FELSZÍN ALATTI VIZEK SZINTJE

1. Felhasznált alapadatok

A talajvízszintek értékelésébe bevont állomások megegyeznek az előző évben az értékelésbe bevont állomásokkal, így a vizsgált hatásterület is azonos az elmúlt évivel. Összesen 126 kút vízszint-adatait dolgoztuk fel, melyek közül 61 db az országos vízrajzi törzshálózat részét képezi, 3 db a Magyar Állami Földtani Intézet által üzemeltetett kút, 62 db pedig a GNV területi megfigyelő-rendszer része.

Az elmúlt év októberében az Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség a GNV területi megfigyelő-rendszer részét képező figyelőkutak üzemeltetését átadta az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóságnak.

Az értékelésbe a Felső-, Középső- és Alsó-szigetközi területekről 8 jellemző kutat külön kiemeltünk, ezeken az éves változást is külön vizsgáltuk, míg az egyes jellemző potenciál-eloszlás térképekhez és különbség térképekhez az összes kút adatát felhasználtuk.

2. Értékelés

Az értékelést, hasonlóan az elmúlt évekhez két módon végeztünk. Vizsgáltuk az egyes kutakban mért vízszintek változásainak mértékét, illetve a jellemző időszakok potenciál-eloszlását összehasonlítjuk a fenékküszöb előtti elterelési időszak jellemző potenciáljaival.

A Felső-, Középső- és Alsó-Szigetköz egyes jellemző kútjait vizsgálva, a vízjárás dinamizmusában az 1998. novemberi és az 1999. májusi árvízi levezetések miatt nagyobb különbségek alakultak ki, mint az előző évben.

A Felső-Szigetközben Hegyeshalom és Rajka térségében az éven belüli változás 0,6 m körüli volt, itt továbbra is a tározó és a Szivárgó csatorna hatása érvényesül. Az Alsó-Szigetközben az éven belüli változás mértéke 2,0-3,0 m közötti volt, szemben a megelőző évi 1,3 m-rel. A kutak tetőzése az 1999. májusi dunai árhullámhoz kötődnek, mikor a dévényi tetőző vízhozam 5730 m³/s volt. A dévényi vízhozamokat tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a levonuló 7 árhullám mellett tartós kisvízi időszakok nem voltak. A legkisebb vízhozam 1999. október 26-án volt, melynek napi átlagos értéke 1020 m³/s.

Továbbra is megállapítható, hogy a Mosoni-Duna vízpótlása a Szigetköz talajvízszintjeiben stabilizáló szerepet tölt be.

Ismételten elkészítettük a jellemző időszakok differencia térképét. A Duna dévényi szelvényébe érkező kisvízhozamok esetén a teljes Felső- és Középső-Szigetközben, egészen a Lajta vonaláig mindenhol lényegesen magasabb talajvízszintek alakultak ki, mint a fenékküszöb előtti 1993. évben. Ez igaz az Alsó-Szigetköz esetében, a Mosoni_Duna és Rába térségére is. Alacsonyabb vízszintek a vízpótlással nem érintett Bagoméri ágrendszer térségében alakultak ki, ezzel is bizonyítva, hogy a száraz ágrendszernek is van leszívó hatása.

A Duna dévényi szelvényébe érkező középvizek összehasonlításánál lényegében ugyanerre az eredményre jutunk, tehát a Felső- és Középső-Szigetközben lényegesen magasabb vízszintek alakultak ki, mint az elterelés előtti időszakban. Ez különösen igaz a vízpótlással érintett hullámtérre, ahol a talajvízszint differenciája az 1 métert is elérte. Az Alsó-Szigetközben minimális elmaradás van (0,0-0,4 m) 1993-hoz képest, ez a már jelzett megelőző időszak hidrológiai állapotával hozható összefüggésbe, mivel erre a szakaszra közvetlenül a Duna elterelése nem hat. A 3000 m³/s-os vízhozamok esetében történő összehasonlításkor a Felső-Szigetközben érdemi különbség nem mutatható ki, elmaradás gyakorlatilag a hullámtéri vízpótló területén tapasztalható, melynek mértéke a 0,6-0,7 m-t éri el. Ennek oka, hogy az eltereléssel érintett Duna-szakaszra a bebocsátott vízhozam mennyisége 1993-ban 1020 m³/s volt, míg 1999-ben ennek csupán a fele, 510 m³/s.

Összességében megállapítható, hogy továbbra is jelentős szerepe van a vízpótlásnak a Szigetköz térségében kialakuló talajvízszintekre. A vízpótlás kiterjesztése az Ásványrárói ágrendszer alsó szakaszára és a Bagoméri ágrendszerre tovább javítaná a térség talajvíz-helyzetét.

A főmeder és a hullámtéri vízpótló közötti parti sáv talajvízszint növelését a főmederben végrehajtandó vízszint emeléssel lehet csak biztosítani.