FELSZÍN ALATTI VIZEK SZINTJE

Felhasznált alapadatok

A talajvízszintek értékelésébe bevont állomások megegyeznek az előző évben az értékelésbe bevont állomásokkal, így a vizsgált hatásterület is azonos az elmúlt évivel. Összesen 126 kút vízszint-adatait dolgoztuk fel, melyek közül 61 db az országos vízrajzi törzshálózat részét képezi, 3 db a Magyar Állami Földtani Intézet által üzemeltetett kút, 62 db pedig a GNV területi megfigyelő-rendszer része.

Az értékelésbe a Felső-, Középső- és Alsó-szigetközi területekről 8 jellemző kutat külön kiemeltünk, ezeken az éves változást is külön vizsgáltuk, míg az egyes jellemző potenciál-eloszlás térképekhez és különbség térképekhez az összes kút adatát felhasználtuk.

A felszín alatti vízszint észlelő hálózatot a mellékelt térkép tünteti fel, a kutak földrajzi koordinátáit a táblázat tartalmazza.

A felszín alatti vizek vízszint változásainak értékelését a jelentéshez készített ábrák segítik.

Értékelés

Az értékelést, hasonlóan az elmúlt évekhez két módon végeztük. Vizsgáltuk az egyes kutakban mért vízszintek változásainak mértékét, illetve a jellemző időszakok potenciál-eloszlását összehasonlítottuk a fenékküszöb előtti elterelési időszak jellemző potenciáljaival.

A Felső-Szigetközben Hegyeshalom és Rajka térségében az éven belüli változás 1,0 m alatti volt, itt továbbra is a tározó és a Szivárgó csatorna stabilizáló és vízszint emelő hatása érvényesül.

Az Alsó-Szigetközben az éven belüli változás mértéke 2,0-3,0 m közötti volt. A kutak tetőzése a 2000. áprilisi dunai árhullámhoz kötődnek, mikor a dévényi tetőző vízhozam 5000 m³/s volt. A legkisebb vízhozam 1999. november 09-én volt, melynek napi átlagos értéke 958 m³/s. A kutakban mért talajvízszintek minimuma is 1999. novemberében alakult ki.

Továbbra is megállapítható, hogy a Mosoni-Duna vízpótlása a Szigetköz talajvízszintjeiben stabilizáló szerepet tölt be.

Ismételten elkészítettük a jellemző időszakok differencia térképét. A Duna dévényi szelvényébe érkező kisvízhozamok esetén a teljes Felső- és Középső-Szigetközben, egészen a Lajta vonaláig mindenhol magasabb talajvízszintek alakultak ki, mint a fenékküszöb előtti 1993. évben. Ez igaz az Alsó-Szigetköz esetében, a Mosoni-Duna és Rába térségére is. Közel azonos vízszintek (-0,2 - 0,2 m) a vízpótlással nem érintett Bagoméri ágrendszer térségében alakultak ki, ezzel is bizonyítva, hogy a száraz ágrendszernek is van leszívó hatása.

A Duna dévényi szelvényébe érkező középvizek összehasonlításánál lényegében ugyanerre az eredményre jutunk, tehát a Felső- és Középső-Szigetközben lényegesen magasabb vízszintek alakultak ki, mint a Fenékküszöb működése előtti időszakban. Ez különösen igaz a vízpótlással érintett hullámtérre, ahol a talajvízszint differenciája az 1 métert is elérte. Az Alsó-Szigetközben minimális elmaradás van (0,0-0,6 m) 1993-hoz képest, ez a már jelzett megelőző időszak hidrológiai állapotával hozható összefüggésbe, mivel erre a szakaszra közvetlenül a Duna elterelése nem hat. A 3000 m³/s-os vízhozamok esetében történő összehasonlításkor a Felső-Szigetközben érdemi különbség nem mutatható ki, elmaradás gyakorlatilag a hullámtéri vízpótló területén tapasztalható, melynek mértéke a 0,6-1,0 m-t éri el. Ennek oka, hogy az eltereléssel érintett Duna-szakaszra a bebocsátott vízhozam mennyisége 1993-ban 1020 m³/s volt, míg 2000-ben ennek csupán a harmada, 333 m³/s.

Összességében megállapítható, hogy továbbra is jelentős szerepe van a vízpótlásnak a Szigetköz térségében kialakuló talajvízszintekre. A vízpótlás kiterjesztése az Ásványrárói ágrendszer alsó szakaszára és a Bagoméri ágrendszerre tovább javítaná a térség talajvíz-helyzetét.

A főmeder és a hullámtéri vízpótló közötti parti sáv talajvízszint növelését a főmederben végrehajtandó vízszintemeléssel lehet csak biztosítani.