ERDÉSZETI MEGFIGYELÉSEK

Az erdészeti megfigyelések a kialakult gyakorlatnak megfelelően kiterjedtek a faállományok fatermésének és kiválasztott faegyedek kerületnövekedésének a mérésére, valamint fák egészségi állapotának a megfigyelésére. A talajvízszinteket a talajvíz mély elhelyezkedése és egyéb problémák miatt ebben az évben már nem tudtuk megbízhatóan mérni, ezért a megfigyelőterületeinken, vagy azok közelében mások által mért adatokat használjuk fel az elemzéshez. A Megállapodásnak megfelelően a Jelentés - a talajvízadatok kivételével - tartalmazza az 1998. évben mért és megfigyelt adatokat a kölcsönösen egyeztetett formátumban. A melléklet tartalmazza a megfigyelési helyek adatait, valamint az átadott adatok adatbázisának szerkezetét is.

Értékelés

A meteorológiai és hidrológiai viszonyok

Az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai alapján az 1998-es évet a korábbiaktól időnként jelentősen eltérő, egyenetlen eloszlású csapadékviszonyok jellemezték: míg a téli-tavaszi időszakban nagyon kevés csapadék hullott, addig a vegetációs idő második felében, illetve annak végén nagy mennyiségü eső esett. A vegetációs időszakban egészen szeptemberig 0,6-2,4 °C-kal mértek magasabb hőmérsékletet a sok éves átlagnál. Ekkor egy jelentősebb lehülés következett be. A vegetációs időszak magas hőmérséklete párosulva a júliusi nagyobb csapadékkal így a növekedés szempontjából időszakosan kedvező körülményeket teremtett.

A talajvíz-kutak adatai alapján a változások irányai nem mutatnak egységes tendenciát, hanem nagyon is helyhez kötött mozgásokról van szó. A területek egy részén (Lipót, Ásványráró) az elmúlt évek vízutánpótlása számottevően megemelte az 1993-94 évi időszakhoz képest a vegetációs időben mért talajvízszintet, és folyamatosan biztosította annak kavicsréteg feletti elhelyezkedését. Ez a helyzet viszonylag kedvező a nemesnyárak számára, a füzeknek azonban önmagában nem elégséges, szükségük lenne az elöntésre, amire a Duna elterelése óta eddig rendszeresen nem került sor. A hidrológiai viszonyokkal kapcsolatban 1991-től az alábbi tapasztalatokat szürtük le:

Az 1997. évi faállomány-növekedés

A terepi faállomány-felvételeket - hasonlóan a korábbi évekhez - a vegetációs időszak befejezése után, télen végeztük el, amikor a lehullott lomb és az eltünt aljnövényzet lehetővé teszik a pontosabb méréseket, főleg a magasságmérést. Ebből következően az 1998 év elején végzett mérések az 1997 év tenyészidőszakában képződött értékeket mutatják. Mivel egymást követően több év faméretei ismeretesek, módunkban állt az ezekben bekövetkezett változások mértékét is számítani.

A faállományok növekedésében bekövetkezett változások legjobb mutatói a növedékadatok, közülük is elsősorban a fatermés folyónövedéke. Ennek vizsgálata során az utóbbi évek viszonylatában az alábbiakat állapítottuk meg:

Megjegyezzük még, hogy a kialakult környezeti feltételek mellett az 'OP-229' (újabb nevén: 'Agathe F'), valamint a 'H-528' klónok növedéke bizonyult a legjobbnak a Szigetközben, és kedvezőtlenebbül alakult a gyakrabban telepített (és a megfigyelési területek között is szereplő) 'Pannónia' klón folyónövedéke. Az adott környezeti feltételek mellett tehát ennek ültetése nem célszerü a jövőben.

Összefoglalva megállapítható, hogy az 1996-os átmeneti növekedés-gyorsulás után 1997-ben ismét a növekedés visszaesése volt tapasztalható, amely különösen a nagy területeken tenyésző, ill. telepített 'i-214' és 'Pannónia' nyárklónoknál. Szintén növekedés-visszaesés volt tapasztalható a füzeknél.

A fák 1998. évi kerületnövekedése

A tényleges növekedési időszak 22 hét körül volt, vagyis nem tért el lényegesen a tenyészidőszak általános hosszától.

A Lipót 4A erdőrészlet a nyártermesztés számára jó termőhellyel rendelkezik, a termőréteg vastag, a hidrológiai viszonyok általában kedvezőek voltak. Ilyen termőhelyi feltételek mellett az állományoktól ebben a korban jobb növekedés lenne elvárható. A különböző nyárklónok kerületnövekedése azonban 1994. óta stagnál, a korábbi értékekhez képest idén további csökkenés azonban nem volt megfigyelhető.

Az Ásványráró 6D-ben tenyésző fehérfüz egész éves növekedésében a korábbi három évhez hasonlítva nem mutatott változást. Mindenképpen jelentősen elmaradt azonban az elterelés előtti növedékektől, és az adott termőhelyen elvárható értéktől is. A Duna vízmozgásai korábban e térségre voltak legnagyobb hatással; a terület hetekre is elárasztás alá került mély fekvése következtében. Az elterelést követően a rendszeres áradások eltüntek - bár a terület tavaly nyáron elárasztás alá került -, amit a vízpótló rendszer nem volt képes szimulálni. Bár a termőhely az erdőgazdálkodás számára továbbra is kedvező, már nem elégítik ki a 'Bédai egyenes' szelektált füzklón igényeit (ill. általában a füzekét), hanem inkább már csak a nyárasokét.

A közvetlenül a Duna partján található Dunasziget 15A erdőrészletben lévő 'I-214' nyár növedéke a korának megfelelő szinttől és korábbi fatermő-képességétől messze elmaradt. Az idei növedék minden eddiginél alacsonyabb értéket mutatott.

A Dunasziget 15B fehérnyár parcellán ez évben tovább folytatódott az erőteljes növekedés-csökkenés. Amíg az 1994-1996 év viszonylag jobb növekedéshez az is hozzájárult, hogy erőteljes gyérítéssel (a fák számának csökkentésével) megnövelték a fák növőterét, és a kedvezőbb életfeltételek által gyorsabb növekedésre serkentették őket, ez a hatás mára teljesen elmúlt, és csak a termőhelyi tényezők hatása jelentkezett a növedékben.

A Dunasziget 22B elegyes erdőrészletben az amerikai kőrisek és kocsányostölgyek növekedésében az előző évekhez viszonyítva - az egészséges fák esetében - jelentős eltérés nem volt megfigyelhető.

Összefoglalva megállapítható, hogy a Duna elterelését követően valamennyi faállomány növekedésében törésszerü csökkenés következett be, amit az elmúlt évek javuló hidrológiai viszonyai javítottak, de teljesen nem tudták visszaállítani az eredeti mértékre. A növedékérték az 1994-es szinten vagy akörül stagnálnak.

A fák egészségi állapota

A megváltozott hidrológiai viszonyok a növekedés csökkenése mellett legközvetlenebbül az egészségi állapot változásában jelentkeznek. A tavaszi lombkárosítások felvételénél nyárakon csak minimális rovarrágást észleltük. Általában megállapítható volt, hogy az olasz nyárak ritkább koronát fejlesztettek, a levelek időnként egészen aprók voltak. A nyári felvételezés során tapasztaltunk nagyobb arányú (20%) levélrágást, amely a nyárlevelész második generációjának károsításaként alakult ki. A nyár végére jelentős volt a rozsdagombák és aknázómolyok megjelenése is.

A kedvező meteorológiai és javuló hidrológiai viszonyok együttes hatása eredményeképpen azonban ebben az évben sem jelentkezett a korábbi - az elterelést követő, igen aszályos - évek jellegzetes nyári, aszályokozta lombvesztése.

A füzállományok általános kondíciója az év első felében csak közepesnek, gyenge közepesnek, romlónak volt minősíthető. A törzseken a korábbi évekhez képest lényegesen kevesebb járulékos rügy hajtott ki, a koronában azonban sok volt a száraz ág, helyenként egész foltokban pusztultak a fák. A füzek korábbi előfordulási helyeinek nagy részén pusztuló, vagy kipusztult fákat lehet látni. Mindezek arra utalnak, hogy a füzek által jelenleg elfoglalt területeken a termőhely már nem kedvez a füzeknek, hanem annál szárazabbá vált.

Figyelemre méltó az a tapasztalatunk, hogy az aljnövényzet nagysága és sürüsége 1998-ban számottevően elmaradt a korábbi években megszokottól, és más lágyszárú növények veszik át egyes erdőrészletekben a domináns szerepet. Ez arra utal, hogy a talaj kiszáradása fokozódott, már csak a csapadék szolgál vízforrásul sok növény számára, s az már nem képes kielégíteni ezeknek a növényeknek a vízigényét. A csak a csatornákra, ill. a régi mellékágakra kiterjedő vízpótlás hatása pedig nem, vagy még nem érzékelhető kellő mértékben; mindenképpen szükség volna mesterséges elárasztásokra.