1.  A FÖLDTANI MONITORING 2004. ÉVI EREDMÉNYEI

A szigetközi vízrendszer medreiben lejátszódó aktuálgeológiai folyamatok többsége (föliszapolódás, kolmatáció, partfalelmosás, hordalék-fölhalmozódás, mederpáncélozódás, vas- és mangánkicsapódás, stb.) nehezen számszerűsíthető. A változások nem folyamatosak, hanem a természetesen és mesterségesen befolyásolt vízjárás jelentősebb eseményeihez kapcsolódva, szakaszosan mennek végbe. Nyomon követésük éppen ezért csak rendszeres megfigyelésekkel, az észlelt állapot részletes dokumentálásával lehetséges. A mederállapot változása ugyanakkor a leghamarabb észlelhető folyamat, amely megelőzi a vízminőségi és biológiai változásokat is.

1.1  A SZIGETKÖZI FELSZÍNI VÍZRENDSZER VÁLTOZÁSAI 2004-BEN

A felszíni vízjárási viszonyokat a korábbi évekhez hasonlóan ebben az évben is a mesterségesen létrehozott áramlási viszonyok határozták meg. 2004-ben először valósult meg, hogy a szlovák fél egy előzetesen egyeztetett időpontban mesterséges árvízzel szimulálta a korábbi természetes nyári elöntést. Földtani szempontból ez azt eredményezte, hogy a korábban kolmatálódott mederszakaszokon esély volt a beszivárgás feltételeinek javulására. Természetesen ennek kedvező hatása csak az őszi, majd a 2005-ös tavaszi mérésekben lesz érdemben kimutatható.

A szondázások ideje alatt gyűjtött felszíni vízszintészlelési adatainkat az 1.1 táblázat tartalmazza.

A főmeder fenékküszöb fölötti szakaszán (1851-1843 fkm) a vízszintet továbbra is a dunakiliti duzzasztóművel szabályozzák elsősorban. A vízszint a rajkai vízmércénél (1848,4 fkm) a 2000. év nagyobb részében 122,45 és 123,35 mBf között változott. A főmeder e szakaszán az áramlási sebesség 0,1-0,2 m/s alatt maradt. 2001. évben a rajkai vízmércénél (1848,4 fkm) a vízszint 122,86-123,40 mBf között változott. A meder feliszapolódásának jele, hogy a 3. szondázási pontunkban rendszeresen igen mélyen van a talajvízszint, a 140 cm-es szondánkkal gyakran el sem értük.

2002. évben jelentős változást a mederállapotban nem tapasztaltunk ezen a szakaszon. A rajkai vízmércénél is hasonló vízállásokat mértünk (122.87-123.40 mBf). A vízáramlás ezen a szakaszon gyenge, a partmentén algásodást is tapasztaltunk. A 3. szondázási pontunkon ebben az évben is igen mélyen van a talajvízszint (<122,76 cm). A rendkívüli árvizek melyeket a főmeder és a hullámtéri elosztó rendszer vezetett le, jelentős üledékáthalmozódást okoztak. A dunacsúni duzzasztó alvízén keletkezett zátonysor megjelent a Jónás ág torkolatánál.

A 2003. évben is lassú vízáramlás volt jellemző erre a mederszakaszra, a finomszemű üledékek lerakódása intenzív. Ezt mutatta az 1. aktuálgeológiai megfigyelőpontunk partszakaszának feliszapolódása és a Jónás-ág torkolatánál létrejött mederzátony továbbfejlődése, valamint a 3. szondázási pontunkban a már rendszeressé váló <140 cm-es talajvízszint. A rajkai vízmércénél 122,90-123,21 mBf vízszinteket mértünk, ez az elmúlt 4 év során gyakorlatilag nem változott.

2004. évben az áramlási viszonyokban nem történt jelentős változás ezen a szakaszon, továbbra is a lassú vízáramlás és a finomszemű üledékek intenzív kiülepedése jellemző. Az utóbbira jó példa a Heléna-zárás alatti partszakasz. A rajkai vízmércén 122,91-123,39 mBf vízszinteket mértünk.

A főmeder fenékküszöb alatti, 1843-1841 fkm közötti szakaszán stabil áramlási viszonyokat tapasztalunk. A fenékküszöb fölötti duzzasztási szint ingadozott, nyáron magasabb vízállással. 2002. évre a fenékküszöb alvizénél (1842 fkm) a meder teljes szelvényében szinte összefüggő mederzátony sor alakult ki. A 4. szondázási pontunkon erős volt a feliszapolódás és a partmenti pangó vízben megindult az algásodás.

2003-ban a fenékküszöb alvizénél korábban kialakult keresztirányú mederzátony-sor mellett a meder hossztengelyében is kialakult egy zátony-sor, amely már csaknem elérte a 4. szondázási pontunkat, de növényzet még nem telepedett meg rajta. A parton vastag áradmányos homok és iszapréteg alakult ki, amelyen áttörnek a fakadó vizek. A talajvíz szintje ezen a szakaszon +10 és + 16 cm között változott (a felszíni víz szintjéhez viszonyítva). A felszíni iszaprétegen gyakran tapasztaltunk algásodást.

2004-ben a fenékküszöb alvizénél kialakult mederzátony-sor tovább fejlődött, a felsőbb zátonyokon a lágyszárú növényzet is megtelepedett. A parti áradmányos iszapréteg stabilizálódott, állandósult, alóla nem tudnak felszínre jutni a fakadó vizek. A talajvízszint +12 és +15 cm között változott ebben az évben a felszíni víz szintjéhez viszonyítva.

A főmeder 1841-1825 fkm közötti középső szakaszán a vízszint alakulására még nincs olyan erős hatással a bősi erőmű alvízcsatornájának visszaduzzasztó hatása, mint az alsó szakaszon, itt a vízszint alakulása elsősorban a Dunacsúnnál átadott vízmennyiségtől függ.

2001-ben a vízállás 117,13-118,70 mBf ill. 118,15-118,22 mBf között ingadozott. Ezen a mederszakaszon is csak a bukók alatti pár tízméteres szakaszokon erős a vízmozgás, majd a lelassuló víz hatására mederzátonyok fejlődnek ki.

2002-ben a vízállás 117,40-118,22 mBf ill. 118,25-118,04 mBf között ingadozott.

2003. évben azt tapasztaltuk, hogy a partmenti szegélyzátonyok növényzete által megfogott iszapréteg a meder szélén lévő kavicsot kezdi befedni. A mederaljzatot továbbra is páncélozódott kavicsréteg alkotja. A part mentén egész évben tapasztalható volt az algásodás. Továbbra is gyakoriak a fakadó vizek, a meder ezen a szakaszon talajvíz-megcsapoló jellegű. A talajvíz szintje az 5. szondázási pontunkon +5 és +16 cm között változott (a felszíni víz szintjéhez viszonyítva). A doborgazi vízmércén csak a koratavaszi méréskor volt 118 mBf alatti a vízszint (117,74), az év többi részében 118,05-118,56 mBf között mozgott.

2004-ben ezen a mederszakaszon nem tapasztaltunk további jelentős változásokat az elmúlt évekhez viszonyítva. Talajvíz megcsapoló jellegű a mederszakasz. A szegélyzátonyok növényzete megerősödött. Vastag áradmányos homok és iszapréteg fedi a zátonyok kavics-aljzatát és a partközeli mederfenéken is 1-2 cm vastag iszaplerakódás mutatkozott. A doborgazi mércén minden esetben 118 mBf fölötti vízszinteket mértünk, az őszi mérésünk alkalmával ez az érték 119 mBf szint fölé emelkedett (119,45). Ilyen magas vízszintet korábbiakban nem tapasztaltunk. Ez a vízpótlás hatásosságának növekedését jelezheti de okozhatja a csökkenő mértékű beszivárgás is.

A főmeder 1825-1820 fkm közötti szakaszán a kora tavaszi és későőszi időszakokban kiegyenlítettebb a vízjárás, a dunaremetei vízmércénél ebben az időszakban a havi vízszintváltozás mértéke pár cm (113,86 - 113,87 mBf) volt (200-ben). A tavaszi-nyári időszakban már kissé magasabb vízszintek mutatkoztak (114,3 - 113,9 mBf), az áradások és a bősi alvízcsatorna visszaduzzasztó hatása következtében.

2001-ben a vízjárási viszonyok az előző évekéhez hasonlóan alakultak. A koratavaszi és későőszi szondázásunkkor mért vízszintek közötti különbség 1,35 méter volt.

2002-ben a koratavaszi és későőszi szondázásunkkor mért vízszintek közötti különbség 0,79 méter volt, a dunaremetei mércénél mért értékek alapján.

2003. évben az általunk mért legnagyobb vízszintkülönbség 0,53 cm volt (koratavasz-későősz) a remetei mércén.

2004-ben sem változtak a vízjárási viszonyok, a koratavaszi-későőszi vízszintkülönbség idén 44 cm volt a remetei vízmércén, ennél nagyobb vízszintkülönbség mutatkozott a tavaszi-nyári időszakban (82 cm).

A főmeder 1820-1811 fkm közötti szakaszának vízjárására továbbra is teljes mértékben a bősi erőmű alvízcsatornájának visszaduzzasztó hatása jellemző, a folyásirányban lefelé csökkenő áramlási sebességekkel.

2001-ben ezen a mederszakaszon is jellemző volt a partmente feliszapolódása, egyes szakaszokon kiterjedt szegélyzátony- és mederzátony rendszer fejlődött ki, illetve a már meglévő zátonyokon jelentősen megnőtt a növényzet. Az ásványrárói vízmércénél koratavasszal 110,84 mBf minimális, nyáron 112,98 mBf maximális szintet mértünk.

2002-ben továbbra is a feliszapolódás jellemző a mederszakasz partmenti részére, finomhomok és iszaplerakódás váltakozásával. A zátonyok növényzetének erőteljes fejlődése is felerősíti a folyamatot. Idén az ásványrárói vízmércénél 111,57 mBf minimális (nyár) és 112,80 mBf maximális (ősz) vízszinteket mértünk.

2003-ban is a feliszapolódás jellemző a csökkenő vízáramlási sebesség míatt. Az ásványrárói vízmércénél 111,31 mBf minimális (nyár) és 111,75 mBf maximális (koratavasz) vízszinteket mértünk.

2004-ben az előző évekhez hasonló vízjárást tapasztaltunk, az ásványrárói vízmérce tavaszi (minimum) és nyári (maximum) értékei 42 cm-es ingadozást mutattak.

A hullámtéri mellékágrendszer vízszintjei teljes egészében a mesterséges vízkormányzás hatásait mutatták. Az éves legkisebb és legnagyobb vízszint különbsége rendszerint nem haladja meg az 1,0 - 1,2 m-t. A vízjárás leginkább hosszú stabil vízszintű időszakokkal és időnkénti hirtelen vízszintváltozásokkal volt jellemezhető.

2002-ben sem történt lényegi változás a hullámtéri vízpótló rendszer áramlási viszonyaiban. 1,0 - 1,2 m/s-ot elérő áramlási sebesség a medrekben csak a Dunakiliti és Doborgazsziget közötti szakaszon fordul elő. Lejjebb hasonlóan gyors folyású szakaszok csak a bukók és zárások alvizén, illetve egyes kisebb átkötő mellékágakban alakultak ki. Valójában a vízpótló rendszer túlnyomó része lassú áramlású, vagy pangó vízterek sorozata jellemzi, az elmúlt évekhez hasonlóan.

2003-ban az áramlási viszonyok a tavalyihoz hasonlóan alakultak. Túlnyomórészt lassú vízáramlás jellemző továbbra is, de a bukók alvízén jelentősen megnő a víz áramlási sebessége (B8 bukó), és ez intenzív partfal-eróziót is okozhat (ld. Halrekesztő bukó, 9. Aktuálgeológiai pont). A vízszintingadozás általában 50 cm alatt marad, csak egy esetben (B8 bukó) tapasztaltunk 1 métert meghaladó ingadozást.

2004-ben sem történt lényegi változás az áramlási viszonyokban, a bukók alvízi szakaszán a felgyorsuló, majd lelassuló víz mederzátonysort alakít ki, ez legszembetűnőbb a B11 (Halrekesztő) bukó alatt. A partfaleróziót több helyen is sikerült kőszórással megakadályozni. A mellékágrendszerben az általunk idén mért legnagyobb vízszintkülönbség 66 cm (B4 bukó) volt.

A hullámtéri mellékágrendszer vízpótlásba be nem kapcsolt alsó szakasza, azaz az Ásványi-Duna és a Bagoméri-ágrendszer, szintén a bősi alvízcsatorna által visszaduzzasztott szakaszba esnek. Vízjárási jellegük, áramlási viszonyaik megegyeznek a főmeder 1820 - 1811 fkm közötti szakaszával.

A mentett oldali vízpótló rendszer medreinek vízszintingadozása is szinte mindenütt 0,5 m alatt maradt. A rendszerbe jutó vízmennyiséget a rajkai 5. zsilip duzzasztási szintjével befolyásolják, de a vízpótló rendszer szűk áteresztő képességű zsilipjei nem teszik lehetővé 5 m³/s-nál nagyobb vízhozam bevezetését. Az egyes mederszakaszok mérete rendkívül változó, de itt is a lassú áramlású, vagy pangó, duzzasztott vízterek vannak túlsúlyban. Élénkebb vízáramlás csak a zsilipek és a bukók alatti rövid szakaszokon tapasztalható.

A Mosoni-Duna felső, Mosonmagyaróvárig terjedő szakaszának vízjárása teljes egészében mesterségesen szabályozott. A rajkai 6. zsilipen keresztül a Mosoni-Dunába eresztett vízhozam alapvetően az 1. zsilipen keresztül Szlovákiából érkező vízmennyiség és a hullámtéri ágak vízellátására a szivárgó csatornából kivett vízmennyiség különbségeként adódik. A 2. zsilipen érkező, illetve a mentett oldal vízpótlására elvezetett vízhozam nem számottevő.

A Mosoni-Duna fölső szakaszán folyamatosan élénk a vízáramlás. Az elterelés előtti állapothoz képest megszűntek a hosszú kisvizes és száraz időszakok, de elmaradtak a dunai eredetű árhullámok is. A vízszint kevéssel a korábbi középvizek szintje fölötti tartományban stabilizálódott.