FELSZÍNI VIZEK MENNYISÉGE

1. Határszelvényben átadott vízhozamok

Az 1995. április 19-ei kormányközi megállapodás 2. mellékletében a Felek rögzítették a Duna vízkészletének az ideiglenes megoldását. Ez alapján a szlovák Fél a Duna pozsonyi szelvényébe érkező vízhozamok függvényében köteles az Öreg-Dunába a vízhozamot bevezetni. Átlagos pozsonyi éves vízhozamok esetében az Öreg-Dunába bevezetett vízhozamok éves átlagértéke 400 m³/s-nak kell lennie. Október 01. és március 31. között átvezetett vízhozam minimális értéke 250 m³/s-nál kevesebb nem lehet, illetve a vegetációs időben, április 01. és szeptember 30. között a minimálisan átvezetett értéknek legalább 400 m³/s-nak kell lennie.

Az árhullámok esetében a 600 m³/s feletti vízmennyiséget az éves átlagérték meghatározásánál nem lehet figyelembe venni.

Duna főmeder

A Dunai Albizottság által elfogadott vízhozam mérési ütemterv alapján a két Fél közös vízhozam-méréseket hajtott végre a Dunán, illetve a Mosoni-Dunán és a Szivárgó csatornán. A főmederbe átadott vízhozamok meghatározása érdekében a rajkai szelvényben, a doborgazi- és a helenai szelvényben végeztünk vízhozam-méréseket. A rajkai méréseket ellenőrző mérésként vettük figyelembe. Az átadott vízhozamok napi átlagos idősorát a szlovák Fél bevonásával állítottuk elő a doborgazi- és helenai vízmércék idősorainak felhasználásával.

A vízátadás havi jellemzőit a következő táblázat tartalmazza:

Az éves átlagérték 458 m³/s.

A hidrológiai évben a maximális dévényi vízhozam 5010 m³/s (2000.03.11.), a minimális 958 m³/s (1999.11.09.) volt. A szlovák Fél árvízkor nagyvízi vízhozam-megosztást a 2000. hidrológiai évben nem végzett. A dévényi vízhozam éves átlaga 2348 m³/s volt, tehát valamivel meghaladta a hosszú idejű átlagot. A dévényi vízhozamból a megállapodás szerint számított rajkai éves átlagos vízhozam 448 m³/s-ra adódott.

A táblázatból, illetve a napi adatokból megállapítható, hogy a minimálisan átadandó vízmennyiség 2000. augusztus 31. - szeptember 08. között (minimum: 4 m³/s; átlag: 31 m³/s; maximum: 63 m³/s) és 2000. szeptember 12. - 21. között (minimum: 7 m³/s; átlag: 42 m³/s; maximum: 67 m³/s) a Megállapodásban rögzített értéktől oly mértékben elmaradt, mely már nagyobb, mint a méréseknél a módszerből adódó hiba.

Az elmúlt években nem tisztázódott, hogy mekkora az a Pozsony - dévényi vízhozam, ami árhullámnak tekinthető. A magyar Fél javaslata a következő volt. Árhullámnak a Dunán az egyes évek legnagyobb vízhozamaiból vett statisztikai mintából meghatározott 99 %-os valószínűségű árhullámot értjük. Ez a Duna pozsonyi szelvényében 2900 m³/s. Ezt meghaladó vízhozam a vizsgált hidrológiai évben 88 napon keresztül fordult elő. A vízmegosztási Megállapodás 4000 m³/s-ig tartalmaz konkrét értéket. A hidrológiai évben ennél nagyobb érték 16 alkalommal alakult ki. Az e felett érkező vízhozamokat lehet a Megállapodás alapján árhullámnak tekinteni. Az árhullámokat a szlovák Fél a 2000. hidrológiai évben nem osztotta meg. Az átadott legnagyobb napi középvízhozam - az alább részletezett meder átöblítéshez kapcsolódóan - 966 m³/s (1999.10.23.) volt. A rajkai szelvény vízállás és vízhozam idősorát a melléklet tartalmazza.

A Duna elterelése kapcsán az utóbbi években a figyelem elsősorban arra irányult, hogy az Öreg-Duna medrében lecsökkent vízszint káros hatása a mellékágakban és a mentett oldalon mind kevésbé jelentkezzenek. A fenékküszöb megépülése óta a Szigetköz vízpótlása a kis- és középvizes tartományban megoldódott. A folyó elterelésének másik lényeges következménye az lett, hogy a régi Duna mederben jelenleg a korábbi középvízhozam töredéke folyik. Az elmúlt 8 évben a meder képe jelentősen megváltozott. A víz eltűnésével a mederben megindult a cserjésedés, s vélhetően a bokrok, fák jelentősen megváltoztatták a meder hidraulikáját is. A mederérdesség jelentős változása minden bizonnyal azt eredményezi, hogy a jelenlegi viszonyok között a meder emésztőképessége lecsökkent. Az elmúlt években jelentős árvíz nem volt a térségben, így közvetlen tapasztalatok, mérések nem állnak rendelkezésre a változások nyomon követésére. Mivel a bősi erőmű árvízkor nem képes a teljes vízhozam átvezetésére, valamint egy esetleges havária esetén is jelentős szerephez jut a Duna eredeti medre, a szlovák és a magyar szakemberek szükségesnek tartották, hogy megvizsgálják a meder emésztőképességét a jelenlegi viszonyok mellett. A szakértők úgy ítélték meg, hogy a szükséges vizsgálatok minden követelményt kielégítő elvégzéséhez arra van szükség, hogy a Duna medrében 3 napig lehetőleg permanens viszonyok mellett 2500 m³/s körüli vízhozamot lehessen biztosítani. Ez a bősi erőmű minimális vízszükségletét is figyelembe véve 3000 m³/s-os dévényi vízhozamnál valósulhat meg. Mindezt célszerű vegetációs időszakban elvégezni.

2000.-ben a tervezettől eltérő körülmények között került sor a meder átöblítésére. A Duna vízjárása miatt a szlovák fél a többlet vízhozam átadását csak októberben tudta biztosítani, ami a vegetáció szempontjából nem tekinthető mértékadó helyzetnek. Emellett a Duna természetes vízhozama sem tette lehetővé azt, hogy az elterelés előtti állapot középvízhozamát megközelítő vízmennyiség kerüljön az Öreg-Dunába.

Az év folyamán a hóolvadások elmúltával a Duna vízhozama tartósan nem haladta meg a középvízhozamot, így a folyamatos egyeztetések eredményeképpen a bősi erőmű karbantartási munkáihoz igazodva 2000. október harmadik dekádjában került sor a többlet vízhozam átadására.

A Duna vízhozama októberben napi átlagban 1200 - 2700 m³/s között változott. A hónap elején egy kisebb vízállás-emelkedés történt, de ennek maximuma nem érte el Vámosszabadinál a 3000 m³/s-ot sem. A méréssorozat kezdetekor Dévénynél 1500 - 1600 m³/s vízhozam érkezett. A szlovák fél ezt megelőzően a szlovák-magyar egyezménynek megfelelően a dévényi vízhozamtól függően 300 - 320 m³/s-os vízhozamot adott át Rajkánál. Az átadott vízhozamot október 22.-én fokozatosan kezdték el emelni, majd kisebb csökkenés után két napig tartották a 860 - 960 m³/s körüli értéket.

Eközben a hullámtéri vízpótló rendszerbe az oldalbukókon beáramló napi átlagos vízmennyiség a méréssorozat idején 55-75 m³/s-ra emelkedett.

Az Öreg-Dunába átadott vízhozam a Duna természetes vízjárása folytán tartósan mindössze 200 - 250 m³/s-mal haladta meg a nyári időszakban átadandó vízmennyiség maximumát. A vízjárást jól jellemezhetjük, ha megvizsgáljuk az elterelés előtti vízállapotokat is. A 860-960 m³/s-os vízhozam természetes viszonyok között, az elterelés előtt kisvíznek felelt meg, tehát semmilyen körülmények között nem tekinthető az árvizek szempontjából mértékadónak.

Mindemellett a mérés időpontja a vegetáció szempontjából sem volt mértékadó.

A 2000. októberi méréssorozat során a szlovák Fél által átadott vízmennyiség nem tette lehetővé azt, hogy a meder levezető-képességének változása meghatározható legyen. A mederérdesség nyilvánvaló megváltozását mérési adatokkal nem lehetett alátámasztani, hiszen a vízszint alig haladta meg a nyári időszakban szokásos értéket. A teljes körű geodéziai felmérések, a korábbi mederváltozások hatásainak elemzése alapján megállapítható, hogy minimálisan 2500 m³/s-os vízhozam lenne szükséges ahhoz, hogy az érdességből fakadó levezető-képesség változása meghatározható legyen. Ezen tartományban már korábban is megfigyelhető volt bizonyos változás a Q-H görbék alapján, amelyet a növényzet hatása vélhetően tovább rontott. A mederérdesség pontos kalibráláshoz olyan vízhozam-tartomány szükséges, amelyben már jelentős szerepe van a növényzetnek.

Mosoni-Duna vízpótlása

Dunacsúnyi vízpótló műtárgyon történő vízátadás

A Mosoni-Duna számára átadott vízhozamot két helyen mértük a szlovák Féllel közösen. Az egyik mérőszelvény közvetlenül a dunacsúnyi műtárgy alatt szlovák területen található, a másik magyar területen az I. zsilip felett. A vízmegosztás alapján a szlovák Fél a dunacsúnyi műtárgyon átvezetett vízhozamra vállalta a 40 m³/s értéket a műszaki és hidrológiai feltételek megléte esetén, ezért a kiértékelésben a szlovák szelvényt vettük figyelembe.A havi jellemzők az alábbi táblázat tartalmazza:

Az átadott vízmennyiség éves átlagban 41,00 m³/s. Ez 102,50 %-os teljesítésnek felel meg. Megállapítható, hogy ebben az évben nem szükséges vizsgálni a műszaki és hidrológiai körülményeket, mivel e nélkül is teljesült a vízátadás mértéke.

Szivárgó csatorna

A Szivárgó csatornán a vízmegosztási Megállapodás 3 m³/s vízátadását rögzíti. Itt is két mérőszelvénynél történt közös vízhozam mérés. A szlovák területen a dunacsúnyi műtárgyakkal egy szelvényben, a magyar területen a II. zsilip feletti szelvényben mértünk. Az értékelésbe itt a magyar területen mérteket vettük figyelembe. A II. zsilipen érkezett vízhozamok hazai jellemzői a következők:

Éves átlagban az átadott vízmennyiség 1,20 m³/s, a maximális 2,56 m³/s mellett. A Szivárgó csatornán érkező vízhozam az elmúlt évekhez képest folyamatosan csökkent (1997. évi átlag 2,93 m³/s, 1998. évi átlag 2,70 m³/s, 1999. évi átlag 1,78 m³/s).

A 2000. Hidrológiai évben a Megállapodásban rögzítettektől 1,80 m³/s a Szivárgó csatornán átadott vízmennyiségben az elmaradás.

A Mosoni-Duna számára éves átlagban átadott vízhozam 42,20 m³/s, mely 0,80 m³/s-mal elmarad a Megállapodásban rögzítettől.

Magyar területen végrehajtott vízmegosztás

A magyar területeken a vízmegosztás célja, hogy mind a hullámtér, mind a Mosoni-Duna és a mentett oldali területek vízellátása folyamatosan biztosított legyen.

A hullámtér vízellátása

A magyar oldali hullámtérbe két helyről lehet vizet vezetni.

A Helenai szelvénynél a szlovák Féllel szintén közös vízhozam méréseket végeztünk, amelyeket egyeztettünk, és a közösen elfogadott mérések felhasználásával állítottuk elő a napi átlagos vízhozam idősort.

Ezek havi jellemzői a következők voltak:

Az V. zsilipen keresztül bevezetett vízhozam:

Összesen a hullámtérre bejutó vízhozam havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátása a Szivárgó csatornából a VI. zsilipen keresztül lehetséges. Ennek a vízhozamnak a meghatározása a zsilip alatti mérőszelvénynél történik.

A bevezetett vízhozam havi jellemzői:

A Mosoni-Duna vízellátásában a vegetációs időszakon kívül kisvízi állapotot is előállítottunk. Ezt ebben az évben is a Szivárgó csatornán érkező vizek egy részének a hullámtérbe történő bevezetésével értük el, mivel a szlovák Fél folyamatosan adta az I. zsilipen keresztül a 40 m³/s körüli értéket. Ekkor a hullámtér számára a főmederből történő vízkivételt lecsökkentettük és az V. zsilipen keresztül vezettük a Szivárgó csatornából az érkező vizek egy részét a hullámtérbe. Így volt lehetséges a Mosoni-Dunán a kisvízi állapot előállítása.

A Mosoni-Duna vízkivételi zsilipjeinek az alapfunkciója a dunai nagy árvizek kizárása, így a mögötte található területeknek a mentesítése az árvizek alól. Ezt a funkciót napjainkban az I. zsilip látja el. Ebben az évben nem volt olyan nagyvízi helyzet, hogy emiatt a zsilipet zárni kellett volna.

Felszíni vizek vízszintjeinek változása

A Duna éves átlagos vízhozama - hidrológiai év - a pozsonyi szelvényben 2348 m³/s volt, míg a rajkai szelvényben 458 m³/s, tehát átlagosan a vízhozam 19,50 %-a érkezett a Rajka-Szap közötti közös Duna szakaszra.

A Duna főmederre jellemző vízállásait a közös monitoringgal érintett területen a rajkai, a Dunakiliti duzzasztómű felvízszintje, a doborgazi, a dunaremetei, ásványrárói és a vámosszabadi vízmércék adataival lehet jellemezni. Ez a Duna-szakasz négy részre osztható.

Az egyes szakaszok jellemzése

a./ Ezen a szakaszon lényegében a fenékküszöb megépítése óta a középvízi mederben maradó duzzasztás van. Ez a duzzasztott vízszint teszi lehetővé a hullámtér vízellátását, és egyben limitálja a Felső-Szigetközben a hullámtéren maximálisan kialakítható vízszinteket. Itt a mellékágrendszer vízszintje van a főmeder vízszintje alatt.

Az itt kialakult szelvény-középsebesség 0,3-0,6 m/s között változott. Ebben a hidrológiai évben árvízi levezetés nem volt.

b./ Ezen a szakaszon a doborgazi vízmérce 5 éve működik. Az itt mért jellemző szelvény-középsebességek 0,92-1,57 m/s között változtak.

Itt a főmeder és a hullámtér vízszintje között továbbra is átlagosan 3 m a szintkülönbség, a magasabb érték a hullámtérre jellemző.

c./ A Dunaremete és a Szap közötti szakasz állapota egységesen nem jellemezhető. Alacsony vízhozam esetén a dunaremetei szelvény duzzasztás nélkülinek tekinthető, e felett azonban az Üzemvízcsatornán levezetett vízhozamok már ebben a szelvényben is befolyásolt állapotot teremtenek. Ez az állapot 2500 m³/s feletti medvei vízhozamnál alakul ki.

A szakasz alsó határában Ásványráró-Szap között azonban a Bősi erőművön történő szakaszos vízátvezetés napon belüli különböző visszaduzzasztást eredményez. Ezen a szakaszon a bősi üzemtől függően esetenként visszaáramlás is megindulhat.

d./ A Szap, Vámosszabadi, Komárom szelvény vízállásait a Bősi erőmű vízátvezetése, illetve az Öreg-Duna főmedrébe bevezetett vízhozam együttesen alakítja, de a meghatározó az erőművön átvezetett vízhozam. Ezen a szakaszon továbbra is jelentős napon belüli változások is kimutathatók, amely a bősi erőmű napon belüli szakaszos üzemét mutatja.

A felszíni vizek vízszint és vízhozam mérőhelyeinek elhelyezkedését a mellékelt térkép mutatja és a földrajzi koordinátáit táblázat tünteti fel. Az értékelést ábrák segítik.