FELSZÍNI VIZEK MINŐSÉGE

A Duna 1843 fkm szelvényében 1995. juniusban megvalósult ideiglenes fenékküszöb hatásterületén kijelölt felszíni víz mintavételi helyeken 1998. évben a közös Megállapodás szerint folytak a vízminőségi mérések. A mérőhelyek helyszínrajza és az azonosításukra szolgáló EORT rendszerű földrajzi koordináták listája a Jelentés része.

A mintavétel módja és a vízminőségi paraméterek analitikai meghatározására alkalmazott módszerek csekély kivétellel a Magyar-Szlovák Határvizi Bizottság Vízminőségvédelmi Albizottsága által elfogadottak, a nemzeti illetve ISO előírásokban rögzített meghatározási módok voltak.

Az 1997. november 01. - 1998. október 31. közötti hidrológiai év közös Megállapodásban rögzített mérőhelyek vízminőségi és a mederüledék vizsgálati adatait a mellékletben összefoglalt külön táblázatok tartalmazzák.

A mérőhelyek vízminőségének 1998. évi alakulását az 1998. január 9-i közös szlovák-magyar szakértői jegyzőkönyvben rögzített paraméterek idősor ábrái szemléltetik.

A vízminőségi jellemzők értékeinek alakulásánál a Magyar-Szlovák Határvizi Bizottság LV. ülésszaka 1995. május 3-5-i Jegyzőkönyvének 12/b mellékletét képező Szabályzat vízminőségi határértékrendszere vehető figyelembe. A közös monitoringban vizsgált paraméterek ezen határértékeit táblázat tünteti fel.

A felszíni vízterek vízminőség jellemzése

Alapvető fizikai és kémiai paraméterek

Vízhőmérséklet

A Duna főág vize a vizsgált időszakban erőteljesebben, 21,4°C-ig melegedett fel mint az előző hidrológiai évben. A fenékküszöb által duzzasztott térben a rajkai szelvény adatai szerint télen kissé hidegebb, nyáron kissé melegebb volt a víz, mint az erőművi összefolyás alatt a medvei szelvényben.

A mellékágak és a Mosoni-Duna vízhőmérséklet változása gyorsabban követte a levegőhőmérsékleti változásokat, nyáron mintegy 2°C-al nagyobb értékek fordultak elő mint a főágban.

A csúnyi tározó mentén a szívárgó víz hőmérséklete ebben az évben is kiegyenlítettebben változott, azaz télen 2-4°C-al melegebb, nyáron 1-2°C-al hűvösebb volt mint a főág és a Mosoni Duna részére átadott víz hőmérséklete.

pH

A víz lúgosságát mérő pH értékek 7,64-8,84 között változtak a vízterekben. A pH 8,5 feletti értékek az algásodási maximumok idején fordultak elő. A legnagyobb értéket az Ásványi mellékágban mérték, a legkisebb értékek a szivárgó vízre jellemzőek. A víz lugossága a Duna főágban, a Mosoni Duna részére átadott vízben és a szivárgóvízben a hidrológiai év első felében mutatott nagyobb ingadozást, míg a mellékágakban és a Mosoni Duna véneki szelvényében a hidrológiai év második felében.

Fajlagos elektromos vezetőképesség

Az ásványi eredetű oldott anyagok mennyiségére utaló fajlagos vezetőképesség értékei a Dunában és a Mosoni-Duna részére átadott vízben 29,4-44,5 mS/cm értékek között változott. A nagyobb sótartalom a hidrológiai év első félévére volt jellemző, a higulás nyáron az árhullámok hatásaként jelentkezett.

A vízpótlással érintett mellékágakban mért értékek alapvetően a rajkai szelvény vezetőképesség értékeinek változását követte.

A felszín alatti vizeket összegyűjtő szivárgó víz fajlagos elektromos vezetőképessége az előző évhez hasonlóan kisebb évi ingadozást mutatott (36,0-42,83 mS/cm).

A Mosoni-Duna véneki szelvényben az oldott anyag mennyisége a hidrológiai év első félévében közel kétszerese volt az egyéb vízterekben mért átlagos értékekhez képest. A vezetőképesség nagymértékű változása elsősorban a vízgyűjtő terület nagyobb sótartalmú mellékvízfolyásainak hatására következett be.

Lebegőanyagok

A lebegőanyag tartalom a vizsgált vízterekben még az árhullámok idején is a természetes vizek szintjén (40 mg/l alatt) maradt a Mosoni-Duna vének szelvény kivételével, ahol januárban 78, júliusban 97 mg/l értéket mértek.

A mellékágakban a vízpótlás nyomvonala mentén a kiülepedés miatt csökkent kis mértékben a lebegőanyag mennyisége.

Összefoglalóan: Az alapvető fizikai és kémiai paraméterek értékeinek alakulása a Dunában és a főággal kapcsolatban lévő vízterületeken évszakos jellegű volt és elsősorban a vízhozam változásokkal mutatott összefüggést.

Kationok és anionok

A Dunában a hidrológiai év során az ionösszetétel mennyiségi arányait tekintve elsősorban a magnézium,- kalcium,- nátrium,- klorid,- és hidrokarbonát ionok mennyisége mutatott szezonális ingadozást. Az egyéb vízterekben a kationok és anionok koncentráció változásainak alakulása hasonló mértékű volt. A legstabilabb ionösszetétel a szívárgó vízre jellemző.

A Mosoni-Duna nagyobb sótartalmával összefüggésben az ionok közül a nátrium,- magnézium- és szulfát ionok koncentráció értékei emelkedtek a hidrológiai év első felében a többi mintavételi helyen mért értékekhez képest.

Tápanyagok

Ammónium

Az ammónium ion koncentrációk a Mosoni-Duna kivételével 0,02-0,33 mg/l értékek között változtak a mintavételi helyeken. A maximum értéket a Mosoni Duna részére átadott vízben mérték a minimum értéket az Ásványi mellékágban.

A Mosoni-Duna véneki szelvényének ammónium szennyezettsége a téli hónapokban átlagosan mintegy kétszerese volt az egyéb vízterekhez képest, a júliusi árhullám idején fordult elő a maximum érték, 0,65 mg/l .

Az előző évhez hasonlóan nagyobb koncentráció értékek az alacsonyabb vízhőmérsékletű időszakban mutatkoztak.

Nitrátok

1998. évben a Duna főágban, a mellékágakban és a Mosoni-Dunában a nitrát koncentrációk 4,25-14,4 mg/l értéktartományban egyaránt hasonlóan alakultak a szezonalitásnak megfelelően .

A szivárgó vízben szűkebb - 2,9-9,1 mg/l - koncentráció intervallumban ingadoztak az értékek.

Nitritek

A nitrifikációs folyamatok átmeneti termékének mennyisége szintén szezonálisen változott. A vizsgált mintavételi helyeken 0,022-0,447 mg/l értékek voltak jellemzőek az előző évvel megegyezően. A legkisebb értékek a szivárgóvízben, a legnagyobbak a a Mosoni Duna véneki szelvényében fordultak elő.

Összes nitrogén

Az összes nitrogén tartalom alakulását a vizsgált vízterületeken alapvetően a nitrát-nitrogén és szerves nitrogéntartalom befolyásolja.

A Duna főágban, a Mosoni Duna részére átadott vízben, a szivárgóvízben és a Helenai ágban az összes nitrogén koncentrációk változásának tendenciája a vizsgálati időszakban egymáshoz hasonló volt, a két mellékági mintavételi hely (Szigeti ág, Ásványi ág) és a Mosoni Duna véneki szelvényének koncentráció idősora pedig nagyobb ingadozásokat mutatott.

Foszfátok

Nagyobb oldott ortofoszfát ion tartalom az árhullámok idején és a hidegebb hónapokban volt jellemző. 1998-ben a vizsgált vízterekben 0,01-0,66 mg/l közötti koncentráció értékek fordultak elő. A foszfát ionok koncentrációja a talaj szűrőhatása miatt legalacsonyabb volt a szivárgóvízben és általánam nagyobb a szennyezettebb Mosoni Duna vének szelvényben. Mégis a maximum értéket a Duna főágban Medvénél mérték január hónapban.

Összes foszfor

Az összes foszfor mennyiségi változása a foszfátok koncentráció változását követte.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált vízterekben az algák számára hozzáférhető tápanyagtartalom - különösen a hidrológiai év első felében - potenciálisan bőséges volt eutrofikus állapot kialakulásához.

Oldott oxigén és a szervesanyag jellemzői

Oldott oxigén

Az 1998. évi mérések alkalmával a Dunában a II. vizminősítési osztályba tartozó 8,0 mg/l érték alatti oldott oxigén tartalom csak egy alkalommal, szeptemberben fordult elő a Medve hidi szelvényben (7,84 mg/l). A maximum értékeket általában a tavaszi algásodási maximum idején mérték. A vizsgálati adatok alapján megállapítható, hogy néhány alkalommal a Duna Medve hidi szelvényében kevesebb oldott oxigén tartalmat mértek mint a Duna rajkai szelvényében és a Mosoni Duna részére átadott vízben. A legnagyobb eltérés februárban mutatkozott:

A szivárgóvízben csak egy alkalommal, szeptemberben fordult elő 6,0 O2 mg/l alatti III. vízminősítési osztályba tartozó érték, ami az oxigén viszonyok kismértékű javulását eredményezte az előző évhez képest.

A koncentráció értékek ingadozása a hullámtéri vízpótlással érintett mellékágakban kisebb mértékű volt mint az előző évben (7,61-13,29 O2 mg/l) és az oxigén tartalom nagy hasonlósággal követte a főági változásokat. Ugyanakkor a fenékküszöb által visszaduzzasztott folyószakaszból a Helenai ágba kivezetett vízben mindig kevesebb oldott oxigén tartalmat mértek mint a két másik mellékági helyen.

A Mosoni-Duna torkolati szelvényében azonban augusztusban kritikusan alacsony, 1,75 mg/l oldott oxigén tartalmat mértek és átlagosan is kevesebbet, feltehetően a győri részlegesen tisztított szennyvizek hatása miatti intentezívebb oxigén felhasználás következményeként. Az oxigéntermelő algásodás idején a vízfolyás oxigén ellátottsága itt is kiegyenlítettebbé vált.

KOIMn és BOI5

A szerves szennyezettség általános jellemzésére használt KOIMn és BOI5 mutatók a kémiailag és biológiailag bontható szervesanyagok mennyiségére utalnak.

Szervesanyagban legszegényebb volt a szivárgóvíz (KOIp: 0,6-2,1 mg/l) és a legnagyobb szerves szennyezettséget a Mosoni Duna véneki szelvényében mért KOIp adatok ( 4,0-9,4 mg/l) mutattak hasonlóan a korábbi évekhez. A többi vizsgált mérőhelyen 1,2-5,4 KOIp mg/l közötti értékek fordultak elő. A maximum értékeket a valamennyi szelvényben a maximális algásodás idején, 1998. májusban mérték.. A hidrológiai év folyamán a főág KOIp és BOI5 értékeinek változását követte a mellékágakban mért értékek alakulása.

Összefoglalóan: a kedvezőbb hidrometeorológiai viszonyok és részben a fitoplankton intenzív asszimilációs folyamatai következtében a vizsgált vízterek oxigénellátottásga 1998. évben kiegyenlítettebben alakult mint az előző években. A szervesanyag szennyezettség tekintetében továbbra legtisztábbnak a szűrt vizű szivárgóvíz és legszennyezettebbnek a részlegesen tisztított győri szennyvizekkel terhelt Mosoni Duna torkolati szakasza minősült.

Fémek

Vas

A Mosoni Duna véneki mintavételi hely kivételével a vízterek vas tartalma 0,14-0,906 mg/l értékek között változott.

A Mosoni Duna vízgyűjtő sajátosságaiból adódóan (mellékvízfolyások hatása) a torkolatnál mindig nagyobb a víz vastartalma. A júliusi árhullám idején itt mérték a maximumot is 3,25 mg/l értékkel.

Ebben az évben a mellékágakban a hullámtéri vízpótló nyomvonala mentén csökkent a vas koncentráció .

Mangán

A vas tartalomhoz hasonlóan a víz mangán tartalma az áradások idején növekedett a nagyobb lebegőanyag mennyiséggel összefüggésben valamennyi vizsgált víztérben. A koncentráció értékek 0,03-0,44 mg/l között változtak.

Nehézfémek

Higany és arzén szennyezettség 1998. évben sem volt kimutatható a vizsgált vízterületekben, koncentrációjuk a kimutathatósági szint alatt (Hg: 0,1 g/l, As: 1,0 g/l) maradt.

A 2,0-2,5 g/l kadmium koncentrációk a főágban Rajkánál és a Mosoni Duna részére átadott csúnyi tározóból származó vízben fordultak elő. A hullámtérben a vízpótlás nyomvonala mentén csökkent a kadmium szennyezettség.

A réz tartalom mért értékei közül csak a Duna rajkai szelvényében haladta meg a maximum érték az I. vízminősítési osztály 20 g/l határértékét, míg a többi mérőhelyen ez az érték 10,6-19,6 g/l között változott. A hullámtérben a vízpótlás nyomvonala mentén kis mértékben növekedett a réz koncentáció.

A króm és nikkel koncentrációk a króm esetében 0,1-11,4 g/l, a nikkel esetében 0,1-10,7 g/l között változtak. Legkisebb króm szennyezettség a Duna főágban (Medvei híd) és a Mosoni Duna torkolatánál (Vének) volt kimutatható, a nikkel estében pedig a Mosoni Duna részére átadott vízben és térben kissé növekvő tendenciával a mellékágakban.

A vizsgálatok idején mért cink koncentrációk 12-117 g/l között változtak.

Összefoglalóan: 1998. évben a réz egy helyen mért II. osztály vízminősítésű koncentráció értékek kivételével a nehézfémek mennyisége I. osztály vízminősítésű volt. A vízterekben az előző évekhez hasonlóan legnagyobb koncentrációban a cink volt jelen, ezt követően a réz, majd a króm és nikkel, a kadmium, a higany és arzén.

Biológiai és mikrobiológiai mutatók

Klorofill-a

A fitoplankton mennyiségére utaló klorofill-a mérési adat a vízterek eutrofikus állapotáról ad információt.

1998. évben a vízterületek algásodása már februárban megkezdődött és májusban érte el a maximumot (97,02 mg/m³ klorofill-a) a szivárgóvíz és a Mosoni Duna véneki mintavélihely kivételével. Ebben az időszakban a szivárgóvízben mezo-eutrofikus (24,85 mg/m³), a többi mintavételi helyen eutrofikus állapot alakult ki, sőt a Mosoni Duna véneki szelvényében az ekkor mért kiugróan nagy klorofill-a koncentráció érték (250 mg/m³ klorofill-a) eu-politrofikus állapot kialakulására utalt. A nyári hónapokban is tartósan jelentős maradt az algásodás mértéke a júliusi árhullám megjelenéséig. Ebben az évben az őszi algaállomány növekedés kevésbé mutatkozott mint az elmúlt évben.

A hullámtérbe betáplált víz eutrofizációja kisebb mértékben növekedett a vízpótló nyomvonala mentén mint az előző évben és a klorofill-a tartalom időbeli változása hasonlóan alakult mint a főágban feltehetően a vízpótlás hatásaként a csökkenő tartózkodási idő miatt.

A szívárgó víz planktonikus eutrofizációja alacsony szinten maradt.

Szaprobitás-index

A víz szervesanyag lebontó képességét mutató szaprobitás index értékei S = 2,32-2,86 között változtak a vizsgált vízterekben, ami alfa-beta - alfa mezoszaprobikus állapotoknak felel meg. A kedvezőtlenebb értékek a hidegebb időszakban és áradások idején fordultak elő. A Mosoni Duna véneki szelvény szaprobitás index értékei a víz nagyobb szervesanyag terhelésére utaltak.

Coliform szám

A vizsgált mikrobiológiai mutatók közül a coliform szám alapján a vízterületek bakteriológiai szennyezettsége jól megítélhető.

Az 1998. évi elemzések szerint az előző évvel megegyezően továbbra is legtisztábbnak a szivárgóvíz minősült és legszennyezettebb a Mosoni Duna Győr alatti szelvénye volt a részlegesen tisztított városi szennyvízbevezetés miatt.

Általában a dunavíz a Medvei hídnál tisztábban folyt le mint Rajkánál. Kivétel a augusztusban mért értékek voltak, mivel jelentős bakteriális szennyezettség megjelenése mutatkozott a Dunán és a Mosoni Duna részére átadott vízben.

A hullámtéri vízpótlás nyomvonala mentén a betáplálás helyétől távolodva általában jelentős javulás volt kimutatható a mikrobiológiai paraméterek adatai alapján..

Egyéb biológiai paraméterek

Az algaszám, a zooplankton szám és a makrozoobenton vizsgálata a közös Megállapodás szerint évente 4 alkalommal történik.

Fitoplankton

1998. évben a februárban meghatározott algaszámok nagy algasűrűséget mutattak a Duna főágban és a Mosoni Duna részére átadott vízben, májusban pedig valamennyi vízterületen kimutatható volt a nagy mértékű algásodás, amit a milliliterenkénti 300000 feletti sejtszám is igazol. Az 1997. novemberi és 1998. augusztusi mintákban az algaszaporodás szempontjából kedvezőtlenebb hidrometeorológiai körülmények miatt volt kisebb az állománysűrűség.

A fitoplankton állományban a kovaalgák uralkodtak, de tavasszal jelentős volt már a fajgazdag zöldalgák mennyisége is.

Az algaszám értékek alapján - a klorofill-a értékekhez hasonlóan - csak a szivárgó víz maradt relatíve algaszegény.

Zooplankton

1998. évben a Duna főágában előforduló fajok száma az előző évhez hasonlóan alakult, azonban a májusi mintavétel alkalmával a rajkai szelvényben a Keratella kerekesféreg fajok túlszaporodása volt megfigyelhető, ami a medve hidi szelvényben nem mutatkozott. Ugyanekkor valalamennyi víztérben a Mosoni-Duna vének mintavételihely kivételével hasonlóan nagyobb egyedsűrűségű volt a zooplankton, melynek domináns fajai melegkedvelő eutrof vizekben élő kerekesférgek voltak.

A Mosoni Duna torkolat közeli véneki szelvényében a vizsgálati adatok szerint az állatok egyedsűrűsége szeptemberben volt a legnagyobb .

A mellékágakban előforduló kerekesférgek és planktonrákok állományainak nagysága minden alkalommal kis mértékben növekedett a hullámtéri vízpótló nyomvonala mentén lefelé haladva.

Makrozoobenton

A vizi makroszkópikus gerinctelenek élőlény együttesei az 1998. évben vizsgált vízterekben igen eltérő áramlási igénnyel rendelkező taxonokat tartalmaztak.

A Duna főágban a vízi makroszkópikus gerinctelen együttes faunisztikai eredményei nagyon hasonlóak voltak a megelőző év eredményeihez. A legváltozatosabb együttes az augusztusi mintavétel alkalmával volt megfigyelhető, de május és június folyamán is viszonylag sokféle állat került elő.

A hullámtéri vízpótló mentén továbbra is megfigyelhető az a jelenség, hogy a dunai áramláskedvelő gerinctelen taxonok a felső szakasz felől fokozatosan meghódítják a vízpótló rendszert az alvizi irányból történő betelepedésük révén (Ancylus fluviatilis sapkacsiga, Dicerogammarus villosus kétpúpú bolharák). A vizi rovarok taxonszáma itt a változatos élőhelytipusok miatt meghaladja a puhatestű taxonok számát

A Mosoni-Duna élőlény együtteseiben ugyanakkor továbbra is a puhatestű taxonok bizonyultak a legjellemzőbb szervezeteknek.

A mintavételi helyeken meghatározott taxonok számát a mellékelt táblázat tartalmazza.

Mederüledék

A közös szlovák-magyar fenékküszöb monitoring hatásterületén a felszíni víz mintavételi helyek közül a Szigeti ágban és a az Ásványi ágban 1998. augusztus 10.-én, a többi 6 mintavételi helyen pedig 1998. szeptember 13-14.-énben történt mederüledék mintavétel. A mederüledék mintákból szervetlen és szerves mikroszennyező anyagok analízisét végezték el valamint az összes foszfor és nitrogén mennyiségét határozták meg .

A vizsgálatok eredményeit a mellékelt táblázat tartalmazza.

A mederüledék szennyezettségi szintjének értékeléséhez az előző évi vizsgálatoknál is alkalmazott u.n. "kanadai lista" határértékeit vettük figyelembe.

A szervetlen mikroszennyezők közül 7 nehézfémet elemeztek. A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy 1998. évben az előző évhez hasonlóan a nehézfém szennyezettség a súlyos szennyezettségi szintet (SEL) sehol nem érte el.

A króm és az ólom kivételével azonban a többi vizsgált fém - réz, cink, nikkel, kadmium és higany - esetében ebben az évben is voltak olyan mintavételi helyek, amelyeknél a koncentrációk meghaladták a "legalsó szennyezettségi szintnek" (LEL) megfelelő értékeket. Ebből a szempontból Mosoni-Duna véneki szelvény és az Ásványi ág mederüledéke volt a legszennyezettebb, mivel a vizsgált nehézfémek többségének mérési adata volt kismértékben nagyobb a "legalsó szennyezettségi szint" határértékeinél. Az Ásványi ágban a hullámtéri vízpótló kezdetéhez (Helenai ág) viszonyítva a réz, cink, nikkel nagyobb mértékű és a króm kisebb mértékű dúsulása volt kimutatható. A kadmium koncentráció valamennyi mintavételi helyen pedig többszörösen meghaladta ezt a határértéket (0,6 mg/kg).

A szerves mikroszennyezők közül a PCB-ek és PAH-ok kerültek meghatározásra. Az összes PCB-en kívül 8 izomer analizisét végezték el, az összes PAH-on kívül 12 poliaromás szénhidrogén komponens mennyiségét mérték. Az üledékekben mért koncentráció értékekből megállapítható, hogy a vizsgált vízterek PCB és PAH szennyezettségi szintje, a mért maximum értékek nem haladják meg az un. "kanadai lista" legalsó szennyezettségi szintjét : PCB-ek esetében 70 g/l , PAH-ok esetében a 2000 g/l értéket.

A szerves mikroszennyezők feldúsúlása az üledékben egyes helyeken azonban kimutatható volt: a koncentráció nagyságok figyelembevételével PAH-ok esetében a Helenai ág, Duna Rajka, Ásványi ág és a Mosoni-Duna Vének mintavételi helyeken, PCB-ek esetében a Duna Rajka és a Mosoni Duna Vének mintavételi helyeken.