ÖSSZEFOGLALÁS

1.) Előzmények

Egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és a Dunába, Mosoni-Dunába lévő vízhozamok pótlásáról a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között MEGÁLLAPODÁS jött létre 1995. április 19-én. Az ehhez kapcsolódó környezeti megfigyelőrendszer működtetésével megbízott képviselők tevékenységét, a monitoring kiterjesztését az 1995. május 29-én Bősön kétoldalúan aláírt ún. SZABÁLYZAT rögzíti.

A Megállapodás 1-3 szakaszaiban felsorolt környezeti hatások felmérésére működtetett közös monitoring műszaki és technikai előírásait - a hatásterületet a mintavételi és mérési helyeket, a mintavételi és mérési gyakoriságot, az adatcsere körét és gyakoriságát - a Szabályzat és a közösen felvett jegyzőkönyvek írják le.

A Szabályzat 3. cikke szerint évente Nemzeti Jelentést kell készíteni, melyekben a közös monitoring keretében mért értékek táblázatos formában való közlésén kívül, térképek, ábrák és rövid értékelő magyarázatok szerepelnek.

Jelen dokumentum az 1999. évi magyar Nemzeti jelentés a negyedik teljes hidrológiai évet átfogó környezeti értékelés, amely az 1995. április 19-i magyar-szlovák kormányközi megállapodás alapján készült.

2.) A közös monitoring célkitűzése

A közös monitoring fő célja az, hogy kölcsönösen rögzítse és értékelje a hatásterület felszíni és felszín alatti víztereinek vízháztartásában bekövetkező mennyiségi és minőségi változásokat, ezekhez kapcsolódóan a talajnedvességben és a főbb biológiai indikációs paraméterekben történő változásokat.

A közös szlovák-magyar ún. fenékküszöb monitoring keretén belül történő adatcsere célja az, hogy a két Fél kölcsönösen tájékoztassa egymást a mérési eredményekről, az észlelésbe vont paraméterek alakulásán keresztül a környezeti állapot alakulásáról úgy, hogy előzetesen egyeztetett azonos illetve egymáshoz illeszkedő mérési és értékelési módszert alkalmaznak.

A fenékküszöb és a szigetközi hullámtéri vízpótlás környezetre gyakorolt hatásának megítéléséhez kerültek közösen kiválasztásra a vizsgálandó fizikai, kémiai, biológiai paraméterek és ehhez lett alárendelve a közös monitoring tevékenység felépítése és teljes technikai spektruma, ami az 1999. évben az előző évekhez viszonyítva gyakorlatilag változatlan maradt.

3.) A közös monitoring tevékenysége 1999 évben

Az 1998/99. hidrológiai év közös szlovák-magyar monitoring tevékenységet változatlanul a

Az 1999. június 29.-én Budapesten megtartott közös szlovák magyar kormány meghatalmazotti tárgyalást követően - ahol az 1998. évi Közös Éves Jelentés kölcsönös aláírása és kicserélése történt meg - sem kormány meghatalmazotti sem alacsonyabb szintű tárgybani szakértői tárgyalás nem volt 2000. február 28.-ig. Ezért jelen 1999. évet értékelő Nemzeti Jelentés összeállítása az előző évek gyakorlatának megfelelően történt, mivel a Szlovák Fél nem jelezte, hogy ezektől eltérő értékelési, szerkesztési módok alkalmazását javasolná a közös jelentésben. (Appendix)

A Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról a magyar kormány 2412/1997. (XII.17.) Korm. határozata rendelkezik, amely szerint a Megállapodás időbeli hatálya a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság által hozott ítélet végrehajtásának módozatairól szóló kétoldalú megállapodás megkötéséig meghosszabbodik (Appendix).

Ezt követően a 139/1998.(VIII.25.) Kormányrendelet és a 1093/1998.(VII.23.) ill. a 1110/1998.(VIII.25.) kormányhatározatok érintik közvetve a közös szlovák-magyar Megállapodás szerinti monitoring tevékenységet.

A korábbi szakértői tárgyaláson megállapodás született arról, hogy nemzeti és közös jelentések elkészítésénél felszíni víztereknél a TOC, felszín alatti vizeknél a TOC és SiO2 komponensek nem kerülnek értékelésre a feltehetően eltérő módszertanból adódó szignifikáns eltérések miatt, ezért - mivel ez a kérdéskör 1999. évben sem került végleges rendezésre - az 1998/99. hidrológiai év értékelésénél ezt változatlanul fenntartjuk.

Ebben a metodikai kérdésben felvettük a kapcsolatot a szlovák szakértőkkel és az 1999.október 22.-én Győrben tartott egyeztetető tárgyaláson ismertetésre kerültek az alkalmazott TOC meghatározási módok és megállapodtak az elkövetkező mérési feladatokról. A Magyar Szlovák Határvízi Bizottság Vízminőségi Albizottság 1999. december 6-10. között Tátralomnicon megtartott 70. ülésén megtárgyalták a feladat szerinti elvégzett vizsgálatok eredményeit és megállapították, hogy a még mindig meglévő mérési eltérés rendezése a 2000. év megoldandó feladata lesz.( Appendix)

Megállapítható, hogy a két Fél közötti adatcsere az 1998/99. évre vonatkozó Nemzeti Jelentés elkészültének időpontjáig még nem fejeződött be.

Az 1999. hidrológiai év adatainak értékelését előkészítő részfeladatokból a számítógépes adatbázisok egységes grafikus interpretálása érdekében a "grapher for Windows" software került alkalmazásra.

4.) A Nemzeti Jelentés felépítése

Az 1999. évi magyar Nemzeti Jelentés a Szabályzat mellékletében lévő sorrend szerinti szakterületek egymásra épüléséből áll össze.

Minden témakör rövid, átfogó szöveges ismertetővel kezdődik. Ezt követi a mérő és megfigyelőhelyeket feltüntető térképvázlat és a megfigyelőhelyek felsorolását, földrajzi koordinátáit tartalmazó táblázat. Az adatcserébe bevont valamennyi adatot táblázatos formában a két külön kötetben foglalt melléklet tartalmazza.

A mérési adatok időbeni és térbeni alakulásának értelmezését az előző évek gyakorlatának megfelelően grafikonok és ábrák segítik.

5.) A Nemzeti Jelentés összefoglaló főbb megállapításai

A felszíni vízjárás változást értékelve: a közös monitoring rendszer érintett szakaszán a Dunai Albizottság által elfogadott vízhozam mérési ütemterv alapján a két Fél közös vízhozam-méréseket hajtott végre a Dunán, illetve a Mosoni-Dunán és a szivárgó csatornán. A főmederbe átadott vízhozamok napi átlagos idősorát a szlovák Fél bevonásával állítottuk elő a doborgazi és helenai vízmércék idősorainak felhasználásával.

A vízátadás havi jellemzőit a következő táblázat tartalmazza:

Az éves átlagérték 456 m³/s. A hidrológiai évben a maximális dévényi vízhozam 5730 m³/s volt (1999.05.27.). A szlovák Fél árvízkor nagyvízi vízhozam-megosztást 5 alkalommal végzett. Amennyiben az ekkor átvezetett többletet a Megállapodás szerint levonjuk az átvezetett vízhozam összegéből, akkor az így kapott átlagérték 444 m³/s-ra adódik. A dévényi vízhozam éves átlaga 2555 m³/s volt, tehát valamivel meghaladta a hosszú idejű átlagot. A fentiek alapján a vízátadás éves átlagértéke megfelel a Megállapodásnak.

A táblázatból, illetve a napi adatokból megállapítható, hogy a minimálisan átadandó vízmennyiség esetében 1998. december 15-16. között és 1999. március 24. - 1999. április 02. között volt a Megállapodásban rögzített értéktől oly mértékű elmaradás, mely már nagyobb, mint a méréseknél a módszerből adódó hiba.

Hasonló módon megállapítható, hogy a szlovák Fél éves átlagban a Mosoni-Duna esetében teljesítette a vízmegosztásra vonatkozó megállapodásban foglaltakat.

A magyar területen a hullámtér vízellátását a fenékküszöb és a Dunakiliti duzzasztómű segítségével éves átlagban 70,6 m3/s vízmennyiséggel és a Szivárgó csatornából az V. zsilipen keresztül 13,0 m3/s, összesen 83,6 m3/s vízmennyiséggel a teljes hidrológiai évben lehetett a biztosítani.

A vízpótlással érintett területen a kis és középvizek tartományában a Duna vízjárását követő vízpótlást tudtunk megvalósítani.

Az 1999. hidrológiai év felszíni vízterek vízminőségi adataiból megállapítható, hogy az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és elsősorban a vízhozam változásokkal mutatott összefüggést. A felszín alatti vizeket összegyűjtő szivárgó víz sótartalmára utaló fajlagos elektromos vezetőképesség terjedelme az előző év szintjén volt és a többi vízterekhez viszonyítva a legstabilabb ionösszetétel jellemezte. A Mosoni-Duna Vének szelvényben a vízgyűjtő sajátosságából adódóan mindig nagyobb a sótartalom, különösen a hidrológiai év első felében.

A növényi tápanyagot tekintve megállapítható, hogy a vizsgált vízterekben az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - elsősorban a hidrológiai év első felében - potenciálisan elégséges volt eutrofikus állapot kialakulásához. A vízterek nitrogén tartalmának alakulásában évszakos változás volt kimutatható, míg a foszforformák nagyobb koncentrációértékei az árhullámok idején fordult elő.

A kedvezőbb hidrometeorológiai viszonyok és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai következtében a vizsgált vízterek oxigénellátottsága a Helenai ág kivételével a vizsgált hidrológiai évben kiegyenlítettebben alakult, mint az előző években. A Helena mérőhelyen, ahol a hullámtér kármérséklő vízpótlására szolgáló fenékküszöb által visszaduzzasztott folyószakaszból kivezetett vízben egy alkalommal IV. osztályba tartozó 5,0 mg/l alatti értéket mértek, ami relative alacsony oxigén ellátottságra utal és "szennyezett" vízminőségnek felel meg.

A szerves anyag szennyezettség tekintetében továbbra is legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgó víz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni-Duna torkolati szakasza minősült.

A szervetlen mikroszennyező anyagok koncentrációértékeit vizsgálva összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a vizsgált vízterek nehézfém koncentrációi I. vízminőségi osztályba tartoztak, csak a Duna rajkai szelvényében haladta meg kis mértékben a réz maximum értéke az I. vízminőségi osztály 20 µg/l határértékét. A mérőhelyeken az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm és nikkel, a kadmium, a higany és arzén.

A vizsgált hidrológiai évben a Duna főágban és a Mosoni-Duna részére átadott vízben elmaradt a korábbi években tapasztalt tavaszi algásodási maximum. Ebben az időszakban a fitoplankton nagyobb állományának kialakulását feltehetően a Duna felső vízgyűjtőjéről érkező, az átlagosnál nagyobb vízhozamok befolyásolták kedvezőtlenül. A júniusi árhullámot követően azonban hosszantartóan tömeges volt a folyó alga állománya és a klorofill-a koncentráció alapján eutrofikus állapotúnak minősült a víz, de októberben már a nyugalmi időszakra jellemző kis klorofill-a koncentrációkat mértek.

A mellékágakban az év során két algásodási maximum alakult ki, tavasszal és nyáron.

A Mosoni-Duna Vének szelvényben szintén kimutatható volt a tavaszi ás nyári maximum, azonban az értékek jelentősen kisebbek voltak, mint az elmúlt évben. A klorofill-a koncentrációk változása a II. vízminőségi osztály határértékét (35 mg/m3) nem haladta meg.

A szivárgó víz planktonikus eutrofizációja az előző vizsgálati évekhez hasonlóan alacsony szintű volt, a klorofill-a tartalom ingadozása I.-II. vízminőségi osztály határértékein belül maradt.

A bakteriológiai szennyezettséget vizsgálva az elemzések szerint az előző évvel megegyezően általában a főágban a víz a Medvei hídnál tisztábban folyt le, mint Rajkánál és a Mosoni-Duna részére átadott vízben. Ez a javulás a vízminőségi osztályozásban is kimutatható, mivel a Medvei híd mérőhelyen a koliform szám értékek a III.-IV. osztályba tartoztak, míg a Rajkánál és a Mosoni-Duna részére átadott vízben IV. vízminőségi osztályú, sőt az áradások idején V. osztályú értékek is előfordultak.

A hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva az Ásványi ágban már jelentős javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján, ennek ellenére a koliform szám értékek szintén a III-IV. osztály határértékein belül maradtak.

Bakteriológiai szempontból továbbra is legtisztábbnak a szivárgó víz minősült (II.- III. vízminőségi osztály) és legszennyezettebb a Mosoni-Duna, Vének szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt (IV.-VI. vízminőségi osztály).

Az egyéb biológiai paraméterek közül a fitoplanktont vizsgálva megállapítható, hogy az elemzések kisebb algasűrűséget mutattak az előző évhez képest, csak júliusban volt a Duna főágban a maximum.érték milliliterenkénti 10000 feletti sejtszám, ugyanabban az időpontban a Mosoni-Duna, Vének szelvényben pedig 28053 sejt/ml algasűrűséget határoztak meg. A többi időpontban az algaszaporodás szempontjából kedvezőtlenebb hidrometeorológiai körülmények miatt volt kisebb az állománysűrűség.

A fitoplankton összetételében ebben az évben is a kovaalgák uralkodtak, de tavasszal gyakoriak voltak a Chrysophyceae fajok és nyáron jelentős volt a fajgazdag zöldalgák mennyisége is.

A zooplankton elemzések szerint a Duna főágában előforduló fajok száma az előző évhez hasonlóan alakult, az összetételben a planktonikus kerekes férgek domináltak. Az egyedszámot tekintve lényeges különbség a rajkai és medve hídi mérőhelyeken nem volt kimutatható. Ugyanakkor a Mosoni-Duna részére átadott vízben és mellékágakban a zooplankton kisebb egyedsűrűségű volt. A mellékágakban előforduló kerekesférgek és planktonrákok állományainak nagysága kis mértékben növekedett a hullámtéri vízpótló nyomvonala mentén lefelé haladva

A Mosoni-Duna, Vének szelvényében a vizsgálati adatok szerint az állatok egyedsűrűsége a főághoz hasonló mértékben a nyári két hónapban volt a legnagyobb, de nem a kerekesférgek, hanem a Copepoda evezőslábú kisrák naupliusz lárvák gyakorisága volt jelentősebb.

A vizsgálatok alkalmával a leggazdagabb zooplankton állomány a szivárgó vízben alakult ki júniusban kerekesféreg dominanciával és augusztusban Copepoda evezőslábú kisrák naupliusz lárva dominanciával.

A makrozoobentont tekintve a Duna főágban a vizi makroszkópikus gerinctelen együttes faunisztikai eredményei nagyon hasonlóak voltak a megelőző év eredményeihez. A Duna főágban a legváltozatosabb vízi makroszkópikus gerinctelen együttes a szeptemberi és októberi mintavétel alkalmával volt megfigyelhető.

A Mosoni-Duna részére átadott vízben kevesebb faj előfordulását regisztrálták, mint a főágban, míg a szivárgó víz igen faj-gazdag volt).

A hullámtéri vízpótló mentén továbbra is megfigyelhető az a jelenség, hogy a dunai áramló vízi együttes tagjai folyamatosan népesítik be alvízi irányban a hullámtéri fonatos mellékág rendszert, így ma már számos szervezet kimutatható az Ásványi ágrendszerben is.

A Mosoni-Duna, Vének szelvény élőlény együtteseiben ugyanakkor továbbra is a puhatestű taxonok bizonyultak a legjellemzőbb szervezeteknek. Ebben az évben megtalálták a tavi folyami kagylót Anodonta anatina, Unio tumidus és a folyami szitakötő Stylurus falvipes lárváját.

A mederüledék minőségét értékelve megállapíthatjuk, hogy 1999. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a "súlyos" szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el.

A réz, a króm és az ólom kivételével azonban a többi vizsgált fém - cink, nikkel, kadmium és higany - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó" szennyezettségi szintnek (LEL) megfelelő értékeket. A kadmium koncentráció valamennyi mintavételi helyen pedig többszörösen meghaladta ezt a határértéket (0,6 mg/kg).

A szerves mikroszennyezők közül a PCB-ek és PAH-ok kerültek meghatározásra.

Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje nem haladta meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi szintjét ( PCB total: 70 µg/kg, PAH total: 2000 µg/kg).

A PCB koncentrációk valamennyi mérőhely üledékében a kimutathatósági érték (0,5 µg/kg) alatt voltak.

A vizsgált vízterek mederanyagában sem az összes foszfor sem az összes nitrogén tartalom nem érte el a "súlyos" szennyezettségi szint határértékeit (öP 2000 mg/kg, öN 4800 mg/kg).

A talajvízszint 1999. évi változásait értékelve megállapítható, hogy a Felső-, Középső- és Alsó-Szigetköz egyes jellemző kutak vízszintváltozásait vizsgálva, a vízjárás dinamizmusában az 1998. novemberi és az 1999. májusi árvízi levezetések miatt nagyobb különbségek alakultak ki, mint az előző évben.

A Felső-Szigetközben Hegyeshalom és Rajka térségében az éven belüli változás 0,6 m körüli volt, itt továbbra is a tározó és a Szivárgó csatorna hatása érvényesül. Az Alsó-Szigetközben az éven belüli változás mértéke 2,0-3,0 m közötti volt, szemben a megelőző évi 1,3 m-rel.

A korábbi megfigyelések eredményeivel megegyezően kimutatható, hogy a talajvízszint süllyedéssel leginkább érintett terület a főmeder és hullámtéri vízpótlás közötti parti sáv, ahol a talajvízszint növelését csak a főmeder vízszintemelésével lehetne biztosítani.

Összességében megállapítható, hogy továbbra is jelentős szerepe van a vízpótlásnak a Szigetköz térségében kialakuló talajvízszintekre. A hullámtéri vízpótlás kiterjesztése az Ásványrárói ágrendszer alsó szakaszára és a Bagoméri ágrendszerre tovább javítaná a térség talajvíz-helyzetét.

A felszín alatti vízminőség időbeni alakulását a kiválasztott két talajvíz figyelőkút a 9327 sz. Dunakiliti és a 9430 sz. Kisbodaki figyelő kút hosszúidejű adatsorainak értékelése alapján reprezentálható:

A hosszúidejű adatsorokat figyelembe véve megállapítható, hogy a vízminőség periodikus, szezonális változása az alacsonyabb sótartalmú és a Duna vízéhez hasonlóbb Felső-szigetközi 9327.sz. kút vízében kifejezettebb, mint a Középső-szigetközi 9430.sz. kút esetében. A periodicitás elsősorban a vízhőmérséklet, vezetőképesség, nátrium-, klorid- és nitrát ion koncentráció változásában mutatható ki. Feltehetően a hullámtéri gravitációs vízpótlás hatásaként értelmezhető a kisbodaki kútvízben a szulfát és- vastartalom jelentősebb ingadozása valamint a KOIp-vel mért szerves anyag szennyezettség enyhén növekvő üteme.

A további 14 db talajvíz figyelőkút vízminőség vizsgálati eredményei szerint azok mintegy 60 %-a a nagy vas- és mangán szennyezettség miatt, fele az ammónium koncentráció értéke és egyharmada a nitrátosodás miatt nem megfelelő minőségűek. Egyes kutak vizében lokális eredetű szennyeződés megléte mutatható ki. Az ivóvíz termelő kutak vízminőségi összetételét nagyfokú stabilitás jellemzi

A talajnedvesség mérések 9 erdészeti és 5 mezőgazdasági megfigyelőhelyen folytatódtak.

Összességében a talajok nedvességtartalma 1999. július végéig jó, vagy megfelelő szintű volt, majd csökkenés után az augusztus közepei esők a felső rétegekben visszaállították az optimálist közelítő állapotot. A száraz ciklusban a nedvességkoncentráció csökkent, a csapadékos november viszont a felső talajrétegekét növelte. A Dunán februárban és májusban levonuló jelentős árhullám jelentőségét fokozta, hogy a tenyészidőben emelte több helyen a talajvizet a felszínhez közel (néhol fölé). Az elterelt Duna-szakaszon (Dunaremetéig) az árhullámok hatása mérsékeltebben érvényesült, mint a nyílt szakaszon. Július végétől azonban fokozatosan csökkent a Duna vízszintje és nagyon alacsony lett november elejére. Ez a talajvíz nívójának szintén drasztikus csökkenését okozta.

A hullámtérben kijelölt erdészeti mérőpontok mérési adatai azt mutatták, hogy több mérőhelyen a talajvízszint emeléséhez nagyobb mértékű vízpótlás és a májusinál is magasabb árhullám elérésére lenne szükség.

A mentett oldali mezőgazdasági mérőpontoknál általában a csapadékviszonyok határozták meg a talajvízszint változást. A mérőhelyeken az 1999. évi átlagos relatív nedvességtartalom összességében magasabb lett az előző évinél.

Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének és a kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint fák egészségi állapotának a megfigyelésére.

A megfigyelések szerint 1999. évben a vegetációs időszak léghőmérséklete párosulva a nagyobb csapadékkal a fák növekedése szempontjából összességében kedvező körülményeket teremtett.

A mérési helyek egy részén (Lipót, Ásványráró) az elmúlt évek vízutánpótlása számottevően megemelte az 1993-94 évi időszakhoz képest a vegetációs időben mért talajvízszintet és biztosította annak a folyamatos kavicsréteg feletti elhelyezkedését. Ez a helyzet viszonylag kedvező a nemes nyárfák számára, a füzeknek azonban önmagában nem elégséges, szükségük van az elöntésre, amelyre rendszeresen nem került sor, csak 1997-ben és 1999-ben kaptak az alsó-szigetközi területek elöntést.

Az idei elöntés időtartamában eltért az 1997. évitől, magassági fekvéstől függően átlagosan két hétig borította víz az Ásványráró alatti területeket. A talajvízszint az 1993.-94.- éveknél magasabb volt, de az elterelés előtti szintet nemigen érte el. A Duna közvetlen part menti szakaszán érdemben nem javult a helyzet.

A faállományok növekedésében bekövetkezett változások legjobb mutatói a növedék-adatok, ezek közül is elsősorban az összfatermés fatérfogatának a folyónövedéke, melynek 1999. év elejei faállomány felvételi adatai alapján az alábbiakat állapították meg:

Az olasznyárasok összfatermésének növedéke az utolsó négy-öt évet megelőzően általában meghaladja az országos átlagot.

Az 1993-1995. közötti időszakban az összfatermés folyónövedéke szinte valamennyi parcella esetében a kor függvényében várható értéknél jelentősebb mértékben csökkent; e növedék-csökkenés sajnálatos módon az ígéretesen induló fiatal parcellákra fokozott mértékben jellemző. A statisztikai vizsgálatok szerint több helyen is szignifikánsan visszaesett a növekedés.

Az 1998-as évben a parcellák nagy részén az összfatermés folyónövedékének csökkenése mérséklődött, egyes helyeken enyhe emelkedés tapasztalható - minden bizonnyal a kedvezőbbé váló csapadék-viszonyok következtében, illetve a vízpótló rendszer működése folytán. A parcellák egy részén azonban továbbra is a folyónövedék csökkenése tapasztalható.

Az 1999. évi kerületnövekedési adatokból megállapítható, hogy a Duna elterelését követően valamennyi faállomány növekedésében törésszerű csökkenés következett be, amit az elmúlt évek javuló hidrológiai viszonyai sem tudtak visszaállítani az eredeti mértékre. A növedékérték az 1994-es szinten vagy a körül stagnálnak; az elmúlt évinél némileg jobb növekedéseket mértek.

A fák egészségi állapota vizsgálatánál a tavaszi lombkárosítások felvételénél a nyárfákon csak minimális rovarrágást észleltek. Általában megállapítható volt, hogy az olasz nyárak dúsabb koronát fejlesztettek, mint az elmúlt két évben, amikor a levelek időnként egészen aprók voltak. A nyári felvételezés során tapasztaltak kisebb arányú levélrágást, ellenben feltűnően nagy számban jelentkezett a Dothichiza-fertőzés (nyár kéregfekély).

A fűzállományok általános kondíciója az év első felében csak közepesnek, gyenge közepesnek volt minősíthető. A törzseken újra sok járulékos rügy hajtott ki, a koronában sok volt a száraz ág, helyenként egész foltokban pusztultak a fák. Bár ebben az évben számos, kiszáradóban lévő fa hajtott ki az ágvégeken, ez az életjel hosszú távon azonban nem biztosítja az életben maradást. Mindezek arra utalnak, hogy a füzek által jelenleg elfoglalt területek már nem a füzek termőhelye, hanem annál szárazabbá vált.

Az aljnövényzet nagysága és sűrűsége némileg eltért a korábbi években megszokottól: az elöntéssel érintett területeken a víz elsodorta a lágyszárúakat, és a nyár végére sem értek el 50 cm-nél nagyobb magasságot, másutt az előző évinél jóval magasabb volt a lágyszárú növényzet.

A fák egészségi állapotának légi felvételek segítségével történő vizsgálatát 1999-ben megkezdték. A szlovák fél szakembereivel történt metodológiai egyeztetés után 2000-ben várható a légi felvételek kiértékelése.

Megállapítható, hogy a biológiai és gazdasági körülmények miatt úgy a magyar, mint a közös magyar-szlovák monitoring-tevékenység során a megfigyelési területek időről-időre használhatatlanokká válnak, ezek lecserélése indokolt lenne, ami a magyar-szlovák adatcsere egyezmény változtatását igényli. Amíg ez a változtatás nem történik meg - lehetőleg szakemberek bevonásával -, addig csak a megmaradt, az egyezményben szereplő terület adatai közölhetők.

A biológiai megfigyelések közül a növénycönológiai vizsgálatok megállapították, hogy részben a csapadékosabb időjárás következtében azokon a területeken, ahol az előző években az aljnövényzet borítása és magassága jelentős mértékben csökkent (pl. 2-es és 3-as Duna szigeti, 6-os gombócosi mintaterület), a lágyszárú szint a magasabbra nőtt és borítása is magasabb volt és kis borítással megjelent néhány vízigényesebb faj, mely az előző években hiányzott. A kedvező meteorológiai hatások ellenére nagy valószínűséggel eltűnt a szigetközi jellegzetes élőhelyéről a havasi ikravirág (Arabis alpina), a ligeti csillaghúr (Stellaria nemorum), a keserű kakukktorma (Cardamine amara), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) és a posvány kakastaréj (Pedicularis palustris).

A Lipóti morotvató melletti nádas, amióta a vízpótlás magas vízborítást biztosít, meg tudta őrizni homogén nádas jellegét, az oda nem illő, inkább szárazföldi fajok száma és tömegessége kicsi. A Kisbajcsi nádas a társulás jellegzetes képét mutatja, a fajszám kicsi, mert időszakosan víz borítja. A többi megfigyelt nádas területeken a szárazosodás egyre nagyobb, illetve a cikolaszigeti Cvek-lapos nádasa kiszáradt.

A levélfelület mérések eredményei azt mutatják, hogy azokon a területeken, ahol vízszintcsökkenés következett be, a fák kisebb leveleket fejlesztenek, így csökkentve a párologtató felületet. Ez alól kivétel a többi fajéhoz képest vastagabb, bőrnemű levelű kocsányos tölgy. A hamvas éger levélfelület csökkenése annak ellenére folytatódott, hogy az 1999-es év csapadékos volt. Az erősen vízhez kötött fehér fűz, mely nem csak magas talajvízszintet, de időszakos elárasztást is kíván, sínyli meg legjobban a vízszintcsökkenést. A dunaremetei volt folyóparton a fák kiszáradása olyan mértékű, hogy azokat elkezdték letermelni.

A vizi makrofitonok vizsgálata szerint az egyenletes és az előző évnél kissé nagyobb mennyiségű vízellátás az Öreg-Dunával kapcsolatban lévő monitor helyen a kedvezőtlen termőhelyi körülmények (nagyobb vízmélység, erősebb vízáramlás, nagy hordalékosság) megakadályozták a vízi növények kifejlődését. Az Öreg-Dunától lefűződött monitor helyen ahol a kedvezőbb életfeltételek (gyenge vízmozgás, kisebb hordalékosság, magasabb vízhőmérséklet) kialakulásának idején (július, augusztus), az előző évnél nagyobb fajszámban, tömegértékben és változatosabb növekedési formákban jelentek meg a vízi makrofitonok. A nevezetesebb fajok közé a submers Elodea nuttallii és az úszólevelű Potamogeton nodosus tartozott. A hullámtér vízellátása az előző évhez hasonlóan alakult. A környezeti tényezők közül azonban igen nagy volt a víz hordalékossága. Emiatt a Csákányi-Duna monitor helyén a vízi növények gyakorlatilag teljesen visszaszorultak. A Schisler-holtágban a fényviszonyok jóval kedvezőbbek voltak, ennek ellenére, akárcsak az elmúlt évben, a vízi makrofitonok nem tartoztak a fontos élőlény csoportok közé. A vízi növények (és mocsári fajok) visszahúzódása az 1997. évi vízügyi beavatkozások után kezdődött el, annak jeleként, hogy a holtágban hidrológiai változások (nagyobb vízmélység, gyenge vízáramlás) történtek. A mentett oldal monitor helyein a vízi növények vegetációs ciklusa a korábbi évektől eltérően, később kezdődött el, amit az időjárási körülmények és a víz dinamikai állapotának kedvezőtlen alakulása okozott. A fajok maximális kifejlődésének idején (július, augusztus) mind a fajszám, mind a tömegértékek elérték az előző évi szintet. Nagyobb tömegértékben az eredeti vegetáció domináns úszólevelű növényei (Zátonyi-Duna Zát4: Nymphaea alba, Lipóti morotva Lip3: Nuphar lutea) szaporodtak el, jelentősebb submers szint azonban csak a kedvezőbb fényviszonyokkal rendelkező monitor helyen (Zátonyi-Duna Zát4, mérőhely szám: 8) tudott kialakulni. A korábban jellemző lebegő makrofitonok változatlanul csak szórványosan fordultak elő, kedvező változás ugyanakkor, hogy a szintén e növekedési formához tartozó Hydrocharis morsus-ranae, a Zátonyi-Duna (Zát4) monitor helyen már második éve nagyobb tömegértékben jelenik meg.

A rákok-Crustacea monitoring eredményei szerint a Duna főág mérőhelyén mind a négy mintavétel alkalmával kis egyed- és fajszámú együttesek fordultak elő. A hullámtérben vizsgált Csákányi-Dunában az utóbbi években a folyamatos vízutánpótlás és az 1997-es árvízi vízlevezetés következtében, a vízszint emelkedésével a Crustaceák faj- és egyedszáma tovább csökkent.. A Schisler-holtág 1998-ban a Csákányi-Dunán keresztül a vízpótló rendszerrel összeköttetésbe került. Ekkor jelent meg nagy egyedszámban a Bosmina longirostris ágascsápú rák, amely a területen évek óta nem fordult elő. 1999-ben a faj előfordulása az előző évhez hasonlóan nagy volt. Az evezőlábú rákok közül az Eudiaptomus gracilis ugyancsak tömegesen fordult elő az Euryclops serrulatussal együtt a plankton együttesben az előző évvel megegyezően. A korábban gyakori növényállományokhoz kötődő Cladocera -ágacsápú rák fajoknak csak néhány egyedét találták meg. A mentett oldalon a Zátonyi-Dunában kijelölt helyen az előző évi állapothoz képest 1999-ben a faj- és egyedszám jelentősen lecsökkent Ennek oka valószínűleg az, hogy az előző évben a vízbe nyúló fűzgyökerek közül és különböző növénytársulásokból is történt gyűjtés, idén pedig csak a nyílt vízi plankton együttesek feldolgozása történt meg. A Lipóti-morotvában kijelölt mintavételi helyen végzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy ez a nagy kiterjedésű nádassal körülvett zárt tavacska, mely legtávolabb helyezkedik el a vízbetáplálás helyétől - leginkább független annak hatásaitól és makrofiton állományokkal borított élőhelyeire a fajokban leggazdagabb, nagy egyedszámú és legnagyobb diverzitású Crustacea együttesek voltak jellemzőek a Szigetköz vizsgált összes helyszíne közül. 1999-ben 29 faj fordult itt elő.

Terresztris fauna - Puhatestűek, ízeltlábúak ez évi vizsgálatai szerint továbbra is megállapítható, hogy az ökológiai szempontból nem optimális, de folyamatos és kiszámítható vízgazdálkodásra az állatvilág "válasza" meglehetősen különböző.

Gyakorlatilag nem történt változás az ártéren kialakult sekély "tavak", a mentett oldali lápok vízi (pl. szitakötők), valamint a Mosoni-Duna menti keményfaligetek faunájában (pl. szitakötők, puhatestűek).

Növekedett a fajok száma, egyes populációk mérete elsősorban a vízpótlás által érintett ártéri és mentett oldali területek akvatikus és szemiakvatikus ízeltlábú faunájában. Ez a folyamat a fauna egykori mozaikosságával szemben jellegvesztést jelent (pl. tegzesek, részben kérészek).

A szárazföldi szukcesszióval együtt járó, nagyon gyors és évről évre határozott változások mutathatók ki az egykori Duna-mederben (pl. bogarak).

A térség nagymértékű elgyomosodását (pl. a letarolt erdők helyén az egykori és jelenlegi Öreg-Duna közötti területen) jól mutatja a fauna degradációja.

A víztípusok (mint élőhelyek) sokféleségének csökkenését, megszűnését jelzik - mind az ártéren, mind a mentett oldalon - a vízfolyásokban, csatornavizekben a tágtűrésű fajok számának növekedése a specialista fajok rovására (pl. szitakötők).

Folytatódik a fajszám-növekedéssel együtt járó mezofilizáció a nádas-bokorfüzes élőhelyeken és helyenként a kipusztult ártéri erdőkben.

A Szigetközre változatlanul a mesterséges zavarással együtt járó kaotikus állapot a jellemző. A változások iránya és sebessége pontosan nehezen prognosztizálható.

A hal összetétel vizsgálata a magyar oldali megfigyelőrendszer keretében 6 mintavételi helyszínen 1999-ben összesen 27 halfaj előfordulását mutatták ki. A felmérések eredményeiből a következő megállapítások tehetők:

A Duna főágában számos ritka, veszélyeztetett faj került elő 1999-ben. Pl.: Hucho hucho, Lota lota, Sabanejewia aurata, Cottus gobio.

Említésre méltó faunisztikai adat, hogy a Duna főágából a vágótok (Acipenser gueldenstaedti) 2 példánya is előkerült a (Gönyűnél és Dunakilitinél) 1999-ben.

A Neogobius kessleri (a Duna magyarországi szakaszán a közelmúltban megjelent, 1996-ban kimutatott, a hazai halfaunára új halfaj) tömeges előfordulását az 1999-es vizsgálati eredmények is megerősítik, hasonlóan az előző két év tapasztalataihoz.

A hullámtérben a Schiesler holtág és a Csákányi-Duna 1996-97 telén kialakított összekötése megszüntette a holtág halfaunájának utóbbi években jól megfigyelhető szegényedési folyamatát. 1997-től a halállomány fajszámának ugrásszerű növekedését tapasztalták.

A Csákányi-Duna öblözetében kijelölt mintavételi helyen egy limnofil jellegű halállomány kialakulása figyelhető meg. Az előző években még kimutatott reofil fajok hiánya az élőhely feliszapolódására utalhat.

A mentett oldali vízpótló rendszerben az 1999-es vizsgálati eredmények szerint csökkent a reofil fajok gyakorisága. Az állóvizű szakaszokat a mocsarasodó élőhelyekre jellemző, természetvédelmi szempontból értékes, limnofil jellegű halállományok népesítik be.

A Felső-Szigetköz mentett oldali víztereiben 1992-ig gyakori lápi póc (Umbra krameri) jelenlegi előfordulását nem erősítették meg a vizsgálatok.

Felhasznált hivatkozás:

1.  Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni-Dunában, kelt Budapesten, 1995. április 19-én.

2.  Szabályzat az 1995. április 19-én kelt magyar-szlovák megállapodás szerinti egyes műszaki intézkedések és a Dunában és a Mosoni-Dunában lévővízhozamok megfigyelőrendszerének működtetésével megbízott képviselők tevékenységéről, kelt Bősön, 1995. május 29.-én.

3.  2412/1997.(XII.17.) Kormányhatározat az 1995. április 19-én aláírt Megállapodás időbeli hatályának meghosszabbításáról.