, az ökológiai feltételek változásával nagyon különböző. Többféle "típus" ismerhető fel:

7. Kérészek - Ephemeroptera

Az elterelés által nem befolyásolt kontroll vizsgálati pontok (főág: Szőgye, mellékág: Feketeerdő, Mosoni-Duna) regisztrált kérész együttese alapvetően az elmúlt évben sem változott. Az egymás utáni évek fajlistái között tapasztalható különbség annak a következménye, hogy a viszonylag ritkább fajok közül hol az egyiknek, hol a másiknak a jelenlétét sikerül dokumentálni.

Az elterelés által érintett főági szakaszon (Rajka) a folytatódó iszaplerakódásnak köszönhetően 2000-ben stabilizálódott, megerősödött az iszapos folyómedrekben jellemző dunavirág (Ephoron virgo) populációja.

A mellékági helyszínen (Lipót), a gyakori tarkakérész (Ephemera vulgata) egyedszám csökkenése volt megfigyelhető.

8. Tegzesek - Trichoptera

A mellékágrendszerben (a megadott mintákban) gyakori az Agapetus laniger, domináns a Psychomyia pusilla. Általában a folyóvízi (gyorsabb vízáramlást kedvelo) fajok dominálnak.

Más, lassú folyású ("állóvíz" típusú) vízterekben nagyobb a fajdiverzitás, a legnagyobb érték (pl. Zátonyi-Holt-Duna, Püski és Cikolasziget között). Itt a fajok közül néhány állóvízi faj dominanciája jellemző, azonban az ártéri vízpótló rendszer számos faja is megjelenik a mintákban.

A Mosoni-Dunában az Agapetus laniger és a Lepidostonum hirtum, két faj együtt a teljes fajspektrum 95%-át adja.