1.2  AZ AKTUÁLGEOLÓGIAI MEGFIGYELÉSI PONTOKON 2004-BEN BEKÖVETKEZETT
SZEDIMENTÁCIÓS-ERÓZIÓS FOLYAMATOK ÉS MEDERMORFOLÓGIAI VÁLTOZÁSOK

Az aktuálgeológiai megfigyeléseket a Szigetközben 1986-ban kezdtük. A vizsgálatokat 1991-ben megismételtük, majd az észlelések 1994-től váltak rendszeressé. A megfigyelések fontos része a meder menti szondázási pontjaink körzetének részletes dokumentálása is. Emellett 1995-ben 9 db olyan megfigyelési pontot is kiválasztottunk a főmederben és a hullámtéri mellékágak mentén, ahol a szedimentációs-eróziós folyamatok, a beszivárgási-megcsapolási viszonyok különösen jól tanulmányozhatók.

Az előző évekhez hasonlóan 2004-ben is folytattuk a megfigyeléseket ezeken a helyeken. Továbbra is kiemelt figyelmet fordítottunk az észlelt jelenségek fényképes dokumentálására.

A következő oldalakon pontonként megadjuk a jellemző földtani, szedimentációs viszonyokat, kiegészítve a 2004. évi fő változásokkal.

1. megfigyelési pont   Főmeder, 1850,0 fkm   EOV koordináták:   X 298850   Y 515450

A megfigyelési pontnál található nagyméretű kavicszátonynál a fenékküszöb üzembe helyezése nyomán 1,5 - 2,5 m-t emelkedett a vízszint. Nyáron a 123,0 m Bf-t meghaladó duzzasztási szint esetén a zátony magasabb részeit sekély víz borítja, de ha a duzzasztási szint 122,0 mBf alá csökken, jelentős kiterjedésű mederrészek kerülnek szárazra.

A zátony alsó harmadánál, a part menti magas helyzetű részen már fás növényzet telepedett meg. A növényzet között jelentős vastagságú iszapréteg borítja a durva kavicsos üledékeket. Az iszapréteg alsó részében fekete színű, szapropéles betelepülés húzódik.

A dunakiliti fenékküszöb üzembe helyezése óta a főmederben levezetett árhullámok hatására a zátony tetején nagy területeken a kavics mozgásba lendült. A viszonylag rosszul osztályozott, durvakavicsos zátonyüledékek tetején kisméretű durvakavicsból és aprókavicsból álló, pikkely és sánc alakú laza áramlási formák jöttek létre. Főként aprókavicsos homokból tovább folytatódott a zátonyfarok épülése is.

A főmeder e szakasza továbbra is tartósan megcsapolja a talajvizet. A fenékküszöbös duzzasztás okozta vízszintemelkedésnek megfelelően a talajvízszint is magasabbra került. A zátony pereme helyett a fakadások most a korábbi partvédő kőszórásokhoz, a zátony parti csatornájába "költöztek". A fakadások általában 20 - 30 cm-rel a Duna vízszintje fölött jelentkeznek.

1998 évi megfigyeléseink szerint februártól szeptemberig a páncélozódott mederaljzat sekély vízzel elöntött parti kavicsain állandósult az 1 - 3 mm vastag iszaplepel, az áradások a korábbi évektől eltérően nem tudták megtisztítani a felszíni kavicsréteget a lerakódott iszapos üledékektől. Időnként működő fakadások nyomai a megfigyelőpont közelében, a Jónás ág torkolata felé általánosan elterjedtek. A megfigyelőponttól nyugatra a mederzátonyok növényzete erősen megnövekedett.

1999. évi megfigyeléseink szerint a parti kavicson az elmúlt évben állandósult iszaplepel vastagsága tovább nőtt, jelenleg meghaladja a 3 mm-t. Idén először mutatkozott algásodás a part menti vizekben. A megfigyelő pont fölötti zátonyos partszakaszt a mederzátonyok, valamint a Jónás-ág torkolati szakasza sásos növénytársulással erősen benőtt. Fakadások nyomai továbbra is általában elterjedtek a megfigyelőpont környezetében.

2000. évi megfigyeléseink nem mutatták az iszapréteg további vastagodását (2 - 3 mm). A tavaly megjelent algásodás továbbra is mutatkozott, a partmenti sekélyes vízben algacsomók jelentek meg. A Jónás-ág szélén, a főmederbe benyúlva tovább fejlődött a szegélyzátony, és növényzete erősen megnőtt (3 m magas bokorfüzes)

A 2001. évben végzett megfigyeléseink szerint a szegélyzátony idén is továbbfejlődött, a növényzete jelenleg 4-5 méter magas. Az aktuálgeológiai bejáráskor (szept.17.) tapasztalt igen magas vízállás miatt az iszapréteg vastagságát nem tudtuk megmérni, de részben a szegélyzátony növekedése, részben a parti növényzet megerősödése következtében a vízmozgás jelentősen lecsökkent, így feltételezhetően az iszapréteg vastagsága is jelentősen nőtt. A megfigyelés időpontjában az áradó víz a fakadások kilépési szintjét is elérte, de alacsony vízállásnál a Jónás-ág torkolata továbbra is talajvíz megcsapoló jellegű.

2002. évben is továbbfejlődött a megfigyelési pontunk fölötti szegélyzátony, így a part közelében tovább csökkent a vízáramlás sebessége. Alacsony vízállásnál a Jónás ág torkolata továbbra is feltehetően megcsapoló jellegű. Új jelenségként a megfigyelőpontunktól 60-80 méterre a mederben zátony kifejlődése indult meg, ezt jelzik az igen sekély vízben fennakadt uszadékfák.

A 2003. és 2004. években a megfigyelési pont előtti mederzátony látszólag nem fejlődött tovább, magas vízállásnál továbbra is víz alatt van. A Jónás ág torkolatában a szegélyzátony továbbfejlődött, 5-7 méter magas növényzete már eltakarja nyugati irányban a rálátást a főmeder fölsőbb szakaszára. A partmenti kavics algás-iszapos, fakadási nyomok nem látszanak.

2. megfigyelési pont   Főmeder, 1834,7 fkm   EOV koordináták:   X 290850   Y 526800

A megfigyelési pont a főmeder középső szakaszába tartozik, ahová sohasem hatol föl a bősi erőmű alvízcsatornájának visszaduzzasztó hatása. A főmeder vízszintjét itt alapvetően a Dunacsúnnál átadott vízhozam határozza meg, amelyet kis mértékben a dunakiliti duzzasztási szint változásai is befolyásolnak.

A megfigyelési pontnál a jobb part mentén aránylag lapos és széles szegélyzátony található, melyen jól tanulmányozható a Duna elterelése óta bekövetkezett fokozatos mederszukcesszió.

A zátony tetejét továbbra is lágyszárú növényzet fedi de megkezdődött a fás növények megtelepedése is, közöttük az egykori kavicsfelszínre foltokban jól osztályozott, apró szemű áradmányos homok, illetve lepedékszerű iszapréteg rakódott. A zátonynak ez a része évente csak pár napra, a levonuló árhullámok idején kerül víz alá. A zátony oldalán valamivel dúsabb a növényzet, közöttük az iszapréteg vastagsága több cm.

Valamivel lejjebb, mintegy 10 - 25 m szélességű sávban sűrű bokorfüzes zóna húzódik párhuzamosan a vízparttal. A füzek már 4 - 6 m magasságúak, gyökereikkel a kavicsos zátonyüledékekbe kapaszkodnak. A kavicsfelszínt azonban összefüggő, legalább 5 cm vastagságú iszapréteg fedi.

A bokorfüzesek zónája alatt elmocsarasodott a part. dús lágyszárú növényzet, sás és nád sarjad. A felszínt több mint 10 cm vastagságú, sötétszürke színű, szerves anyagban dús iszap borítja, alsó részében rothadó szapropéles betelepüléssel. Ez az iszaplerakódás szinte teljes egészében az elmúlt két év "termése".

A meder belseje felé az elmosott iszapréteg alól előbukkan az eredeti páncélozódott mederfenék. Ahol nem volt számottevő az iszapvastagság, a mederpáncél durva, gyengén kötött kavicsain algabevonat alakult ki. A bentikus algásodás a meder mélyebb részeire is kiterjed.

A főmeder középső szakasza továbbra is folyamatosan megcsapolja a talajvizet. Az iszaprétegen keresztül szivárgó víz okozza a part menti sáv elmocsarasodását. Alacsonyabb vízállásnál a bővizű fakadások a part menti kavicsos zónában közvetlenül is észlelhetők. A mederbe visszaszivárgó, erősen reduktív talajvizek az aerob Duna-vízzel keveredve oldott vas- és mangántartalmuk egy részét kicsapják a mederpáncél kavicsaira. Ez okozza a kavicsok jellegzetes vörösesbarna festődését.

1998 évi megfigyeléseink szerint a szegélyzátonyon és mederzátonyokon a nyáras-füzes növényzet erőteljesen megnövekedett, idén szeptemberre az 5-6 m magasságot is eléri. A víz a sodorvonalban élénken áramlik, de a part mentén a növényzet megfogja és itt alig áramló, pangó víz jellemző. A vízparton képződött szapropéles iszap vastagsága a tavalyi érték duplájára nőtt. Szeptemberben az iszapréteg vastagsága 25-30 cm volt.

1999. évi megfigyeléseink szerint a szapropéles iszap vastagsága tovább nem nőtt, a zátonyok növényzete 8 m-es magasságot ért el. Más jelentős változást idén nem tapasztaltunk.

2000. évi megfigyeléseink sem mutatták az iszapréteg vastagságának változását. A szegélyzátony növényzete 8 - 9 m magasságot ért el.

2001. évi bejárásunk során a szegélyzátony és a part közötti, lágyszárú növényzettel benőtt sávot is elöntötte az élénken áramló, áradó víz. A zátony növényzete tovább nőtt az elmúlt évben.

2002. évben a fás növényzet magassága a 10 métert is meghaladja a szegélyzátony bokorfüzes zónájában. A főmeder régi partja és a szegélyzátony közötti 50-70 méter széles, lágyszárú, füves növényzettel benőtt sávot magas vízállásnál időnként elborítja a víz. Itt az iszapréteg vastagsága kisebb, mint a bokorfüzes sávnál. A főmeder jelenlegi partján a kavicstakarón nincs jelentős iszaplerakódás, csak vékony iszaplepel mutatkozik a kavicsszemcséken.

A 2003. évben nem tapasztaltunk jelentős változást a szedimentációs viszonyokban, a szegélyzátony növényzete jelenleg 10-12 méter magas.

A 2004. évi aktuálgeológiai bejárásunk alkalmával újra felmértük az aktuálgeológiai pont környezetét és azt tapasztaltuk, hogy az 1997-ben még 10-25 m széles bokorfűzes sáv jelenlegi szélessége 30-50 méterre nőtt és a növényzet magassága >10m jelenleg. További iszapfelhalmozódás ebben a zónában intenzív, mivel áradások alkalmával a víz elönti a területet, a növényzet pedig lecsökkenti az áramlási sebességet. A szegélyzátony főmeder felőli széle kavicsos, a kavicsrétegen továbbra is csak vékony iszaplepel mutatkozik. Vízkilépések nyomai idén nem látszódnak.

3. megfigyelési pont   Főmeder, 1817,3 fkm   EOV koordináták:   X 278600   Y 537450

A megfigyelési pontnál a jobb part mentén meglehetősen nagy méretű, közepes magasságú szegélyzátony található. A zátony a főmedernek a bősi alvízcsatorna által tartósan visszaduzzasztott szakaszába esik.

A zátony oldalát az év nagyobb részében víz borítja, így a növényzet terjedése sokkal lassabb, mint a főmeder fölsőbb szakaszain. Dúsabb vegetáció csak a zátony oldalának felső harmadában alakult ki, ahol viszont mind a lágyszárú növényzet sávja, mind pedig a bokorfüzesek zónája megfigyelhető. 1996-tól különösen a fűzcsemeték erősödtek sokat az előző évekhez képest.

A zátony anyaga jól osztályozott, világos sárgásszürke, sárga színű homokos kavics, amelyet a zátony egész felszínén finomabb szemű üledékekből álló fedőréteg borít. A zátony tetején és oldalán a fedőüledékek főleg jól osztályozott apróhomokból állnak, melyet már több mint 5 cm vastagságú iszapréteg takar. A homokok jelenleg is képződnek a zátony oldalán; az apadásnak megfelelően színlő szerű hosszanti sávokban ülepednek ki.

A legfölső iszapréteg vastagsága a lágyszárú növények zónájában meghaladja a 10 cm-t, de a kisvizek szintjében már újból csak párcentiméternyire csökken.

1998 évi megfigyeléseink szerint februárban ezen a megfigyelési ponton még nem volt tapasztalható jelentős feliszapolódás, ez a helyzet szeptemberre megváltozott a feliszapolódás mértéke jelentősen nőtt, de algásodás nem tapasztalható. Nincs erős mederpáncélozódás, a meder kavicsanyaga laza szerkezetű. A partmenti szegélyzátony nyáras-füzes növényzete szeptemberre 2,5 - 3 m magasságot ért el. A szegélyzátony kavicsrétegén 20 - 30 cm vastag áradmányos homok és a homokon vékony talajréteg képződött. A szegélyzátony növényzete öves elrendeződést mutat, az eredeti part mentén nyáras, beljebb füzes, a jelenlegi part mentén lágyszárú növényzet a jellemző.

1999. évi megfigyeléseink szerint a partszakasz feliszapolódása tovább folytatódott, a kavicsot fedő iszapréteg vastagsága meghaladja a 10 cm-t, vastagsága a part irányába nő és lágyszárú növényzet telepedett meg rajta. A szegélyzátony füzes növényzete 3 m az eredeti part menti nyáras 3 - 7 m magasra nőtt.

2000. évi megfigyeléseink szerint a partmenti kavicsot fedő iszapréteg vastagsága számottevően nem változott (7 - 10 cm volt) a szegélyzátony bokorfüzese 6 - 7 m magas volt, a partmenti nyáras magassága 10 - 12 m. A szegélyzátony növényzetének öves elrendeződése (lágyszárú, füzes, nyáras) továbbra is megmaradt. Először tapasztaltunk algásodási jelenséget a víz alatti iszaprétegen.

2001. évben iszapvastagsági mérést a magas vízállás miatt ezen a megfigyelőponton nem tudtunk mérni, de a 4. megfigyelőpontunkon tapasztaltak alapján itt sem várható az áradmányos homok-iszapréteg jelentős növekedése. A szegélyzátony bokorfüzesének magassága idén már 7-8 méter, az öves elrendeződés továbbra is megvan

A 2002.évi megfigyeléseink szerint az iszapréteg vastagsága a tavaly előtti viszonyokhoz képest jelentősen megnőtt, jelenleg 15-20 cm és felszínét poligonális száradási repedések borítják. A bokorfüzes növényzete erősebben, a nyárasé alig észrevehetően fejlődött. A növényzet öves elrendeződése továbbra is megvan, de az augusztusi nagy áradás a füves zátonyrészre vastag áradmányos homok és iszapréteget rakott. Algásodást idén nem tapasztaltunk.

A 2003. év során a parti iszapréteg vastagsága 30 cm-re nőtt. A 15 méter széles parti füves sávot 30 méter széles fűzes-nyáras váltja fel, a növények magassága jelenleg 7-8 méter (szegélyzátony). A szegélyzátony és a régi főmeder part közötti füves, szórványos nyárcsemetés (8-10m magas), időszakosan elöntött sáv 60 méter széles, felszínét poligonális száradási repedések borítják, a talajosodott iszapréteg vastagsága 20 cm. Ideiglenes kavicsfejtőgödrök gyakoriak.

2004-ben az aktuálgeológiai megfigyelőpontot nem tudtuk megközelíteni.

4. megfigyelési pont   Főmeder, 1812,3 fkm   EOV koordináták:   X 276050   Y 540650

A megfigyelési pont környezetét az év nagyobb részében a bősi alvízcsatorna által visszaduzzasztott, igen lassan áramló víz borítja. Ezen a szakaszon a Duna elterelése előtt nagy méretű kavicszátonyok alakultak ki, amelyek állandó problémát jelentettek a hajózásnál. Az egykori tiszta kavicsfelszín ma már csak közvetlenül az alvízcsatorna torkolatával szemben található.

Az alvízcsatorna torkolata felett az egész mederfelületet közel egyenletesen 2 - 5 cm vastagságú iszapréteg fedi (vastagsága felfelé és a meder széle felé nő), amely alatt változó vastagságú, tömött, rosszul osztályozott kavics települ. A mintagödörben ez alatt laza, kipergő, vasas festődésű kavicsos zátonyüledéket találunk. A zátonyok magasabb helyzetű részein - a zátonyüledék és az iszapréteg között - szürke színű, jól osztályozott, apró szemű áradmányos homok települ, melynek vastagsága 10 - 25 cm. Ezen már erős, a 6 métert meghaladó magasságú füzesek fejlődtek.

Az 1999. évi megfigyelések szerint a szapi torkolat fölötti partszakaszon tovább nőtt az iszapréteg vastagsága és először algásodás nyomai mutatkoztak a partmenti sekélyes vízben.

2000. évi megfigyeléseink szerint az iszapréteg vastagsága 7 - 10 cm-re nőtt, a partmenti sekélyes vízben tartóssá vált az algacsomók jelenléte. A szegélyzátonyok bokorfüzes növényzete erősen megnőtt és kiterjedt.

2001. évi megfigyeléseink szerint a kavicsot fedő áradmányos homok és iszapréteg vastagsága a tavalyihoz képest kis mértékben nőtt, 10 cm volt. A szapi torkolat fölötti jobbpart szegélyzátony-rendszere tovább bővült, a növényzet is tovább fejlődött. Az észlelés során mintát vettünk az iszapból és nyomelem vizsgálatot végeztettünk. Az elemtartalom egyik alkotónál sem lépte túl a természetes határértékeket, mesterséges szennyezést nem mutattak.

2002. évben a szegélyzátonyok növényzete erősen megnőtt, a víz áramlását lassítva intenzív zátonyképződés mutatkozik. Az iszapréteg vastagsága jelenleg 10-15 cm. Hármas szerkezetű, a parttal párhuzamos szinlőkben iszap-homok-iszap rétegek rakódtak le. A megfigyelőponton lévő szegélyzátony a magas vízállásnál lefűződött, a parttól víz választja el.

2003-ban és 2004-ben az aktuálgeológiai megfigyelőpontot csónakkal nem tudtuk megközelíteni a kedvezőtlen időjárás miatt.

5. megfigyelési pont   Hullámtéri vízpótló rendszer   Kormosi-Duna a Doborgazi   átvágás kiágazása fölött   EOV koordináták:   X 292450   Y 522850

A Kormosi-Duna e szakaszán aránylag élénk a vízáramlás, a víz kettéágazva részben a főmeder irányába, részben pedig a Doborgazi-átvágás felé folyik. A megfigyelési pont környezete gázlós, sekély mederszakasz, amelyen korábban gyorsan terjedt a nád.

A fenékküszöbös vízpótlás kezdete óta jelentősen megnőtt a víz áramlási sebessége, ezért a nádas pusztulni kezdett. A meder alját jelenleg kisebb kimosódási gödrök, és a nádtövek által stabilizált, apró-középszemű homokból álló buckák tagolják. Az egyenetlen mederfelület gödreiben, részben a homokba temetődve, sok gally és más növényi törmelék halmozódott össze.

Egyes helyeken a sekély, gyors áramlású vízben tisztára mosódott az egykori kavicsos mederfenék. A főleg aprókavicsból álló mederüledék páncélozódott, algás bevonat borítja. Ez a mederpáncél igen kötött, ellenálló, és lapáttal is csak nehezen lehetett megbontani. A mintegy 10 - 15 cm vastagságú kéreg alatt már laza zátonykavics található. A mederfenék szívósságát elsősorban a kavicsok pórusterét teljesen eltömő iszapos mátrix okozza.

Ez a mederszakasz folyamatosan alászívott, és a mederből elszivárgó víz a magával szállított apró részecskékkel eltömi, kolmatálja a mederüledékeket.

A megfigyelési pontnál a Doborgazi-átvágás fölső részén élénk a mederalakulás. A víz a közel derékszögben kitorkolló átvágásba lépve a jobb partnak terelődik, és azt erősen alámossa. Majd élő, vándorló kavicszátonyokat építve a bal part felé csap át a sodorvonal és megkezdte annak alámosását is.

1998 évi megfigyeléseink szerint a Kormosi-Dunára tovább jellemző a páncélozódott mederaljzat és a partokon továbbra is erősen növekszik a nádas növényzet. Az átvágásban mindkét parton jelentős mértékű az alámosás miatti partfal-erózió, ugyanakkor a középső mederzátony megállapodott és növényzettel erősen benőtt. A Doborgazi átvágásban a gyors sodrás ellenére jelentős mértékben kolmatálódott a partmenti mederaljzat. Ennek oka a gyors elszivárgás következtében a kavicsot eltömő iszap és agyag megjelenése.

1999. évi megfigyeléseink szerint a partfalerózió továbbra is erős, a helyzet az előző év óta nem változott.

2000. évi megfigyeléseink erős vízmozgást jeleztek az átvágásban és mindkét partot alámosta a víz. A mederzátony továbbfejlődött és füzes telepedett meg rajta. A partvédő kövezeten algásodás mutatkozott.

2001. évi megfigyeléseink szerint újabb mederzátonyok fejlődtek ki, amelyeken még nem telepedett meg a növényzet. Az erősen alámosott jobbpartot kőszórással megerősítették, a bal part is alámosott volt.

2002. évben a vízáramlási viszonyok nem változtak, továbbra is erős vízmozgás tapasztalható az átvágásban. A folyamatosan fejlődő mederzátony-sor jelenleg kb. 100 méter hosszú és egy része bokorfüzes növényzettel benőtt. A tavaly megerősített jobbpart állapota stabil, a balpart továbbra is alámosott.

A 2003. évi megfigyeléseink szerint a szinte összefüggő mederzátonyok sora megszakadt és két mederzátony között vág át a sodorvonal a bal partra. Az új mederzátonyokon lágyszárú növényzet telepedett meg. A vízmozgás az átvágásban erős.

2004-ben továbbra is erős vízmozgást tapasztaltunk az átvágásban, a sodorvonal idén a jobb part felé terelődött és azt mossa alá a víz.

6. megfigyelési pont   Hullámtéri vízpótló rendszer   Görbe-Duna, Cikolasziget,   a Z3 Cikolai zárás fölött 600 m-rel   EOV koordináták:   X 290450   Y 524850

Ennél a megfigyelési pontnál 1994-ben a Görbe-Duna medrében gázlós szakasz volt, ahol élénk mederfejlődést, oldaleróziót és vándorló kavicszátonyokat találtunk. A fenékküszöbös vízpótlás kezdete és a B3 Cikolai bukó megerősítése óta a vízszint jelentősen megemelkedett, az áramlási sebesség pedig lecsökkent.

A jobb part mentén a korábban növényzettel benőtt parti sáv víz alá került, és a lelassult vízből megkezdődött az iszap kiülepedése. A mederszéleken a növényzet között megrekedő, lágy, szerves anyagban dús iszap vastagsága több helyen már meghaladja a 30 cm-t. Az iszapréteg kiterjed a meder mélyebb, de lassúbb áramlású részeire is.

Az egykori gázló fölött aránylag élénken áramlik a víz. A korábban mozgó kavicszátonyok ezen a helyen is páncélozódtak, és kolmatálódott kéregként igen stabil mederfeneket alkotnak. A sekély, jól átvilágított víz és a stabil mederfenék kedvező életfeltételeket biztosít a bevonatalkotó algák megtelepedéséhez, amelyek ezen a helyen is elszaporodtak.

1998 évi megfigyeléseink szerint a jobb part erőteljes feliszapolódása folytatódott, vízmozgás alig volt észlelhető az egész év során. Élénkebb vízmozgás csak a bal parthoz közeli sodorvonalnál tapasztalható.

1999. évi megfigyeléseink szerint a jobb parti feliszapolódás erőteljes, pangó vizes állapot jött létre, a jobb part közelében új mederzátonyok alakultak ki. A mederzátonyok és a partmenti pangó víz között lassú vízáramlás tapasztalható.

2000. évi megfigyeléseink alapján a jobb parton a pangó vizes állapot továbbra is fennállt, a megfigyelőpont közelében a korábban kifejlődött mederzátonyok továbbfejlődtek és hosszúságuk már 30 - 40 m. Foltokban lágyszárú növényzet telepedett meg rajtuk.

2001-ben a mederzátony-rendszer tovább fejlődött, a mederzátonyok és a part között a pangó-vízi állapot továbbra is fennállt, a partmentét vastag szapropéles iszapréteg borította. Élénkebb vízmozgás csak a szegélyzátony-sor és a balpart között mutatkozott.

2002. évben az áramlási viszonyokban és a mederalakulásban nem történt változás, továbbra is pangóvizi állapot jellemzi a jobbpartot, az iszapréteg vastagsága nem változott. Október végi bejárásunkkor a magas vízállás következtében a mederzátonyok nagy része víz alatt volt.

2003. évben az előző évekhez hasonlóan a jobbpart közelében pangó vízi állapotokat tapasztaltunk, a sekélyes vízben algásodás és hínárosodás jelentkezett. Az alacsony vízállás ellenére a mederzátonyokat víz borította.

2004-ben is víz borította a 2000-ben kifejlődött új mederzátonyokat. A jobbparti pangóvizes állapot továbbra is fennáll, a vízfelszín algacsomós-hínáros.

7. megfigyelési pont   Hullámtéri vízpótló rendszer   Cikolai-ágrendszer,   Denkpáli torkolat   EOV koordináták:   X 288800   Y 527400

A Denkpáli torkolat jobb partján található megfigyelési pontnál a vízpótló rendszer pangó, zsákszerű ágaiban végbemenő folyamatok tanulmányozhatók. Ezen a helyen többször kíséreltünk meg szondával mintát venni a mederből elszivárgó vízből, de a 1,5 m hosszú szonda nem érte el a finomszemű, rossz vízadó képződmények alját.

A közvetlenül a víz szélénél mélyített mintagödrünkben sötétszürke-kékesfekete színű agyagos iszapot tártunk fel, amely nagyon sok szénülő-rothadó növényi törmeléket - főként nád szár- és levéldarabokat - tartalmaz. Az üledék aránylag sok apró likacsot, makropórusokat tartalmaz, de ennek ellenére vízrekesztő tulajdonságú.

A Denkpáli torkolat a főmeder közelsége miatt erősen alászívott. A mederből elszivárgó vizek rövid úton a főmederbe juthatnak, a korábban pangó vizű meder alján lévő vastag, vízrekesztő üledékek miatt feltehetően nem túl jelentős az elszivárgás.

1998 évi megfigyeléseink szerint a pangó vízi állapot az 1998. júniusra elkészült új zsilip (és hallépcső) következtében kedvező irányban megváltozott, átszellőzöttebb viszonyok jöttek létre. A vízmozgás és a part mentén erős feliszapolódás volt tapasztalható.

1999. évi megfigyeléseink szerint a zsilip és a hallépcső előző évi megnyitása óta a pangóvízi állapot megszűnt, a parton csenevész nádas nőtt. A partvédő bazaltköveken vékony iszaplepel rakódott le. A hallépcsőn és a zsilipen folyamatosan nagy mennyiségű víz áramlik át.

2000. évi megfigyeléseink szerint az iszaplerakódás mértéke nem változott, továbbra is nagy mennyiségű víz áramlott át a hallépcsőn és a zsilipen. A parti sásas növényzet jelentősen megnőtt.

2001. évi megfigyeléseink szerint a szedimentációs-medermorfológiai viszonyok a korábbihoz képest ezen a ponton nem változtak, továbbra is vékony iszapréteg borította a partvédő kövezetet. Magas vízállásnál a hallépcső alsó szakaszát teljesen elöntötte a főág felől visszaduzzadó víz.

2002. évben az augusztus végi nagy árvíz erősen megrongálta a hallépcsőt és annak környezetét. Ezt október végére teljesen újjáépítették. A bukó fölött, a nyugati mederágban új mederzátonysor alakult ki, a teljes mederszélességben. A zátonyokon sásas-nádas növényzet telepedett meg. A meder és áramlási viszonyokban más, jelentős változás idén nem volt.

2003.-ban sem a medermorfológiai viszonyokban, sem pedig a szedimentációs-eróziós folyamatokban nem tapasztaltunk az előző évektől eltérő jelenségeket. A partvédő kövezeten jelenleg 2-3 mm vastag iszaplerakódás mutatkozik.

2004-ben is jelentős vízmennyiség áramlott a bukón és a hallépcsőn keresztül a főmeder felé, ennek ellenére a Görbe Duna vízmozgása alig változott. A lassú vízáramlás következtében a partvédő kövezeten az iszapvastagság a tavalyihoz képest megnőtt és megindult az algásodás is. A víz felszínén időnként szerves szennyeződést jelző hab figyelhető meg.

8. megfigyelési pont   Hullámtéri vízpótló rendszer   Mosó-Duna   a B8 Remetei bukó alatt   EOV koordináták:   X 283150   Y 530950

A megfigyelési pont a hullámtéri vízpótló rendszer legaktívabban fejlődő mederszakaszai közé tartozik. Az élénk mederalakulást a B-8 Remetei bukó okozza. A viszonylag szűk mederben a hullámtéri vízpótló teljes vízhozama mintegy 50-65 cm szinteséssel bukik keresztül a kőszóráson. Ezért a bukó alvizén nagy az áramlási sebesség, a meder szélein pedig meglehetősen gyors ellenáramlás, visszaforgók alakultak ki.

A Mosó-Duna eredetileg egy idős, finomszemű üledékekkel erősen feltöltődött medermaradvány volt, amelyben a vízpótlás céljaira kotorták ki az új medret. A bukó alatti kimosódás következtében a meder alján ma tiszta, erodált kavicsfelszín van, de a meredek partokat továbbra is az egykori kőzetlisztes-agyagos mederkitöltés alkotja és a megindult alámosás miatt gyorsan pusztul.

A viszonylag szűk meder a nyári nagyobb vízhozamokat nem volt képes levezetni, hanem a víz a partéleken túllépve elöntötte a hullámtér egy részét is. Az elárasztott hullámtér dús növényzete között jelentős a feltöltődés, de a viszonylag élénk áramlás miatt elsősorban apró- és finomhomok rakódik le.

A B-8 bukó alatt intenzív a partok oldaleróziója. 1995-ben a kimosódás elsősorban a bal parton jelentkezett, és 4 hónap alatt mintegy 5 m-rel került kijjebb a partvonal. Az itt lévő ME-3 tanulmányi kútcsoport belső kútjai is teljesen alámosódtak. Ezért a bal partot kőszórással védték be. Ezután a jobb part oldaleróziója fokozódott, és már az ME-5 kútcsoportot is részben alámosta.

Ez a mederszakasz a Denkpáli torkolathoz hasonlóan igen közel van a főmederhez, és erősen alászívott. A mederfelület azonban alapvetően különbözik. Míg ott a meder alját nagy vastagságú, rossz vízvezető tulajdonságú agyagos üledékek alkotják, itt aktívan alakuló, tiszta, kavicsos mederfenéken keresztül történik a beszivárgás.

1998 évi megfigyeléseink is megerősítették, hogy az igen erős sodrású víz mindkét oldalon tovább rombolja a partfalat. A bal parti ME-3-as tanulmányi kútcsoport kútjai az egész év során víz alatt voltak, a kútcsoport parthoz legközelebbi 1., 2., és 3. számú kútjai a partfal gyors alámosása miatt veszélyeztetettek. A jobb parti ME-5-ös kútcsoport kútjai közül februárra már csak a 6., 7., és 8. számú maradt meg, ezek is víz alatt álltak.

1999. évi megfigyeléseink szerint az erős sodrású víz mindkét partfalat tovább rombolta. A bal partot erősen benőtte a nád. A balparti ME-3-as kútcsoport 3 kútjának csak a sapkája áll ki a vízből, ezek szerint még nem mosta el teljesen a kutakat a víz.

2000. évi megfigyeléseink alapján továbbra is igen erős vízmozgás volt tapasztalható, a bal parti kútcsoport feltehetően a magas vízállás miatt nem látszott. A növényzet mindkét partot erősen benőtte.

2001. évben ezen a ponton hasonló viszonyokat találtunk, mint korábban. Továbbra is igen erős volt a vízmozgás és az oldalirányú partfalerózió.

2002. évben is hasonlóan erős vízmozgás tapasztalható, mint az ezt megelőző években. A magas vízállás míatt a kútcsoportok egyik parton sem látszanak, feltehetően a kutak egy része még megvan. A partfalerozió nem olyan nagy mértékű, mint 1995-ben tapasztaltuk.

2003.-ban a korábbi évekhez hasonlóan igen erős vízmozgást tapasztaltunk, ennek ellenére a partfalerózió egyik parton sem jelentős. Az alacsony vízállásnak köszönhetően a balparti ME-3 kútcsoport kilátszik a vízből.

2004-ben továbbra is igen erős vízáramlás jellemzi a mederszakaszt, újabb partfaleróziós jelenséget idén sem tapasztaltunk.

9. megfigyelési pont   Hullámtéri vízpótló rendszer   Halrekesztő-Duna, a B11 bukó alatt   EOV koordináták:   X 279300   Y 534450

A B11 Halrekesztő bukó alulról zárja le a hullámtéri vízpótló rendszert. A bukó felvízszintje elsősorban a hullámtérbe juttatott vízmennyiségtől, azaz a dunakiliti duzzasztási szinttől függ. Ezzel szemben az alvízi szakasz vízszintjére elsősorban a Duna vízjárása van hatással. Ugyanis közepes- és nagyvizek esetén a bősi erőmű alvízcsatornájának visszaduzzasztó hatása az Ásványi-Dunán keresztül egészen idáig terjed. Kisvizes időszakban az alvízi mederszakasz vízszintje erősen lecsökken és a felvíz és az alvíz között meglehetősen nagy szintkülönbség alakul ki.

A korábbi viszonylag egyszerű profilú bukó erősen aláüregelődött, ezért át kellett építeni. A bukó alvízi részén kialakult gyors medereróziót kőszórással igyekeztek megállítani.

A beavatkozások ellenére a megfigyelési pont környezete továbbra is a szigetközi vízrendszer egyik leggyorsabban alakuló mederszakasza. A bukó alatt kialakult nagyméretű hordalék-lerakódást a gyorsan áramló víz balról kerüli meg, erősen alámosva a partot. Ezután a több ágra szakadozó víz lapos deltát építve a jobb parthoz csap át, és azt is erősen alámosta. Az alámosódás olyan gyors, hogy az itt vezető út védelmében a partot két helyen is kőszórással kellett bevédeni.

A megfigyelési pont környezetében a meder tartósan megcsapoló jellegű. Különösen kisvizes időszakokban észlelhetők intenzív fakadások. Az itteni felszíni vízszint alapvetően befolyásolja a Szigetköz távolabbi, fölsőbb részeinek talajvízszintjét is.

1998 évi megfigyeléseink szerint továbbra is igen aktívan fejlődött a mederszakasz. A bukó alatt kialakult zátonyokon már 7 - 8 m magas növényzet fejlődött ki. A bal parti partfalerózió közvetlenül a bukó alatt jelentős, a jobb parti erózió 100 méterrel lejjebb és attól lefelé jelentős mértékű. Továbbra is jellemző volt a mederszakasz talajvíz-megcsapoló jellege, de a júliusi áradáskor a felszíni víz szintje a talajvízszint fölé emelkedett, ekkor a fakadások időlegesen megszűntek.

1999. évi megfigyeléseink szerint az erős partfalerózió továbbra is mutatkozott, különösen a jobbparton, ahol a part egy 30 m-es szakasza lesúvadt, közvetlenül a bukó alatt a balpart alámosása jelentős mértékűvé vált. A mederzátonyokon tovább nőtt a növényzet, elérte a 8 m-es magasságot. A meder továbbra is megcsapoló jellegű, csak a kivételesen magas májusi vízállásnál emelkedett a felszíni víz szintje a talajvíz szintje fölé.

2000. évi megfigyeléseink szerint a megfigyelt mederszakaszon újabb mederzátonyok fejlődtek ki, amelyeken akkor még nem telepedett meg a növényzet. A jobb partot a kritikus helyen kőszórással újra megerősítették, így a további partfaleróziót ideiglenesen megállították. A bal part továbbra is erősen alámosott. A fakadások egész évben működtek, ennek alapján a mederszakasz továbbra is erősen megcsapoló jellegű volt.

2001. évben jelentős változás a korábbi évekhez képest, hogy a bukó alatti 44. mérési pontunkon az év túlnyomó részében nem sikerült fakadó vizet találnunk, még a februári alacsony vízállásnál sem. Fakadó vizet csak októberben találtunk, közepes vízállás mellett. A telepített szondában azonban minden esetben pozitív vizeket mértünk. A part ezen a szakaszon erősen föliszapolódott. A bukó alatt továbbra is intenzív a zátonyképződés, ez különösen alacsony vízállásnál szembetűnő. A jobb part veszélyesen alámosott részét megerősítették, a bal part továbbra is alámosott.

2002. évben a tavalyihoz képest a mederalakulásban nem volt jelentős változás. A bukó alatti új mederzátonyokon is megtelepedett a növényzet. A megfigyelőpont alatti mintavételi pontunkon csak februárban és júliusban volt gyenge fakadó víz, a szondában továbbra is kis mértékű (+5, +7 cm) pozitív vízszinteket észleltünk. A fakadó vizek a mederszakasz feliszapolódása következtében nem tudnak a felszínre jutni.

2003. évben a 44. szondázási pontunk előtt új mederzátony alakult ki, amely a sodorvonalat a jobb part felé terelte és ennek következtében októberben már jelentős partfal omlásokat figyeltünk meg. Az omlások egy szintben, feltehetően a fakadó vizek kilépésének szintjében jelentkeznek.

A 2004. évi méréseink során a bukó alatti 44. szondázási pontunkon minden esetben szondát kellett telepítenünk, a korábbi fakadások mára megszűntek. A szondákban többnyire, bár kis mértékű, de továbbra is pozitív talajvíz szinteket mértünk, tehát a mederszakasz jellemzően talajvíz-megcsapoló jellege nem változott. A jobbparti partfalerózió továbbra is erős, ezért a korábbi helyünktől 40 méterrel lejjebb kellett a szondázási pontunkat kijelölni.