FELSZÍN ALATTI VIZEK SZINTJE

Felhasznált alapadatok

A talajvízszintek értékelésébe bevont állomások lényegében megegyeznek az előző évben az értékelésbe bevont állomásokkal, így a vizsgált hatásterület is azonos az elmúlt évivel. Az értékelésbe a Felső- Középső és Alsó-szigetközi területekről 9 jellemző kutat külön kiemeltünk, ezeken az éves változást is külön vizsgáltuk, míg az egyes jellemző potenciáleloszlás térképekhez és különbség térképekhez az összes kút adatát felhasználtuk.

Értékelés

Az értékelést hasonlóan az elmúlt évekhez két módon elvégeztük. Vizsgáljuk az egyes kutakban mért idősor változásának mértékét, illetve jellemző időszakok potenciál eloszlását összehasonlítjuk a fenékküszöb előtti elterelési időszak jellemző potenciáljaival.

A Felső-, Középső - , és Alsó- Szigetköz egyes jellemző kútjait vizsgálva, a vízjárás dinamizmusában olyan különbségek, ebben az évben nem alakultak ki, mint a megelőzőben. A Felső- Szigetközben Hegyeshalom, Rajka térségében az éven belüli változás 60 cm körüli volt, itt továbbra is a tározó és a szivárgó csatorna stabilizáló hatása érvényesül. Az Alsó- Szigetközben az éven belüli változás értéke 1,3 m volt csak, az előző évi 2,5 illetve helyenként 4 m vízállás változáshoz képest. Ennek oka az, hogy a vizsgált hidrológiai évben a Dunán lefolyt árhullámok maximális értéke márciusban alakult ki, Pozsony- Dévénynél a tetőző vízhozam 4480 m³/sec volt csak. Ezt megelőző időszakban tartósan alacsony vízszintek voltak. A legmagasabb talajvízszint értékek szeptember közepén levonult árhullám esetében alakultak ki, ekkor az árhullám maximális értéke Pozsony- Dévénynél csak 4190 m³/sec volt. Ez a tény is alátámasztja azt a korábbi állításunkat, hogy önmagában a talajvízszintek értékelésénél nem elég a Duna vízhozamát és a talajvízszinteket összehasonlítani. Fontos a megelőző időszak hidrológiai állapota.

Továbbra is megállapítható, hogy a Mosoni - Duna vízpótlása a Szigetköz talajvízszintjeiben stabilizáló szerepet tölt be.

Ismételten elkészítettük a jellemző időszakok differencia térképét. A Duna dévényi szelvényébe érkező kisvízhozamok esetén a teljes Felső - , és Középső - Szigetközben egészen a Lajta vonaláig mindenhol lényegesen magasabb talajvízszintek alakultak ki, mint a fenékküszöb előtti 1993-as évben. Ez igaz az Alsó- Szigetköz esetében, a Mosoni - Duna és Rába térségére is. Alacsonyabb vízszintek a vízpótlással nem rendelkező Bagoméri ágrendszer térségében alakultak ki, ezzel is bizonyítva, hogy a száraz ágrendszernek is van leszívó hatása.

A Duna dévényi szelvényébe érkező középvizek összehasonlításánál lényegében ugyanerre az eredményre jutunk, tehát a Felső- és Középső - Szigetközben lényegesen magasabb vízszintek alakultak ki, mint az elterelés előtti időszakban. Ez különösen igaz a vízpótlással érintett hullámtérre, ahol a talajvízszint pozitív differenciája az 1 métert is meghaladja. Az Alsó -Szigetközben kis elmaradás van 1993-hoz képest, ez a már jelzett megelőző időszak hidrológiai állapotával hozható összefüggésbe, mivel erre a szakaszra közvetlenül a Duna elterelése nem hat. A 3000 m³/sec-os vízhozamok esetében történő összehasonlításkor a Felső- szigetközben érdemi különbség nem mutatható ki, elmaradás az Alsó- Szigetközben és a Középső- szigetközi ágrendszernél található.

Összességében megállapítható, hogy továbbra is jelentős szerepe van a vízpótlásnak a Szigetköz térségében kialakuló talajvízszintekre. A vízpótlás kiterjesztése az Ásványrárói ágrendszer alsó szakaszára, és a bagoméri ágrendszerre tovább javítaná a térség talajvízszint helyzetét.

A főmeder és a hullámtéri vízpótló közötti parti sáv talajvízszint növelését a főmederben végrehajtandó vízszint emeléssel lehet csak biztosítani.