FRANCISCO REZEK NYILATKOZATA

1. Bár hiszem, hogy az 1977-es Szerződés már nem hatályos, mindazonáltal elfogadom a Bírósági tagok többségének a lényeget érintő rendelkezéseit, azaz a jelen határozat gyakorlati következményeit, azon intézkedési programot, amelynek végrehajtására a Bíróság felszólítja a peres államokat.

A többséggel való szembenállásom elsősorban elméleti meggyőződésen alapul, amely egyrészt az 1977-es Szerződés természetét illeti, másrészt egy kivitelezésben levő kétoldalú vállalással összefüggő együttes jogtalanság következményeire vonatkozik - nem beszélve azokról a területi következményekről, amelyeket egyszer feltehetően okozhat -, amely jogtalanságot a két peres állam azon hozzáállása képviseli, amely a korábban őket egyesítő animus contrahendi megszűnését jelenti.

2. Egy olyan vállalás, mint az 1977-es kétoldalú Szerződés, nem képezhetné egy folyamatban levő rendes felmondás tárgyát, azonban a Szerződés magyar fél részéről 1992. május 19-én bejelentett felmondása nem volt rendes felmondás. Azt követően következett be, miután a felek nem tettek eleget kölcsönös kötelezettségeiknek, Magyarország azáltal, hogy felfüggesztette az általa vállalt munkálatokat, Csehszlovákia pedig a C-variáns elfogadásával. Az 1992. május 19-i jegyzéket egy olyan szerződés felbontása hivatalos okmányának tekintem, amelyet korábban már mindkét fél, különböző okok miatt és többször is megtagadott. Tehát a jelen perben a megszüntetés téves feltételezését látom.

3. Véleményem szerint a pacta sunt servanda szabálya azt jelenti, hogy a szerződés olyan közös érdekekre és önálló szándékok egyesítésére alapuló kölcsönös jogokat hoz létre a felek között, amelyek várhatóan az idő múlásával is egybeesnek. Amikor a szerződéses folyamat mindkét oldalán mulasztás történik a megállapodottak betartásában, a kötelezettség meggyengül és könnyen megtagadhatóvá válik a felek egyike által, arra való tekintet nélkül, hogy melyik volt az a fél, amely először hanyagolta el kötelességeit, és annak is csekély a jelentősége, hogy a felek különböző módon követték el mulasztásaikat. A szerződések jogereje a szerződő államok akaratából származik. Nincs olyan objektív értékük, amely a szándékok egybeesésétől függetlenül szentesítené őket.

4. Meglátásom szerint az 1977-es Szerződés már nem létezik, miután azt mindkét fél magatartása érvénytelenítette. Ebből a következtetésből mindenesetre hasonló következményeket vonok le, mint a többség a Szerződés továbbéléséből. Először is léteznek megtörtént tettek, amelyek jóhiszeműen születtek. Ezenkívül és elsősorban létezik a jóhiszeműség elve, amelynek vezérelnie kell az ügyben azon kölcsönös kötelességek teljesítését, amelyek a felek közös hibájából nem alkalmazott Szerződés maradványai.

(aláírás) Francisco REZEK