KÜLÖN MEGÁLLAPODÁS
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság,
Tekintettel arra, hogy a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer felépítéséről és működtetéséről Budapesten, 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés és az ahhoz kapcsolódó okmányok (a továbbiakban: szerződés) végrehajtása, illetve megszüntetése, valamint az "ideiglenes megoldás" felépítése és működtetése tekintetében vita merült fel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között;
Figyelembe véve, hogy a Szlovák Köztársaság egyike a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság két utódállamának, s egyedüli utódállam a bős-nagymarosi beruházással kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében;
Elismerve, hogy az érintett felek a vitát tárgyalások útján nem tudták rendezni;
Tudatában annak, hogy mind a magyar, mind a csehszlovák küldöttség kifejezésre juttatta azon kötelezettségvállalását, hogy a bős-nagymarosi beruházással kapcsolatos vitát, annak minden vonatkozásával együtt, kötelező nemzetközi választottbíráskodás vagy a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik;
Azt óhajtva, hogy a vitát a Nemzetközi Bíróság rendezze;
Emlékeztetve azon kötelezettségvállalásukra, hogy a Nemzetközi Bíróság ítéletéig alkalmazni fogják azt a Dunára vonatkozó átmeneti vízgazdálkodási rendszert, amelyben a felek megállapodnak;
Azt óhajtva továbbá, hogy meghatározzák a Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő kérdéseket, az alábbiakban állapodtak meg:
1. cikk
A felek a 2. cikkben meghatározott kérdéseket a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, a bíróság alapszabálya 40. cikkének 1. bekezdése alapján.
2. cikk
(1) A bíróság felkéretik arra, hogy a szerződés és az általánosan elfogadott nemzetközi jog, valamint olyan egyéb szerződések alapján, amelyeket a bíróság alkalmazhatónak találhat, döntse el:
	a) volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követően felhagyni a nagymarosi létesítménnyel, valamint a bősi létesítmény azon részeivel kapcsolatos munkálatokkal, amelyek tekintetében a szerződés a Magyar Köztársaságra ruházta a felelősséget;
	b) volt-e joga a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az "ideiglenes megoldás" megvalósítását, és hogy 1992 októberétől működésbe hozza ezt az Európai Közösségek Bizottsága, a Magyar Köztársaság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság független szakértői munkacsoportja 1992. november 23-i jelentésében leírt rendszert (a Dunának a vízre és a hajózási vonalra vonatkozó következményekkel járó felduzzasztása csehszlovák területen az 1851,7 folyamkilométernél);
	c) melyek a Magyar Köztársaságnak a szerződés megszüntetéséről szóló, 1992. május 19-i jegyzéke jogkövetkezményei.
(2) A bíróság felkéretik továbbá arra, hogy állapítsa meg azokat a jogkövetkezményeket, ideértve a felek jogait és kötelezettségeit, amelyek az e cikk 1. bekezdésében foglalt kérdésekről hozott ítéletéből következnek.
3. cikk
(1) Minden, az eljárásra és a bizonyításra vonatkozó kérdést a bíróság alapszabályával és eljárási szabályzatával összhangban kell szabályozni.
(2) A felek mindazonáltal felkérik a bíróságot annak elrendelésére, hogy az írásbeli eljárás a következő összetevőkből álljon:
	a) egy kereset, amelyet a felek mindegyikének legkésőbb tíz hónappal azt a napot követően kell előterjesztenie, amelyen ezt a Különmegállapodást a Nemzetközi Bíróság jegyzőjéhez eljuttatták;
	b) egy ellenkereset, amelyet a felek mindegyikének legkésőbb hét hónappal azt a napot követően kell előterjesztenie, amelyen a másik fél keresetének hitelesített példányát megkapta;
	c) egy válasz, amelyet a felek mindegyikének a bíróság által meghatározott határidőn belül kell előterjesztenie.
	d) A bíróság - amennyiben így határoz - kiegészítő írásbeli előterjesztéseket kérhet a felektől.
(3) A bíróság jegyzője az írásbeli eljárás fent említett, az egyik fél által hozzá beterjesztett összetevőit és mellékleteit mindaddig nem továbbítja a másik félhez, amíg ez utóbbitól a megfelelő összetevőt meg nem kapta.
4. cikk
(1) A felek megállapodnak, hogy a bíróság végső ítéletéig terjedő időszakra a Dunára vonatkozó átmeneti vízgazdálkodási rendszert hoznak létre és alkalmaznak.
(2) Megállapodnak továbbá, hogy az említett rendszer létrehozását vagy alkalmazását megelőző időszak folyamán, amennyiben valamelyik fél úgy véli, hogy jogait a másik fél magatartása veszélyezteti, e jogok védelme céljából haladéktalan konzultációt kérhet, illetve azt, hogy az ügyet szakértők elé terjesszék, ideértve az Európai Közösségek Bizottságát; s hogy az ilyen jogvédelem nem kereshető a bírósághoz az alapszabály 41. cikkén alapuló kérelem benyújtásával.
(3) A fenti kötelezettségvállalást mindkét fél alapvetőnek ismeri el a Különmegállapodás megkötése és folyamatos érvényessége tekintetében.
5. cikk
(1) A felek a bíróság ítéletét véglegesnek és magukra nézve kötelezőnek ismerik el, s azt teljes egészében és jóhiszeműen kötelesek végrehajtani.
(2) A felek azt követően, hogy a bíróság ítéletét megkapták, azonnal tárgyalásokat kezdenek az ítélet végrehajtásának módozatairól.
(3) Amennyiben hat hónapon belül nem tudnak megállapodásra jutni, bármelyik fél kérheti a bíróságot, hogy kiegészítő ítéletben határozza meg az ítélet végrehajtásának módozatait.
6. cikk
(1) Ezt a Különmegállapodást meg kell erősíteni.
(2) A megerősítő okiratokat a lehető legrövidebb időn belül Brüsszelben kell kicserélni.
(3) Ez a Különmegállapodás a megerősítő okiratok kicserélése napján lép hatályba. Ezt követően a felek közösen juttatják el azt a bíróság jegyzőjéhez. A fentiek hiteléül az erre megfelelően felhatalmazott alulírottak ezt a Különmegállapodást aláírták és pecsétjükkel látták el."