A VÍZSZINTCSÖKKENÉS HATÁSAI

A Szigetköz vízközeli növénytársulásainak jellegét a jó vízellátottság és az időnkénti elárasztások során a területre került propagulumok (magok, termések, életképes hajtásdarabok) által magasan tartott fajszám alakította ki. Országos növényritkaság a területen kevés van, a növényzet fő jellegzetessége a fajkompozíció gazdagsága: hegyi és síkvidéki fajok egymás tőszomszédságában fordulhatnak elő. A folyamszabályozások kanyargós mellékágrendszereket sok helyen megszüntették, ezek az élőhelyek és élőviláguk egyaránt ritkává vált. Jelenlegi ismereteink szerint a Szigetközben 1013 hajtásos növényfaj fordul elő. Ez jelentős természeti értéknek tekinthető, mivel ez a fajszám a teljes magyar flóra mintegy 46%-a. Ezen belül 118 a a természetes állapotokra utaló fajok száma, sok közülük védett vagy veszélyeztetett.

Jelenleg a Mosoni-Duna stabilizált vízszintje közvetlen környezetének vízellátottságát biztosítja. Egyes termőhelyeken (pl. Hédervár: Parti-erdő, Vadaskert, Ásványráró: Vadaspark) a növényzet - legalább a tavaszi időszakban mintegy fél méterrel magasabb vízszintet igényelne. Általánosságban igaz, hogy az állandó vízszint szegényíti azokat a társulásokat, melyek az időnkénti elárasztáshoz alkalmazkodtak, az időszakos vízborítás távol tart oda nem illő fajokat. Ebben a térségben vannak a legnagyobb kiterjedésű keményfa ligetek. A Nagy-Duna hullámtéri részének az üzemvízcsatorna betorkolása feletti része szenvedte el a legnagyobb mértékű vízszintcsökkenést. Legkritikusabb a helyzet az Ásvány ágrendszer alsó, és a Bagaméri ágrendszer felső részén, mert itt már a fenékküszöb hatása (és emiatt a mesterséges vízpótlás) már kismértékű, és alulról sem ér fel idáig az üzemvízcstorna visszaduzzasztó hatása. A mentett oldalon is vannak elszórva botanikai értékek (a terület nagy részén szántóföldi gazdáskodás folyik), ezek nem kompaktan helyezkednek el, vízellátásuk a legtöbb helyen megoldott, vagy megoldható, mivel a csatornahálózat és a régebbi mederágak mentén helyezkednek el.

A Mosoni-Duna vízét - vízügyi beavatkozásokkal - viszonylag magas szintre sikerült beállítani, ezért e vízfolyást kísérő ligeterdők (főleg tölgy-kőris-szil ligetek, ritkán éger- és fűzligetek) nem károsodtak jelentősen csak azok a fajok, melyek igénylik a szezonális vízszintingadozást. Ugyanez mondható el azokról a láp- és mocsárerdőkről, melyek vízszintjét az ármentett terület vízfolyásai (Mosoni-Duna, Cikolai-Holt-Duna, Nováki-csatorna, Zsejkei-csatorna stb.) biztosítják. A Nagy-Duna medrében a szárazra került részeken előrehaladott állapotba jutott a szárazföldi szukcesszió, az új vízparton füzes sáv alakult ki (Gergely et al. 2001).

A Duna vízszintjének és a talajvíz szintjének csökkenése elsősorban az ágrendszerben és a hullámtér ligeterdeiben és rétjein okozott változást. A Nagy-Duna mentén kavics aljzaton kialakult csigolya bokorfűzesek kiszáradtak. Jelenleg felújulásukra nincs lehetőség, mivel új kavicstakaró lerakódása megszűnt, A társulás egyik védett faja, a fekete ribiszke (Ribes nigrum) megtelepedett viszont a Nagy-Duna szárazra került medrében, de túlélési esélyei itt is rosszak, mivel zárt fehér füzes alakult ki felette. Az elterelés előtt a havasi ikravirág (Arabis alpina) kis populációja élt Lipót térségében. Termőhelyét azóta áthatolhatatlan csalános foglalta el, az ikravirág nem került elő. Hasonló sorsra juthatott a mandulalevelű bokorfüzesekben élő keserű kakukktorma (Cardamine amara), mely a Duna elterelését követő második évben valamennyi lelőhelyéről eltűnt. Az erdők lágyszárú szintjében és a gyepekben a valódi szárazföldi fajokat már nem tartják vissza az időszakonként bekövetkező elárasztások, ezért ezek fokozatosan kiszorítják a nedvességigényes, de az elöntéseket elviselő fajokat. Ezek a hatások leginkább a Középső-szigetköz azon szakaszán érvényesülnek, ahol már kevésbé hatásos a vízpótlás, de az üzemvízcsatorna szapi torkolatánál levő visszaduzzasztás hatása még nem érvényesül.

A legdrasztikusabb változások az ágrendszer azon részein történtek, melyekbe 1992 után egyáltalán nem jutott víz. A környező nádasok növényzetének magjai, melyek az ágak iszapjában folyamatosan jelen voltak, már az első, elterelést követő vegetációs periódusban kicsírázva megindították a szárazföldi szukcessziót. A második évre teljesen beborították a kiszáradt morotvák talaját. Az eredeti hínárnövényzet a tartósan szárazföldivé vált részeken eltűnt, de az iszapban vastag gyöktörzzsel rendelkezők (pl. tündérrózsa, vízitök). évekig vegetáltak Ahol a vízpótlás újra feltöltötte a morotvát (pl. Dunaremeténél), ezek a fajok szinte azonnal “újjáéledtek”. Az iszap magbankjában túlélő magvakból és az időnkénti elárasztások alkalmával odakerülő szaporító képletekből a többi hínárnövény is újra megtelepedett.

NÁDAS VIZSGÁLATOK

Célkitűzés

A szigetközi monitoring kapcsán a nádas állományok vizsgálata köthető leginkább a szorosan vett vizes élőhelyekhez. Feltételezésünk szerint a tartósan szárazra került nádasokban a nád nem tűnik el, de az egyes állományok degradálódnak, amely folyamat a fajkompozíciókban bekövetkező változásokkal egyértelműen nyomon követhető. Az állományok ezzel egyidejűleg elveszítik jellemző társulásképüket, azaz további feltételezésünk, hogy a nádasok fiziognómiája (sűrűség, magasság) a vízvesztéssel összefüggésben szintén változik: ritkul ill. alacsonyabbá válik. Az 1993 óta folyó kutatásban ezekre a hipotézisekre kerestük a választ.

Mintavétel

Az elterelést követően az Alsó-, Középső- és Felső-Szigetközben 12 helyszínen összesen 70 db cönológiai felvétel készült. Az 5x5 m2-es kvadrátokban a növényfajok százalékos borítása került rögzítésre. A nádas állományokban évente ősszel, a hajtások növekedésének befejeződése után mérjük 50 nádtő hosszúságát (“nádmagasság”) a legalsó nódusztól a buga tetejéig. Az állományok sűrűségét nyár elején, a vegetációs periódus közepén becsüljük egy 3 dm²-es területű mintavételi eszköz segítségével, 200-as mintaelemszámmal.

		Mintavételi helyek "I" Dunakiliti, Száraz-erdő "C" Sérfenyősziget, Cvek-lapos "R" Dunaremete, Agg-Duna "L" Lipót, Macska-sziget "V" Ásványráró, Kucsérok "P" Patkányosi gátőrház "M" Medvei-híd "B" Kisbajcs, Szavai-csatorna "J" Lajma "G" Győrladamér "A" Arak, Malomszer "K" Máriakálnok

Az sűrűség és magasság átlagok az évek során erősen ingadoznak, trend a nádasok magasságának és sűrűségének változásaiban nem mutatható ki.

		A clusterek létrejöttében az alábbi 12 legfontosabb faj játszott döntő szerepet (rangsorban): Calystegia sepium, Urtica dioica, Solidago gigantea, Carex gracilis, Equisetum arvense, Aster tradescanti, Senecio paludosus, Carduus crispus, Arctium lappa, Rubus caesius, Galium aparine, Lysimachia vulgaris.

		A CA alapján a dunakiliti és a cvek-laposi minta bizonyul a legszárazabb-nak, az ásványrárói is elkülönül a többitől a mérsékelten vizes (W=8) irányban. Mivel az egyes felvételek különböző időpontban készültek, kimutatható a szárazodás is ezeken a helyszíneken.

Összegzés

A Felső-Szigetközben a vizsgált dunakiliti és cvek-laposi (Sérfenyősziget) nádasok szárazodó és ezzel együtt gyomosodó képet mutatnak. Köznyelvileg: a nádasok átalakultak egy olyan magaskórós gyomtengerré, melyben igen sok nád van. A Középső-Szigetközben a vízpótlás a dunaremetei (Agg-Duna) és lipóti nádasokat megmenteni látszik. A mentett oldalon lévő ásványrárói nádasok állapota szintén romlik. Az Alsó-Szigetközben (Patkányos, Medvei-híd, Kisbajcs) nem mutatható ki jelentős változás, az időnként kiszáradó állományok - a lajmai kivételével - egészségesek. A Mosoni-Duna mentén (Győrladamér, Máriakálnok és Arak között) a jó vízellátású termőhelyeken szép nádasokat találunk.

LEVÉLFELÜLET VIZSGÁLATOK

		A fásszárú növények egyik lehetséges reakciója a környezet szárazodására a levélfelületek csökkenése. Ezek vizsgálatára több hullámtéri és mentett oldali mintaterületeken levélmintavételeket végeztünk. Ezek közül itt Dunaremeténél hullámtéren elhelyezkedő, fehér füzesből származó adatokat mutatjuk be. A mintaterület fái közvetlenül az eltereléssel érintett Duna főmeder mellett találhatók. Az évenként ismételt levélfelület mérések eredményei csökkenő levélfelület tendenciát mutatnak, melyet nagymértékben befolyásol az egyes évek időjárása is. A csökkenés oka a fák fokozatosan romló kondíciója lehet, amiben az elterelés előttihez viszonyítva lényegesen rosszabb vízellátottságuk, illetve koruk előrehaladta egyaránt szerepet játszhat.

HOSSZÚ TÁVÚ VESZÉLYEK

A legnagyobb probléma a növények rendelkezésére álló víz mennyiségének csökkenése az érintett területeken. Megemlítendő, hogy ennek oka nem csak a talajvízszint csökkenése, hanem az elmúlt 10-20 év légköri aszálya is (ennek. hatása megmutatkozik gyakorlatilag az egész országban). Mégis kiemelendő hatása a Szigetköz egyes részeinek esetében, hiszen a csapadékhiány sokkal erőteljesebb, sok esetben visszafordíthatatlan hatást gyakorol egy talajvízszint süllyedéssel sújtott, eredendően nedvességigényes, szárazsághoz nem adaptálódott faj vagy társulás esetén. A fajstruktúra átrendeződésének egy hosszabb távon bekövetkező hatása az, hogy a magasabb térszínekről érkező Duna nem tud a hullámtéren magvakat, spórákat, életképes hajtásrészleteket lerakni, ilyen utánpótlás nélkül pedig a hegyvidéki jellegű, érzékenyebb fajok el fognak tűnni. Ez a Szigetköz flórájának alapvető jellegvesztését okozza, mert különlegessége az alföldi és hegyi fajok egymás mellett élése.

A mesterségesen beállított vízszintű ágak, csatornák mellett hosszabb távon azon fajok eltűnése várható, melyeknek életfeltétele a vízszint ingadozása. A térbeli heterogenitás és a biológiai sokféleség csökkenése lassú folyamat, évtizedek alatt játszódik le. Egyelőre főként észak-amerikai hosszú távú megfigyelések támasztják alá, milyen jelenségek játszódtak le mesterséges csatornák és szabályozott vízszintű folyók környezetében (Nilsson et al. 1997; Williams 1997).

Forrásmunkák

Gergely, A., Hahn, I., Mészáros-Draskovits, R., Simon, T., Szabó, M., Barabás, S. (2001): Vegetation succession in a newly exposed Danube Riverbed. Applied Vegetation Science 4: 35-40.

Simon, T., Szabó, M., Draskovits, R., Hahn, I. & Gergely, A. (1993): Ecological and phytosociological changes in the willow woods of Szigetköz, NW Hungary, in the past 60 years. Abstracta Botanica. 17(1-2): 179-186.

Nilsson, C., Jansson, R. & Zinko, U. (1997): Long-term responses of river-margin vegetation to water-level regulation. Science 276: 798-800.

Williams, N. (1997): Dams drain the life out of riverbanks. Science 276: 683