FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

1998/99. hidrológiai évben tovább folytak a Duna 1843 fkm szelvényében 1995. júniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén a közös Megállapodás szerint kijelölt felszíni víz mintavételi helyeken a Szabályzatban meghatározott vízminőségi mérések.

A mérőhelyek helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EOTR rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek csekély kivétellel a Magyar-Szlovák Határvizi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti- illetve ISO szabványokban rögzített meghatározási módok voltak.

Az 1998. november 01. - 1999. október 31. közötti hidrológiai év közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek vízminőség vizsgálati adatait az I. sz. melléklet tartalmazza..

A mérőhelyek vízminőségének 1998/99. évi alakulását az 1998. január 9-i jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik.

A mérőhelyek vízminőségének értékelésénél a Magyar-Szlovák Határvizi Bizottság LV. ülésszaka 1995. május 3-5-i Jegyzőkönyvének 12/b mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek ezen határértékeit táblázat tünteti fel.

A mérőhelyek mederüledék és makrozoobenton elemzéseinek eredményeit a Jelentés táblázatai tartalmazzák

A vízterek vízminőség jellemzése

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A Duna főág vízhőmérséklete a vizsgált hidrológiai évben csak áprilisban emelkedett 10 °C fölé és maximum értéket (20,6 °C) a Medvei hídnál július hónapban mérték.

A mellékágak és a Mosoni-Duna vízhőmérséklet változása gyorsabban követte a levegőhőmérsékleti változásokat ebben a vizsgálati időszakban is, nyáron mintegy 2-3 °C-al nagyobb értékek fordultak elő mint a főágban.

pH

A víz lúgosságát mérő pH értékek 7,1-9,15 között változtak a vízterekben. A minimum értéket a szivárgó vízben mérték, a pH 9,0 fölötti VI. vízminőségi osztályba tartozó értékek a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben fordultak elő a július hónapban bekövetkezett algásodási maximumok idején történt mérés alkalmával. A Duna főágban és a Mosoni Duna részére átadott vízben ez a "szennyezett" minősítésű vízminőség az elmúlt vizsgálati időszakban nem fordult elő.

Fajlagos elektromos vezetőképesség

Az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a vizsgált vízterekben az értékelés határérték rendszerét figyelembe véve I.-II. osztályba tartoztak a Mosoni-Duna, Vének mintavételi hely kivételével, ahol egy alkalommal III. osztályú érték is előfordult.

A Dunában és a Mosoni-Duna részére átadott vízben 28,7- 43,9 mS/m értékek között változott a vezetőképesség értéke. A nagyobb sótartalom a téli hónapokban volt jellemző, a hígulás nyáron az árhullámok hatásaként jelentkezett.

A vízpótlással érintett mellékágakban mért értékek alapvetően a főág vezetőképesség értékeinek változását követte

A felszín alatti vizeket összegyűjtő szivárgó víz fajlagos elektromos vezetőképessége 37,1- 42,5 mS/m közötti szűk érték tartományban ingadozott az előző évhez hasonlóan.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényben az oldott anyag mennyisége a téli hónapokban jelentősen meghaladta az egyéb vízterekben mért átlagos értékeket. Ezt a változást elsősorban a Győrnél beömlő nagyobb sótartalmú mellékvízfolyások okozzák.

Lebegőanyagok

A lebegőanyag tartalom csak a júniusi mintavételek alkalmával, az árhullám idején haladta meg a III. vízminőségi osztály 100 mg/l értékét, egyébként a vizsgált vízterek lebegőanyag tartalma a természetes vizek szintjén (I.-II.o.) maradt.

A mellékágakban a vízpótlás nyomvonala mentén a kisebb mértékű kiülepedés miatt - a korábbi évekhez hasonlóan - csökkent a víz hordalékossága.

A Mosoni-Duna Vének szelvényében a mintavételek során két alkalommal, 06. és 09. hónapokban mértek 100 mg/l feletti értéket.

A tározó menti szivárgó csatorna vize csekély lebegőanyag tartalmú, a hidrológiai év első felében 10 mg/l alatti értékeket mértek.

Összefoglalóan: Az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és elsősorban a vízhozam változásokkal mutatott összefüggést.

Kationok és anionok

A Dunában a hidrológiai év során az ionösszetétel mennyiségi arányai nagyfokú stabilitást mutatott az előző évekhez hasonlóan. A makro ionok mennyiségének szezonális ingadozása a sótartalom változásában is jelentkezett. Az egyéb vízterekben a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt. A legstabilabb ionösszetétel a szivárgó vízre jellemző.

A Mosoni-Duna nagyobb sótartalmával összefüggésben az ionok közül a nátrium-, kalcium-, magnézium- és szulfát ionok koncentráció értékei emelkedtek jelentősebben a többi mintavételi helyen mért értékekhez képest.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammónium ion koncentrációk a Mosoni-Duna kivételével 0,01-0,27 mg/l értékek között változtak a mintavételi helyeken. Az előző évhez hasonlóan nagyobb koncentráció értékek az alacsonyabb vízhőmérsékletű időszakban mutatkoztak, azonban az 1998. 12. és 1999.01. hónapokban 0,2576 mg/l II. osztály határértéket csak kis mértékben meghaladó koncentrációk kivételével a vízterek ammónium tartalma I. osztályba volt sorolható.

A Mosoni-Duna, Vének szelvényének ammónium szennyezettsége több esetben mintegy kétszerese volt az egyéb vízterekben mért értékekhez képest, a III. vízminőségi osztályba tartozó 0,59 mg/l maximum érték februárban fordult elő .

Nitrátok

1999. évben a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a nitrát koncentrációk 5,3-19,7 mg/l értéktartományban a szezonalitásnak megfelelően alakultak, azaz a hidegebb időszakban mértek nagyobb, majd őszig fokozatosan csökkenő értékeket. A legkisebb értékek a mellékágakban fordultak elő, a 19 mg/l fölötti értékeket januárban a Mosoni-Duna részére átadott vízben és a Vének szelvényben mérték. A Duna főágban Medvénél a márciusi mintavételnél volt a legnagyobb nitrát ion koncentráció (15,2 mg/l).

A szivárgó vízben az előző évhez képest szűkebb - 2,5-8,6 mg/l - koncentráció intervallumban ingadoztak az értékek.

A vízterek nitrát ion tartalma I.-III. vízminőségi osztályba sorolható.

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének tekintett nitrit ion mennyisége szintén szezonálisan változott. A vizsgált mintavételi helyeken az előző évhez képest kisebb koncentráció értékek - 0,020-0,182 mg/l - voltak jellemzőek. A legkisebb értékek a szivárgó vízben, a legnagyobbak a Mosoni-Duna véneki szelvényében fordultak elő.

A vízterek nitrit ion tartalma III.-V. vízminőségi osztályba sorolhatók.

Összes nitrogén

A vizsgált vízterületek nitrogén összetételéből adódóan az összes nitrogén tartalom mennyiségét alapvetően a nitrát-nitrogén és szerves nitrogéntartalom befolyásolja.

A Duna főágban, a Mosoni-Duna részére átadott vízben és a Helena-ágban az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt, a két mellékági mintavételi hely (Szigeti ág, Ásványi ág) és a szivárgó víz koncentráció idősora kevésbé követte a fenti vízterek nitrát ion változását. A Mosoni-Duna véneki szelvényében pedig nyáron volt kimutatható nagyobb összes nitrogén tartalom. Valamennyi mérési adat a VI. vízminőségi osztályba volt sorolható, ami "szennyezett" vízminőségnek felel meg.

Foszfátok

1998/99. hidrológiai évben a vizsgált vízterekben 0,00-0,54 mg/l közötti ortofoszfát koncentráció értékek fordultak elő.

A szivárgó víz és a Mosoni-Duna, Vének mérőhelyek kivételével a koncentráció idősorok valamennyi mérőhelyen hasonlóan alakultak. A mért értékek II.-III. osztályba sorolhatók. Nagyobb oldott ortofoszfát ion tartalom az árhullámok idején és a hidegebb hónapokban volt jellemző.

A foszfát ionok koncentrációja a talaj szűrőhatása miatt legalacsonyabb volt a szivárgó vízben (II. osztály) és általában nagyobb (IV. osztály) a szennyezettebb Mosoni-Duna, Vének szelvényben.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása részben a foszfátok koncentráció változását követte, másrészt az árhullámok közvetlen hatása is kimutatható, mivel koncentráció növekedést okoz a lebegőanyaghoz kötött foszfor tartalom. Kivétel képez a szivárgó víz, ahol igen kis koncentrációkat mértek és az árhullámok hatása is elenyésző.

A vizsgált vízterek vízminőségi osztályba sorolása az összes foszfor tartalom alapján megegyező a foszfátok szerinti besorolással.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált vízterekben az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt eutrofikus állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szerves anyag jellemzői

Oldott oxigén

Az 1998/99. hidrológiai év csapadékos időjárású volt és ez általában kedvezően befolyásolta a vízterek oldott oxigén tartalmát.

A Duna főágában és a Mosoni-Duna részére átadott vízben a vízhőmérséklet emelkedésével arányosan csökkent az oldott oxigén tartalom.

A mellékágakban novemberben és szeptemberben mértek a főágtól eltérően kisebb értékeket és a maximum értékek április, május hónapokban fordultak elő a jelentősebb algásodás idején. A hullámtéri vízpótlás nyomvonalán az oxigén tartalom növekedése volt kimutatható.

A Mosoni-Duna, Vének mérőhelyen a vizsgált időszakban kritikus oxigén hiányos állapot nem alakult ki, de IV. vízminőségi osztályra jellemző minimum értéket is mértek, amit elsősorban a térségben bevezetett szennyvizek szerves anyag terhelése okozott.

A vízterek oldott oxigén koncentráció értékei alapján nagyrészt I.-II., esetenként azonban III. vízminőségi osztályba sorolhatók. Kivételt képez a Helena mérőhely, ahol a hullámtér kármérséklő vízpótlására szolgáló fenékküszöb által visszaduzzasztott folyószakaszból kivezetett vízben egy alkalommal IV. osztályba tartozó 5,0 mg/l alatti értéket mértek, ami relatíve alacsony oxigén ellátottságra utal és "szennyezett" vízminőségnek felel meg. Az előző év vizsgálati eredményeivel összehasonlítva megállapítható, hogy ezen a helyen még nem fordult elő ilyen alacsony oldott oxigén koncentráció.

KOIMn és BOI5

A vízterek szerves szennyezettségének általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szerves anyagok mennyiségére utalnak.

A Duna főágban, a Mosoni-Duna részére átadott vízben és a vizsgált mellékágakban 2,2-5,8 KOIMn mg/l közötti értékek fordultak elő. A maximum értékeket az árhullámok idején mérték.

Szerves anyagban legszegényebb volt a szivárgó víz ( 1,1-3,1 KOIMn mg/l ) és a legnagyobb szerves szennyezettséget a Mosoni-Duna, Vének szelvényében mért KOIMn adatok ( 2,3-7,0 mg/l) mutattak a korábbi évekhez hasonlóan. A hidrológiai év folyamán - feltehetően a Mosoni-Duna kedvezőbb vízellátása következtében kissé csökkent a torkolati szelvény szerves anyag tartalma.

A vizsgált vízterek KOIMn és BOI5 mutatók szerint nagyrészt I. vízminőségi osztályba sorolhatók, csak egy-egy esetben II. osztályúak az 5,0 KOIMn mg/l feletti értékek miatt.

Összefoglalóan: a csapadékosabb időjárással összefüggésben a vizsgált vízterek oxigénellátottsága 1998/99. évben kedvezően alakult. Kivételt képez a hullámtér kármérséklő vízpótlására szolgáló Helenai ágban előforduló IV. "szennyezett" vízminőségi osztályra jellemző oldott oxigén koncentráció minimum. Ilyen alacsony oldott oxigén koncentrációt a vizsgálati tárgyévet megelőző évben nem mértek

A vízterek szerves anyag tartalma csekély, csak áradások és az algásodás okoz jelentősebb emelkedést. A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasza minősült.

Fémek

Vas

A Mosoni-Duna, Vének mintavételi hely kivételével a vízterek vas tartalma 0,02-1,33 mg/l értékek között változott.

A szivárgó víz vas tartalma III. vízminőségi osztályba sorolható, míg a többi mérőhely átlagosan IV. osztályú és az áradások alkalmával V. osztályú értékek is előfordultak.

A Mosoni-Duna torkolatánál a vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan (elsősorban a nagy vas tartalmú Rába folyó hatásaként) mindig nagyobb a víz vastartalma, az év során 0,07- 3,5 mg/l értékek között változott. Az előző évhez hasonlóan a júliusi árhullám idején mérték a maximumot 3,5 mg/l értékkel, ami már VI. vízminőségi osztályba tartozó érték.

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma az áradások idején növekedett a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek 0,01-0,78 mg/l között változtak. A legnagyobb értékek a szivárgó vízben fordultak elő.

A vizsgált időszakban a Szigeti ág és az Ásványi ág mérőhelyek kivételével az összes mangán koncentráció értékek általában IV. vízminőségi osztályba voltak sorolható. A két mellékág vize II.- III. osztályú volt.

Nehézfémek

A mérőhelyek 1998/99 évi nehézfém vizsgálata azt mutatta, hogy a vizek nehézfém koncentrációi I. vízminőségi osztályba tartoztak, csak a Duna rajkai szelvényében haladta meg kis mértékben a réz maximum értéke (20,3 µg/l) az I. vízminőségi osztály 20 µg/l határértékét, míg a többi mérőhelyen ez az érték 9,8-12,7 µg/l között változott.

Higany és arzén szennyezettség 1998/99. évben sem volt kimutatható a vizsgált vízterületekben, koncentrációjuk a kimutathatósági koncentráció alatt (Hg: >0,2 µg/l, As: >1,0 µg/l) maradt.

A kadmium koncentrációk 0,1-1,6 µg/l értékek között ingadoztak, csak a fenékküszöb által visszaduzzasztott vízből a hullámtér vízellátására kivezetett Helenai ágban mértek egy alkalommal nagyobb értéket (2,7 µg/l).

A króm és nikkel koncentrációk a króm esetében 0,2-7,4 µg/l, a nikkel esetében 0,2-15,5 µg/l között változtak. Legnagyobb króm tartalom a szivárgó vízben volt kimutatható, a legnagyobb nikkel koncentráció pedig a mellékágak közül az Ásványi ágban fordult elő.

A vizsgálatok idején mért cink koncentrációk 19 - 85 µg/l értékek között változtak, csak egy alkalommal mértek a szivárgó vízben 141 µg/l értéket.

Összefoglalóan: 1998/99. hidrológiai évben a nehézfémek mennyisége I.osztály vízminősítésű volt a réz egy helyen (Duna, Rajka) mért II. osztály vízminősítésű koncentráció érték kivételével. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm és nikkel, a kadmium, a higany és arzén.

Biológiai és mikrobiológiai mutatók

Klorofill-a

Az algák mennyiségére utaló klorofill-a mérési adat a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

A vizsgált hidrológiai évben a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben elmaradt a korábbi években tapasztalt tavaszi algásodási maximum. Ebben az időszakban a fitoplankton nagyobb állományának kialakulását feltehetően a Duna felső vízgyűjtőjéről érkező, az átlagosnál nagyobb vízhozamok befolyásolták kedvezőtlenül. A júniusi árhullámot követően azonban hosszantartóan tömeges volt a folyó alga állománya és a klorofill-a koncentráció alapján eutrofikus állapotúnak minősült a víz, de októberben már a nyugalmi időszakra jellemző kis klorofill-a koncentrációkat mértek..

A mellékágakban az év során két algásodási maximum alakult ki, tavasszal és nyáron. Májusban a hullámtéri vízpótló főág mentén jelentősen növekedett a klorofill-a koncentráció, augusztusban pedig a felső szakaszon mértek nagyobb értékeket, mint az Ásványi ágban. A Duna főág, a Mosoni-Duna részére átadott víz és a hullámtéri mérőhelyek maximális klorofill-a koncentráció értékei a III. vízminőségi osztályba voltak sorolhatók a Szigeti ág kivételével, ahol a májusban mért érték IV. osztályba tartozott.

A Mosoni-Duna Vének szelvényben szintén kimutatható volt a tavaszi ás nyári maximum, azonban az értékek jelentősen kisebbek voltak mint az elmúlt évben. A klorofill-a koncentrációk 1,18-34,34 mg/m³ értékek közötti változása a II. vízminőségi osztály határértékét (35 mg/m³) nem haladta meg.

A szivárgó víz planktonikus eutrofizációja alacsony szinten maradt, a klorofill-a tartalom 1,18-13,02 mg/m³ értékek között ingadozott, ami I.-II. vízminőségi osztályt jelent.

Szaprobitás-index

A víz szerves anyag lebontó képességét mutató szaprobitás index értékei S = 2,30-2,94 között változtak a vizsgált vízterekben, ami béta - alfa mezoszaprobikus állapotoknak felel meg és III..-IV. vízminőségi osztályba sorolható. A béta-mezoszaprobikus állapot nyáron a mellékágakban fordult elő, ami a víz öntisztuló képességének erősségére utal. A kedvezőtlenebb értékek a hidegebb időszakban és áradások idején jellemzőek. A Mosoni- Duna, Vének szelvény szaprobitás index értékei a víz nagyobb szerves anyag terhelését jelzik.

Koliform szám

A vizsgált mikrobiológiai mutatók közül a koliform szám alapján a vízterületek bakteriológiai szennyezettsége jól megítélhető.

Az 1998/99. évi elemzések szerint az előző évvel megegyezően általában a főágban a víz a Medvei hídnál tisztábban folyt le mint Rajkánál és a Mosoni-Duna részére átadott vízben. Ez a javulás a vízminőségi osztályozásban is kimutatható, mivel a Medvei híd mérőhelyen a koliform szám értékek a III.-IV. osztályba tartoztak, míg a Rajkánál és a Mosoni-Duna részére átadott vízben IV. vízminőségi osztályú, sőt az áradások idején V. osztályú értékek is előfordultak.

A hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva az Ásványi ágban már jelentős javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján, ennek ellenére a koliform szám értékek szintén a III-IV. osztály határértékein belül maradtak..

Bakteriológiai szempontból továbbra is legtisztábbnak a szivárgó víz minősült (II.- III. vízminőségi osztály) és legszennyezettebb a Mosoni-Duna, Vének szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (IV.-VI. vízminőségi osztály).

Egyéb biológiai paraméterek

Az algaszám, a zooplankton szám és a makrozoobenton vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente 4 alkalommal történik. Az algaszám és zooplankton szám adatait az I. melléklet táblázataiban tüntettük fel, a mérőhelyek makrozoobenton taxon számait az alábbiakban közöljük.

Fitoplankton

Az 1998/99. hidrológiai évben algaszám meghatározást a kijelölt vízterek 1998. novemberben,- 1999. februárban,- júliusban- és októberben vett mintáiból végezték.

A fitoplankton elemzések kisebb algasűrűséget mutattak az előző évhez képest, csak júliusban volt a Duna főágban a maximum.érték milliliterenkénti 10000 feletti sejtszám, ugyanabban az időpontban a Mosoni-Duna, Vének szelvényben pedig 28053 sejt/ml algasűrűséget határoztak meg. A többi időpontban az algaszaporodás szempontjából kedvezőtlenebb hidrometeorológiai körülmények miatt volt kisebb az állománysűrűség.

A fitoplankton összetételében ebben az évben is a kovaalgák uralkodtak, de tavasszal gyakoriak voltak a Chrysophyceae fajok és nyáron jelentős volt a fajgazdag zöldalgák mennyisége is.

Az algaszám értékek alapján - a klorofill-a értékekhez hasonlóan - csak a szivárgó víz maradt relatíve algaszegény.

Zooplankton

1998/999. hidrológiai évben a zooplankton vizsgálatokat 1999. május 11-én, június 6-án, augusztus 3-án és szeptember 13-án végezték.

A zooplankton elemzések szerint a Duna főágában előforduló fajok száma az előző évhez hasonlóan alakult, az összetételben a planktonikus kerekes férgek domináltak (Brachionus-, Keratella és Polyarthra fajok). Az egyedszámot tekintve lényeges különbség a rajkai és medve hídi mérőhelyeken nem volt kimutatható.

Ugyanakkor a Mosoni-Duna részére átadott vízben és mellékágakban a zooplankton kisebb egyedsűrűségű volt. A mellékágakban előforduló kerekesférgek és planktonrákok állományainak nagysága kis mértékben növekedett a hullámtéri vízpótló nyomvonala mentén lefelé haladva

A Mosoni-Duna, Vének szelvényében a vizsgálati adatok szerint az állatok egyedsűrűsége a főághoz hasonló mértékben a nyári két hónapban volt a legnagyobb, azonban a Copepoda naupliusz lárvák gyakorisága volt jelentősebb.

A vizsgálatok alkalmával a leggazdagabb zooplankton állomány a szivárgó vízben alakult ki júniusban kerekesféreg dominanciával (Keratella cochlearis cochlearis, K. c. tecta, Polyarthra vulgaris, Bdelloidea sp.) és augusztusban Copepoda naupliusz lárva dominanciával.

Makrozoobenton

A vizi makroszkópikus gerinctelenek élőlény együtteseit 1998/99. hidrológiai évben négy alkalommal vizsgálták a kijelölt vízterekben: 1999. 06.13., 08.04., 09.13. és 10.18-án.

Az egyes mintavételi helyeken és időpontokban regisztrált taxonokat a mellékelt táblázat tartalmazza.

A Duna főágban a kumulatív prezencia adatok szerint 20-22 taxon jelenlétét mutatták ki. A legváltozatosabb vízi makroszkopikus gerinctelen együttes a szeptemberi és októberi mintavétel alkalmával volt megfigyelhető.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben összesen 15 faj előfordulását regisztráltak, míg a szivárgó víz igen fajgazdag volt (28 taxon).

A hullámtéri vízpótló mentén a Helenai-ágban 30 , a Szigeti ágban 17 és az Ásványi ágban 27 taxon jelenlétét mutatták ki. Továbbra is megfigyelhető az a jelenség, hogy a dunai áramló vízi együttes tagjai folyamatosan népesítik be alvízi irányban a hullámtéri fonatos mellékág rendszert, így ma már számos szervezet kimutatható az Ásványi ágrendszerben is. (Ancylus fluviatilis sapkacsiga, Jaera istri pontusi tanurák, Dicerogammarus villosus kétpúpú bolharák, néhány kérész és tegzes).

A Mosoni-Duna, Vének szelvény élőlény együtteseiben ugyanakkor továbbra is a puhatestű taxonok bizonyultak a legjellemzőbb szervezeteknek. Ebben az évben megtalálták a tavi folyami kagylót Anodonta anatina, Unio tumidus és a folyami szitakötő Stylurus falvipes lárváját.

Mederüledék

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyek közül a Helena ágban, a Szigeti ágban és az Ásványi ágban 1999. augusztus 9.-én, a többi 6 mintavételi helyen pedig 1999. július 6-14.-én történt mederüledék mintavétel. A mederüledék mintákból elvégezték a szervetlen- és szerves mikroszennyező anyagok analízisét valamint meghatározták az összes foszfor és nitrogén mennyiségét.

A vizsgált komponensek mennyiségét a légszáraz mederüledék anyag egységnyi mennyiségére vonatkoztatva a mellékelt táblázat tartalmazza.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékelésénél u.n. "kanadai lista" határértékeit vettük figyelembe az előző évi értékeléshez hasonlóan.

A szervetlen mikroszennyezők közül hét nehézfémet (cink, higany, kadmium, króm, nikkel, ólom, réz) elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 1999. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos" szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el.

A réz, a króm és az ólom kivételével azonban a többi vizsgált fém - cink, nikkel, kadmium és higany - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó" szennyezettségi szintnek (LEL) megfelelő értékeket. A kadmium koncentráció valamennyi mintavételi helyen pedig többszörösen meghaladta ezt a határértéket (0,6 mg/kg).

Az üledék cink tartalma csak a Duna Medvei híd szelvényében volt határérték (120 mg/kg) alatti mennyiségben. A nikkel koncentráció a mérőhelyek közül az Ásványi ág és Mosoni-Duna, Vének szelvény mederanyagában haladta meg kis mértékben a "legalsó szennyezettségi szint" határértéket (16 mg/kg). Ez utóbbi mérőhelyen a higany tartalom is határérték (0,2 mg/kg) feletti volt.

A szerves mikroszennyezők közül a PCB-ek és PAH-ok kerültek meghatározásra.

Az összes PCB mennyiségét 6 PCB izomer analizisével határozták meg, az összes PAH mennyiségét 12 poliaromás szénhidrogén komponens mennyiségével mérték. Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje nem haladta meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi szintjét ( PCB total: 70 µg/kg, PAH total: 2000 µg/kg).

A PCB koncentrációk valamennyi mérőhely üledékében a kimutathatósági érték (0,5 µg/kg) alatt voltak.

Legkisebb összes PAH szennyezettség a szivárgó víz és a Duna Medve hidi szelvény üledékében volt kimutatható, míg a Helena-ág és Duna Rajka szelvény üledékében volt nagyobb mértékű dúsulás.

A vizsgált vízterek mederanyagának összes foszfor tartalma a szivárgó víz és a Szigeti ág kivételével meghaladta a "legalsó" szennyezettségi szint 600 mg/kg határértéket.

A mérőhelyek mederanyagának összes nitrogén tartalma pedig a Duna Medve híd és a Szigeti ág kivételével szintén meghaladta a "legalsó" szennyezettségi szint 600 mg/kg határértéket, de sem az összes foszfor sem az összes nitrogén tartalom nem érte el a "súlyos" szennyezettségi szint határértékeit (összes P 2000 mg/kg, összes N 4800 mg/kg).

Összefoglalóan: az 1999. évi mederüledék vizsgálatok eredményei szerint az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos" szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el, de néhány fém- cink, nikkel, kadmium és higany - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó" szennyezettségi szintnek (LEL) megfelelő értékeket. A kadmium koncentráció valamennyi mintavételi helyen pedig többszörösen meghaladta ezt a határértéket (0,6 mg/kg.

Az üledékekben mért szerves mikroszennyező anyagok koncentráció értékeiből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje sehol nem haladta meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi szintjét