ERDÉSZETI MEGFIGYELÉSEK

Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének, kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint mintafák egészségi állapotának a megfigyelésére. A talajvízszinteket a talajvíz mély elhelyezkedése és egyéb problémák miatt 1998 óta már nem tudtuk megbízhatóan mérni. A Megállapodásnak megfelelően a Jelentés - a talajvízadatok kivételével - tartalmazza a 2000. évben mért és megfigyelt adatokat a kölcsönösen egyeztetett formátumban.

A Jelentés tartalmazza a megfigyelési helyek térképét és adatait.

A 2000. évi Jelentés a magyar oldali erdők egészségügyi állapotának 1999 évi légi felvételek alapján történő részleges kiértékelését nem tartalmazza, a pénzügyi források hiánya miatt későbbre halasztódik.

Ahogyan azt már évek óta jelezzük, most is megállapítjuk, hogy a biológiai és gazdasági körülmények miatt úgy a magyar, mint a közös magyar-szlovák monitoring-tevékenység során a megfigyelési területeink időről-időre használhatatlanokká válnak, le kell őket cserélni. Ez a csere a magyar monitoringban folyamatos, azonban a magyar-szlovák adatcsere egyezmény változtatását igényli. Amíg ez a változtatás nem történik meg - lehetőleg szakemberek bevonásával -, addig a maradék, az egyezményben szereplő területek adatait tudjuk csak átadni.

Értékelés

A meteorológiai és hidrológiai viszonyok

Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján a 2000-es évet a sok éves átlagtól időnként jelentősen eltérő, egyenetlen eloszlású csapadékviszonyok jellemezték. Míg januártól áprilisig sok csapadék hullott, addig a vegetációs idő jelentős részében nagyon kevés eső esett, és az ősz is száraz volt. A tenyészidőszak csapadékösszege olyan alacsony volt, hogy csak az 1992-es rendkívül aszályos évben mértek ennél kevesebbet. A súlyozott csapadékösszeg esetében valamivel jobb a helyzet a téli és kora tavaszi esők miatt.

Márciusban rekordmennyiségű csapadék hullott, júniusban azonban az elmúlt harminc évben nem mértek még ilyen kevés esőt, de a május és az augusztus is nagyon száraz és meleg volt. Ennek ellenére a talajok a téli hótakaróból és tavaszi csapadékból kellő mennyiségű vizet tudtak tárolni, és közepesen kedvező hidrológiai feltételek álltak a növények rendelkezésére a tavaszi és kora nyári időszakban.

A talajvíz-kutak adatai alapján a változások irányai nem mutattak egységes tendenciát az elterelés óta. A területek egy részén (Lipót, Ásványráró) az elmúlt évek vízutánpótlása számottevően megemelte az 1993-94 évi időszakhoz képest a vegetációs időben mért talajvízszintet, és biztosította a folyamatos kavicsréteg feletti elhelyezkedését. Ez a helyzet viszonylag kedvező a nemes nyárak számára, a füzeknek azonban önmagában nem elégséges, szükségük van az elöntésre, amelyre rendszeresen nem került sor, csak 1997-ben és 1999-ben kaptak elöntést az alsó területek. A Duna közvetlen part menti szakaszán érdemben nem javult a helyzet.

A talajnedvességi viszonyok az előző évhez képest számottevően rosszabbak voltak. Amíg áprilisban csak 2-3%-kal volt kisebb a talajrétegek nedvességtartalma, addig májusban ez a különbség fokozatosan nagyobb lett. Júniusra a talajok nagyon kiszáradtak, és ez a folyamat a következő hónapban is folytatódott. A júliusi csapadék hatása csak a felső 20 cm-es rétegben éreztette hatását, a talaj alsóbb részei tovább száradtak. Az augusztus végi kisebb árhullám csak az alsóbb rétegekben okozott nedvességtartalom-emelkedést, de ez egyrészt a gyökerek többsége számára még nem elérhető rétegekben történt, másrészt pedig a vegetációs időnek túlságosan a végén.

Az 1999. évi faállomány-növekedés

A faállomány-növekedési vizsgálatokat 33 parcellán végeztük el. Ebből két parcellát (Lipót 11 B, Győrzámoly 6 B2) 1999-ben tűztünk ki.

A terepi faállomány-felvételeket a vegetációs időszak kezdete előtt, télen végeztük el, amikor a lehullott lomb és az eltűnt aljnövényzet lehetővé teszik a pontosabb méréseket, főleg a magasságmérést. Ebből következően az 2000. év elején végzett mérések az 1999. év tenyészidőszakában képződött értékeket mutatják. Mivel egymást követően több év faméretei ismeretesek, módunkban állt az ezekben bekövetkezett változások mértékét is számítani.

A faállományok növekedésében bekövetkezett változások legjobb mutatói a növedékadatok, ezek közül is elsősorban az összfatermés fatérfogatának a folyónövedéke, melynek vizsgálata során az alábbiakat állapítottuk meg:

Az 1998-as évben a parcellák nagy részén az összfatermés folyónövedékének csökkenése mérséklődött, egyes helyeken enyhe emelkedés tapasztalható - minden bizonnyal a kedvezőbbé váló csapadék-viszonyok következtében, illetve a vízpótló rendszer működése folytán. A parcellák egy részén azonban továbbra is a folyónövedék csökkenése tapasztalható.

Az 1999. évben jelentős változás a korábbi tendenciákban nem volt tapasztalható, az állományok növekedése egyes helyeken továbbra is alatta marad a várakozásoknak. Megfigyelhető azonban, hogy vannak olyan területek is, amelyekre látszólag nem volt hatással az elterelés után jelentkező vízhiány. Itt feltehetőleg a kedvező termőhelyi viszonyok ellensúlyozták a vízhiányból adódó negatív hatásokat.

A Lipót 4 A erdőrészletben folyó, 8 nemes nyár fajta összehasonlító kísérlet azt mutatják, hogy az adott környezeti feltételek mellett az 'OP-229' (újabb nevén: 'Agathe F'), valamint a 'H-528' klónok növedéke bizonyult a legjobbnak. Kedvezőtlenebbül alakult a 'Kopeczky' és a 'Pannónia' klónok összfatermésének folyónövedéke.

A fák 2000. évi kerület növekedése

A tényleges növekedési időszak 24 hét körül volt, vagyis némileg hosszabb volt a tenyészidőszak általános hosszánál.

Lipót 4A: Az erdőrészlet a nyártermesztéshez jó termőhellyel rendelkezik, a termőréteg vastag, a hidrológiai viszonyok általában kedvezőek voltak. Ilyen termőhelyi feltételek mellett az állományoktól ebben a korban jobb növekedés lenne elvárható. A különböző nyárklónok kerületnövekedése 1994 óta stagnál. A tavalyi értékekhez képest idén több fajtánál növekedés figyelhető meg, különösen a Pannónia nyár esetében. Az egyes fajták éves növekedésének nagysága csökkenő szórást mutatott. A vegetációs időn belüli növekedés szoros kapcsolatban állt a lehullott csapadék mennyiségével.

Ásványráró 6D: A fűz egész éves növekedése valamivel jobb volt, mint az előző évben, de még így is elmarad az elterelést megelőzőktől és az adott termőhelyen elvárható értéktől is. Az elterelés óta azonban még nem volt ilyen nagy a vastagsági növedék.

Dunasziget 15A: A közvetlenül a Duna partján található erdőrészletben lévő 'I-214' nyár növedéke a tavalyi kiugró érték után az idén ismét csak az elmúlt években megszokott gyenge növedéket produkálta.

Dunasziget 15B: A fehérnyár parcellában ez évben tavalyihoz képest némileg gyengébb növekedést tapasztaltunk.

Dunasziget 22B: Az elegyes erdőrészletben az amerikai kőrisek és kocsányostölgyek növekedésében az előző évekhez viszonyítva - az egészséges fák esetében - jelentős eltérés nem volt megfigyelhető.

A Dunasziget 14B 17 éves fűzállomány továbbra is rendkívül gyenge növekedésű volt, a tavalyi értéknek csak 70%-át érte el.

A Dunasziget 16A 'Pannónia' nyár idei növedéke a tavalyi értéknek alig több mint a fele, és nem éri el a fajtától, kortól és termőhelytől elvárható értéket

A Dunasziget 44C 'Pannónia' nyár enyhén csökkenő növekedése még mindig kiváló állományt mutat.

Összefoglalva megállapítható, hogy a Duna elterelését követően valamennyi faállomány növekedésében törésszerű csökkenés következett be, amit az elmúlt évek javuló hidrológiai viszonyai sem tudtak visszaállítani az eredeti mértékre. A növedékérték az 1994-es szinten vagy a körül stagnálnak.

A fák egészségi állapota

A megváltozott hidrológiai viszonyok a növekedés csökkenése mellett legközvetlenebbül az egészségi állapot változásában jelentkeznek. Ez az állapot sokkal nehezebben határozható meg egzakt módon, mint a növedék csökkenése, hiszen az egészségi állapotot szubjektív becsléssel jellemezzük. Ezen szubjektív hatások csökkentésére - a fatermési parcellák egészségi állapot adatait kiegészítendő - létrehoztunk egy olyan, 26 állandó pontból álló mintahálózatot, amely reprezentálja a hullámtéri erdőket, és az évenkénti azonos időben való visszatérés lehetővé teszi egy reálisabb kép kialakítását a térség erdeinek egészségi állapotáról.

A nyárasokat általában az előző éveknél jobb egészségi állapotban találtunk, de a nyár kéregfekély fertőzés meglehetősen gyakori. A tavaszi lombkárosítások felvételénél csak kis mértékű rovarrágást észleltük. Általában megállapítható volt, hogy az olasz nyárak kis koronát fejlesztettek, a levelek időnként egészen aprók voltak. Az aszályos augusztus hatására augusztus végére, szeptember elejére már 90%-os lombvesztést észleltük Kisbodak és Dunasziget térségében, és az aljnövényzet nagyrészt elszáradt. Ugyanakkor másutt még zöldelltek a fák.

A fűzállományok általános kondíciója az év első felében közepesnek, jó közepesnek volt minősíthető. A törzsek minősége több helyütt gyenge, az ágnyesések helyén tele vannak korhadással, sebforradással. A törzseken újra sok járulékos rügy hajtott ki, a koronában, ill. annak alsó részében sok volt a száraz ág, helyenként egész foltokban pusztultak a fák. A kedvező meteorológiai és javuló hidrológiai viszonyok hatására azonban számos kiszáradásra ítélt fa hajtott ki az ágvégeken. Ez az életjel azonban hosszú távon nem biztosítja a jó növekedést. Mindezek arra utalnak, hogy a füzek által jelenleg elfoglalt területek már nem a füzek termőhelye, hanem annál szárazabbá vált.

Az aljnövényzet nagysága és sűrűsége némileg eltért a korábbi években megszokottól: szembetűnően alacsonyabb volt, mint korábbi években.